Új Szó, 1988. február (41. évfolyam, 25-49. szám)

1988-02-13 / 36. szám, szombat

KIS _______ NY ELVŐR Egy hét a nagyvilágban Február 6-tól 12-ig Szombat: Diego Cordovez ENSZ-megbízott Pesavarban találko­zott a kabuli kormánnyal szembenálló muzulmán fegy­veres csoportok képviselőivel • Hazánkba érkezett John Whitehead amerikai külügyminiszter-helyettes Vasárnap: Norodom Szihanuk herceg Pekingben tárgyalásokat folytatott Khieu Samphannal, a kormányellenes hár­mas koalíció egyik vezetőjével • Haitin beiktatták az új elnököt • Husszein jordán király az NSZK-ban tárgyalt a közel-keleti béke kilátásairól Hétfő: Afrikai körútra indult az ENSZ főtitkára • Az iowai gyűlésekkel megkezdődött az Egyesült Államokban a választási kampány • Mihail Gorbacsov nyilatkozata az afganisztáni rendezésről Kedd: Murphy amerikai külügyminiszter-helyettes Mubarak elnökkel tárgyalt Washington új terverői a palesztin kérdés megoldására • A szovjet parlament külügyi bizottságainak ülésével a Kremlben megkezdődött a rakétamegállapodás ratifikálási vitája Szerda: Elmaradt a kontrák és a kormány közötti tuzszüneti tárgyalások San Jóséba tervezett fordulója • Julij Voroncov szovjet külügyminiszter-helyettes Pakisz­tánban tárgyalt Csütörtök: Brüsszelben megkezdődött az EGK állam- és kor­mányfőinek rendkívüli csúcsértekezlete Péntek: Moszkvában a két parlamenti kamara felhívással for­dult az észak-európai országok, valamint az USA és Kanada parlamentjeihez • Ingvar Carlsson a delhi í hatok nevében üzenetet intézett Mihail Gorbacsovhoz Új formák keresése Csehszlovákia és Lengyelország vi­szonyát évtizedek óta a testvéri barátság és a hagyományosan jó kapcsolatok jel­lemzik. Az együttmüködés szálait erősítik azok a látogatások is. melyekre a CSKP és a LEMP, valamint az állam és kormány vezetői részéről időről-időre sor kerül. Ebbe a kapcsolatrendszerbe illeszkedett a hét elején Miloš Jakešnek, a CSKP KB főtitkárának varsói munkalátogatása is. Találkozója Wojciech Jaruzelskivel, a LEMP KB első titkárával kulcsfontossá­gú az együttmüködés bővítése szempont­jából, s újabb ösztönzést ad a kapcsola­tok elmélyítéséhez, az új formák keresé­séhez. Miloš Jakeš és Wojciech Jaruzelski mostani tárgyalásainak lényege a jövő útjainak keresése volt, amely azonban nyilvánvalóan csak a jelenből indulhat ki. Ebből adódóan megkülönböztetett figyel­met fordítottak a két országban végbeme­nő átalakítás folyamatára, a gazdasági reformok bevezetésére, valamint a szo­cialista demokrácia fejlesztésére. E problémakör időszerű feladatainak megvitatása során fontos helyet kaptak az együttműködés terén egyre nagyobb jelentőségű gazdasági kérdések. Bár Lengyelország - a Szovjetuniót követően - hazánk második legnagyobb szocialista kereskedelmi partnere s ez kölcsönö­sen is érvényes - mégis, az együttműkö­dési formák korszerűsítése nélkül aligha képzelhető el a gazdasági kapcsolatok fejlesztésének eddigi üteme Az elért eredmények korántsem jelentik ugyanis, hogy lehetőségeinket teljes mértékben kiaknáztuk Ellenkezőleg, a gazdasagi- társadalmi fejlődés gyorsításának straté­giája újabb követelményeket támaszt, s egyidejűleg kedvező körülményeket te­remt a kapcsolatok hatékonyabbá tételé­re Épp ezért van szükség csak az áru­csere növelése helyett elsősorban az együttmüködés magasabb formáinak ki­használására. E felismerésnek köszön­hetően szorgalmazták a megbeszélések során a vállalatok közti közvetlen együtt­működést és a közös vállalatok létrehozá­sát, valamint azt az igényt, hogy a problé­mák megoldása során a gazdaság irányí­tásának adminisztratív módjai helyett a gazdasági módszerek bevezetésére kell áttérni. Csupán ezek, az együttműkö­dés minőségileg új, hatékonyabb formái járulhatnak hozzá a kapcsolatok színvo­nalának növeléséhez. Erre fekteti a hangsúlyt a két ország közötti gazdasági és tudományos-műsza­ki együttmüködes fejlesztésének hosszú távú, 2000-ig szóló programja is. Bár megvalósítása tervszerűen folyik, mégis azt kell mondanunk, hogy manapság még túlságosan hosszadalmasak a kutatási folyamatok és eredményeiknek alkalma­zása E téren még mindig hiányzik a ru­galmasság, hatékonyság, melyek más te­rületeken is sokszor „hiánycikknek" szá­mítanak. E gondok áthidalása érdekében napjainkra mindkét országban elenged­hetetlenné vált az emberek hozzáállásá­nak, gondolkodásmódjának megváltozta­tása, melyben jeletős szerep hárul az ifjúság nevelésére. Bár a megbeszélések elsősorban a két ország kölcsönös viszonyának fejleszté­séről, a kor követelményeinek megfelelő együttmüködés bővítéséről folytak, ma­gától értetődő, hogy az időszerű nem­zetközi kérdéseket is kellő alapossággal áttekintették. Ezekről szólva teljes mér­tékben megegyezett véleményük abban, hogy az „európai ház bérlőiként" közvet­lenül érdekeltek a béke és leszerelés kérdésében. Ezzel kapcsolatban különö­sen nagy jelentőségű a külpolitikai irány­vonal egyeztetése. A Szovjetunió és a többi szocialista állam békeerőfeszíté­seinek határozott támogatása, a moszk­vai békekezdeményezések, az atom- és vegyifegyvermentes folyosó létrehozását sürgető NDK és csehszlovák, vagy a fegyverzetkorlátozást követelő lengyel javaslat egyaránt szervesen illeszkedik az európai enyhülés folyamatába, s megte­remti a nemzetközi helyzet pozitív válto­zásaihoz szükséges alapfeltételeket. Annak ellenére, hogy a találkozónak csupán villámlátogatás jellege volt, mégis gyümölcsözőnek mondható, teljes volt a nézetazonosság. A megbeszélések gazdag lehetősége­ket teremtettek az együttműködés minő­ségileg új kereteinek meghatározására. A szocialista országokban lezajló mélyre­ható változások egyértelműen az így ér­telmezett kapcsolatok irányába hatnak. Mi van a „panama“ mögött? Néhány hete folyik már az amerikai lapok hasábjain az a rágalmazó hadjárat, melyet Panama erős embere, Manuel Antonio Noriega tábornok, a nemzetvé­delmi erők főparancsnoka ellen indítottak A floridai Miamiban múlt pénteken nyilvá­nosságra hozott vádirat szerint Noriega kapcsolatban állt az Egyesült Államokba irányuló kábítószer-kereskedelemmel, s felhasználva befolyását, biztos mene­déket nyújtott országában a nemzetközi kábítószercsempészeknek. A tábornok egyébként nem először vált az amerikai rágalomhadjárat célpontjává. Már 1984- ben választási csalással, később pedig politikai gyilkossággal vádolták. Az eltá­volítását célzó nyílt beavatkozás kudarcát követően Washington ez alkalommal az agresszió közvetettebb, kifinomultabb eszközeivel próbálkozott. A példátlan „eset" szépséghibája többek közt az, hogy a bírósági kereset benyújtása egy­beesett a nicaraguai kontráknak szánt amerikai segély törvényhozási vitájával. Tette ezt Washington azzal a nyilvánvaló célzattal, hogy az amerikai kormányzat „adujaként" játssza ki a panamai „pana­mát" a nicaraguai helyzet rendezéséért fáradozó Contadora-csoport törekvései­vel szemben Bár az amerikai honatyák azóta már „hűvösre tették" a 36 mil­liós segélyprogramot, Panama továbbra is szálka maradt az Egyesült Államok szemében. Nyilvánvaló, hogy az okok messzebbre vezetnek, s a Noriega-ugy is csak következmény, inkább ürügy a pa­namai belügyekbe való beavatkozásra. A Noriega elleni üldözősdi oka az volt, hogy a főparancsnokot nem sikerült be­szervezni abba a tervbe, melyet az Egyesült Államok kormánya szervezett a nicaraguai kontrák megsegítése érde­kében. Az iráni kontra-botrányba azóta belebukott John Poindexter, Reagan el­nök nemzetbiztonsági tanácsadója arra akarta rászedni Noriegát Panama lépjen ki a Contadora-csoportból, s járuljon hoz­zá, hogy az ország területén kiképzőtábo­rokat hozzanak létre a nicaraguai ellen­forradalmárok számára. Washington ily módon egy Nicaragua elleni fellépés ka­tonai kalandjába szerette volna beszer­vezni Panamát, amely azonban nem volt hajlandó belemenni e játékba. Noriega „bűnei" ezt követően gyarapodtak, s a CIA és a kubai ügynök „titulusához" ekkor csatlakozott a csempész-tábornok vádja is. A tavalyi politikai nyár forró légkörét kihasználva - amikor a rágalomhadjárat­ba bekapcsolódott a panamai jobboldali ellenzék is - a hangorkánban a washing­toni szenátus is hallatta szavát. Az Egye­sült Államok egyre erőteljesebben próbál­ta a maga oldalára felsorakoztatni az ellenzéki erőket Az amerikai támogatást élvező ellenzékiek programja pedig - hogy a másfél év múlva esedékes választásokig ideiglenes kormányt hoz­zanak létre - telje0, mértékben megfelel az amerikai terveknek. Washingtonnak ugyanis az okozza a legnagyobb fejfájást, hogy 1999-ben lejár a csatornaszerző­dés. melynek értelmében fel kell számol­nia panamai területeken lévő támasz­pontjait. E bázisai pedig nyilvánvalóan kiindulópontul szolgálnak a térség függet­len országai ellen intézett agresszív akci­óihoz, így a Nicaragua elleni felforgató tevékenységéhez is. Ezt bizonyítja Jósé Maria Cabrera panamai külügyminiszter­helyettes, valamint Noriega tábornok kije­lentése is. A csatornaszerződés megsze­gésével vádolják az Egyesült Államokat, s követelik az amerikai egységek hala­déktalan kivonását az országból. Wa­shingtonnak természetesen esze ágában sincs feladnia e stratégiai jelentőségű övezetet, viszont ugyancsak ingatagnak érezheti a talajt a lába alatt. Ebben pedig Noriega tábornok a „ludas", aki kimon­dottan az amerikai politika útjában áll. A mai színjáték mögött tehát az a „prózai" szándék húzódik meg, hogy Washington uj helyzetet teremtsen Pana­mában. Olyat, mely módot adna az 1977- ben aláírt csatornaszerződés felülbírála- tára, helyesebben érvénytelenítésére. Bár addig még jó tíz év van hátra, Wa­shington alkalmasnak találja az időt a kö­zép-amerikai ország kormányának meg­döntésére FÓNOD MARIANNA Az Európai Gazdasági Közösség brüsszeli csúcsértekezletének előes­téjén a gazdálkodók számos nyugat-európai városban tiltakozó akció­kat szerveztek. Felvételünk a franciaországi Angers városban készült. (Telefoto - ČSTK) Kinek hosszú a vezetéke? Annak, aki csak nehezen, üggyel-bajjal ért meg valamit. A korszerű szókép nagyon találó, de vajon mindig a vevőben van a hiba; csak az ô vezetéke lehet hosszú? Nem fordulhat esetleg az is elő, hogy az adó juttatja túl hosszú vezetéken, nagy kerülővel az információt a vevőhöz? Bizony ez az eset sem ritka. Tegyük föl, hogy a hazatérő férj így fordul élete párjához; ,,Laká­sunk takarítása szakaszán milyen előrehaladást értél el?“ Oldalbor­dája valószínűleg nagyon furcsán nézne rá. Ám ha egy riporter így teszi fel a kérdést valamelyik szövetkezet mezőgazdászának, hogy „az őszi munkák szakaszán milyen előrehaladást értek el?“, akkor az egészen természetes, sőt, ma már talán az keltene föltűnést, ha így kérdezné: „hogy haladnak az őszi munkákkal?“ A kérdés tehát az, miért gondoljuk, hogy egészen másképp kell szólnunk a nyilvánosság előtt, mint otthon a családban? Hivatalos megnyilatkozásain! miért olyan körülményesek, sokszor körmönfon­tak? Vagyis az információt miért nem a legrövidebb „vezetéken" továbbítjuk? - tehetnénk föl a kérdést akár a következő mondat fogalmazójának is: „A teherfuvarozás vonalán kilenc hónap alatt 1217 tonna áru szállítása valósult meg, ami annyit jelent, hogy az időterv feladatait tekintve 124 százalékos teljesítménynél tart az üzem.“ Mivel autófuvarozásról van szó, első olvasásra az ember a teherfu­varozás útvonalára gondol. A sok fölösleges szóból nehezen hámozza ki a következő egyszerű információt: „Az üzem a kilenc hónap alatt 1217 tonna árut szállított, s ezzel a tervet 124 százalékra teljesítette.“ A járási lap egyetlen száma, amelyet tüzetesebben átvizsgáltam, lépten-nyomon szolgáltat hasonló példákat . Az egyik riporter például ezt a kérdést teszi föl: „Hogyan viszonyulnak a takarékossághoz a fiatalok?“ Természetesen, amilyen a kérdés, olyan a felelet: „Ezen tevékenységünk vonalán jó eredményeket értünk el" - válaszolja a megkérdezett. A hétköznapok egyszerű nyelvén így tehetnénk föl a kérdést: „Hogyan takarékosodnak a fiatalok?“ A riportalany válaszmondata pedig így hangzana: „Ebben a tevékenységünkben jó eredményeket érünk el.“ Az eddig idézett mondatokon is túltesz egy szakszervezeti tanács­kozásról szóló tudósításnak ez a mondata. „Az időszerű politikai információk formavonalán 1015 ágazatban 15 533 szakszervezeti tag vett részt tanfolyamon.“ így, összefüggéseiből kiragadva, aligha tudná bárki is megfejteni a mondat értelmét. Környezetét is figyelembe véve, körülbelül ezt kell rajta érenünk: „Az időszerű politkai tájékoztatás nyújtó tanfolyamo­kon 1015 csoportban 15 533 szakszervezeti tag vett részt.“ A körülményes kifejezésmód példáit tovább sorolhatnánk, de a bemutatottakból is önként adódik a kérdés: mi az oka közéletünk, illetve kevésbé igényes publicisztikánk nyelvhasználata ilyen mérvű fölhígulásának? Ezt kutatva az elnagyolt, felületes fordításokhoz jutunk. Másodsorban pedig hibáztatható az a tévhit is, hogy közön­séghez a szónoki emelvényről vagy az újságok hasábjairól nem szólhatunk „csak úgy egyszerűen“. Kötelezőek bizonyos hivatalos közhelyek, pongyola körülírások, amelyek ráadásul többnyire a szlo­vák közéleti zsargon közhelyeinek tükörmásai. Az ilyenek halmozá­sával akarjuk beszédünkre vagy írásunkra a szakszerűség, a beava- tottság mázát kenni. MORVAY GÁBOR Mi a sötétkamra, és mi a sötétzárka? A letartóztatottat megfélemlítés céljából sötétkamrába zárták - olvastam egy regény kéziratában. Nem nehéz rájönni, hogy nem sötétkamráról van itt szó, hanem sötétzárkáról. Miért? Mert a sötét­kamra összetett főnevünk első jelentése- zárt doboz, amelynek egyik oldalán kis lyuk, esetleg lencse van; második jelentése: fényképészeti műveletek céljára használt, tökéletesen elsötétíthető kis helyiség. Ezzel szemben a sötétzárka jelentése: letartóztatási intézetben ablak és világítás nélküli zárka, amelyben az elitéit fegyelmi büntetésként vagy az íteletben kiszabott büntetésének súlyosbításaként bizonyos idót tölt. Elképzelhető volna persze, hogy kivételes esetben egy foglyot sötétzárka híján egy sötétkamrába zárnak be, csakhogy esetünkben a letartóztatottat nem akármilyen helyen vallatták, hanem egy nagyobb város rendőrségi épületében, ahol feltételezhetően van sötétzárka. MAYER JUDIT Egy szólásunk használatának vitájához Egy jó sportolóról - ifjú labdarúgóról - ír egyik lapunk tudósítója. A fiút az apjához hasonlítja, aki éveken át szintén erőssége volt a csapatának. „Az alma nem esett messze a fájától" - állapította meg a riporter. Voltak az olvasók közt olyanok, akik kifogást emeltek e közmondás használata ellen ebben az esetben, mert szerintük ezt a szülő és a gyermek negatív tulajdonságainak egyezésekor szokás használni. Tehát ha például egy apa részeges, s a fia sem veti meg az itait, akkor alkalmazhatjuk e közmondást. Kétségtelen, az esetek nagyobb részében ilyen helyzetekben élünk vele. Mégis azt kell mondanunk, ne ítéljünk ilyen szigorúan, s ne szűkítsük le a közmon­dás használati körét. Elsősorban azért, mert magában e szólásban semmi olyan tartalmi elem sincs, amely ezt indokolná: nincs szó jó vagy rossz almáról, az alma jó vagy rossz fájáról. Másodsorban: a nyelvészeti, pontosabban a frazeológiai szakirodalomban sem találunk a közmondás értelmezésével kapcsolatban utalást arra, hogy ilyen vagy olyan szülői és gyermeki tulajdonságok egyezésekor kellene ezt az állandósult nyelvi elemet használnunk; ott is csak a szülő és a gyermek valamilyen tulajdonságának, természetének hasonlóságát tüntetik fel a használat feltételéül. Magam is hallottam már például olyan esetben is ezt a közmondást, amikor a kitűnő matematikus apának szintén kiváló matematikus fiáról volt szó. JAKAB ISTVÁN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents