Új Szó, 1988. március (41. évfolyam, 50-76. szám)

1988-03-24 / 70. szám, csütörtök

Egyenletesen fejlődő gazdaság Ahol nem herdálják el a nyereséget A Füleki (Fiľakovo) Állami Gazda­ság öt pártalapszervezetének tagjai már értékelték elmúlt évi munkáju­kat. Az évzáró taggyűléseken sok hasznos javaslat, megszívlelendő bírálat hangzott el. Természetesen ezek elemzésére, megválaszolásá­ra is sor kerül majd az egész gazda­ság munkáját értékelő üzemi párt­konferencián. A pártmunka időszerű tennivalói, a tagság eszmei politikai nevelésé­nek kérdései mellett az alapszerve­zetek évzáró gyűlésein a figyelem homlokterébe a gazdálkodás javítá­sa került. S nemcsak nagy általá­nosságban, hanem konkrétan, min­den egyes munkahelyre vonatkoz­tatva, illetve lebontva. Az elmúlt esztendőt két dolog tet­te emlékezetessé, az egyik a szél­sőséges időjárás, a másik az ellene irányuló harc. Tegyük mindjárt hoz­zá; eredményes volt ez a küzdelem, hiszen az aszálytól leginkább szen­vedett növények jó termést hoztak, s mivel a növénytermesztés színvo­nala többé-kevésbé az állattenyész­tését is meghatározza, az utóbbi előirányzatát is sikerült teljesíteni. A gazdaság történetében először ér­tek el hat tonnán felüli átlagtermést gabonafélékből. Bizonyosan a hetet is túllépték volna, ha a szemes ku­korica termését nem dézsmálják meg a vadak oly jelentős mértékben, hogy a gazdaság vezetői jobbnak látták takarmányként való hasznosí­tását. Olajos növényekből is kiváló eredményeket értek el, noha az ósz- szel elvetett repcét tavasszal ki kel­lett szántaniuk a hiányos kelés miatt. A helyére vetett napraforgó azonban nagyon jól bevált, s a 130 hektárról tervezett 2780 mázsa helyett 4439 mázsás termést értek el. A hozamok lényegesen meghaladták a repce korábbi átlagait, s értékesítési lehe­tőségek is kedvezőbbek. Szabó Gyula elvtárs, a gazdaság tapasztalt agronómusa, az üzemi pártszerve­zet alelnöke természetesen örül az eredményeknek, a növény jövőbeni termesztését illetően azonban na­gyon óvatos. Véleménye szerint ugyanis a napraforgó rendkívül igénybe veszi a talajt, s néhány évre is visszavetheti termőképességét. Ezért csak a jól megfontolt vetésfor­gó megtartásával szabad termesz­teni. A rendkívüli szárazság ellenére megtermett a tervezett zöldség és dohánymennyiség is, s ezúttal az értékesítés körül sem akadtak gon­dok. Bosszantó viszont, hogy két - korábban sikerrel termesztett- növény termése elmaradt a várttól. A szálas takarmányoknál hat száza­léknyi terméskiesés keletkezett, mert a tervezett második kaszálásról jószerivel minden növényfajta ese­tében le kellett mondaniuk. A cukor­répa hozama is alacsony volt, amit részben kompenzált csak a magas cukortartalom, így aztán nem érte túl nagy anyagi veszteség a gazdasá­got. Mindkét növényfajtából bősé­ges lehetett volna a termés öntözés esetén, víz azonban - sajnos - még a kertészetnek sem jutott elég. Ta­lán megváltozik kissé a helyzet a jö­vőben azáltal, hogy a Béna-patak vizét felfogják, s a tározó vize mint­egy 200-300 hektárnyi terület öntö­zésére is elegendő lesz. Mint már említettük, az állatte­nyésztési ágazat is „hozta“ a remélt eredményeket és a nyereséget. A tejeladási terv teljesítése immár évek óta nem okoz különösebb gon­dot, tavaly is három gazdasági ud­varban értek el négyezer literen felü­li fejési átlagot. Ugyanakkor a minő­séggel nem lehet különösebben di­csekedniük, mert az összmennyi- ségnek csak 66 százalékát értékesí­tették első osztályban. A sertésne- velésben is javultak az eredmények, viszont a juhtenyésztés az elmúlt esztendőben sem bizonyult gazda­ságosnak. Az alaptevékenység mellett kellő figyelmet fordítottak a gazdaságban a kisegítő-tevékenységnek is. A fu­varozási vállalkozás például 2 millió 367 ezer koronás nyereséget hozott, közel egymillió koronával többet, mint a korábbi esztendőben. A na­gyobb teljesítmény nem párosult a költségek növekedésével, ellenke­zőleg, alkatrész és alapanyagfo­gyasztásuk mintegy 170 ezer koro­nával volt kevesebb a tervezettnél. A gazdaság építőcsoportja is ele­get tett az elvárásoknak, hiszen az elmúlt évben befejezték egy fontos gazdasági épület gázművesítését, emellett műtrágyaraktárt és utat is építettek, s ellátták a szükséges kar­bantartási és állagmegórzési mun­kálatokat is. A közösség a tervezett kétszázezer koronás nyereség he­lyett több mint háromszázezret pro­dukált, ugyanakkor azt sem hallgat­ták el a gazdasági igazgatóság év­záró- taggyűlésén, hogy munkájuk minősége ellen felmerültek bizonyos kifogások. Nyereséggel gazdálkodtak a gép­javító műhelyek dolgozói is, s dicsé­retükre szól, hogy jelentős részt vál­laltak a betakarítási munkálatokból is. A javítók munkáját az egész év folyamán nehezítette az alkatrész- hiány, és sok esetben csak saját kezdeményezésük, leleményessé­gük segített a helyzeten. Az alkatrészhiány a téli-tavaszi javítá­sok idején sem szűnt meg, s ezt érthetően sokan tették szóvá az ed­dig lezajlott gyűléseken. A kialakult helyzetet kritikusnak ítélte meg Deák Pál mérnök, az állami gazdaság főgépesítője is, aki hangoztatta, hogy a szokásos tava­szi műszaki szemlén való puszta megjelenés is gondot okoz számuk­ra, hiszen villanyégőkből nem hogy tartalékkal nem rendelkeznek, de még a dolgozni-fuvarozni kénytelen traktorok egy részéből is hiányoznak az égők, s nem jobb a helyzet egyes román gyártmányú mezőgépek gu­miabroncs ellátása terén sem. A melléküzemági termelés az el­múlt esztendőben is főként a helyi nyersanyagforrások kiaknázásával vált eredményessé. Nehézgépek segítségével keresett, jó minőségű követ és kavicsot bányásznak és értékesítenek, mindamellett a fa fű­részelése és feldolgozása is kifize­tődő vállalkozásnak bizonyult. A melléküzemági termelés három­millió koronát meghaladó tiszta nye­resége komoly stabilizációs ténye­zője az állami gazdaságnak. Fej­lesztéséről és bővítéséről ezért a jö­vőben sem lehet lemondani. Az alaptevékenységből és a mellék­üzemági termelésből elért nyeresé­get azonban nem herdálja el, nem éli fel a gazdaság, hanem úgy fekteti be, hogy az hosszú távon kamatos­tól térüljön vissza. Egyike az előrelá­tó, jól megfontolt beruházásoknak a földalap javítása, termékenyebbé tétele. Megtérül a korszerű, nagy teljesítményű gépek és berendezé­sek vásárlása, s ugyancsak a jövőt szolgálják az építkezések is. Már az idei év folyamán megkezdik egy kor­szerű, minden igényt kielégítő gép- javító-műhely építését, melynek csupán építési munkálatai megha­ladják a 14 millió koronát. Hasonló­an nagy beruházás kezdődik Sík községben is, ahol egy nagy sertés- hizlalda épül. Mindemellett folytató­dik az a szociális program, melynek keretében lakóházak épülnek, s számottevően javulnak a munka­helyi- és életkörülmények is. Január elseje óta egyébként a Füleki Állami Gazdaságban is ér­vényesülnek már a gazdasági irá­nyítás új elemei, melyek a tartalékok mozgósítására ösztönzik a Losonci (Lučenec) járás egyik legnagyobb és legeredményesebb mezőgazda- sági vállalatának kommunistáit és a pártonkívülieket egyaránt. KOMMENTÁLJUK HACSI ATTILA Aki gazda, nem legyint A gazdasági mechanizmus átalakítása a mezőgazdasági-élel­miszeripari komplexumban együtt jár a gazdasági szabályozók, az elvonási politika, valamint a nagykereskedelmi és felvásárlási árak módosításával. Előzetes számítások szerint a tervezett változások átlagosan mintegy harminc százalékkal növelik a mezőgazdasági termelés költségességét. Ez a tény az önfinan­szírozás megalapozásának feltételei közepette nyereségcentri­kus gondolkodásra kényszeríti a gazdasági vezetőket. Meghatá­rozó szerepe lesz a megfontolt vállalkozásnak, a naprakész információk birtokában hozott, gazdaságilag indokolt döntések­nek. A mindennapi gyakorlatban méginkább előtérbe kerül a jó tapasztalatok, a tudományos vívmányok és progresszív módsze­rek alkalmazására való törekvés. Természetesen nem csupán a termelésben, de a munkaszervezésben és a javadalmazásban is. Számtalan példa tanúsítja, hogy a kollektív és egyéni anyagi érdekeltség elmélyítése kedvezőbb feltételeket teremt a fejlesz­tési elképzelések megvalósításához, a termelés mennyiségi és minőségi mutatóinak javításához. A pártalapszervezetek évzáró taggyűlésein, a közelmúltban lezajlott zárszámadó közgyűlése­ken és értékelő konferenciákon sok szó esett arról, hogy a szö­vetkezetek, állami gazdaságok és közös mezőgazdasági vállala­tok gazdálkodásában éppen a belüzemi önelszámolás, illetve a brigádrendszerű munkaszervezés és javadalmazás alapelvei­nek következetes érvényesítése vezetett döntő fordulathoz. Per­sze csupán azokban a gazdaságokban, ahol nem kényszerből vagy tessék-lássék alapon határozták el a változtatást. Például a Nitrianska Streda-i, a Dolný Hričov-i, a Somorjai (Šamorín), a Nová Ves nad Žitavou-i Efsz-ben és néhány további mezőgaz­dasági vállalatnál, ahol a gazdasági vezetés felismerte az egyen­lősdi felszámolásában rejlő előnyöket és hathatósan támogatta a dolgozókollektívák kezdeményezését, vitathatatlan eredmé­nyeket hozott a brigádrendszerű munkaszervezés és javadalma­zás érvényesítése. Figyelmet érdemlő tapasztalat, hogy a termelési és értékesí­tési feladatok teljesítéséhez, illetve a minőség javításához fűződő kollektív és egyéni anyagi érdekeltség elmélyülésével egyenes arányban javult a munkához való hozzáállás, tökélete­sebbé vált a szervező, irányító és ellenőrző tevékenység, s meg­szilárdult a terv- és technológiai fegyelem. A közvetlen érdekelt­ség kihatott a munkaidő és a helyi feltételek kihasználására, s a dolgozókollektívák tagjait fokozott anyag- és energia-takaré­kosságra ösztönözte. Általános megfigyelés, hogy a brigád­rendszerben dolgozó önelszámolási egységeknél javult a gépek­ről, az állatokról és általában a termelőeszközökről való gondos­kodás. A kollektívák tagjai fellépnek a tervezésben, az irányítás­ban és a javadalmazásban előforduló formalizmus ellen, s meg­követelik, hogy a termelési értekezleteken a feladatokon kívül a feltételekről és a kollektíva jogairól is beszéljenek. Sőt. Év közben a kollektívák azonnal számonkérik, ha a gazdasági vezetés nem gondoskodik kellőképpen a feltételek megteremté­séről. Sok helyütt a vezetők talán éppen azért halogatják a prog­resszív munkaszervezésre való áttérést, mert tudják, hogy az velük szemben is fokozott igényeket támaszt. A közvetlen érdekeltség a közös tulajdon védelmére és a kol­lektív munkaszellem formálására is megtanítja az embereket, akik szükség szerint kölcsönösen segítik, ellenőrzik és ösztön­zik egymást. Itt már nem intézik el kézlegyintéssel, ha szaksze­rűtlen munkavégzés következményeként kell javításra küldeni a traktort, kényszervágásra az állatokat. A kollektíva nem nézi el, ha almozáskor Péter a villa nyelével buzdítja mozdulásra az állatot, ha a Julis néni a huszadik tehén tőgyét is az elsőnél használt vízzel akarja tisztára mosni, vagy műszak végeztével Pista degeszre tömi a táskáját malactáppal. Apróságok, de ezektől is függ, mennyi pénz kerül a közös kasszába s a hónap végén a borítékokba. így éled újra és erősödik meg az emberek­ben a jó gazdát jellemző gondolkodásmód, melyet jó ideje hiányoltunk, és amelyre a fejlődés ütemének meggyorsításához, de főleg a gazdálkodás nyereségesebbé tételéhez feltétlenül szükségünk van. KÁDEK GÁBOR HELIKOPTERES MENTŐSZOLGÁLAT A gyors segítség életeket menthet A Popradi Vagongyár Ján Chlapuka mérnök vezette komplex racionalizálási brigádja 1130 kilogrammal csökkentette a Gags típusú vagonok súlyát. A könnyebb vagonok gyártása 29 normaórával kevesebb időt vesz igénybe. Az évente előállított 1200 kocsi esetében ez 8,8 millió korona megtakarítást jelent, ezen kívül 313 ezer kilowattóra villamos energiával fogyasztanak kevesebbet. Felvételünkön Jozef Busin a Gags vagon alvázát hegesztí. (Jozef Veselý felvétele - ČSTK) Az emberi életek mentésére hiva­tott intézményekben egyre fonto­sabb szerep hárul a gyors beavatko­zást elősegítő korszerű technikára. Hatványozottan érvényes ez olyan hegyvidékeken, mint a Magas-Tát- ra, ahol a bajba jutottak megközelí­tése a legtöbb esetben nagyon bo­nyolult. Közismert, hogy az Alpokban már jó néhány éve speciális helikopterek segítik, gyorsítják a hegyi mentő- szolgálat munkáját. A Magas-Tátrá- ban első ízben 1962-ben használtak helikoptert egy súlyosabb bal­esetnél. Az elmúlt év decemberének elejétől ez év februárjának végéig naponta találkozhattak a Magas- Tátra látogatói egy „próbaüzemelő“ helikopterrel. Ez a gép a közlekedé­si, illetve egészségügyi tárcák jóvol­tából, a Tátrai Nemzeti Park, a kas­sai (Košice) és Banská Bystrica-i kerületi egészségügyi intézet kezde­ményezésére kísérletképpen került a Magas-Tátrába. Az üzemeltetési költségeket a Szlovák Állami Bizto­sító vállalta magára. A „próbaidő" lejárt, jelenleg érté­kelik a helikopteres hegyi mentő- szolgálat néhány hetes munkáját. A munkálatok szervezőinek, irányí­tóinak véleménye, alapjában véve, egybehangzóan kedvező.- A rendelkezésünkre álló idő alatt csaknem negyven alkalommal alkalmaztuk a helikopteres mentést - közölte Mária Kriššáková orvosnő, a poprádi kórház mentőszolgálatá­nak vezetője. - Jelentős előnyei vannak az ilyen mentésnek. A heli­kopter segítségével gyorsabban de­ríthetjük fel a baleset helyszínét, s a bajba jutottakat. A megközelíté­sük, a szükséges elsősegélynyújtás, s egyéb orvosi beavatkozás, az el­szállítás is gyorsabb. S ez nem lebe­csülendő szempont, még akkor sem, ha a megszokottnál költsége­sebb a beavatkozás. Minden eset­ben emberi életek megmentéséről van szó. A poprádi repülőtéren hajnaltól sötétedésig megszakítás nélkül ké­szenlétben állt a helikopter, s annak személyzete - két hegyi mentő és egy orvos. Mindannyian előzőleg speciális „repülőmentős“ kiképzés­ben részesültek. Mi az ő vélemé­nyük?- Nagy segítséget jelent a heli­kopter a bajba jutottnak és a segít­séget nyújtani igyekező mentőcso­portnak is - hangsúlyozta Milan Hu­sár, az egyik szolgálatos mentős.- De ez a Mi-8-as gép nagyon érzékeny a tátrai időjárási viszo­nyokra. Például egy igen nehéz, la­vinás terepről csupán a harmadik próbálkozásnál sikerült fedélzetre hoznunk és elszállítanunk egy né­met turista tetemét. Pedig Hradský kapitány igazán mestere gépének. Több olyan géptípus van, amely al­kalmasabb a hegyi mentéshez. Ilyen például a BK-117-es helikopter. Mindezekkel egyetért Andrej Mlynár, a Tátrai Nemzeti Park hegyi szolgálatának főnöke is, aki még megjegyezte:- Már évek óta szorgalmazzuk helikopterek alkalmazását a mentési munkálatoknál. Szakembereink már vannak, de tapasztalataink szerint a hegyvidéki, tátrai időjárási viszo­nyoknak megfelelő géptípust, heli­koptert kell választani. Reméljük, hogy azok a szervek, amelyek a végleges döntést hozzák ebben a kérdésben, szintén hasonló véle­ményen lesznek. Az első alapvető lépés tehát már megtörtént annak érdekében, hogy a magas-tátrai mentőszolgálat ne­héz, áldozatos munkáját gyorsabbá, hatékonyabbá tegyék megfelelő tí­pusú helikopter alkalmazásával. Mindannyian tudjuk, baleseteknél a gyors beavatkozás életeket menthet meg. Ennek érdekében anyagi áldozatokat érdemes, és kell hozni. KULIK GELLÉRT ÚJ SZŐ 4

Next

/
Thumbnails
Contents