Új Szó, 1988. március (41. évfolyam, 50-76. szám)

1988-03-28 / 73. szám, hétfő

Pártunk a gazdaság tervszerű irányítását a szocializmus nagy vívmányának tekinti

Beszédének bevezető részében Miloš Jakeš elvtárs üdvözölte a pártkonferencia résztvevőit, és annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy a tanácskozás eredményei hozzájárulnak a pártmunka színvonalának és hatékonyságának emeléséhez az állami tervbizottságban, ahogy azt megkövetelik a társadalom átalakításának feltételei és a gazdasági reformok céljai, amelyeket a szociális-gazdasági fejlesztés meggyorsításának érdekében fokozatosan életbe léptetünk. A belőlük adódó feladatokat a CSKP KB decemberi ülésén konkretizálták.- Tudatában vagyunk annak - folytatta Miloš Jakeš elvtárs -, hogy a politikában, a gazdaságban és a szociális fejlődésben történő számottevő változásoknak - amelyek jelentőségét méltán hasonlítjuk össze az 1948 februárját követő forradalmi feladatokkal és azokkal a célokkal, amelyeket a CSKP IX. kongresz- szusa jelölt ki - a szocialista fejlődés szavatolásával, a dolgozók érdekeivel összhangban kell végbemenniük. Ennek az a garanciája, hogy a folyamatban lévő változások élén a párt áll. E feladatok sikeres megvalósítása érdekében sokat tehetnek az évzáró taggyűlések és a pártkonferenciák, amelyek jelenleg folynak. Éppen ezért nagyra értékelem azt, hogy a tanácskozás beszámolója és az elhangzott hozzászólások ezt a célt szolgálják. Az Állami Tervbizottság jó munkája nélkül nem tudnánk biztosítani azoknak a feladatoknak a sikerét, amelyeket a gazdasági mechanizmus átalakításának folyamatában magunk elé tűztünk.

A gazdasági mechanizmus átalakítása elveinek érvényesítése a gyakorlatban, valamint a jelenlegi a gazdaság stratégiai feladatainak biztosítása megköveteli a központi szervek feladatainak megváltoztatását éppúgy, mint munkájuk minőségének és hatékonyságának növelését.

A központ szerepe pótolhatatlan a tudományos-műszaki, a gazdasági és szociális fejlődés stratégiájának kidolgozása során, akárcsak az állami politika alakításának és megvalósulásának folyamatában, a külső gazdasági kapcsolatok, különösen a szocialista gazdasági integráció fejlesztésében, a gazdaságirányítás távlatainak, igényes gazdasági feltételeknek a kialakításában és más területen is.

Döntő fontosságot tulajdonítunk annak a ténynek, hogy a központi szervek teljes mértékben megfeleljenek a gazdasági mechanizmus átalakítása követelményeinek; hogy elsajátítsák az új feladatok teljesítéséhez elengedhetetlenül szükséges új megközelítési módokat, amelyek szoros összefüggésben vannak az adminisztratív irányítás beszúkítésével, a gazdasági szabályzók kihasználásával; hogy következetesen olyan igényes légköri alakítsanak ki, amelyben megfelelően működik a gazdasági szféra, a nagyobb önállóság és felelősség feltételeinek figyelembe vételével. Ez annál is fontosabb, mert az átalakítás az új törvények, rendeletek és szabályok kialakítása, azok érvényesítése az átmeneti időszakban a központi szervekre az eddiginél lényegesen magasabb igényeket rónak majd.

A termelési-műszaki bázis átalakításával kapcsolatban a központi szervek feladata az, hogy - mint az újonnan létesítendő állami vállalatok alapítói - a párttal és a társadalommal szemben garantálják annak hatékony szerkezetét. E közben abból kell kiindulni, hogy az újonnan létesülő vállalatoknak a jövőben hosszan tartóan magasfokú hatékonysággal kell működniük a társadalmi szükségletek kielégítése feladatainak teljesítése során, képesnek kell lenniük sikerrel megvalósítani fejlesztésük hosszú lejáratú távlati elképzeléseit az önállóság és a nagyobb felelősség a teljes önelszámolás és önfinanszírozás feltételei között. Rugalmasan kell reagálniuk a változó szükségletekre; növelniük kell termékeik versenyképességét a külpiacokon; aktívan be kell kapcsolódniuk a nemzetközi munkamegosztásba; önállóan, közvetlen gazdasági kapcsolatokat kell létesíteniük a szocialista gazdasági integráció keretében.

Az eddiginél hatékonyabb szervezeti felépítés kialakítását célzó javaslatok érvényesítésére nagy teret biztosítanak a termelési-műszaki, tudományos-kutatói bázis átalakításának jóváhagyott alapelvei, amelyek megvalósításáért teljes mértékben a minisztériumok felelnek, mint az állami vállalatok létrehozói. E közben elv- szerűen kell harcolni a szubjektivizmus, a területi, csoport- és személyi érdekek érvényre juttatása ellen, amelyek ellentétesek a társadalom szükségleteivel.

Tudatában vagyunk annak, hogy a termelői-műszaki bázis átalakításának folyamata nem lesz könnyű, tekintettel arra, hogy tulajdonképpen menet közben valóMiloš Jakeš elvtárs beszéde

sitjuk meg. Az újonnan létesülő állami vállalatoknak - és azok integrációinak - teljes egészében szavatolniuk kell a tervfeladatok teljesítését, amelyek az ötéves tervidőszak terveiből a vállalatra hárulnak, beleértve azokat a kötelezettségeket is, amelyeket időközben magukra vállaltak. Az eddiginél hatékonyabban és gyorsabban kell megoldanunk azokat a kérdéseket és problémákat, amelyek a CSKP XVII. kongresszusa határozatainak teljesítése során felmerültek. Ebben látjuk a vállalatok pártszervei és -szervezetei vezető dolgozóinak elsőrendű politikai felelősségét.

Azt várjuk, hogy a népgazdaság fejlődésének mélyreható elemzése és a jelen időszakban folyó készletgazdálkodás ellenőrzése - amelyet a központi és ágazati szervek felügyelete és irányítása mellett hajtunk végre - hozzájárul a hiányosságok leküzdéséhez, a népgazdaság külső és belső egyensúlyának megszilárdulásához, valamint az új gazdasági mechanizmus érvényesülése kedvező feltételeinek biztosításához a gazdaság hatékonysága jelentős növelése érdekében az elkövetkező időszakban. Mindenütt keresni kell a gyorsabb növekedés, valamint a társadalom növekvő szükségletei biztosításának feltételeit.

Előtérben a minőség és a hatékonyság

Nagyon fontos feladat vár a központi szervekre: megszervezni az 1989 és az 1990-es esztendő terveinek előkészítését, keresni annak új lehetőségeit, hogy az anyagi eszközök képzése a szükséges szerkezetben valósuljon meg. A figyelem középpontjában kell lennie elsősorban a piaci alapok biztosításának, azaz a lakosság szükségletei kielégítésének, továbbá a beruházások anyagi és pénzügyi feltételei biztosításának, és a nem termelő ágazatok anyagi szükségletei fedezésének.

A külkereskedelmi kapcsolatokban rendeznünk kell a nem szocialista országokkal szembeni pénzügyi kapcsolatainkat, és nem szabad megengednünk az adósságállomány növelését, hatékonyan kell harcolni azok ellen az igyekezetek ellen, amelyek gondjainkat a könnyebb úton - külföldi hitelek felvételével - szándékoznak megoldani.

A gazdasági reform programjával összhangban már a jelenlegi időszakban is rendkívüli feladatot kapnak azok a tervezetek, amelyek feladata a hosszúlejáratú távlati tervek, valamint a 9. ötéves tervidőszak feladatainak megalapozottságát hivatottak szolgálni. Mint ismeretes, a 9. ötéves tervidőszaknak a CSKP XVII. kongresszusának határozataiból is ez következik - a jelentős szerkezeti és tudományos-műszaki változások, a magasfokú gazdaságosság, a céltudatosan beruházott eszközök ötéves tervidőszakának kell lennie.

A termelői-műszaki bázis felépítésének átalakítása megköveteli, hogy a központi szervek, élükön a tervbizottságokkal kidolgozzák a népgazdaság egyes ágazatainak hosszúlejáratú fejlesztési tervét, egyidejűleg a kis hatékonyságú, távlatilag megfelelő gazdasági eredményekkel nem kecsegtető termelési ágazatok tudatos visszafejlesztésével. Csakis ilyen körülmények között biztosíthatjuk a termelőbázis halaszthatatlan korszerűsítését és felújítását, a meglévő eszközök célszerű kihasználása mellett.

Mindez feltételezi a fejlesztési elképzelések kialakításakor a feladatok céltudatos programszerű megközelítését, gazdaságunknak az eddiginél sokkal mélyebb bekapcsolódását a nemzetközi munkamegosztásba, a termelési szakosodás és együttműködés, a nemzetközi szocialista munkamegosztás előkészület- bep lévő programjainak megvalósítása útján, különösen a Szovjetunióval folytatandó együttmúködesben. Ezzel egyidö- ben az eddiginél sokkal jobb feltételeket kell biztosítanunk a termékszerkezet szűkítésére, a termelés és a kutatás hatékonyságának növelésére. Mindez érinti a népgazdaság valamennyi ágazatát, leginkább azonban a hazai gépipart.

Ha a távlati feladatok kidolgozásának nagyobb jelentőséget tulajdonítunk az eddigieknél, egyidejűleg azt is tudatosítanunk kell, hogy nem építhetünk légvárakat. A jelenlegi gazdasági és politikai realitások szilárd talaján kell állnunk. Arra kell azonban törekednünk, hogy napjaink történései és a felállított mércék megfeleljenek a szocializmus építése jövőbeli feladatainak is.

A gazdasági mechanizmus átalakításának lényeges alkotó eleme - a CSKP KB 7. ülése határozataival összhangban- a központi szervek szervezeti felépítésének ésszerűsítése, hatáskörüknek pontos meghatározása. Tetteikből következetesen el kell távolítani a kettősséget és az elburjánzott adminisztratív munkát Ezt tartják szem előtt az előkészületben levő változások is. Egyúttal csökkenteni kell a minisztériumok és a központi szervek számát, szervezeti felépítésüket, feladatkörüket, módosítani kell munkastílusukat, csökkentve közben a vezető dolgozók, helyetteseik és az osztályigazgatók számát. Mindezt olyan formában, hogy minden központi szervben 2-3 helyettese legyen a szerv élén álló dolgozónak, s csökkennie kell a központi szervek dolgozói létszámának mintegy 30 százalékkal, ami egyúttal az ott dolgozó káderek jobb munkáját is megköveteli.

Minden általunk megvalósítandó változás a tartalom, a központ munkastílusának és módszereinek színvonala és hatékonysága javításának szükségességét tartja szem előtt.

Egy héttel ezelőtt a CSKP KB Elnökségében megtárgyaltuk a kormány javaslatait az említett kérdésekben és most a központi bizottság elé terjesztjük elbírálásra annak április 8-án összeülő plénu- mán. Az egyes tervjavaslatokat azután a Szövetségi Gyűlés és mindkét nemzeti tanács is megtárgyalja.

Ami az Állami Tervbizottságot illeti, át kell értékelnünk tevékenységét oly módon, hogy a gazdasági és szociális fejlesztés távlati stratégiai központja legyen. Feladata lesz a hosszúlejáratú prognózisok előkészítése, beleértve a fejlődés távlati programjait egyes kiemelt területeken, valamint a műszaki-gazdasági és szociális változások állami programjainak lavaslatait. Az Állami Tervbizottságnak egyúttal a nemzeti tervbizottságokkal együttműködve biztosítania kell a komplex állami ötéves terv előkészítését, a csehszlovák népgazdaságnak a nemzetközi munkamegosztásba történő bekapcsolódása koordinálását, a KGST tervezőtevékenységében történő részvételt, a népgazdaság tervezési szükségleteivel kapcsolatban pedig a gazdasági fejlődés elemzését abból a célból, ha esetleg módosításra kényszerülnénk az állami terv feladatainak néhány területén- a gazdaságirányítás szükségleteinek megfelelően. Mindez megköveteli a tervezés rendszerének és módszereinek állandó és következetes fejlesztését.

Az Állami Tervbizottság feladatának ilyen új felfogású értelmezése megköveteli összetételének javítását, s mint kollektív szervnek munkamódszerei javítását is, hogy az Állami Tervbizottság integráló feladata biztosítva lehessen, és hatékonyabbá váljék együttműködése minden központi szervvel az állami terv előkészítésének folyamatában.

Jelentős változások következnek be további központi szervek tevékenységében is. Valamennyi központi szervben, beleértve a szövetségi és a köztársasági szerveket, megváltozik azok belső és szervezeti felépítése, tevékenységük tartalma is. Valamennyi szóbanforgó változtatást magukban foglalják azok az új törvények, amelyek szabályozzák a központi szervek hatáskörét. Az újonnan kialakuló gazdasági centrumnak a vállalati szférával szemben úgy kell fellépnie, mint olyan egységes komplexumnak, amely biztosítja az állami gazdaságpolitika céljait. Mindemellett nem szabad megfeledkeznünk

arról, hogy a legközelebbi időszakban párhuzamosan működnek majd az új elvek mellett egy ideig még a régiek is.

A gazdasági mechanizmus átalakításáról folytatott vitában nagyon sok megalapozott bírálat érte a tervezés és irányítás jelenlegi rendszerét. Éppen ezért szükségesnek tartom ebből az alkalomból hangsúlyozni, hogy a párt a gazdaság tervszerű irányítását a szocializmus nagy vívmányának és előnyének tekinti, úgy is mint a párt gazdasági és szociális politikájának fó eszközét. Vele az elmúlt negyven esztendő során szorosan összefonódtak a szocialista társadalom építésének sikerei a gazdaságfejlesztésben, az életszínvonal növelésében és népeink szociális biztonságának megszilárdításában. Az effajta értékelésen semmit sem változtat az a tény, hogy terveink nem mindig tükrözték a szükséges színvonalat; hogy teljes mértékben nem sikerült biztosítani a szerkezeti változtatásokat. Komoly hiányosságok voltak a beruházáhogy teljes felelősséggel viseltetnek az egész társadalom népgazdasági fejlesztésének biztosítását előkészítő elvi párt- határozatok kimunkálásáért. Ezzel egyidejűleg természetesen részük van gazdaságunk problémáinak és hiányosságainak kialakulásában, különösen azzal, hogy a szerkezeti változások nem valósulnak meg úgy, ahogy arra szükség lenne. Ezzel szorosan összefügg a beruházási politikában jelentkező fejetlenség is. Még mindig nagy a be nem fejezett építkezések száma, és ami a legkomolyabb, az új beruházásoknak alacsony a hatékonysága, s nem termelnek eléggé gazdaságosan. Az állami tervezési szerveknek kötelességük, hogy ezeknek a kérdéseknek az eddiginél komolyabb figyelmet tanúsítsanak, beleértve közös felelősségüket az egész beruházási folyamat egyszerűsödésének biztosításából. Az új beruházások nem jelenthetik a meglévő, nem megfelelő termelési szerkezet újratermelődését és alacsony műszaki-gazdasági színvonalát. Biztosítaniuk kell, hogy azok elbírják az összehasonlítást a világszínvonalat jelentő hason ló beruházások paramétereivel, tekintettel arra, hogy ez a nemzeti jövedelem képzésének egyik döntő fontosságú tényezője.

Ezért elengedhetetlen, hogy a tervezési szervekben dolgozói kommunisták a jövőben nagyobb következetességgel és elvszerűséggel fogjanak hozzá az egyes beruházási akciók elbírálásához és nyújtsanak garanciát arra, hogy társadalmi javakból csak olyan beruházásokat valósítunk meg, amelyek összhangban vannak hosszúlejáratú terveinkkel.

A jelenlegi időszakban szervezetten, a tervezési munkafolyamatok megszakítása nélkül, „menet közben“ kell átalakítanunk a tervbizottságok tevékenységét, apparátusaik szervezetét és szakkádereiket úgy kell elhelyezni, hogy azok biztosítsák valamennyi feladat megoldását azok teljes szélességében - megfelelő mennyiségben, a megállapított időpontokban és mindenekelőtt jó minőségben. Ez nem lesz lehetséges az Állami Tervbizottság vezető dolgozóinak, párt- és szakszervezeti funkcionáriusainak önfeláldozása, egységes hozzáállása nélkül. Ennek érdekében lényegesen növelni kell az egész dolgozókollektíva aktivitását. El kell mondani, hogy a feladatokat csak azok tudják sikeresen teljesíteni, akik az átalakítással egyetértenek, és a feladatokhoz aktív hozzáállást tanúsítanak.

(Folytatás a 6. oldalon)

Javítani kell a központi tervezés minőségét

sok területén, a nemzetközi munkamegosztás előnyeinek kiaknázásában, gazdasági lehetőségeink értékelésében, a tervek anyagi biztosítása területén, a termelés és a társadalmi szükséglet összhangjának biztosításában. A tervezés eddigi tartalma, formái és módszerei azonban már nem felelnek meg a gazdaság intenzív módon történő fejlesztése szükségleteinek. Ezért a gazdasági mechanizmus átalakításával összhangban a tervezés egész felépítésének átalakításával is számolunk. Ez szükségszerű feltétele az irányítás adminisztratív formáitól a gazdasági szabályzók kihasználásához vezető úton: az áru-pénz viszonyok, valamint az állami vállalatról szóló törvény alkalmazásának feltételei között. Ez az átalakítás egyik legfőbb kérdése. Ez új feltételeket szab az Állami Tervbizottság, valamint a köztársaságok állami tervbizottságainak tevékenységéhez.

A párt elengedhetetlennek tartja a tervezés feladatának és hatékonyságának növelését, mint az ország szociális gazdasági fejlesztése meggyorsításának egyik eszközét, akárcsak a tudományosműszaki fejlesztés alapján történő termelési intenzifikációnak, a gazdaság korszerű szerkezeti változtatásai megvalósításának, a gazdaság kiegyensúlyozott és dinamikus növekedése biztosításának eszközét. Mindez megköveteli, hogy alapvetően javítsuk a központi tervezés minőségét és tudományos megalapozottságát, mégpedig a kellő alapossággal kidolgozott tavlati tervek, az erre alapozott ötéves tervek, valamint a népgazdaságban végbemenő folyamatok alapján.

Az állami tervnek a jövőben összehasonlíthatatlanul jobbnak kell lennie, mint eddig, ki kell fejeznie a párt gazdaságpolitikáját; mégpedig kölcsönös egységben kell irányítania a döntő fontosságú nép- gazdasági stratégiai kapcsolatokat; hatékonyan biztosítani kell a gazdasági, a tudományos-műszaki és szociális fejlődés minden területének hatékony összehanAz elvi döntések és a tervek összhangjának kialakítása

golását, mégpedig valamennyi központi szerv együttműködésével, az egységes népgazdasági központ „felügyeletével" a vállalati szféra alkotó hozzáállásának kihasználásával.

Az egységes komplex terv ilyen új értelmezésének lényege, hogy benne markánsabban jelentkezik a központi szervek közös felelőssége és együttműködése, mindazoké, amelyek a tervek előkészítésében részt vesznek. A terv komplex voltának elérése érdekében elengedhetetlenül szükséges, hogy alapvetően megváltoztassuk struktúráját és tartalmát, ily módon az állami tervnek egyesítenie kell a tudományos-műszaki fejlesztés, a pénzügyi, az árak fejlesztése stb. terveinek döntő fontosságú részeit. Elengedhetetlenül szükséges, hogy növeljük a népgazdasági tervek szerepét a gazdaság felépítésének formálása valamint belső és külső egyensúlyának biztosítása területén. Különösen arra helyezünk nagy hangsúlyt, hogy intenzifikációs tényezőit, - mint például a tudományosműszaki fejlesztés, a szerkezeti változások és részvételünk a nemzetközi szocialista gazdasági együttműködésben - alaposan feldolgozzuk, hatékonyan összefogjuk és azokat sokrétűen biztosítsuk.

Lényegesen korlátozva lesz a közvetlen feladatok terjedelme, azokat az irányítás gazdasági szabályozóival helyettesítjük. Az állami ötéves terv oszthatatlan részei lesznek a tartós gazdasági szabályozók kihasználásáról szóló rendelkezések, mint például az egységes gazdasági normatívumok, elvonások stb. Ezek megalapozott kijelölése egyik alapvető fontosságú feltétele a gazdasági mechanizmus átalakításának.

Újra szükséges lesz rendezni az Állami Tervbizottság és az ágazati központi szervek viszonyát, tekintve, hogy azok mint a központ része, aktívan bekapcsolódnak az állami ötéves tervek elképzeléseinek kidolgozásába, és törvényszabta felhatalmazásuknál fogva kijelölik a nor- matívumokat, a „névre szóló“ feladatokat és az egyes szervezetek részére kiutalandó támogatást.

A túlnyomóan tervutasításos módszerekről az irányítás gazdasági módszereire történő átállás alapvető változást követel az Állami Tervbizottság munkájának tartalmában és stílusában. Mindenekelőtt biztosítani kell a tervek és a konkrét elvi döntések összhangját. Sokkal inkább mint eddig, szem előtt kell tartani az egyes feladatok feltételeinek biztosítását, pénzügyi, hitel- és árpolitikai szempontból. Lényegesen el kell mélyíteni a tervek megvalósításának elemző tevékenységét, hogy ezen elemzések következtetéseit hatékonyan kihasználhassuk a gazdasági élet irányításában.

Ezeknek az új föltételeknek a tervező szervek munkájában tükröződniük kell az Állami Tervbizottság belső szerkezeti felépítésében is. Ebből következik, hogy meg kell változnia az üzemi tervezési osztályok tevékenységének is, amelyek feladata az lesz, hogy biztosítsák az állami terv új, komplex értelmezésének megvalósítását, a hatékonyság és a kiegyensúlyozottság gazdasági feltételeinek kijelölését és megtartását.

Az Állami Tervbizottság egész apparátusában meg kell szüntetni az egyes ágazatok befolyását, amelyek eredményeként előtérbe kerülhettek bizonyos helyi érdekek Ez megköveteli minden dolgozótól, hogy állandóan művelje magát, mélyítse el tudását a gazdasági és szociális folyamatok törvényszerűségeiről, rugalmasan reagáljon az esetleges eltérésekre, hogy következetesen az össztársadalmi érdekek megvalósulásán munkálkodhasson. Az Állami Tervbizottságnak mint a központ összefogó szervezetének kell működnie a hosszúlejáratú szociális, gazdasági stratégia, valamint a komplex állami terv megvalósításának folyamatában és a lenini irányvonal szellemében az ország tudományos-gazdasági „vezérkarává" kell válnia.

Az Állami Tervbizottság tevékenységében kiemelt hangsúlyt kap a CSSZSZK további bekapcsolódása a szocialista gazdasági együttműködésbe, a nemzetközi munkamegosztás hosszúlejáratú terveinek feldolgozásába, a 2000-ig szóló tudományos-műszaki fejlesztés komplex programjának megvalósításába, a tervek és a beruházási politika összehangolásába. Ezek nagyon bonyolult feladatok, amelyek különösen az Állami Tervbizottság, valamint a köztársasági tervbizottságok apparátusaiban dolgozó kommunistákra ró magasfokú politikai, szakmai és erkölcsi követelményeket.

A központi tervezési szervek nagy felelőssége elsősorban abból következik,