Új Szó, 1988. március (41. évfolyam, 50-76. szám)
1988-03-16 / 63. szám, szerda
Az éri el célját, aki cselekszik Két évvel ezelőtt a Szovjetunió Kommunista Párjának XXVII. kongresszusán részletes akcióprogramot fogadtak el a szovjet társadalom megújításáról. Azt az utat, amelyet a szovjetország 1986 februárja óta megtett, különböző módon lehet „megvilágítani“. Például a gazdasági növekedés ütemének elemzésével. A következtetések levonásával nem kell sietni, de a szovjet gazdaság fejlődésének dinamikájára vonatkozó adatokat figyelmen kívül hagyni nyilván nem ésszerű. Ezek az adatok pedig így festenek: 1986-ban és 1987-ben az ipari termetes növekedése 8,9 százalék volt, az évi gabonatermés (a Szovjetunió mezőgazdaságának hagyományosan „fájó" pontja) meghaladta a 210 millió tonnát, ez 17 százalékkal több, mint az előző ötéves tervben (1981-1985), jelentősen növekedett a hús- és a tejtermelés volumene... Ószintén szólva, még rengeteg probléma maradt, továbbra is nehézségek vannak a piac áruellátása terén, a pangás irányzata azonban nyilván megtört. Reális elmozdulás történt az intenzitás fokozása felé: a termelés egész növekedését gyakorlatilag a munka termelékenységének fokozása révén érték el... Az ország gazdaságában, politikájában, társadalmi életében végbement események egyszerű leltározása azonban (ezek pedig e két év alatt terjedelmes katalógust töltené- nek meg) semmiképp sem felel meg a kongresszus szellemének, ez ugyanis ezt hirdette: az igazságot nem nyilatkozatokban és előírásokban találják meg, ez vitákban születik. Az átalakítás - és ez a körülmény elvileg fontosnak látszik számomra - elkerüli az egyszer s mindenkorra hozott, végleges döntéseket. Azáltal, hogy a keresést emeli pajzsra, elveti a dogmát. A szovjet embereknek manapság - Alekszandr Jakovlevnek, a szovjet politikai élet kiváló személyiségének szavaival élve - egy sokismeretlenes egyenletet kell megoldaniuk. A Szovjetunióban még az állami vállalatról szóló, ez év elején hatályba lépett törvényt (ez jogi alapra helyezte az áru-pénzviszonyokat, amelyeket hosszú éveken keresztül a szocializmussal összeegyeztethetetlen dolognak tekintettek, és törvényesítette az üzemi önigazgatást az igazgatók választásával, a nyereség közös elosztásával együtt stb.) sem tekintik egyszer s mindenkorra adott valaminek, amit nem lehet kritikusan átértékelni és az ügy alakulása közben véglegesen kidolgozni. A gyakorlat, meggyőződésem szerint, a jövőben még radikálisabb változásokhoz vezet bennünket; ezek a vállalatokat, a dolgozókollektívákat megszabadítják a termelő tevékenység túlságos központosításának, bürokratizálásának utolsó bilincseitől is. Jó néhány gyakorlati jellegű kérdést vet fel a demokratizálás és a nyilvánosság - az átalakításnak azok a vonásai, amelyek elsősorban világszerte ismertté tették, örülni lehet a szovjet sajtó nyíltságának és őszinteségének (1987-ben további 19 millió előfizetőt szerzett), vagy a közvélemény megnövekedett szerepének, amely egyre tevékenyebben vesz részt az országos jelentőségű kérdések megoldásában. Hiszen a kongresszus után történt, hogy a közvélemény nyomására megszüntették az északi és szibériai folyók vízhozama egy részének a Szovjetunió déli körzeteibe való átirányításává! kapcsolatos munkálatokat. A kongresszus után, 1987- ben hozták a Szovjetunióban az állami élet fontos kérdéseinek össznépi megvitatásáról szóló törvényt. Mintegy lépcsőzetes a szovjet társadalom előrehaladása. Mindegyik fok - újszerű, és mindegyik támasz a következő lépés számára. Nekünk még csak - mondjuk - a társadalmi szervezeteknek a szovjet politikai rendszerben való új helyét kell meghatároznunk ( a legutóbbi két évben több mint 30 ezer alakult). Tökéletesíteni kell a választási rendszert. Napirenden szerepel a kormányzó kommunista párt feladatainak, választott szerveinek és apparátusának pontosabb megállapítása, a pártszervek felelősségi övezeteinek elhatárolása azoktól, amelyeknek helyzetéért teljes mértékben a tanácsi és gazdasági szerveknek kell felelniük. Várható, hogy e kérdések közül sokat vizsgál és megold az SZKP 19. országos konferenciája (ennek megnyitását június 28-ára tűzték ki). De az is várható, hogy számos olyan problémát, amely már az átalakítás során kirajzolódott, a konferencia társadalmi megvitatásra bocsátja. A szovjet társadalomnak a XXVII. kongresszus utáni fejlődéséről szerzett tapasztalatból kiindulva, a konferencia egyes területeken nyilván helyesbíti majd az irányvonalat, világosabban megállapítja az álláspontokat, új feladatokat tűz az ország és a nép elé. 1986 végén a szovjet televíziónézők megismerkedhettek az arhan- gelszki területen élő Nyikolaj Sziv- kovval. Ó a családi állattenyésztő telepek létesítésének egyik úttörője, és a televíziónak köszönhetően annak a harcnak a jelképévé vált, amelyet tevékenységével folytat a konzervativizmus, a pangás ellen, szim- bóJuma lett az új és a régi szemlélet összeütközésének (a helyi hatóságok gátat vetettek tevékenységének). Szivkov kezdeményezései között ilyen is akad: a zord északi éghajlat ellenére paradicsomot akar termeszteni. Pragmatikus szomszédja, a tapasztalatra hivatkozva, figyelmeztette az újítót:- Nem fog sikerülni neked, itt nem nő paradicsom. És a következő választ hallotta.- Ha nekem nem is sikerül, de azért talán lesz belőle valami. Neked biztosan nem sikerül, hiszen te semmit sem csinálsz. Ez a komoly érv, amely két paraszt beszélgetése során hangzott el, nézetem szerint, pontosan megfelel az SZKP mai politikája lényegének. A lényeg: a cselekvés. Kockáztatni, tévedni lehet, de ölbe tett kézzel ülni nem szabad. Éppen így határoznám meg annak a legfontosabb gyakorlati következtetésnek a lényegét, amelyet az ország a XXVII. kongresszus után vont le. VITALIJ DIMARSZKIJ, az APN szemleírója KOMMENTÁLJUK Rugalmas beruházási program A szovjet beruházási program a népgazdasági helyzet alakulásának és a társadalom fejlődésének egyik elemi mozgatórugója. Ugyanis az építkezések ezrei, az évente átadott üzemek és gyárak, a birtokba vett lakóházak, iskolák és egyéb gyermekintézmények, a kórházak, a rendelők és a művelődési központok építési költségei teszik ki a nemzeti jövedelem egyharmadát Abszolút számértékben ez mintegy 200 milliárd rubelt jelent. így érthető, hogy sürgőssé vált a beruházási politika megreformálása, a beruházási program megújítása. Egységes építkezési komplexum A hetvenes években és a nyolcvanas évek első felében a beruházások egyre növekvő kiadásokat emésztettek fel. Az átlagosan előirányzott három, három és fél év helyett az ipari létesítményeket sokkal hosszabb ideig építették, mint korábban, s mint amennyi indokolt lett volna. Túl sok idő ment el a tervezésre és az új termelés beindítására. A beruházások helyzete csak tovább bonyolódott az aránytalanul megszaporodott befejezetlen építkezések számával, azok drágulásával, az egy időben épülő objektumok sokaságával. Körülbelül 600 ezer beruházás közt oszlottak meg az anyagi eszközök. A jelenlegi (12.) ötéves terv elejére (1986) a beruházási szféra a szovjet gazdasági mechanizmus rendkívül bonyolult láncszemét képviselte. Ebben a nehéz helyzetben a kormány határozatot fogadott el az építkezések módjának gyökeres reformjáról. Ez a munka az ágazat szerkezeti átalakításával kezdődött. A különböző építésügyi minisztériumok helyett egy egységes építkezési komplexumot hoztak létre, amelynek irányítását a Szovjetunió Állami Építkezési Bizottsága vállalta. Egyúttal ez a szerv a felelős az ágazat egységes tudományos-műszaki politikájának a megvalósításáért is. Ez a radikális átszervezés megszüntette az építőipar zavaró, végtelenül korszerűtlen széttagoltságát és az ezzel járó párhuzamosságot és átfedéseket. Partneri viszony - szerződéses alapon Pusztán a szerkezeti átalakítás nem oldja meg a beruházási gondokat. Radikálisabb intézkedések szükségesek. Az első lépések egyike az állam szerepének a megváltozása A nagyvonalú jótevőből - „aki“ gyakorlatilag térítésmentesen látta el az építkezőket a szükséges eszközökkel - szigorú partner válik: kapcsolatait az alárendelt szervezetekkel ezentúl szerződéses alapon építi ki. Az önálló gazdasági elszámolásra való áttéréssel egy időben rögzítik az árakat is. A szerződéses ár nem a megrendelő által felkínált és a szállító által kért összeg középarányosa és nem is olyan piaci ár, ahol minden a kereslettől függ. Ez olyan ár lesz, amelyiknél minden tényezőt gondosan figyelembe vesznek. A szerződésben megkötött árak stabilitása az egész építkezés folyamán - akárcsak a vállalkozó azon joga, hogy belátása szerint rendelkezzen megtakarított pénzével - csökkenti a veszteségeket a szovjet építőiparban. Önelszámolás és nyereséges munka A legnagyobb reményeket a teljes gazdasági önelszámoláshoz fűzik. Ez az építőiparban a termelési kapcsolatok alapvető formájává válik. A gazdasági önelszámolás révén a dolgozó érdekeltté tehető munkájának eredményében. Az ilyen munka ösztönzője a nyereség: a kollektíva munkájának általánosított végeredménye, a fő és egyedüli forrás, amelyből eszközöket merítenek a fejlesztéshez, a szociális szükségletek kielégítéséhez, valamint a jutalmazáshoz, beleértve a jó minőségért és a gazdaságosságért járó juttatásokat is. A szerződés, a szerződésben rögzített árak, valamint az önálló gazdasági elszámolás egyaránt ösztönzi a nagyobb teljesítményt és a takarékosságot, de egyúttal szankcionál is mindazért, ami lemaradáshoz, a teljesítmény hanyatlásához vezet. A büntetés természetesen rubelmegvonásban történik. Például, ha a szállító nem teljesíti a szerződésben foglalt feltételek valamelyikét - mondjuk, a határidőt a megrendelő megszakíthatja a pénzfolyósítást, és ezzel a bankhitel felvételére kényszerítheti a vállalkozót. Mindehhez jön az is, hogy a bank a befejezetlen munkák értékének három százalékát elvonja a szerződési feltételeket megszegő építőtől, és ezt a pénzt az államkasszába fizeti be. Ám hasonló szankcióval élhetnek a megrendelővel szemben is, ha az építési határidő az ő hibáiból módosul. Adódhatnak gondok a végelszámolásnál is. Az eddigi gyakorlat szerint a megrendelő még az építkezés elkezdése előtt a kivitelező számlájára utalta át a létesítmény teljes költségvetési árát, s várt, hogy mikorra készül el a vállalkozó. így a továbbiakban semmilyen lehetősége sem volt, hogy beleszóljon a beruházás létrejöttébe. Most a munkát szakaszonként fizeti, s a minőségért, a határidő esetleges lerövidüléséért és a gazdaságosságért csak azután fizet, miután kölcsönösen aláírták az átvételi jegyzőkönyvet. (APN) Régi fogalom új tartalommal Az ellenőrzés a pártszervek és -szervezetek munkájának oszthatatlan része. Elválaszthatatlan az irányító és szervező munkától, s lényeges formája a párt vezető szerepe érvényesítésének. Az ellenőrzés nemcsak a felmérést végzők számára ad fontos ismereteket a pártmunka és a gazdaságpolitikai tevékenység hatékonyságáról, hanem annak is biztonságot jelent, akinek munkáját ellenőrzik és kifogástalannak találják. Természetesen előfordulhat az is, hogy az ellenőrzés során az értékelt munkájában vagy az általa irányított munkaszakaszon bizonyos fogyatékosságok merülnek fel, amelyek az eredményekre és a termelés hatékonyságára károsan hatnak. A tárgyilagos felmérésnek azonban ez sem lehet akadálya. Amennyiben ugyanis a hiányosságok következetes számbavételével együtt a problémák megoldásának lehetőségeit is felvázolják és a meghatározott időpontig valóban megszüntetik a fogyatékosságokat, az érdekelt egyének - tisztségviselők és gazdasági vezetők - tekintélyét az ellenőrzés nem csökkenti, sőt éppen fordítva, erősíti. Ott viszont, ahol sorozatban követik el a hibákat, az ellenőrzés formális és általános, esetleg huzamosabb ideig elmarad, a tekintély a „tisztességtudó“ hallgatás ellenére sem igazi. E közismert tényekre az évzáró taggyűléseken szerzett tapasztalatok alapján hívjuk fel a figyelmet. Voltunk évzáró párttaggyülésen, amelyen a kommunisták ellenőrző feladatuknak csak részben tettek eleget. A fogyatékosságok nem kerültek szóba, vagy ha igen, akkor nagy általánosságban és a hibákat elsősorban objektív okokkal magyarázták. Nem értékelték a személyes pártfeladatok teljesítését, sem a tisztségviselők munkáját. Ráadásul a beszámolónak az a része sem volt konkrét, amely a termelési feladatok teljesítéséről szólt, mivel a pártbizottság a gazdasági vezetők munkáját nem ellenőrizte következetesen. Találkoztunk mindennek az ellenpéldáival is, sőt arról is meggyőződtünk, hogy több pártaiapszervezetben igyekeznek az ellenőrzést még hatékonyabbá tenni. A pártbizottságok abból indulnak ki, hogy a gazdasági mechanizmus átalakítása és az új alapelvek gyakorlatba való átültetése mindenkitől újszerű gondolkodást, munkafeladatainak felelősségteljes átérzését és nagyarányú kezdeményezést igényel. Szükséges, hogy az egyének munkáját a korábbiaknál következetesebben értékeljék és az esetleges hiányosságokat idejében felfedjék. A célnak megfelelően keresik azokat az új formákat és eljárásokat, amelyek az alapszervezeti pártmunkát hatékonyabbá teszik. Az érsekújvári (Nové Zámky) Remesloslužba ipari szövetkezetben és a szímői (Zemné) Haladás Efsz kamocsai (Komoča) részlegén a pártbizottság többek között az ellenőrzési jog érvényesítésében is újszerű, az eddigieknél hatékonyabb eljárást vezet be. Az újszerűség lényege, hogy a pártbizottság a tisztségviselők és a gazdasági vezetők munkájának, valamint az általuk irányított munkaszakasz eredményeinek értékelésekor egymástól függetlenül kettős felmérést végez. Az egyik a szokásos. Az adott munkaszakaszért felelős vezető összegezi az eredményeket, vagyis jelentést készít, amit a pártbizottság jóváhagyása után a taggyűlés elé terjeszt. Újszerű az eljárásban, hogy a pártbizottság tagjai a pártcsoportok közreműködésével az értékelésre kerülő munkaterületről és annak vezetőjéről külön is tájékozódnak. Összegezik a dolgozók észrevételeit és javaslatait. Ezeket az érdekelt gazdasági vezetővel még a taggyűlés előtt megbeszélik és ügyelnek arra, hogy beszámolójában a dolgozók által említett problémákra is kitérjen. Ezzel elérik, hogy a jelentésekben nem hemzsegnek a számok és a százalékok, amikből a tagság többsége a szélesebb összefüggések megvilágítása nélkül amúgy sem ért sokat. Arról nem is szólva, hogy az általános jellegű, semmitmondó és senkit semmire sem kötelező adattenger közömbössé teszi a tagságot. A vita is általános, a felszólalók (ha egyáltalán akadnak) csak általánosan beszélnek, nem elemzik behatóan az adott helyzetet. Az újszerű ellenőrzéssel ennek veszik elejét. A széles körű felmérés alapján készített jelentések és értékelések középpontjában az ember és annak mindennapos konkrét munkája áll. Ez a tagokat aktivitásra, a saját tartalékok keresésére ösztönzi. EGRI FERENC A bratislavai Kábel-- és Szigetelőanyagkutató Intézet munkatársai olyan optikai huzalokat fejlesztettek ki a távközlés számára, amelyeket majd tiz kilométerig terjedő információátvitelre használhatnak fel. így különféle erősitöberendezések beiktatásával pótolhatókká válnak a hagyományos, különféle fémekből készült huzalok. Az optikai kábeleknek szrtmítórend- szerekoen és elektronikai berendezésekben való alkalmazásával csökkennek az anyagköltségek s javul az információátvitel, valamint a telefon- beszélgetések, a rádió- és tévéközvetítések minősége. A képen: Milan Plavák mérnök, az optikai kábellel való vezetés hőtől való függését méri. f (Pavel Neubauer felvétele - ČSTK)
