Új Szó, 1988. március (41. évfolyam, 50-76. szám)

1988-03-01 / 50. szám, kedd

A termelésben érvényesülő szervezeti fonnák átalakításának, a felszabaduló dolgozók elhelyezésének és anyagi ellátásának alapelvei Jóváhagyta a szövetségi kormány a 40/1988 számú határozatával Bevezetés A termelési-műszaki, tudományos-kutatási és forgal­mazási alap (a továbbiakban csak termelési alap) szer­vezeti felépítésére vonatkozó átalakításnak az a célja, hogy az új gazdasági mechanizmus elemeinek és sza­bályozóinak fokozatos bevezetésével összhangban kia­lakítsa a szervezeti feltételeket ezek érvényesüléséhez és működéséhez, s megteremtse az összhangot a gaz­dasági mechanizmus és a szervezeti felépítés között. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy meg kell szüntetni az eddigi szakágazati és területi közbeeső láncszemeket, amelyek gyengítik és elaprózzák a központi irányítás hatékonysá­gát, s aránytalanul nagy költségekkel terhelik az irányí­tást. A szervezeti formák megváltoztatásával fel kell számolni az ágazati, a szakágazati, vagy a területi szervezési elv eddigi egyoldalú érvényesítésének nega­tív következményeit. Gátat kell vetni a szűk reszortszem­léletnek is, amely akadályozza a szervezeti formák dinamikus fejlődését. Ezzel létre kell hozni a feltételeket a különböző nagyságú és különböző technológiai eljárá­sokat alkalmazó gazdálkodó szervezetek rugalmas alap­jának kialakításához, amelyek területi elhelyezése össz­hangban lesz a társadalom gazdasági és szociális fejlődésének szükségleteivel, s lehetővé teszi a dolgo­zók munkakezdeményezésének a fejlesztését. Az anyagi és munkaerőforrásokkal ellátott új állami vállalatoknak és a további gazdálkodó szervezeteknek a törvényesen meghatározott szabályok és feltételek keretében képeseknek kell lenniük az önfinanszírozásra, versenyezniük kell a külföldi piacokon, s önállóan kell kialakítaniuk és megvalósítaniuk a fejlesztési koncepció­kat, a társadalmi szükségletek minél hatékonyabb kielé­gítésével összhangban. A vállalkozás számukra kijelölt szakaszán gondoskodniuk kell saját hosszú távú fejlődé­sükről, s az össztársadalmi terveknek és követelmé­nyeknek megfelelően teljes önelszámolási felelősséget kell viselniük saját tevékenységükért. A termelési alap átalakításában kitűzött célok elérését az az alapvető intézkedés teszi lehetővé, amely az irányítás középszintű szerveiként működő termelési­gazdasági egységek és ezek vezérigazgatóságainak megszüntetésére irányul. Hasonlóan meg kell szüntetni az egyéb ágazati, szakágazati, vagy területi igazgatási közbeeső láncszemeket is a népgazdaság minden ága­zatában (a mezőgazdaságot, a kereskedelmet, a szol­gáltatásokat, az egészségügyet stb. is beleértve), s ez­zel ki kell alakítani a feltételeket a népgazdaság két szintű irányítási elvének következetes érvényesíté­séhez. A termelési alap átalakítása a gazdálkodó szerveze­tek nagyobb önállóságára és felelősségére vonatkozó komplex kísérletben résztvevő szervezetekre is vonatko­zik. A komplex kísérletben való részvétel nem követelte meg ezektől a szervezetektől, hogy az átalakítás feltéte­leihez igazítsák saját szervezeti felépítésüket. Amennyi­ben ezek a gazdálkodó szervezetek (köztük a termelési­gazdasági egységek is) olyan szervezeti felépítésben veszik fel az állami vállalat szervezeti-jogi formáját, amelyben a komplex kísérletbe léptek, ez nem változtat­ja meg a szövetségi kormány határozata alapján történt besorolásukat, sem pedig a rájuk vonatkozó szabályza­tokat, s tovább folytatják a kísérletben való részvételü­ket. Amennyiben a termelési alap szervezeti felépítésé­nek átalakításával összefüggésben az egyes kísérletező szervezetek szervezeti formája megváltozik (a termelé- si-gazdasági egység megszüntetése, más gazdálkodó szervezethez való csatolás, a szervezet önállóvá válása, más állami vállalattal való egyesülés stb.), ilyen esetek­ben az illetékes miniszternek javaslatot kell előterjeszte­nie a szövetségi kormányhoz, amelynek tartalmaznia kell az átszervezett gazdálkodó egység számára kisza­bott feltételeket a kísérletben való szereplés folytatásá­hoz, esetleg javaslatot kell tennie a kísérletben való részvétel megszüntetésére. A népgazdaság termelési alapjában a szervezeti formák átalakítása az eddigi állami gazdálkodó szerve­zetek összevonásából, felosztásából és megszüntetésé­ből, valamint az új állami vállalatok létrehozásából áll. Ezzel a folyamattal összefüggésben arról is gondoskodni kell, hogy az új gazdálkodó szervezetek átvegyék az eddigiektől a 8. ötéves terv feladatait, azok vagyonát és kötelezettségeit. Le kell zárni továbbá a megszüntetett szervezetek gazdálkodását is, gondoskodni kell a nép­gazdaság gazdasági és szociális fejlődésére vonatkozó statisztikai nyilvántartás folyamatosságának biztosításá­ról, valamint a végrehajtott szervezeti változásokkal összefüggésben felmentett dolgozók elhelyezéséről és anyagi ellátásáról. A népgazdaság termelési alapjában megvalósuló szervezeti átalakítás elválaszthatatlan részét képezi an- rták a komplex programnak, amely az eddigi irányítási rendszerből az új gazdasági mechanizmusra való átme­netre vonatkozik, érinti a népgazdaság minden ágazatát, mind szövetségi, mind pedig nemzeti szinten, beleértve a nemzeti bizottságok által irányított termelési alapot. 1. A szervezeti formák átalakításának alapelvei 1.1. Szervezeti formák *KÚ 88. III. 1. 1. Az állami vállalatok alapítására elsősorban az eddigi nemzeti válla­latokból, szakágazati vállalatokból, valamint a termelési alap más gaz­dálkodó szervezeteiből kerül sor, amelyek eddig is önállóan értékesí­tették gazdasági tevékenységük eredményeit, a vállalati önálló elszá­molás elvei szerint gazdálkodnak, saját nevükben lépnek gazdasági kapcsolatokba, anyagi felelősséget viselnek az ilyen kapcsolatokért, s ilyen értelemben vannak beje­gyezve a vállalati törzskönyvbe. 2. Az eddigi konszernek esetében állami vállalatok létesíthetők ezek szervezeti egységeiből (a konszern­vállalatokból és a konszern célszer­vezeteiből), esetleg az egész kon­szern is állami vállalattá alakulhat át. 3. Olyan esetekben, ha ezt a tár­sadalmi érdekek megkövetelik, álla­mi vállalatok az eddigi vállalatok fiók­üzemeiből, vagy területi vonatkozás­ban különálló üzemeiből is alapít­hatók. 4. Olyan esetekben, ha ezt a tár­sadalmi érdekek megkövetelik, az állami vállalatok létrejöhetnek a mai üzemek, vállalatok, esetleg más szervezetek vagy szervezeti részek (bel- és külkereskedelmi szerveze­tek vagy szervezeti részek, a forgal­mazási alap egyéb szervezetei, ku­tatási-fejlesztési, műszaki tervezési, műszaki szolgáltatási stb. szerveze­tek) összevonásával, egyesítésével is. Az így kialakuló állami vállalatok eredeti szervezeti egységei elvesz­tik eddigi jogi alanyiságukat. Hatás­körük terjedelmét (például gazdasá­gi kötelezettségek vállalását a válla­lat nevében, a vagyonrésszel való rendelkezés feltételeit, hitelkapcso­latok létesítését a bankkal, alapok képzését stb.) az újonnan létreho­zott állami vállalat irányítási szervei határozzák meg. 5. Az új állami vállalatok alapítá­sánál figyelembe kell venni a cseh­szlovák gazdaság intenzifikálásának és korszerűsítésének távlati céljait és szükségleteit. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy szervezetten kell meg­oldani a nem perspektív és nem hatékony termelési irányzatok korlá­tozását is. Népgazdasági szempont­ból főleg az új állami vállalat pers­pektív jellegét kell alapul venni azok­nál a döntéseknél, amelyek az állóa­lapok leírásaiban és a forgóalappal való ellátottságban mutatkozó válla­latközi különbségek kiegyenlítésére vonatkoznak. Az állami vállalatok alapításánál úgy kell eljárni, hogy azok a tevé­kenység bizonyos szakaszán a tár­sadalmi szükségletek kielégítése mellett a lehető legmagasabb haté­konysági szintet érjék el, képesek legyenek megvalósítani hosszú távú fejlesztési koncepcióikat a teljes önálló elszámolás és az önfinanszí­rozás feltételei között, s a nemzetkö­zi munkamegosztásba való bekap­csolódás esetén versenyképesek le­gyenek a külföldi piacokon. A szer­vezeti felépítést ezért alá kell rendel­ni a hatékonyság és az önálló elszá­molás említett követelményeinek. Az újonnan létrehozott állami válla­latok és a hozzájuk tartozó szerve­zeti egységek hatáskörét nem lehet csak az egyes köztársaságok, kerü­letek vagy járások területére korlá­tozni. 6. Az eddigi üzemek, vállalatok és szervezetek összevonása útján az állami vállalatok létrejöhetnek: a) az eddigi termelési-gazdasági egységekből (rendszerint konszer­nekből), ha vállalataiknál eléggé nagy a kölcsönös technológiai kap­csolatok részaránya; nem kerül sor azoknak a vállalatoknak, szerveze­teknek, esetleg üzemeknek az összefonására, akik az eddigi ter­melési-gazdasági egységben nem alakítottak ki szorosabb belső tech­nológiai kapcsolatokat, s amelyek termékeikkel az eddigi termelési­gazdasági egység keretein kívül a megrendelők széles körét elégítik ki; b) az eddigi termelési-gazdasági egységekből, vagy hasonló helyzetű szervezetekből, amelyek terjedel­mes egységesen irányított technikai rendszerek üzemeltetéséről és fej­lesztéséről gondoskodnak (például a hálózati villamosenergia-ellátásról vagy közlekedési hálózatokról), ahol az önálló elszámolást csak az egész rendszer szintjén lehet megvalósíta­ni, vagy ahol az eddigi termelési­gazdasági egységek magasabb szintű társadalmi ellenőrzésnek vannak alárendelve (nemzetvéde­lem); nem lesznek összevonva az olyan vállalatok, célszervezetek, esetleg üzemek, amelyek az ilyen rendszerek keretében műszakilag vagy gazdaságilag elkülöníthető, vagy szakosított tevékenységet foly­tatnak, illetve nem függ közvetlenül a tevékenységüktől az ilyen rend­szerek üzemeltetése vagy fejlesz­tése; c) az eddigi vállalatok és szerve­zetek, esetleg ezek részeinek összevonásával egy új, komplex módon ellátott állami vállalatba, be­leértve a külkereskedelem, a kuta­tás, a műszaki tervezés és a műsza­ki szolgáltatás stb. alakulatait, rend­szerint a termelés kombinát jellegű szervezésének érvényesítésével, valamint a termelés magas fokú koncentrációjának és szakosításá­nak elérése céljából, a népgazdaság belső szükségleteivel, vagy a nem­zetközi munkamegosztásba való bekapcsolódással összhangban. 7. összevonással az állami válla­latokat csak szervesen összefüggő termelési és tudományos-kutatási programok alapján lehet létrehozni, nem pedig a szervezés szakágazati elvének mechanikus érvényesítése alapján. Nem lehet mechanikusan állami vállalatokká átalakítani főleg-az ágazati és szakágazati jel­leggel szervezett konszerneket, trösztöket és kombinátokat, amelyek felosztása nélkülözhetetlenül fontos a vállalati kezdeményezés fejleszté­séhez, valamint az indokolatlan mo­nopolhelyzet felszámolásához, külö­nösen a fogyasztási cikkek gyártá­sában,- a szakágazati vállalatként mű­ködő termelési-gazdasági egysége­ket, amelyekhez területileg elszórt, szervezési szempontból nem össze­függő, nagyméretű, vagy szakosított termelést folytató szervezeti egysé­gek tartoznak,- a termelési-gazdasági egysé­gek minden olyan fajtáját, amelyek szerves összefüggés nélkül, külön­böző termelési irányzatú vállalatok­ból jöttek létre,- a nemzeti bizottságok által irá­nyított szolgáltató és egyéb vállala­tokat, amelyek az adott körzetben (járásban, helységben) adminisztra­tív módon összpontosítanak külön­böző jellegű szolgáltatásokat vagy tevékenységeket, amelyeknél főleg az olyan nagy üzemek önállósítása jön számításba, amilyenek az autó­javító és más ipari tevékenységet folytató üzemek, a ruhatisztítók stb., s ugyanakkor egyes szolgáltatások­ról, főleg a veszteségesekről gazda­sági bérlet vagy egyéni gazdasági tevékenység formájában is lehet gondoskodni,- azokat a gazdálkodó egysége­ket, amelyek adminisztratív módon összpontosítják a nagy szervezetek irányítását szövetségi, köztársasági vagy kerületi szinten, főleg az élel­miszeriparban, a kereskedelem és a szolgáltatások szakaszán. 8. A trösztök termelési-gazdasági egységekként való fennállásának megszüntetésével együtt a trösztök állami gazdasági szervezetekként működő vezérigazgatóságai is meg­szűnnek. 9. Az állami vállalat szervezeti fajtái nem lesznek kötelezően meg­határozva. Állami vállalatot képez­hetnek termelővállalatok, bel- és külkereskedelmi szervezetek (kivé­ve a részvénytársaság típusú külke­reskedelmi vállalatokat és szerveze­teket), tudományos kutatóintézetek, vagy a tudományos-kutatási alap más szervezeti egységei, műszaki szolgáltató és tervező szervezetek, termelési és tudományos-termelési egyesülések, konszernek stb. Az egyesülés-, konszern- és kombinát- jellegű állami vállalatok szervezeti egységei viselhetik az egyesült vál­lalat, konszernvállalat stb. elneve­zést, de nem töltik be a saját jogi alanyisággal rendelkező állami vál­lalat szerepét. Az állami vállalat nagyságától és belső szervezeti fel­építésétől függetlenül az irányítás második fokozatát képviseli. Közte és az irányítás első fokozatát képvi­selő egységes népgazdasági köz­pont között nem létezhet semmiféle további közbeeső irányítási lánc­szem. 10. Az újonnan keletkező állami vállalatok az önkéntesség elve alap­ján összevonhatják saját eszközei­ket vagy tevékenységeiket más szervezetekével, bizonyos célok elérése érdekében. Ez nem változ­tatja meg jogi alanyiságukat, sem az állami tervhez, az állami költségve­téshez, vagy a nemzeti bizottságok költségvetéséhez^fűződő kapcsola­taikat. 11. A tudományos-kutatási alap szervezeteit és egyéb célszerveze­teit (műszaki tervezési, számítás- technikai, beruházási szolgáltatá­sok, kereskedelmi és tanácsadó te­vékenység, műszaki fejlesztés stb.), amelyek több vállalat szükségleteit látják el, állami -vállalatokká lehet átalakítani, vagy pedig különböző módon kialakult önkéntes egyesülé­sek tagjaivá válnak, beleértve a részvénytársaságokat. 12. Az eddigi állami gazdálkodó szervezetek megszüntetését és az új állami vállalatok alapítását az ille­tékes állami szerv végzi el, az eddigi jogi előírásokkal, valamint az 1988. július 1-én hatályba lépő állami vál­lalatról szóló törvény rendelkezései­vel összhangban. 1.2. A tervek átszármaztatása 1. A tervek átszármaztatását úgy kell végrehajtani, hogy az újonnan létrehozott állami vállalatoknál lega­lább azonos szinten és terjedelem­ben maradjanak meg a gazdasági terv kötelező feladatai, ahogy azok a megszűnő szervezetek feladatait képezték, s hogy ne kerüljön sor a megszűnő szervezetek számára meghatározott keretek túllépésére. Ezt a 8. ötéves terv kötelező felada­tainak összegezett összehasonlítá­sával kell kimutatni az átszervezés előtti és utáni helyzetben, s az eset­leges különbségeket meg kell indo­kolni. A terv helyes és teljes átszár­maztatásáért az illetékes felettes központi szerv viseli a felelősséget, amely az átszervezés napjához szá­mítva összefoglaló jelentést terjeszt az Állami Tervbizottság és az illeté­kes köztársasági tervbizottság elé a 8. ötéves tervidőszak feladatainak, valamint az 1988. és 1989. évi vég­rehajtási terveknek az új szerveze­tekre való átviteléről az egész re­szort terjedelmében. 2. Az eddigi, megszüntetésre ke­rülő állami gazdasági szervezetek évi terveinek a kialakuló állami válla­latokra való átszármaztatása kereté­ben az eddigi termelési-gazdasági egységek tartalékait is át kell szár­maztatni. 3. Annak az évi tervnek az átszár­maztatását, amelyben a szervezeti változtatás megvalósul, az adott év január elsejéhez visszamenőleg, az egész évre vonatkoztatva kell vég­rehajtani. Az átszármaztatás részfe­ladataiként végre kell hajtani a terv kötelező mutatóinak, a vezető dol­gozók értékelésére vonatkozó muta­tóknak, a bérszabályozás mutatói­nak, az anyagi mérlegeknek, a kül­földdel szembeni kötelezettségek­nek, valamint a további kötelező mu­tatóknak az átvitelét is a szervezetek gazdasági terveinek a terjedelmé­ben. Az átszármaztatás alapjául a gazdasági tervek negyedéves le­bontása szolgál. Eközben felül kell vizsgálni a feladatok negyedévekre való egyenletes elosztását, mivel az átszármaztatásra félévben kerül sor. 4. A források és az eszközök vál­lalatközi újraelosztását az egyes ter­melési-gazdasági egységek kerete­in belül, valamint az egyes termelé­si-gazdasági egységek között, ahogy az a 8. ötéves tervben szere­pel (az 1989-1990-es évekre vonat­koztatva), át kell vinni az újonnan létrehozott állami vállalatok terveibe, mint az állami vállalatok közti újra­elosztást az illetékes ágazati köz­ponti szerv szintjén. 5. A jelenlegi termelési-gazdasá­gi egységek árügyi megbízottjai a szövetségi kormány 138/87-es határozatában előírt határidőkben befejezik a nagykereskedelmi árak komplex rendezésével összefüggő munkákat; ehhez az új szervezeti felépítésben ki kell alakítani a szük­séges feltételeket. 1.3. A vagyon és a kötelezettségek átszármaztatása és a gazdálkodás lezárása 1. Az új állami vállalatoknak az eddigi gazdasági szervezetekből va­ló kialakításával összefüggésben a vagyon és a kötelezettségek át­származtatásánál a szervezeti vál­toztatás napján érvényes jogi előírá­sok szerint kell eljárni. A vagyon és a kötelezettségek átszármaztatásá­nak ki kell terjednie a szervezetek aktíváinak és passzíváinak teljes kö­rére. Az átszármaztatás tárgyát képe­zik a termelési-gazdasági egységek központosított forrásai és eszközei is, továbbá az elosztatlan nyereség és gazdasági eredmény (az elmúlt évekből is). 2. Az eddigi termelési-gazdasági egységek megszüntetésénél, vala­mint az eddigi vállalatok felosztása vagy megszüntetése esetében a központosított forrásokat és esz­közöket, amelyek a (tervezett és nem tervezett) műveletek végrehaj­tása után a szervezeti változtatás napjához számítva visszamaradtak, az egyes állami vállalatok között - ha nem jutottak más megállapo­dásra - a következő módon kell elosztani: a) a tartalékalap maradványérté­két a saját termelési érték arányá­ban (azoknál a szervezeteknél, ahol a saját termelési érték kimutatásá­nak nincs jelentősége, valamilyen (Folytatás a 4. oldalon)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents