Új Szó, 1988. március (41. évfolyam, 50-76. szám)
1988-03-30 / 75. szám, szerda
„Kulcsrakész“ gazdaságok Lehet-e szalagrendszerben gyártani egész szovhozokat? Ez a kérdés három évvel ezelőtt még értetlenséget váltott volna ki a szakemberekből, de a legjobb esetben is vicces kérdésnek gondolták volna. Ma már szovjet Távol-Kelet déli részén a tengerrnellék talajjavítási és építőipari szakemberei magabiztosan azt válaszolják, hogy „lehet“. A múlt év végén teljesen befejezve, „kulcsra kész“ állapotban adták át a „Zöldelő völgy" nevű rizstermesztő szovhozt - egy újonnan alapított építőipari „cég“ elsó termékét. ... A gazdaság központjában aszfaltozott járdákon haladunk el az új lakóházak mellett. Iskola, üzletsor, szolgáltatóház, orvosi rendelő, bölcsőde, óvoda, stadion. Megvan minden, amire egy kis közösségnek szüksége van a mindennapi élethez. Bizony, nehéz elképzelni, hogy még két évvel ezelőtt nem volt ott sem ez a barátságos kis falu, sem a környező rizsföldek.- Kevesen hitték, hogy ilyen rövid idő alatt ekkora gazdaságot lehet teremteni ezen a belvizes talajon - meséli Vlagyimir Mazur, a távolkeleti szovhozépítési és meliorációs munkákat irányító főigazgatóság vezetője. - Hiszen régebben ekkora munkát legalább öt év alatt végeztek el. Az építkezés határidejét azért sikerült csaknem egyharmadára csökkenteni, mert a főigazgatósághoz tartozó minden vállalat és a tervezőkutatóintézet tevékenységét átszervezték. Az új munkamódszerre való áttérés előtt a tervezőmérnökök, a talajjavítók, a falusi építők és az útépítő munkások a saját főhatóságuk érdekei szerint dolgoztak és „tól“-„ig“ tudták, mit kell elvégezniük. A fizetésük más egységek teljesítményeitől független volt. Előfordult például, hogy a tervezőintézetnél elhúzódott a műszaki rajzok készítése, a munkatársakat azonban nem nagyon izgatta, hogy egész kollektívákat milyen veszteség ér a késlekedő tervdokumentáció miatt. Sőt, a tervezők akkor is pontosan, ám nem megérdemelten kézhez kapták a havi fizetésüket, ha az ó késedelmes munkájuk miatt elakadt a tervteljesítés. Sok esetben késve indult be egy- egy építkezés azért is, mert elhúzódott az útépítés, a terepelőkészítés, nem szállítottak időben a téglagyárak, akadozott a szállítás, és egyszerűen nem volt kit ezekért a mulasztásokért felelősségre vonni. Most viszont minden alvállalkozó, minden kollektíva kölcsönösen függ egymástól egy-egy objektum építésénél. A vezetők gondosan kimunkált szerződést írnak alá, annak beÚj intézkedések a kábítószer-fogyasztás ellen Türkméniában A közép-ázsiai Szovjet Köztársaságban a kábítószer-fogyasztás elleni eredményesebb harc érdekében felülvizsgálták a törvényeket. Korábban a kábítószer-fogyasztókat egy év szabadságvesztésre, vagy két év javító-nevelő munkára ítélték. Ezt a büntetést most csupán adminisztratív felelősségrevonásra enyhítették. Új fontos része is van a törvénynek: nem vonják felelősségre azokat, akik önként adják át a náluk lévő nem kereskedelmi mennyiségű kábítószert. „ Egészen a közelmúltig Türkmé- nia az ország négy olyan köztársaságának egyike volt, ahol a büntető törvénykönyv értelmében a kábítószer-fogyasztókat bűnözőknek tekintették, - mondotta Vaszilij Gri- nyín, a köztársaság belügyminisztere. - Ennek következtében azok, akik szakítani akartak káros szenvedélyükkel, féltek orvoshoz fordulni. Az új törvény humánusan, az ésszerű felelősségrevonás mértékében vonja felelősségre a kábítószer-fogyasztókat. A jogászok abból indultak ki, hogy a büntetés nem jelent orvosságot a bajra. A kábítószer- fogyasztás elleni harc legfontosabb területe a megelőzés. Ugyanakkor - hangúlyozta a miniszter, - a törvény szigorúan jár el azokkal szemben, akik nem akarnak kigyógyulni betegségükből. Ha valakit egy éven belül ismételten törvénytelen kábítószer-fogyasztáson, tároláson, vagy beszerzésen kapnak, büntetőjogilag vonják felelősségre: ennek mértéke a pénzbírságtól a háromévi börtönig terjedhet. Ugyanez vonatkozik a törvénytelen mák- és indiai kenderültetvények gazdáira". A kábítószer-ellenes harc összehangolása érdekében a köztársaságban Annamurad Hodzsamura- dov miniszterelnök vezetésével kábítószerellenes bizottságot hoztak létre. Minden egyes határmenti területen, a nagyvállalatoknál kábító- szer-elvonó rendelők működnek. Az elmúlt évben a köztársaság orvostudományi egyetemén tanfolyamokat szerveztek a kábítószer-ellenes harcban részt vevő orvosok részére. tartása kötelező, ha nem tartják be a határidőket, bírságot kell fizetniük. A korábbi gyakorlat szerint a lakóházak, gazdasági épületek mennyiségi és minőségi átadása után csak az építők kaptak prémiumot, most viszont mindenki, kezdve a tervező- mérnököktől, építészmérnököktől, a talajjavító és útépítő munkásokig. Maga a szerződés, valamint a bérezési rendszer megváltozása tette lehetővé, hogy minden hétköznapi problémát gyorsabban és jobban meg tudnak oldani, feleslegessé váltak a mindenféle felügyelők és ellenőrök, ezért aztán egyharmadával csökkenteni lehetett az irányító apparátust is. A béralap azonban változatlan maradt. Az új bérezési rendszerre áttérve, a munka végső eredményeiben anyagilag érdekelt tervezőmérnökök és építészmérnökök a korábbi határidőknél jóval hamarabb elkészítettek minden szükséges dokumentációt, és nem az építőknek adták át a stafétabotot, mint korábban szokás volt, hanem először az útépítőknek, az építőknek csak azután, ha már minden fontos út kiépült és elvégezték a szükséges alagcsöve- zési munkákat. Régebben előfordult, hogy a talajjavítók az adott területen már elvégezték a meliorációs munkákat, lefektették az alag- csqyeket is, de az új szovhoz még jóformán meg sem alakult. így aztán a frissen előkészített termelésre alkalmassá tett földeket lassacskán felverte a gaz. Az állami bizottság most egyszerre veszi át a gazdasági épületeket, a meliorációs munkákat, az új települést. A munkálatok valamennyi résztvevője anyagi felelősséggel tartozik. Mi több, a munka átvételéről szóló okmányokat csak az után írják alá, ha az új települést már belakták és a földeken a tervezett rizsmennyiség megtermett. Ez tehát azt jelenti, hogy a végső eredményben valamennyien érdekeltek és a maga helyén igyekszik mindenki minőségi munkát végezni. A szovjet Távol-Kelet déli részén elterülő síkságon jelenleg óriási méretű talajjavítási munkálatok folynak, a művelésre előkészített földeken rizstermesztő gazdaságokat alakítanak ki. Az említett vállalat a múlt évben két szovhozt épített, a hozzátartozó településsel (lakások, boltok, szolgáltatóhelyiségek, óvoda, bölcsőde, iskola, orvosi rendelő, sportpálya stb.) együtt, és további három szovhozt épít az új esztendőben. A tervek szerint az ezredfordulóig még 20 rizstermesztő, állattenyésztő, zöldségtermesztő gazdaságot alakítanak ki a szovjet Távol-Kelet déli részén. Ezek beindításával teljesen megoldódik a tengermelléki lakosság élelmiszerellátása, sőt, a termékfeleslegből szállítanak majd Távol-Észak lakosságának is. KOMMENTÁLJUK --------Ön védelem Szvjatoszlav Fjodorov javaslata A kábítószer-fogyasztás elleni határozott harcnak, ezen belül a büntető törvénykönyv módosításainak köszönhetően a Szovjetunióban 30 százalékkal csökkent a kábítószerek hatása alatt elkövetett bűncselekmények száma. Lépések történtek a kábítószeresek megfelelő gyógyítására is. A minszki (Belorusz SZSZK) városi pszichiátriai klinikán például sikerrel alkalmazzák a munkaterápiát (a felvételen). (Telefoto: ČSTK) Szvjatoszlav Fjodorov professzor véleménye szerint minden egyes szovjet embernek olyan, az egészségét gondozó házi orvosa kell, hogy legyen, aki a legújabb technikai eszközökre, az egészségügy legkorszerűbb eredményeire támaszkodik. Jelenleg a szovjet állampolgárok kizárólag az ellátásukat végző rendelőkben vagy kórházakban kereshetnek gyógyulást. A professzor szerint az állampolgároknak szabad Mire költik a szakszervezetek pénzét? A szakszervezetek idei költség- vetése mintegy 4,5 milliárd rubel - közölte Vitalij Provotorov, a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsának titkára. A legnagyobb tétel, a költségvetés 78,8 százaléka a dolgozóknak és családtagjaiknak jut kulturális célokra és különféle szociális juttatásokra. A jelen tervidőszakban (1986-1990) a szakszervezetek egyik legfontosabb feladata, hogy a korábbi lemaradást pótolva egy fejlett ,,üdültetési iparágat" hozzanak létre. A költségeket elsősorban a, szakszervezetek finanszírozzák. Tervezik, hogy a klubok és különféle műkedvelő csoportok számát legalább kétszeresére, az amatőr művészegyüttesek számát pedig más- félszeresére növelik. A szakszervezetek az idén a költségvetés több mint 8 százalékát fordítják kulturális és sportlétesítmények építésére. Növelik az úttörőtáborok fenntartására szánt összeget is. Mint ismeretes, az úttörőtáborokban évenként 18 millió gyermek üdül. A Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsa külön gondot fordít arra, hogy újabb művelődési házak, klubok, sportpályák, stadionok épüljenek az ország iparilag fejlődő északeurópai területein, valamint Távol- Keleten és Szibériában. A következő évtizedben a szakszervezetek nem kevesebb, mint egymilliárd rubelt költenek erre a célra. orvos-választási joggal kell rendelkezniük. Minél több család választ egy orvost, s minél eredményesebben végzi az gyógyító munkáját, annál magasabb kell, hogy legyen a fizetése, Fjodorov professzor véleménye szerint a Szovjetunióban 600 ezer ilyen orvosra van szükség, vagyis arra, hogy egy orvosra megközelítőleg 120-130 család jusson. Ha a család orvosa nem tud pontos diagnózist felállítani, lehetővé kell tenni számára, hogy valamely diagnosztikai központhoz irányítsa a beteget. A legkorszerűbb eszközökkel felszerelt ilyen központok szervezésére az orvostudomány legfontosabb ágaiban igen nagy szükség van. A jelenleg működő több mint 40 ezer rendelőintézet helyett elegendő lenne 10-15 ezer ilyen központ felállítása. A családi orvos a megfelelő diagnosztikai központból megkapva a szükséges adatokat, meghatározza a beteg gyógyításának legeredményesebb módját. Amennyiben a beteget nem lehet otthon gyógyítani, lehetővé kell tenni, hogy a családi orvos beutalja valamely szakosított gyógyintézménybe. (A Novosztyi hírügynökség APN anyagai) Természetes törekvése minden tulajdonosnak, hogy megvédje és gyarapítsa vagyonát. Senki sem akad fönn manapság azon, mennyire elterjedtek az éles üvegcserepekkel, hegyesre kovácsolt vasrudakkal „díszített“ kerítések, hiszen - véljük- mindenkinek jogában áll úgy védeni vagyonát, ahogy azt jónak látja. Bíró ismerősöm ugyancsak erősen kételkedik abban, hogy visszaszorítaná-e ezt az éles-hegyes kerítésdivatot az, ha mindenkit felvilágosítanánk arról, hogy ez túlzott önvédelem, s a kerítés tulajdonosa felelősséggel tartozhat még egy tolvajnak okozott testi sértésért, kárért is. „Túlságosan erős a magántulajdonosi tudat“ - indokolja kételkedését. A magántulajdon védelme érdekében szinte minden eszközt megengedhetőnek érez a társadalom egy része. Pedig hol marad a kerítésépitök által birtokolt és óvott érték attól, ami az egyes üzemek, vállalatok vagyis az állam tulajdonában - és tegyük hozzá; sokszor nagyon rosszul őrzött tulajdonában - van. A társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett bűncselekmények előzményeinek és körülményeinek vizsgálata a legtöbb esetben ahhoz a megállapításhoz vezet, hogy a megkárosított szervezet jóformán semmit sem tett vagyona megőrzéséért. Nem viselkedett tulajdonosként - nem védekezett. Néhány évvel ezelőtt, amikor mind többet lehetett hallani az ún. „önvédelmi rendszerekről“, sokan nem tudtak mit kezdeni ezzel a fogalommal. „Megrendeljük, csak mondják meg, hol kapható“ - jegyeztem fel annak idején egy reagálást a sok közül. Az önvédelmi rendszer azonban sajátos hiánycikk volt (s tán még ma is az). Minden Vállalatnak önállóan, a saját körülményeiből kiindulva kellett előállítania saját önvédelmi rendszerét. A vagyonvédelem műszaki eszközein és berendezésein kívül ide tartozik bizonyos jogi intézmények felhasználása, a helyes káderpolitika, a munka-, technológiai és bizonylati fegyelem megszilárdítása, a hatékonyabb ellenőrzés, szóval mindaz, ami hozzájárulhat a szocialista tulajdon megőrzéséhez és gyarapításához, a károk megelőzéséhez és megtérítéséhez. Az önvédelmi rendszerek működtetésében - vagy ha úgy tetszik, a tulajdonosok önvédelmi jogosultságainak érvényesítésében - mindmáig nem sikerült döntő fordulatot elérni. A legsúlyosabb hiányosságok lényegében évről évre ugyanazok. Gyakorta bírált jelenség például, hogy az üzemi rendészek túlnyomó része idős, rokkant ember, akik még saját magukat sem igen tudnák megvédeni, nemhogy a gondjaikra bízott milliós értékeket. Nemegyszer hallhatjuk azt is, hogy inkább kivételesnek tekinthető, ha a szocialista szervezet, vállalat önként teljesíti bűncselekmény-bejelentési kötelezettségét, holott nem csupán jogszabályok kötelezik erre. Több kormányhatározat is hangsúlyozta már ennek a kötelezettségnek jelentőségét („a szocialista tulajdon büntetőjogi védelmének alapvető előfeltétele“ - állapítja meg az egyik). Ugyanakkor a kártérítési követeléseiket is az indokoltnál ritkábban érvényesítik dolgozóikkal szemben az egyes vállalatok, és újra meg újra előfordul az, hogy gazdasági bűncselekményért egy, esetleg több alkalommal elítélt személyt alkalmaznak anyagi felelősséggel járó beosztásban, s ezzel gyakorlatilag lehetővé teszik számára egy újabb - s az előző tapasztalatai alapján rendszerint valamivel „tökéletesebb“- bűncselekmény elkövetését. Az ilyen mulasztásokkal kapcsolatban rendszerint csak a vezető dolgozók alacsony jogtudatáról beszélünk, s arról, hogy nem éreznek kellő felelősséget a társadalmi tulajdonnal szemben. Tagadhatatlan viszont az is, hogy a nem vezető dolgozók sem tekintik magukat kivétel nélkül a „közös“ felelős gazdájának, nem védik a sajátjukként a társadalmi tulajdont, önvédelmi túlkapásokkal pedig igazán nem vádolhatóak. A vállalati önvédelmi rendszer így sokat veszt hatékonyságából. Látni kell persze azt is, hogy a dolgozók gazdatudatának szilárdulását a múltban nem mozdította elő a bérezésben uralkodó egyenlősdi, az eredményesen gazdálkodó vállalatok nyereségének elvonása a rosszul gazdálkodó szervezetek javára, a „mindenáron“ való takarékoskodás, az újítók és a feltalálók hosszadalmas bírósági kálváriái... Ezeket a körülményeket szünteti meg a közélet további demokratizálása, a dolgozók fokozottabb bevonása az irányításba és az ellenőrzésbe, a dolgozó kollektívák új küldetése, mindaz, amit röviden átalakításnak nevezünk, és amely ezáltal a gazdasági bűnözés megelőzésében is fontos szerephez jut. FEKETE MARIAN Prágában, a Martini utcában nemrég nyilt meg a Honvédelmi Szövetség elektronikai tudományos-műszaki információs központja, amely hazai és külföldi szaklapok és egyéb források révén tájékoztatja tagjait a modem tudományág újdonságairól. A központ többek között Sinclair személyi számítógépekhez készült programok forgalmazásával is foglalkozik. (Stanislav Peška felvétele - ČTK)
