Új Szó, 1988. február (41. évfolyam, 25-49. szám)
1988-02-11 / 34. szám, csütörtök
sajtóértekezletén azt hangoztatta, hogy Gorbacsov nyilatkozata fokozza az afgán kérdés gyors rendezésének reményeit. Készek vagyunk hozzájárulni az átfogó megoldáshoz - hangoztatta Zajn Nurani. Mariin Fitzwater, a Fehér Ház szóvivője „helyes irányban tett rendkívül jó lépésnek" minősítette a hétfői szovjet javaslatokat. Ha a szovjet csapatokat kivonják Afganisztánból, az Egyesült Államok megszünteti az afgán felkelők segítését - mondotta. A külügyminisztérium közölte, Michael Armacost külügyminiszterhelyettes lemondta a Perzsa-öböl térségébe tervezett körútját, hogy a regionális problémákkal, köztük az afgán kérdéssel is foglalkozhasson. Ez a téma a küszöbönálló szovjet -amerikai külügyminiszteri találkozó napirendi pontjai között fog szerepelni. Juli| Voroncov a pakisztáni fővárosban Növekednek az afgán kérdés gyors rendezésének reményei (ČSTK) - Julij Voroncov, a szovjet külügyminiszter első helyettese tegnap Iszlamabadba érkezett, s vendéglátóival az afganisztáni rendezésre vonatkozó, Michail Gorbacsov hétfői nyilatkozatában foglalt javaslatokról folytat megbeszéléseket. A pakisztáni fővárosban Abdusz Szattar, a külügyminiszter első helyettese fogadta a szovjet politikust. A hétfői Gorbacsov-nyilatkozat- ban foglaltak továbbra is élénk visszhangot váltanak ki világszerte. A leginkább a rendezésben közvetlenül érintett országok véleménye tarthat számot érdeklődésre. A pakisztáni külügyi államminiszter keddi Szovjet tiltakozás Japánnál (ČSTK) - Japán moszkvai nagykövetét kedden a külügyminisztériumba kérették, s tiltakozást adtak át neki azzal összefüggésben, hogy február 7-én a szigetországban működő szovjet intézmények közelében japán szélsőséges elemek ellenséges akciókat hajtottak végre. A tiltakozást magában foglaló nyilatkozat megállapítja, ezekkel az akciókkal a rendőrség is egyetértett. A szovjet fél már többször figyelmeztette Tokiót arra, hogy az ilyen esetek ellentétben állnak az államközi kapcsolatok normáival és negatívan hatnak a szovjet-japán kapcsolatokra. A helyzet azonban nem javult, s a Szovjetuniónak az a benyomása, hogy a japán hatóságok még egyet is értenek a szélsőségesek tevékenységével. Az ilyen ellenséges cselekmények annál sajnálatosabbak, mivel olyan időben zajlottak le, amikor a kétoldalú viszony javulásának jelei kezdtek kibontakozni. Pandzsáb észak-indiai szövetségi államban az elmúlt napokban kilenc embert öltek meg a szikh terroristák. Végeztek egy egész családdal, a holttesteket és a házat felgyújtották (képünkön a rendőrség helyszínelés közben). (Telefoto: ČSTK) Amerikai képviselők bírálják a kontrákat A nicaraguai kormány kész a tárgyalások folytatására (ČSTK) - Az amerikai képviselö- ház demokrata párti vezetői elítélték a nicaraguai kormány ellen harcoló fegyveres csoportokat, amiért megszakították a Managuával folytatott tűzszüneti tárgyalásokat. James Wright, a képviselöház elnöke szerint erősen kétségbe vonhatók a kontrák szándékai. Vezetőik kedden közölték, hogy egyelőre nem jelennek meg a közvetlen tárgyalások újabb fordulóján, amelyet szerdán kellett volna felújítani a Costa Rica-i fővárosban. Hans-Jürgen Wischnewski nyugatnémet politikus, a kontrákkal folytatott tárgyalásokon a nicaraguai kormány tanácsadója, managuai sajtóértekezletén közölte, a sandinista vezetés kész folytatni a párbeszédet az ellenforradalmi vezetőkkel még akkor is, ha azok a mostani fordulót önkényesen február 18-ára halasztották el. Az ellenforradalmi csoportok Nicaraguában két polgári személyt megöltek, ötöt megsebesítettek és nyolcat elraboltak. Támadásaikat Ji- notega tartományban és az atlanti partvidéken hajtották végre. Nicaragua északi tartományai csaknem 24 órára áramellátás nélkül maradtak, mivel a kontrák felrobbantottak egy távvezetéket. Washington elutasítja Panama követeléseit (ČSTK) - Mariin Fitzwater, a Fehér Ház szóvivője Washingtonban tartott keddi sajtókonferenciáján határozottan elutasította Panama követeléseit, hogy az Egyesült Államok kormánya azonnal vonja ki Panamából az amerikai fegyveres erők déli parancsnokságát. A washingtoni kormányt erre Manuel Noriega tábornok, a panamai fegyveres erők főparancsnoka szólította fel a televíziónak adott interjújában. A tábornok szerint az amerikai katonai támaszpontok veszélyeztetik Panama biztonságát, s gátolják az ország fejlődését. Japán parlament A botrány folytatódik ÚJ SZÚ 1988. II. 11. (ČSTK) - Hamada Koicsinak, a japán képviselöház költségvetési bizottsága elnökének a parlamentben tett sértő kirohanásait követően - melyek után az ellenzék bojkottálta az ülés folytatását - a japán sajtó tegnap beszámolt a botrány újabb fejleményeiről. Hamada, aki egy kommunista képviselőtől szombaton megtagadta a szólás jogát, majd durván sértegette Mijamoto Kendzsit, a JKP KB főtitkárát, a költségvetési vitát megelőzően körbejárta az ellenzék 17 képviselőjét, s „apró figyelmesség- -ként“ 100 ezer jen értékű csekket ajánlott fel számukra. A japán hírközlő eszközök nem titkolják rémületüket e „maffia stílusú eljárás" felett, melynek az lett volna a célja, hogy a vitában elhallgattassa az ellenzékieket az olyan égető költségvetési gondokról, mint a katonai kiadások vagy az új adók bevezetése. A japán parlamentben már harmadik napja szünetel a munka, tekintve, hogy az összes ellenzéki párt csatlakozóit a JKP-hoz, s úgy döntöttek, mindaddig bojkottálják az állami költségvetés kiegészítő javaslatáról folyó vitát, míg Hamada nem mond le tisztségéről. A botrány a kormányzó Liberális Demokrata Párton belül is nyugtalanságot keltett. Jelenleg párton belüli konzultációk folynak, melyeknek Hamada politikai sorsáról kel! dönteniük. A panamai kormány sürgős politikai konzultációkra hívta össze washingtoni, ENSZ- és AÁSZ-nagykö- veteit. A hadsereg főparancsnoksága egyidejűleg hazarendelte az amerikai katonai iskolákon tanulmányokat folytató 40 tisztjét. Jósé Maria Cabrera panamai kül- ügyminiszter-helyettes a csatornaszerződés megszegésével vádolta az Egyesült Államok kormányát. Az amerikai hírközlő eszközöknek adott nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy Washington a Panama-csatorna övezetében levő bázisait több ízben használta fel Latin-Amerika független államai ellen intézett agresszív akcióihoz, s a Nicaragua elleni felforgató tevékenységéhez is segítségül szolgálnak. Innen indulnak azok a felderítő repülőgépek, amelyek a sandinista hazafias erőkről gyűjtenek információkat. Elsüllyedt... (ČSTK) - A múlt pénteken Glasgowból egy észak-angliai haditengerészeti támaszpontra szállították egy Trident típusú tengeralattjáró alkotóelemét. Azaz szállítottak volna, ugyanis - mint azt kedden közölték - a tengeralattjáró 60 tonnás része a viharvert tengerbe csúszott, s elsüllyedt. Brit szakértők most tanulmányozzák az elveszett tengeralattjáró-rész kimentésének lehetőségeit. A gyártó véleménye szerint ez a „veszteség" nem lesz közvetlen befolyással az igen költséges Tri- dent-programra. A februári események nemzetközi visszhangja - III. Elvetélt próbálkozások Steinhardt említett, február 26-i keltezésű táviratában mindenekelőtt durván elferdítette a kommunista párt lépéseit és arra szólította fel az amerikai kormányt, tegyen a csehszlovákiai eseményekkel kapcsolatban valamilyen „erős nyilatkozatot", mivel szerinte csak így lehet támogatni a kommunista párttal szembeni „nyílt vagy burkolt" ellenzék létrehozását, s egyben befolyásolni Be- neš elnököt és híveit a forradalmi erők ellen irányuló további lépések megtételére. Steinhardt azonban főképp azt követelte, hogy az amerikai kormány folyamodjon drasztikus gazdasági megkülönböztető intézkedésekhez Csehszlovákia ellen. Szorgalmazta például, hogy az Egyesült Államok szüntesse meg csehszlovákiai exportját, függessze fel a németországi amerikai megszállási zónán keresztül haladó csehszlovák árucikkek vagy a Csehszlovákiának szánt termékek szállítását stb. Meg kell jegyezni, hogy akkoriban az amerikai megszállási zónán keresztül szállították a csehszlovák export- és importcikkek jelentős részét. Steinhardt arról álmodozott, hogy ezek a lépések gazdaságilag megbénítanák Csehszlovákiát, s ennek következtében köddé fosztana a kommunista pártnak a dolgozók körében kivívott tekintélye. Megfeledkezett azonban arról, hogy az új Csehszlovákia már nem volt olyan helyzetben, mint a háború előtt, amikor sorsáról a nyugati fővárosokban döntöttek. Szilárdan támaszkodhatott a szocialista nagyhatalomra és további szövetségeseire. S így tulajdonképpen Steinhardt táviratának egyetlen értelmes mondata a következő volt: „Tekintettel arra, hogy a Szovjetuniót semmi esetre sem lehet a csehszlovák kormányválságba való közvetlen beavatkozással vádolni, a State Department nyilatkozatának kizárólag az új csehszlovák kormány ellen kell irányulnia". A Steinhardt által javasolt lépéseket az amerikai külügyminisztérium nem fogadta el, nyilván tudatára ébredt, hogy messze túllépik a megengedett határt. A februárt követő hetekben a csehszlovákiai amerikai diplomáciai misszió munkatársai a külügyminisztériumot és más intézményeket további követelésekkel bombázták. Azt szorgalmazták, hogy az USA ne adjon semmiféle anyagi vagy erkölcsi támogatást az új csehszlovák kormánynak. Az egyetlen ok, amely miatt egyáltalán érdemes továbbra is fenntartani a diplomáciai kapcsolatokat - írta a misszió vezetője -, hogy fennmaradjon az elenyésző kölcsönös kereskedelem. Ugyanakkor megkülönböztetett jelentőséget tulajdonított annak, hogy az Egyesült Államok fokozza a Csehszlovákiába irányuló ellenséges propaganda adásokat, mivel - szerinte - ez, ha nem is azonnal, de távlatilag előnyöket biztosíthatott volna. Mindenekelőtt a csehszlovák politikai emigráció kihasználását tanácsolta, amely különböző felderítő feladatokat is elláthatott volna. Steinhardt számított rá, hogy a legközelebbi időben jelentősen korlátozódnak a nyugati kémszolgálatok csehszlovákiai nyílt tevékenységének lehetőségei, ezért indítványozta a burkolt információszerzés terveinek a kidolgozását. Az amerikai kormányszervekhez intézett különböző írásos dokumentumokban Steinhardt tételesen is felsorolta azokat az eszközöket, amelyekkel az amerikai, s egyáltalán a nyugati diplomácia rendelkezett a Február utáni Csehszlovákia belső stabilitásának megbontására. Megkülönböztetett fontosságot tulajdonított a rádiós és más propaganda bővítésének, a belügyekbe való beavatkozásnak az antikommunista erőknek nyújtott szervezett támogatás útján. Persze Steinhardt (akárcsak a francia és a brit misszión dolgozó kollégái) nyilván tudatában volt annak, hogy mindezek az eszközök már a Február előtti időszakban sem hoztak eredményt, s ezért hangsúlyozta, hogy a Február utáni Csehszlovákiában csak az ellenséges propaganda adások kibővítése jöhet számba. Az említett tények jelzik, milyen eszközökkel kívánta az amerikai, s általában a nyugati diplomácia befolyásolni a Nyugattól független bélés külpolitika útjára lépett országokban zajló eseményeket. Természetesen Steinhardt, amikor a nyugati stratégiai elképzelések teljesítését szolgáló eszközöket sorolta fel, nem csupán azokat az intézkedéseket említette, amelyek saját tapasztalatai alapján ötlöttek eszébe. Mindenekelőtt olyan intézkedéseket szorgalmazott, amelyeket a burzsoá politika már hagyományosan nagy terjedelemben és az érdekszférájába tartozó minden területen alkalmazott, és amelyeket ezért a burzsoá diplomáciai arzenál klasszikus részének tekinthetünk. Feltehető a kérdés, amely a múltban többször felvetődött: vajon Washington és a nyugati hatalmak a februári eseményekkel összefüggésben nem gondoltak-e a Csehszlovákia elleni katonai intervenció valamilyen formájára? Steinhardt gyors visszatérése Prágába, néhány tucat amerikai tiszt prágai látogatása, az amerikai egységek bajorországi mozgásai - mindez bizonyos találgatásokra adott okot. A katonai intervencióra azonban a nyugati hatalmak nem szánták el, nem is szánhatták el magukat. A nyugat kész volt erkölcsileg, és bizonyos mértékben, bizonyos ideig pénzügyileg is támogatni a csehszlovák burzsoáziát; azonban nyilvánvalóan tudatosította, hogy az így felfogott segítség határainak túllépése rendkívül kockázatos lenne, s az adott helyzetben célravezetőnek sem lett volna nevezhető. Említésre méltó, hogy például a vezető tőkés hatalom, az Egyesült Államok miként kívánta kihasználni a Február utáni Csehszlovákiából, illetve a Szovjetunióból és a többi kelet-európai országból távozott politikai emigrációt. A külügyminisztérium 1948 februárja után a Szovjetunióban és a népi demokratikus államokban működő amerikai diplomáciai missziókra körözvényt küldött, amelyben szorgalmazta, a képviseleti szervek dolgozzanak ki ajánlásokat a prominens emigránsok kihasználására. Smith, az USA moszkvai nagykövete Washington számára nem túl lelkesítő választ küldött: egyszerűen nem volt olyan politikai emigráns, aki a szovjet társadalomban valamiféle visszhangot tudott volna kelteni. A csehszlovák politikai emigráció ügyében az USA igyekezett egyeztetni lépéseit Nagy- Britanniával és Franciaországgal. Eközben elméletileg fontolóra vette egy esetleges, száműzetésben működő csehszlovák kormány létrehozását, de már kezdettől fogva világos volt, hogy egy ilyen kormány gyakorlati értéke a realitásokra való tekintettel a nullával lenne egyenlő. Az USA ezért úgy döntött, nem engedélyezi a száműzetésben működő kormány megalakítását. A másik oldalon támogatta az ún. Szabad Csehszlovákia Bizottságát, amely 1948. július 18-án New Yorkban alakult meg. Washington azzal számolt, hogy a bizottság egyes tagjai bizonyos ideig fenntartják kontaktusaikat Csehszlovákiával, s ezeket felderítő célokra lehet majd kihasználni. A nyugati országok haladó közvéleménye a februári eseményekben azt látta, amit a valóságban is jelentettek: a dolgozó nép győzelmét. Illusztrációként idézzük E. Fajon kommunista képviselő szavait, amelyek Februárral összefüggésben a francia nemzetgyűlésben hangzottak el: „Ami tavaly májusban Francia- országban történt (a francia kommunisták kormányból való kizárására gondolt, ami amerikai dokumentumok szerint is Washington közvetlen intervenciójának volt a következménye - A szerző), Csehszlovákiában nem járt sikerrel. Prágában az új kormány a demokrácia összes szabálya szerint jött létre... Már csak Truman elnök jóváhagyása hiányzik. Idővel ez is meglesz..., s a csehszlovák dolgozók győzelme hozzájárul a béke megszilárdításához, s hasznos példa lesz a francia dolgozók számára is." A februári események igen érdekes fejezete, hogyan tükröződtek ezek a Szovjetunióban és az alakuló szocialista államokban. Erről lesz szó a következő részben. PAVOL PETRUF Haiti Kinevezték a kormányfőt (ÔSTK) - Leslie Manigat, Haiti közelmúltban beiktatott államfője a 75 éves Martial Celestint nevezte ki kormányfővé. Az új alkotmány értelmében Celestin- nek az „államfő követeléseivel összhangban“ kell megalakítani kormányát. Hírügynökségi jelentések szerint a Haiti Köztársaság fennállása óta Celestín az első olyan miniszterelnök, akinek múltját jelentősen megpecsételte a Duvalier- klán diktatúrája. A demokratikus erők az új kormánytól ennek ellenére nem várnak túlzottan erőteljes változásokat, Erskine Sandiford barbadosi miniszterelnök kedden bejelentette: Barbados nem ismeri el Manigat kormányát, s megszakítja diplomáciai kapcsolatait Haitival. Át kell értékelni a COCOM-listát Lothar Späth moszkvai sajtóértekezlete (ČSTK) - Lothar Späth, az NSZK-beli Baden-Württemberg tartomány miniszter- elnöke, a Kereszténydemokrata Unió alelnöke szovjetunióbeli látogatásának befejezéseként Moszkvában tegnap sajtóértekezletet tartott. Egyebek között elmondta, vendéglátóival a nemzetközi kérdések mellett mindenekelőtt a szovjet -nyugatnémet gazdasági kapcsolatok bővítésének lehetőségeit tekintették át. Mint elmondta, nagy benyomást tett rá Mihail Gorbacsovval folytatott megbeszélése. Späth rámutatott, a Szovjetunióban jelenleg működő hét közös vállalat közül ötben baden-württembergi cégek vannak képviselve. Az NSZK ipari körei derűlátóak, bár látni kell, hogy e tevékenységnek vannak bizonyos kockázatai. Újságírók kérdéseire válaszolva Späth hangoztatta, át kell értékelni a szocialista országokba irányuló exportot korlátozó ún. COCOM-listát, mert ez akadályozza a kelet-nyugati gazdasági együttműködés fejlesztesét. Lothar Späth szerdán Moszkvából Le- ningrádba utazott. Újnácik pere (ČSTK) - Dortmundban megkezdődött az újnáci Szabad Német Munkáspárt (FAP) 16 tagjának pere. Azzal vádolják őket, hogy megtámadták az egyik antifasiszta szervezet konferenciájának résztvevőit. A vádlottak ügyvédje Jürgen Lie- gen azzal akarta meghiúsítani a bírósági tárgyalást, hogy az újnáci szervezetek betiltását követelő Szociáldemokrata Párt tagjaiból álló bíróság nem hozhat objektív döntést.