Új Szó, 1988. március (41. évfolyam, 50-76. szám)

1988-03-31 / 76. szám, csütörtök

• ' _• ... Közösen a XVII. pártkongresszus programjának megvalósításáért Új gondolkodásmódot, hatékonyabb munkát Nagyobb következetességgel a szervezeti rendszer átalakításában A gazdasági mechanizmus átala­kításának legidőszerűbb és legérzé­kenyebb problémái közé nemcsak a gazdasági élet új elrendezésére vonatkozó kérdések tartoznak, ha­nem azok is, amelyek az emberek foglalkozásával, munkaterületével, szociális biztonságaival függnek össze. Mindez nagy politikai előrelá­tással és felelősséggel járó hozzáál­lást követel meg. A gazdasági gyakorlat nem egy­ségesen viszonyul az előirányzott változásokhoz. Az emberek általá­ban véve egyetértenek azzal a meg­állapítással, hogy a három fokozatú irányítási tengelyre, valamint az aránytalanul nagy terjedelmű gaz­dasági egységekre épülő jelenlegi szervezeti felépítés túlhaladott. Na­gyon gyakran mutatnak rá a terme­lési egységek túlságosan nagy mé­reteire, ezek heterogén jellegére, csekély innovációs képességeire, a jogi alanyiság megosztottságára, az ügyintézés igényességére és más fogyatékosságokra. Gyakran bírálják a több vonalú vertikális irá­nyítás túlméretezettségét is, amely­nek sok esetben csak formális jelle­ge van, s nagy adminisztrációs ter­hekkel jár. Szavakban mindénhol egyetérte­nek az előirányzott szervezeti válto­zásokkal, főleg a három fokozatú irányítási tengely két fokozatúra való lebontásával, a kompetenciák ész­szerű és egyértelmű elosztásával, valamint a nagy és nem eléggé hatékony egységek vállalati szintű elrendezésével. A gyakorlatban vi­szont sok esetben azt tapasztaljuk, hogy a középszintű irányítási lánc­szemek egyre aktívabban igyekez­nek bizonyítani nélkülözhetetlensé­güket. Olyan tervek kidolgozásán munkálkodnak, amelyek szerint egyes termelési-gazdasági egysé­gek közvetlenül vállalatokká, a trösztök szakágazati vállalatokká stb. alakulnának át. Egyes miniszté­riumok pedig attól tartanak, hogy nem tudnak majd megbirkózni a túl­ságosan sok vállalat irányításával. Gyakran egyes vállalati vezetők is hajlamosak a középszintű láncszem fennmaradásának támogatására. Részben kényelemszeretetből, avál- lalatok hagyományos irányítási mód­szereihez szokott gyakorlatuk szem­pontjából, részben pedig attól tarta­nak, hogy az eltérő gazdasági hely­zetű vállalatok önállósítása, főleg az állóeszköz- és a munkaerő-ellátott­ság, a termelési alapok korszerűsí­tésében elért eredmények, valamint a bankkal szembeni tartozások kü­lönböző mértéke miatt nehezen le­küzdhető akadályokba fog ütközni. Az óvatosság és a megfontoltság ugyan a jó gazdákat jellemző tulaj­donságok közé tartozik, de nem vál­hat a régi és tarthatatlan viszonyok fenntartásának indoklásává. Az ilyen mérlegeléseknél rendszerint az új, koncepcionális gondolkodásmód is hiányzik, az, hogy egyes vezetők nehezen tudják beleélni magukat a teljesen új feladatkörök és viszo­nyok rendszerébe. A központ mér­sékelni fogja a múltból származó objektív különbségeket, hiszen a gazdaság tervszerű központi irá­nyítása a szocialista gazdasági rendszer legnagyobb előnyei közé tartozik. Ezt a kiegyenlítő támoga­tást azonban csak átmenetileg lehet alkalmazni, amíg ki nem alakul az egyensúlyi helyzet a vállalatok gaz­dálkodási feltételeiben. Ez nem vál­hat tartós szabállyá. A jövőben az az elv fog érvényesülni, hogy „minden vállalat saját szerencséjének a ko­vácsa“, ami a korszerű és hatékony szocialista gazdaságnak is törvény- szerű szabálya. A gazdasági mechanizmus átala­kításával kapcsolatos viták nem vonhatják kétségbe és nem fékez­hetik a vállalati szféra szervezeti rendszerének egyszerűsítési prog­ramját. Jelenleg az a legfontosabb feladat, hogy sikeresen végrehajt­suk a szervezeti átalakítás bonyolult feladatát, amiben teljesen új viszo­nyulásnak és hozzáállásnak kell ér­vényesülnie. Amint arra Miloš Jakeš elvtárs is rámutatott a CSKP KB 7. ülésén elhangzott beszámolóban, a gondolkodás és a pszichológia megváltoztatása, szükségességé­nek mély megértése, valamint a kü­lönböző sztereotípiák és megszo- kottságok leküzdése nélkül nehezen tudnánk végrehajtani az átalakítást. A szervezeti rendszer átépítésénél elsősorban a politikai-gazdasági alapelvekből, az irányítás és a szer­vezés kérdéseire vonatkozó szocia­lista tudományos kutatás eredmé­nyeiből, valamint az egyes problé­mák optimális megközelítésének a követelményeiből kell kiindulnunk. Nem szabad sohasem megfeled­kezni arról, hogy a szervezeti forma minden körülmények között csupán eszköz, nem pedig cél. A mi célunk arra irányul, hogy olyan gazdálkodó egységeket - állami vállalatokat - alakítsunk ki, amelyek küldetésük­nek megfelelő tevékenységükkel egyaránt ki tudják elégíteni a társa­dalom és a saját vállalati kollektívá­juk szükségleteit. Ezt azonban a gazdálkodás új minőségi szintjén kell megvalósítani, az emberi, az anyagi és a pénzügyi források mini­mális mértékű felhasználása, s a mi­nőség, a választék és a mennyiség szempontjából maximális teljesítmé­nyek elérése mellett. A gazdaság nyelvén szólva ez azt jelenti, hegy az állami vállalatnak eredményesen kell fejlődnie az önálló elszámolás, az önfinanszírozás és a piaci ver­seny feltételei között. Ezekhez az alapvető és döntő kritériumokhoz azonban továbbiak is csatlakoznak. A vállalatoknak a tár­sadalmi szükségletek egész terje­delméről kell gondoskodniuk. A szervezeti rendszerre és a terme­lési szerkezetre vonatkozó dönté­seknél figyelembe kell venni a nyersanyag- és a munkaerőforrá­sokat, az ökológiai és a demográfiai feltételeket. A vállalatokba elsősor­ban az egymásra kapcsolódó, az egymást kölcsönösen támogató, vagy az egymást feltételező tevé­kenységeket kell összpontosítani. Minimalizálni kell a szállítási költsé­geket, s mérsékelni a szervezetek szállítási-megrendelői kapcsolatai­nak túlságosan szerteágazó függő­ségét. A döntésnél a kialakított egysé­gek irányíthatóságát is figyelembe kell venni. Az egymástól különböző és egymásba nem kapcsolódó gyár­tási irányzatok egy gazdasági egy­ségbe való tömörítése csak formális és gazdasági szempontból indoko­latlan intézkedés lenne. Azt az alap­elvet sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy minél kisebb a gazdál­kodó egység, annál könnyebb az igazgatása, annál egyszerűbb a szervezeti felépítése, annál kiseb­bek a rezsiköltségek, és annál köny- nyebben tud alkalmazkodni a válto­zó feltételekhez stb. A szervezeti átalakítást megfon­tolt döntések alapján kell végrehaj­tani, s a teljesen újszerű megoldáso­kat is lehetővé kell tenni. Egyes termelési-gazdasági egységekből közvetlenül is kialakíthatók az állami vállalatok, másokat pedig szükség lesz teljes mértékben felszámolni. Az új vállalatok emellett különböző reszortokhoz tartozó egységekből is létesülhetnek. Az lesz a legfonto­sabb szempont, hogy miként tudnak majd helytállni az intenzív gazda­ságfejlesztés igényes feltételei kö­zött. TÓTH ENDRE mérnök, docens, kandidátus, Prágai Közgazdasági Főiskola Hatékonyabb termelés - biztos siker A skalicai Grafobal vállalat tapasztalatai a komplex kísérletben Hazánk gazdasági mechanizmu­sának átalakítása elengedhetetlen, ám meglehetősen bonyolult és igé­nyes feladat. Megvalósításának mó­dozatait a CSKP KB Elnökségének és a CSSZSZK kormányának hatá­rozata alapján a kiválasztott szerve­zetekben kísérletileg kell kipróbálni. E célból jóváhagyták a gazdálkodó szervezetek önállóságának és a ha­tékony fejlődésért viselt felelősségé­nek növelését célzó komplex kísér­let alapelveit. A skalicai Grafobal vállalat veze­tőségét már 1986. decemberében foglalkoztatta a komplex kísérletbe való bekapcsolódás gondolata. Még az év utolsó hónapjában alaposan elemeztük, hogy esetleges megva­lósítása miként befolyásolhatja gaz­dálkodásunkat és rövidesen meg­kezdtük bevezetésének előkészí­tését. A kísérlet megvalósításával az a célunk, hogy bebizonyítsuk: ha megteremtjük a külső, aránylag sta­bil feltételeket, akkor az olyan kisebb gazdálkodó szervezet, mint a Grafo­bal, szintén képes megfelelni a kö­vetelményeknek, és hosszú távon is teljes felelősséget tud vállalni saját fejlesztéséért és az eredményekért, tevékenységének minden területén. Egyidejűleg azt is bizonyítani szeret­nénk, hogy egy jogilag önálló kisvál­lalat, amely a teljes önelszámolás alapelve szerint dolgozik, a vertikális irányítás jelentékeny leegyszerűsí­tése mellett rugalmasabban reagál a változó piaci körülményekre, gyor­sabb ütemben valósíthatja meg a tu­dományos-műszaki haladást az új­ratermelési folyamatban. Vállalatunk számára a komplex kísérlet jelentős változásokat hozott. Ami a pénzgazdálkodást illeti, ha teljesítjük a 8. ötéves terv feladatait, akkor a pénzforrások a terv által meghatározott szinten maradnak. Ebből kifolyólag arra kell töreked­nünk, hogy a tervfeladatokat jelentő­sen túllépjük, mivel a túlteljesítésből származó többletnyereségből nem kell utólagos elvonásokat fizetnünk. Ez a tény ösztönzött arra, hogy bár csak 1987. júliusában hagyták jóvá a kísérlet megvalósítását vállala­tunknál, mi már az év elejétől a lehe­tő legnagyobb hatékonyság elérésé­re törekedjünk. Igyekezetünk nem volt hiábavaló, mert már az elmúlt év decemberében az 1988-ra előírt összegű nyereséget könyvelhettünk el. A másik nagyon fontos tény, hogy a vállalaton belüli önelszámolás alapelvei szerint dolgozunk és a le­A dolgozókról való szociális gondoskodás az erdőgazdaságban II. 31. A dolgozókról való szociális gondos­kodás feladatait mindenekelőtt az ágaza­tok munkafeltételei és speciális követel­ményei határozzák meg. Az éghajlati té­nyezők, főként a szél, a csapadék és a hideg elsősorban a mezőgazdaságban és az erdőgazdaságban befolyásolják a munkakörülményeket. Az erdőgazda­ságban emellett nemcsak az éghajlat, hanem a terep, valamint a tengerszint feletti magasság közvetlen hatása is ér­vényesül. Ezen túlmenően az erdőgazda­sági dolgozókról történő szociális gon­doskodást a munkahely és a lakóhely közti nagy távolság, a munkahelyek szét­szórtsága és a munkacsoportok aránylag kis, többnyire öt-hat főből álló létszáma is megnehezíti. Az erdőgazdasági munka- csoportok a legtöbb esetben erősen ta­golt, sokszor meredek lejtésű terepen dolgoznak, ami nagymértékben megne­hezíti a szállítást, az étkeztetési és az egészségügyi szolgáltatásokat, s egyben növeli az ezekkel összefüggő kiadásokat Mivel az erdőgazdaság dolgozói csak­nem egész éven át ki vannak téve az időjárás viszontagságainak, valamint egyéb káros hatásoknak, a legfontosabb helyet az üzemi egészségügyi ellátás fog­lalja el. Ennek ellenére az üzemi orvosi ellátás nagyon alacsony színvonalú, amit az a tény is bizonyít, hogy ezer dolgozóra számítva mindössze 0,2 üzemi orvosi helyet sikerült biztosítani. Ugyanakkor a mezőgazdaságban ez az arány 0,8, tehát négyszer nagyobb, s egyben kedve­zőbb is, mint az erdőgazdaságban. Saj­nos, rendkívül csekély a rehabilitációs és gyógykezelési intézmények száma és ka­pacitása is, s nem felel meg a foglalkozási betegségek szempontjából sem. Emellett az idős dolgozók és a nyugdíjasok rész­aránya az erdőgazdaságban is állandóan növekszik, ezért részükre is időszerűvé válik a szükséges szolgáltatásokkal ellá­tott otthonok szervezése. A dolgozók munkaerejének megőrzé­se. s nem utolsósorban jó egészségi állapotuk fenntartása érdekében nagy je­lentőségűek az üzemi üdülők. Ezek az üdülők azonban már évek óta nincsenek az erdőgazdaságban kellően kihasznál­va, aminek az oka elsősorban a dolgozók érdektelenségében rejlik. Az ilyen irányú szociológiai felmérések eredményei azt mutatják, hogy az erdőgazdaság dolgozói szabadságukat nagyrészt otthon, munká­val töltik el. Az utóbbi öt évben például a munkásoknak csupán tíz százaléka használta ki az üdülési lehetőségeket. Legcélszerűbb megoldásnak mutatkozik a nagyobb városok, fürdőhelyek, illetve történelmi nevezetességek közelében fekvő üdülők igénybevétele, mivel az er­dőgazdaság dolgozói az év nagyobb ré­szét egyébként is természeti környezet­ben töltik, s így az említett üdülőhelyeken új benyomásokat szerezhetnek, s egyben látókörük is jelentősen bővülhet. Nagy lehetőségek nyílnak ezen a területen az erdőgazdaság és más ágazatok közti csereakciók megvalósításához. Az üzemi étkeztetés elterjedésének fő akadálya az erdőgazdaságban a munka­helyeknek a központtól való nagy távolsá­ga, ezek szétszórtsága, valamint az egy munkahelyen dolgozók csekély létszáma. Emellett a dolgozóknál egyfajta előítéle­tek is előfordulnak az üzemi étkeztetéssel szemben. A 7. ötéves tervidőszakban az erdőgazdasági dolgozóknak csupán 22 százaléka élt az üzemi étkeztetés lehető­ségével, bár nem kevesebb, mint 43 szá­zalékuknak lett volna erre alkalma. A helyzet javítása érdekében nagyon so­kat tehet a szakszervezet, mindenekelőtt felvilágosító és meggyőző munkával. Ugyancsak szükségesnek mutatkozik to­vábbi üzemi konyhák és étkezdék létesí­tése, amennyiben erre lehetőség adódik, a helyi nemzeti bizottságokkal együttmű­ködve. A dolgozókról való szociális gondos­kodás terén nagy jelentősége van a lakás- gazdálkodásnak, mivel a dolgozók meg­tartásának ez az egy ik legfontosabb ténye­zője. Erdőgazdaságunk jelenleg mintegy 5100 üzemi lakással rendelkezik, melyek­ben egyrészt műszaki és gazdasági dol­gozók, másrészt pedig munkások laknak. Száz erdőgazdasági dolgozóra jelenleg nem kevesebb, mint 12 üzemi lakás jut. Az igazsághoz azonban az is hozzátarto­zik, hogy száz erdőgazdasági munkásra mindössze 6 üzemi lakás jut, jóllehet a munkások létszáma 3,4-szer nagyobb, mint a műszaki-gazdasági dolgozóké. A szövetkezeti lakások részaránya az erdőgazdaságban is növekszik. A lakások kiutalásánál előnyben kell részesíteni a fiatal, képesítéssel rendelkező szak­munkásokat, elsősorban az erdészeti szakmunkásképző intézetek végzett nö­vendékeit. Különösen nagy jelentősége van az erdőgazdaságban a munkavédelemnek, a munkavédelmi segédeszközök és be­rendezések használatának. A munkaru­hák például sok esetben elavultak, nem elégítik ki a növekvő követelményeket. A munkavédelmi segédeszközökre és be­rendezésekre fordított eszközöket a me­zőgazdasághoz és más ágazatokhoz ha­sonlóan az erdőgazdaságban is növelni kell, hiszen nem kétséges, hogy az ilyen kiadások sokszorosan megtérülnek. KOHÁN ISTVÁN mérnök, kandidátus, a Zvoleni Erdőgazdasági Kutatóintézet tudományos munkatársa hető legnagyobb mértékben alkal­mazzuk a brigádrendszerú munka- szervezést és javadalmazást. Egyes brigádok teljesítménye több mint 25 százalékkal emelkedett. Megválto­zott körülményeink a vállalaton belü­li tervezés kisebb mértékű módosí­tását tették szükségessé. A tervfela­datok lebontása során mindössze négy kötelező, 4-6 irányadó mutató, valamint 3 normatívum vari ér­vényben. Bár a kísérlet során már eddig is számos jó eredményt könyvelhet­tünk el, néhány megoldatlan problé­ma komoly gondot okozott. Gondo­lok itt elsősorban arra, hogy míg az alapelvek szerint az állóeszközök leírásai hosszú távon teljes összeg­ben a kísérletet végrehajtó szerve­zetek beruházásainak finanszírozá­sát szolgálják, ezzel ellentétben ta­valy a leírások 50 százalékát be kellett fizetnünk az állami költségve­tésbe. Ez a befizetési kötelezettség lényegesen gátolja a vállalat álló­eszközeinek felújítását. Az az összeg viszont, amit a terven felüli nyereségből a fejlesztésre fordítha­tunk, nem olyan jelentős, hogy ezzel megoldhatnánk a problémát. Vállalatunk számára a béreszkö­zök képzése és felhasználása terén a kísérlet alapelveitől eltérő eljárás van érvényben. Míg más gazdálko­dó szervezetek béreszközeiket alapbérekre és mozgóbéralapra osztják fel, esetünkben az úgyneve­zett tarifán felüli bérköltségek kerete is érvényesül. Ez a keret meglehető­sen gátolja a munkaerő-megtakarí­tást és kedvezőtlenül hat a teljesít­ménynormák túlteljesítésére is. A komplex kísérlet sikeres meg­valósítása elképzelhetetlen a fel­sőbb szervek segítsége nélkül. Vál­lalatunk e tekintetben az SZSZK Ipari Minisztériumában talált megfe­lelő partnerre. A Slovcepa termelési­gazdasági egység vezérigazgatósá­gától nem kaptuk meg a várt segít­séget, sőt annak vállalatunkhoz való viszonyulása meglehetősen negatív. A vezérigazgatóság munkájában még mindig az adminisztratív mód­szerek érvényesülnek. Ezekről a problémákról egyébként az ipari minisztériumban is említést tettünk. Nyolc hónap telt el azóta, hogy vállalatunk megkezdte -a komplex gazdasági kísérlet megvalósítását. Rövid idő ez ahhoz, hogy bármiféle végleges következtetést levonjunk, ám eddigi tapasztalataink nyilván sokak számára hasznosak lehetnek. Úgy gondoljuk, a kísérlet sikerének alapvető feltétele az alapos műszaki és szervezeti felkészülés. Az is na­gyon lényeges, hogy minden gaz­dálkodó szervezet tudatosítsa: a 8. ötéves terv feladatainak teljesítése csupán a tervben meghatározott for­rásokat biztosítja. Úgy látszik, a vál­lalatok a legtöbbször - nagyon téve­sen - azt hiszik, hogy pusztán azért, mert áttérnek a komplex kísérletre, a tervezettnél több pénzforráshoz jutnak, vagy pedig tervük módosítá­sára kerül sor. Több pénzeszközre azonban csak úgy lehet szert tenni, ha az újratermelési folyamat haté­konyságát nagyobb ütemben növe­lik, mint azt a 8. ötéves terv megha­tározza. Ezért fontos, hogy a haté­konyság növelése programjára min­denütt nagy figyelmet fordítsanak. S végül pedig a dolgozókat részle­tekbe menően kell megismertetni ezzel a programmal. A gazdasági szervezetek önálló­ságának és a hatékony fejlődésért vállalt felelősségüknek növelését célzó komplex kísérlet az egyelőre még tisztázatlan kérdések ellenére is a kollektívák kezdeményezésének minőségileg új szakaszát képviseli. Jelentősége mindenekelőtt abban rejlik, hogy fokozottan érdekeltté te­szi a dolgozókat a jobb eredmények elérésében. PETER NIKODÉM mérnök, a skalicai Grafobal vállalat gazdasági igazgatóhelyettese

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents