Új Szó, 1988. február (41. évfolyam, 25-49. szám)
1988-02-11 / 34. szám, csütörtök
A barátság és a kultúra ünnepnapjai A csehszlovák kultúra napjai a Szovjetunióban • Kulturális kapcsolataink kiemelkedő eseménye • Hivatalos küldöttség és 1400 főnyi művészdelegáció • Operaelőadások, hangversenyek, kiállítások, irodalmi estek, filmbemutatók, könnyűzenei rendezvények A közeljövőben, február 24-én, amikor itthon a győzelmes február 40. évfordulóját ünnepeljük, a Szovjetunióban megkezdődnek a csehszlovák kultúra napjai. A kiemelkedő esemény egyben szemlélteti azokat az eredményeket, melyeket kultúránk mutathat fel a CSKP XVII. kongresszusa után. Az ötévenként sorra kerülő kulturális napok egyik fő célja, hogy hatékonyan hozzájáruljon a csehszlovák és a szovjet nép közötti hagyományos barátság és együttmüködés elmélyítéséhez. A rendezvénysorozat szervezői a Cseh és a Szlovák Kulturális Minisztérium, a művészeti szövetségek, a fővárosi szervek, a filmvállalat, a rádió és a televízió, de közreműködnek az oktatási minisztériumok és a Nemzeti Front egyes szervezetei is. Az áprilisig tartó kulturális napok keretében mintegy 1400 cseh és szlovák művész és kulturális dolgozó utazik a Szovjetunióba. Az ünnepélyes megnyitó, melyen a CSSZSZK hivatalos kulturális küldöttsége is részt vesz, a moszkvai Nagyszínházban lesz, műsorán pedig Eugen Suchoň Svätopluk című operája szerepel, a Szlovák Nemzeti Színház operatársulatának előadásában. A szovjet főváros közönsége ugyancsak az ő előadásukban láthatja Janáček Jenufa, s Verdi Álarcosbál című operáját. A társulat március első napjaiban a vilniusi Állami Opera- és Balettszínházban is fellép. A Cseh Filharmonikusok zenekara és énekkara a moszkvai Csajkovszkij hangversenyteremben, illetve a Szakszervezetek Házának oszlopcsarnokában ad koncertet Műsorukon Dvorák, Janáček-, Mar- tinű-, Smetana- és Mozart-művek szerepelnek. A Szlovák Nemzeti Színház prózai társulata és a bratislavai Állami Bábszínház, valamint az ostravai Állami Színház operaegyüttese a szovjet fővároson kívül fellép Vilniusban, Rigában és Lvovban is. Pavel Šmok prágai kamara balettegyüttese Moszkvában és Le- ningrádban mutatja be műsorát. Márciusban az Olšava amatőr énekés táncegyüttes Harkov, Belogorod és Szokolov közönségének nyújt ízelítőt a dél-morvaországi népművészet gyöngyszemeiből. A csehszlovákiai könnyűzene képviselői szintén részt vesznek a nagyszabású kulturális eseményen. A moszkvai Dinamo-sport- csarnokban négy együttes ad koncertet, köztük a bratislavai Elán és a prágai Dalibor Janda együttese. Ezenkívül diszkóműsorok, tánc- és divatbemutatók, videómüsorok érzékeltetik majd, hogyan szórakozik szabadidejében ifjúságunk. A kulturális napok jelentős eseményeinek Ígérkeznek a kiállítások. A moszkvai Képcsarnokban megnyíló Művészet és kor című tárlat a februári győzelem 40. évfordulójának jegyében nyílik. Mintegy száz festmény, kisplasztikák, faliszőnyegek, kerámia - a hazai és külföldi kiállításokon is elismerést kivívó alkotások - adnak ízelítőt képzőművészetünk eredményeiből. A kínálatot fiatal művészek alkotásai is kiegészítik. Ugyancsak a februári évforduló jegyében nyílik meg Szuho- miban a cseh és a szlovákiai könyvkiadókban az utóbbi két-három évben kiadott könyvek kiállítása. A több mint kétezer műből álló tárlatot, amely egyben tükrözi a csehszlovák könyvművészet színvonalát, illusztrációk bemutatója is kiegészíti. A moszkvai Melogyija hanglemezkiadó reprezentatív üzlethelyiségeiben a Supraphon és a Panthon hanglemez- s zeneműkiadó mutatja be legújabb termését. Egy másik kiállítás a múlt század 90-es éveinek Prágáját idézi Václav Jansa müveivel. A leningrádi Néprajzi Múzeumban szlovák hímzéseket és csipkéket bemutató kiállítás nyílik. A prágai Színháztudományi Intézet a csehszlovákiai díszlettervezők alkotásaiból állított össze egy kollekciót, ezt a Bahrusin Múzeumban láthatja majd a közönség. A csehszlovák kultúra napjainak műsorát gazdagítják a két ország művészeti szövetségei együttműködésének alapján megvalósuló rendezvények: szemináriumok, tapasztalatcserék, kiállítások, irodalmi estek, hangversenyek stb. A kulturális intézmények közti együttműködés keretében a Szovjetunióban vendégszerepei például a prágai karlíni zenés színház és a bratislavai Új Színpad operettegyüttese. A kijevi operettszínházban a prešovi Jonáš Záborský Színház szólistái barátsági hangversenyen lépnek fel. A csehszlovák népnek a reakció fölött 1948 februárjában aratott győzelmét a moszkvai Forradalmi Múzeumban szemlélteti az a kiállítás, melyet a Banská Bystrica-i SZNF Múzeum és a prágai Klement Gott- wald Múzeum állított össze. A Puskin Színházban Karéi Čapek színházi munkásságát bemutató tárlat nyílik. A moszkvai Kisszínházban Jirí Hubač-darabot mutatnak be. A kerületeink, valamint a szovjet területek közti testvéri kapcsolatok alapján zenekarok, szólisták, amatőr együttesek vendégszerepeinek a szverdlovi, a voronyezsi, a tulai és a Kárpáton túli körzetekben. Moszkvában és a szövetségi köztársaságok fővárosaiban csehszlovák filmheteket rendeznek. Azokat az alkotásokat mutatják be, melyeket a szovjet filmforgalmazó vállalat 1987-ben vásárolt meg Csehszlovákiától. Több film bemutatóján csehszlovák filmművész-küldöttség is jelen lesz. Gazdag zenei és szórakoztató műsorokkal járul a kulturális napokhoz a Csehszlovák Rádió és a Csehszlovák Televízió. A felsőoktatási intézmények rendezvényei közül megemlítjük a Szlovák Műszaki Főiskola félévszázados történetét szemléltető fényképkiállitást, melyet a moszkvai elektrotechnikai főiskolán rendeznek, s a két intézmény közös szemináriumait a mikroelektronika, a robottechnika és az anyagkutatás időszerű kérdéseiről. A kassai (Košice) Šafárik Egyetem az ungvári Állami Egyetemen képző- művészeti kiállítást rendez a prešovi Pedagógiai Kar képzőművészeti tanszéke tagjainak munkáiból. SOMOGYI MÁTYÁS Új utakon Jegyzetek a martini politikaidal-fesztiválról Még tavaly találgatások tárgya volt, hol tartják meg a legközelebbi politikaidal-fesztivált. Martinban, ahol eddig, vagy Žilinában? Maradt az előbbi város. A szervezők jól ismerik a martini közönséget, nem csökkenő lelkesedését, mellyel a fesztivál három napján kíséri az eseményeket. így kísérte most is, immár 16. alkalommal. Milyen volt az idei dalfesztivál? Eltűntek a szokványos frázisok, a dallamot és tartalmat sok decibeles hangerővel pótló szerzemények. Egy-két kivételtől eltekintve, színvonalas amatőr együttesek szerepeltek. Úgy látszik, a könnyűzene hivatásos művelőinek mindinkább megmutatkozó igényessége „átragad“ az amatör zenészekre is. Jó dalokat, jó szövegeket hallhattunk. Az elmúlt két évben Jozef Ciller érdemes művész díszletei határozták meg a fesztivál színhelyéül szolgáló sportcsarnok hangulatát. Ezúttal Gabriel Erdélyi dekorációi nyújtottak méltó keretet a rendezvényhez. Az együttesek ambíciója, igényessége erősítette a fesztivál versenyjellegét. A zenészek és előadók tudásuk legjavát igyekeztek nyújtani. Volt, akinek sikerült, volt akinek kevésbé, mindenesetre nyilvánvalóvá vált, hogy a szlovákiai könnyűzene új utakra lépett, a szokványostól eltérő formákat, tartalmat keres, s hogy a martinihoz hasonló találkozók, a megmérettetés lehetősége mindenkit jobb teljesítményre ösztönöz. A fesztivál legfiatalabb együttese a Dereš volt. A kemény rockot játszó fiúk színvonalas szövegeket énekeltek, egész produkciójuk meggyőző volt. Ha továbbra is így folytatják, jó együttes válhat belőlük. Teljesítményüket értékelte a közönség is, ók lettek a fesztivál kedvencei. Az eddigi rendezvényeken főként szólistákat hallottunk, nagyobb zenekar kíséretében. Most a kis együttesek domináltak. Az összeszokott zenészek kiegyensúlyozottabb produkciót nyújtottak, mint az alkalmi társulásban szereplők, jobban érvényesült sajátos stílusuk, egyéni hangjuk. Több együttes hiányzott a fesztiválról; felbomlottak vagy éppen alakulófélben vannak, új felállásban szerepelnek. Mint Marián Greksa együttese, a Demikát. A csoport Greksa nélkül és új névvel - Konvoj - érkezett a versenyre, és a Monika Kozelová szövegére írt dalával a legjobbak közé küzdötte fel magát. A zenészek ezúttal is a tőlük megszokott, professzionális szinten játszottak, de hiányzott Greksa erős egyénisége, kitűnő mozgással párosuló hangja. Az amatőr zenészek olyan együttesekkel mérhették össze tudásukat, mint a Gravis, az A Conto és az YPS, valamint olyan szólistákkal, mint Peter Lipa érdemes művész, Richard Müller vagy Robo Grigorov. És éppen az összehasonlítás, megmérettetés lehetősége az, ami ezt a rendezvényt már tizenhat éve életben tartja. Sajnálatos, hogy ezúttal a külföldi együttesek nem sok színnel gazdagították a fesztivál műsorát. Kivétel mindössze a chilei Victor Jara együttes, amely szokatlan hangszereivel, ritmus- és melódiagazdag zenéjével elnyerte a közönség tetszését. Az első díjat az YPS együttes kapta a Peter Brhlovič szövegére szerzett daláért. Már ez a tény is érzékelteti az idei martini zenei találkozó színvonalát. Valamennyi díjat nívós előadók és együttesek nyerték, s ami még ennél is fontosabb, jó zenék, tartalmas szövegek. Ezek a dalok érzékenyen reagálnak napjaink problémáira, egyéni hangjuk, mondanivalójuk van. A martini politi- kaidal-fesztivál, a hazai könnyűzenei élet rangos seregszemléje, ezúttal is érdekes és tanulságos volt mind a szakma, mind a közönség IVANA HAVRANOVÁ A mozi és a televízió Nagy apparátussal, hat hónapon keresztül figyelték nyugatnémet kutatók a televízió hatását a mozik látogatottságára, elsősorban a 14-29 évesek körében. A kutatás eredményeként megállapították, hogy hétköznapokon alig-alig jelent konkurenciát a tévé. Más a helyzet hét végén, amikor többnyire kalandfilmeket és egyéb népszerű produkciókat tűznek műsorra a televíziók; ilyenkor a mozik nézőtere üresebbnek tűnik. „Nézőelvonó“ hatású a labdarúgó-mérkőzések közvetítése is. Az igazán jó, cselekményes mozifilmek viszont a tévé nézettségét csökkentik. November és január a mozik „legsötétebb“ hónapja: a kedvezőtlen időjárás miatt sokan az otthoni tévézést választják, (jk) H amar bemagolta, s már fújja is a verset. Mit fújja?! Darálja, hogy szinte nem érteni a szavakat, elveszik rím, ritmus, dallam: „Nyári napnak alkonyúlatánál / Megállók a kanyargó Tiszánál / Ott, hol a kis Túr siet beléje, / Mint a gyermek anyja kebelére. / / A folyó oly símán, oly szelíden / Ballagott le parttalan medrében, / Nem akarta, hogy a nap sugára / Megbotoljék habjai fodrába'.“ Da-da-da, da-da-da, da-da-da. Állj már meg, hová rohansz, szól az apja. Hogy lehet így verset mondani, különösen egy ilyen verset? Hát nem veszed észre benne a csodát? A leheletfinom hasonlatokat például? Úgy siet a kis Túr a Tiszába, mint a gyermek anyja kebelére. Gondolj csak bele! Vagy a másik: nem akarta a Tisza, hogy a nap sugára megbotoljék habjai fodrába. Azért ballagott simán, szelíden. Szinte látod, magad előtt az egészet, sót még azt is felidézi a kép, mi történik akkor, ha megbotlik a napsugár a habok fodrában. Csillog a folyó, a megannyi apró hullám. Ez Petőfi! Az apa még folytatná, miként készíti elő a költő azt a pillanatot, amikor a „föld legjámborabb folyója", „Mint az őrült, ki letépte láncát“, vágtatott a rónán át - de a gyerek közbevág: apu, ne magyarázz, hagyd végigmondani, nincs nekünk ilyesmire időnk. Meg holnapra van még egy csomó tanulnivalóm. Az apa eltöpreng. Mi marad a versből a gyermekben? Megérinti-e így őt valami a versben rejlő varázslatból? Mi értelme van így a verstanulásnak? Lehet-e így költőt megismerni? Versszeretővé nevelni a gyereket, egyáltalán, fogékonnyá a szépre? És gondolkodó emberré? Elég, ha elhadarja a verset - egyes. Más. Ismerősöm kiváló matematikus, noha nem ez a hivatása. Jár hozzá néhány gyerek, akikkel különórákon foglalkozik. Nem házi vagy iskolai feladatokat, számtanpéldákat oldanak meg, hanem logikai feladatokat ad nekik, például ilyeneket: Egy embernek van egy farkasa, egy kecskéje és egy táska káposztája. Hogyan szállítja át őket egy csónakban a folyón, ha a csónakban egyszerre csak az ember, valamint a farkas, a kecske és a káposzta közül csupán az egyik fér el? Vagy egy másik, talán kevésbé ismert feladat: Hat gyufaszálból készíts négy egyenlő oldalú háromszöget úgy, hogy egy oldala egy gyufaszál hosszával legyen egyenlő. Ismerősöm módszerének és céljának az érzékeltetése végett hadd írjam ide ez utóbbinak a megoldását. A legtöbb ember - amiként e sorok írója is - síkban próbálkozna, rakosgatná ide- oda a gyufaszálakat, eszébe nem jutna, hogy térben gondolkozzon, pedig ezt a feladatot csak így lehet megoldani, tetraédert képezve a hat gyufaszálból. Kolombusz tojása. MaAz immár több mint egy évtizede tapasztalható új, számos jó, hellyel-közzel eredményt is hozó pedagógiai-didaktikai törekvések ellenére - rohan az iskola, továbbra is. Függetlenül az iskola tanítási nyelvétől, olyan a tanterv, annyi a tananyag még mindig, nincs mód arra, hogy a pedagógus elidőzzön a gyerekekkel egy-egy matematika példánál, fizikai jelenségnél. Ha mondjuk száz vers helyett csak harminc lenne, és annak csak a felét kellene megtanulni fejből, a másik felét pedig közösen elemezné az osztály a tanító irányításával, miért szép alapon feltárva a versben „Nincs nekünk ilyesmire időnk“(?) gyárán, a logikus gondolkodás kialakításáról és fejlesztéséről van itt szó, a sematikussal szemben, mely oly gyakran gátol bennünket abban, hogy az ismerttől, a megszokottól, a szokványostól eltérő megoldási lehetőségek felé is kilépjünk egy-egy probléma felmerülésekor. Sablon, séma, képlet szükséges és hasznos, munkát könnyítő, de nem minden helyzetben alkalmazható eszközök sem az iskolában, sem az élet különböző területein. Persze, mondhatná valaki, könnyű így nevelni, tanítani - néhány gyerek, és ha csupán hatvan percet vannak együtt, akkor is több idő jut egyre, mint egész héten a harmincnál gyakran jóval magasabb létszámú osztályokban. Hát ez az! Maradva még itt egy pillanatra, nem állíthatom, hogy az iskolában nem találkoznak olykor a gyerekek az idézettekhez hasonló feladatokkal, de azt igen, ami egyébiránt köztudott: elképesztően rövidek az e „találkozásokra“ kiszabott percek, vagyis arra, hogy alaposan körbejárjanak egy-egy feladatot, próbálkozzanak, fontolgassák a megoldási lehetőségeket. Pedig gondolkodásra nevelni, ami különben mostanában erősebben hangsúlyozott célja az oktatásnak, másként nem lehet. rejlő eszmei-esztétikai értékeket - meggyőződésem, többet érnénk el, mint az eddigi gyakorlattal. Mikor született a költő, ki volt az apja, hol mindenütt járt iskolába, versesköteteinek címe, mikor halt meg, és tanuld meg ezt a versét fejből. Kész. Hogy aztán háromnégy nap múlva mi marad meg mindebből, vagyis a költőről a gyermekfőben?! Különösen, hogy a következő órán újabb tények, adatok, a harmadikon számok vagy geometriai fogalmak, a negyediken földrajzi ismeretek, az ötödiken hangjegyek áradata zúdul rá. Egy délelőtt egy lexikonnyi anyag, összefüggések feltárása, tehát gondolkozás, gondol- koztatás helyett - feladatok az emlékezetnek, emlékezetcsiszolás. Tehetség, rendkívüli adottságokkal megáldott az a gyerek, aki ilyen körülmények között, ilyen rohanásban ki tud emelkedni a középszerből, és nemcsak akar, hanem képes is magasabb szintű gondolkodásra. Tűnődöm e jelenségeken gyermekrovat- szerkesztöi tapasztalataim nyomán is. Éveken át hétről hétre különböző jellegű rejtvényeket adtam fel a gyerekeknek. Százával érkeztek a helyes megfejtések azokra, melyeknek a megoldásához csupán egyszerű számtani műveletre, megfigyelőképességre vagy bizonyos szintű, könyvekben könnyen megtalálható földrajzi, biológiai ismeretekre volt szükség. Szívesen oldottak meg keresztrejtvényszerű feladatokat. Ugyanakkor alig néhány megfejtés érkezett az elvont gondolkodást, asszociációs készséget vagy több időt követelő logikai feladatokra, köztük a nyelvi jellegűekre, továbbá a betű- és képrejtvényekre. Külön szólhatnék itt a megfejtések közlésének külalakjáról, a szép- és helyesírásról, mely bizony ugyancsak magán viseli a rohanás nyomait. Gyors tempóban nemhogy szépírást tanítani - szépen írni sem lehet. Mindezt, tudom, jobban tudják nálamnál a pedagógusok, akiknek egyébiránt éppen e kérdésekkel kapcsolatban is kikérték a véleményét az elmúlt években, elősegítendő, hogy az oktató-nevelő munka szerkezete és tartalma az átépítés, valamint az időközben végrehajtott módosítások végeredményeképpen a lehető legjobban igazodjék a társadalmi haladás jelen követelményeihez és a gyermek teherbiróképességéhez egyaránt. Sajnos, szembetűnő javulásról egyelőre nem beszélhetünk A tempó nem lassult, a feszültségek nem oldódtak. (Igaz, ebben szerepet játszik a hosszú ideje égető gondként jelentkező tanteremhiány is.) A helyzetről egyébként mindennél többet mond, hogy a gyerekek zöme bevallottan nem szeret iskolába járni. És nem azért, mert a tanulás helyett jó lenne játszani vagy valami mást csinálni, hanem az iskola miatt nem szeret. Nem vonzó hely a számára. Ha élményt nyújtana ott a tanulás, a megismerés folyamatai, ha jutna elég idő a legnagyobb emberi csodára, a gondolkozásra és a gondolkoztatásra - akkor igen. E zt kellene mihamarabb elérni. Ahhoz teremteni meg a lehetőséget, hogy a tanító valóban tanítója lehessen a gyereknek. Az órán és azon kívül. Időzavarral nem küszködve, lazán, könnyedén, természetes emberi formákban és tartalmakkal. BODNÁR GYULA ÚJ szú 6 1988. II. 11
