Új Szó, 1988. február (41. évfolyam, 25-49. szám)

1988-02-01 / 25. szám, hétfő

Ha egyes korokban a népművé­szet tiszta forrásait be is növi a gaz, ez még korántsem jelenti azt, hogy ezek a források kiapadnának, örökre eltűnnének. A valós értékekre, a tiszta harmóniákra szomjúhozó nemzedékek egy része a hetvenes években sem véletlenül fedezte fel a maga számára az autentitkus folk­lórt. Igaz, ma is vannak - és nem is kis számban akik azt állítják, hogy a folklór egy letűnt világ művészete, és már csak relikviaként őrizhető meg, múzeumba való, következés­képpen néprajztudósoknak lehet ér­dekes téma, ők elbogarászhatnak ezen a réten, sőt kutatásaikból még akadémiai székfoglalót is fabrikál­hatnának. Nos, akik ezt vallják, azok nem veszik észre, hogy például a táncház meny­nyire népszerű lett a fiatalok kö­rében, s ez milyen pozitív hatással van a néptánce­gyütteseinkre is. Az alábbiakban az egyik legjobb táncházzeneka­runk, a kassai (Košice) Csámborgó vezetőjével, Kováts Marcellel be­szélgetünk.- Kezdjük mindjárt azzal: Termé­szetesnek tartod-e hogy a zene meghatározó módon kitölti az éle­tedet?-Természetesnek, sőt azt is mondhatom: szinte törvényszerű, ményt, mint amit egy évvel később a Szép Szóban kaptam. Hogy idővel mégis vállaltam egy zenekar meg­szervezését, azért vált lehetséges­sé, mert az Új Nemzedék is megú­jult, ezen azt értem, hogy az egyes tájegységek néptáncát eredeti for­májában kezdte színpadra állítani. Mindez Richtarčík Mihály érdeme, aki a Csemadok KB Szőttes népmű­vészeti csoportjából visszajött Kas­sára, és törődni kezdett az Új Nem­zedékkel. A Csámborgó lényegében az ő ösztönzésére alakult meg. Ö hozta Szabó Gábort, aki a prímá­sunk lett. Osza Istvánt, aki akkor végezte el a konzervatóriumot és a Kassai Állami Színház zenekará­nak lett a másodhegedűse. Később jött Földes Karcsi, Jakab Zoli, Mura Feri. Mindez még 1981-ben történt, s az az igazság, hogy az erőnkből akkor csak arra futotta, hogy megta­nuljuk azt a néhány táncot, amelyet az együttes műsorra tűzött.- Mi jelentette az igazi fordulatot?- Az, hogy 1982 nyarán az Új Nemzedék két táncosával - Palen- csár Pistával, aki a gépészmérnöki kar hallgatója volt és Sidó Szilvesz­terrel, aki állatorvosnak tanult - el­mentünk Erdélybe. Akkor kerültem el először Székre. Egy széki lakoda­lomba csöppentünk. Ott értettem meg igazán, hogy milyen is egy jó megállapítható: Abban, hogy az Új Nemzedék néptáncegyüttes olyan emlékezetes műsorral ünnepelte meg fennállásának negyedszáza­dos évfordulóját, továbbá, hogy már 1983-ban újra elnyerte a zselizi koreográfiái verseny nagydiját, a Csámborgónak is rendkívül nagy szerepe volt.- Annak ellenére, hogy Kassán akkoriban táncház nem volt, a tán­cosokkal mi mégis nagyon egymás­ra találtunk. Különben mi nem is a díjaknak, az elismeréseknek örül­tünk a legjobban, hanem annak, hogy Miska vezetésével ezek a fia­talok megtanultak táncolni. És nem­csak a színpadon, hanem a maguk örömére is. Táncos egyéniségek nőttek fel - én ezt tartom a legna­gyobb pozitívumnak.-Te akkor mégis Bratislavába költöztél...- Igen, de a Csámborgót nem hagytam el, az Új Nemzedék fellé­péseire utazgattam. Mi motiválta a döntésemet? 1985-ben abba­hagytam tanulmányaimat a Kassai Műszaki Főiskolán. Lehetőségem nyílott arra, hogy a Szőttesben hangszeres szólistaként lépjek fel. Dudán és tekerőlanton játszottam. A munkahelyem viszont a Brati­slavai Élelmiszeripari Gépgyár volt, ahol anyagbeszerzőként dolgoztam. Húsz év - húsz bemutató Jubilált az ukrán Dumka színjátszócsoport Az autentikus folklór ereje Beszélgetés Kováts Marcellel, a Csámborgó táncházzenekar vezetőjével parasztzenekar, mekkora erő rejlik a magyar néptáncban, népzenében. Púpos Szabó Pista bácsi zenekará­nak a kontrásától meg is vettem a hangszerét. Igen boldog voltam, hogy nagy alkudozások után mégis csak eladta. Hát így kezdtem el brácsázni. Erre szükség is volt az­tán, mert ősztől csak Szabó Gábor­ral maradtunk a zenekaralapítókból. A Csámborgó táncházzenekar hogy közöm van a zenéhez, hiszen az édesanyám zongoratanárnő volt, és különben is az egész családunk kedveli a zenét. Én tehát eleve ilyen miliőben nőttem fel. Nyolc-kilencé­ves koromtól már hangversenyekre operába vittek, és hétéves koromtól zeneiskolába is jártam. Előbb furu­lyázni, majd klarinétozni tanultam meg.- A népzenéhez tehát családi in­díttatás révén jutottál el?- Ebben nem éppenséggel a csa­ládi hagyományok voltak a megha­tározók. Az igaz, hogy a furulyán sok mindent lehet játszani, de mégis csak a népdal hangzik rajta a leg­szebben. tn ugyan furulyázgattam népdalokat, de a népzenét igazából csak középiskolás koromban ismer­tem meg. Amikor a Szép Szó Ifjúsá­gi Színpad tagja lettem, a Gilgames- összeállításhoz szükségük volt egy furulyásra, ekkor szóltak nekem. Fél évtizedig voltam a Szép Szó tagja. Az ott folyó munka az egész lénye­met átformálta, fgy ismerkedtem meg a katartikus élményt adó szé­kely keservesekkel, s egyáltalán az autentikus népzenével. A vezetőnk, Gágyor Péter maga is sok népdalt gyűjtött, s ez hatással volt ránk.- A Szép Szótól akkor lényegé­ben csak egy lépés volt az Új Nem­zedék tánccsoportig.-Nem egészen. 1977-ben, má­sodéves iparistaként én már muzsi­káltam az Új Nemzedék akkori ze­nekarában. Kolár Péter volt a prí­más, én a klarinétos és még három fogadott cigányzenész játszott. Fel­léptünk Zselizen (Želiezovce) és Gombaszögön is, de mindez koránt­sem jelentett számomra olyan él­(Szalacsy József felvétele) Ekkor az öcsémet győztem meg, hogy bőgőzzön.- Szakmai segítséget kaptatok valakitől?- Először a komáromi (Komárno) Czuczor Péteréktől tanultunk, akik a nyitrai (Nitra) főiskolás klubbal együttműködve szerveztek összejö­veteleket a táncházzenekaroknak, de a legtöbbet a Szőttes zenekará­nak vezetőitől: Varsányi Lacitól, illet­ve Varsányi Ildikótól kaptuk. Ők már tanfolyamot is tudtak indítani. Ezen a tanfolyamon tanultuk meg a helyes vonózást, a különböző tájegységek­re jellemző harmóniákat és hangsú­lyozásokat, illetve a dallamvezetést.- Úgy érzem, fenntartások nélkül Eleinte azt hittem, hogy bírni fogom ezt a kettős szerepvállalást, de az­tán kiderült, hogy lehetetlenség ezt így csinálni. Döntenem kellett. Ab­ban biztos voltam, hogy a népzenét már sosem fogom tudni elhagyni, ezért, amikor 1987 nyarán tudomá­somra jutott, hogy a Kassa-vidéki Járási Népművelési Központ művé­szeti osztályára folklór-szakelőadót keresnek nem haboztam. Felvettek, s most már végre azt csinálom, amit szeretek.- Te visszajöttél Bratislavából, vi­szont Richtarčík Mihályt épp most kérték fel a Szőttes művészeti veze­tői tisztségének a betöltésére.- Mihály távozását minden bi­zonnyal nehéz lesz kihevernie az Új Nemzedéknek, de a lépése érthető, egy cseppet sem felelőtlen. Az Új Nemzedék számára gond, hogy még Miska távozása előtt kivált az együttesből a két legjobb táncos. Pribék Gábor még tavaly a szepsi (Moldava nad Bodvou) Bódva, Péter Zsolt pedig a nagyidai (Veľká Ida) llosvai néptáncegyüttes vezetését vállalta el.- Ti tehát bírjátok?- Nézd, aki valaha is megmártó­zott az autentikus folklórban, annak ez olyan erőt ad, ami semmi mással nem pótolható. Az Új Nemzedék életképességében is éppen ezért bí­zom. örülök a két másik táncegyüt­tesnek, de leginkább annak, hogy Szepsiben már hagyományossá vá­lik a táncház. Februártól pedig Nagykaposon (Veľké Kapušany) is beindítjuk. Mi segíteni akarunk a Ki- rályhelmecen (Kráľovský Chlmec) és Rozsnyón (Rožňava) alakult pa­rasztzenekaroknak is. Ebben a két kelet-szlovákiai városban is szeret­nénk meghonosítani a táncházat. Persze, még számos más tervünk is van. Népzenei gyűjtéseink eredmé­nyeit és élményeinket is szeretnénk egy jól szervezett önálló esten be­mutatni SZASZÁK GYÖRGY Kassa (Košice) kulturális életét sajátos színekkel immár húsz éve gazdagítja a Dumka színjátszócso­port. Az Ukrán Dolgozók Kulturális Szövetsége városi bizottságának az együttese szakmai szempontból ní­vós előadásai révén már szélesebb körben, szlovákiai szinten is ismertté vált. Mint a legjobb csehszlovákiai ukrán színjátszócsoport a martini or­szágos amatőr színjátszó szemlén többször is eredményesen szere­pelt. Fennállásának két évtizede alatt a Dumka húsz bemutatót tar­tott. Legemlékezetesebb előadásaik között mindenekelőtt Csehov egyfel- vonásosait, a Kérőket, illetve a Med­vét említhetjük. Ugyanakkor Čapek Anyáját, a kortárs szerzők közül pe­dig Viktor Rozov Jó időben című darabját, illetve John Patrick ameri­kai szerző Opál című művét emlege­tik. A Csehszlovák Rádió Prešovi Ukrán Stúdiója is nagy sikerrel su­gározta a Dumka színészeinek köz­reműködésével Anatolij Larcsenko Egy nyírfa tudja, valamint a Babén- ko-lskova szerzőpáros Ha hűen szeretsz című hangjátékát, és A Beskydek alatt láttam meg a világ fényét című irodalmi összeállításu­kat. Ez utóbbival Alekszander Duh- novicsra a nagy ukrán költőre emlé­keztek, születésének 180. évfordu­lója alkalmából. A Dumka színészei többnyire diá­kok, de a lelkes gárdában munkások és tanárok is találhatók. Amint azt Olga Ballová, a színjátszócsoport művészeti vezetője elmondta, e két évtized alatt több, mint 150 tagja volt a Dumkának, közöttük olyanok is, akik később hivatásuknak a színé­szetet választották. Marian Marko például most fejezi be tanulmányait a Kijevi Színművészeti Főiskolán. Miben rejlik a Dumka sikereinek titka? Alighanem abban, hogy ez az alkotó közösség olyan darabokat tűz műsorra, melyek korunk emberének élethelyzeteiről, viselkedéséről, gondjairól, bajairól is szólnak. Per­sze, ha a színpadi megjelenítés szakmai oldalait nem ismernék, ak­kor ez a szándékuk önmagában ke­vés lenne,csakhogy ők - ha fokoza­tosan is -, de a színművészet minden megtanulható csínját-bínját igyekez­nek elsajátítani. Ebben a törekvé­sükben a prešovi Ukrán Nemzeti Színház tagjaitól, Jaroslav Sisák, Andrej Lučik, Jozef Feľbaba érde­mes művészektől is sok segítséget kapnak. A csehszlovákiai ukrán írók közül eddig Ivan Ivancsóval tudtak a legjobban együttműködni. A Dum­ka művészeti munkáját a közönség tetszésnyilvánításain kívül az is mi­nősíti, hogy az SZSZK Kulturális Minisztériumának díját négyszer kapták meg. A Dumka megalakulásának hu­szadik évfordulóját jó hangulatban ünnepelte meg. Szatirikus jelenete­ket, pantomimet mutattak be, verset mondtak, énekeltek. Olga Ballová elárulta, hogy az újabb évtizedet is ilyen alkotó lelkesedéssel kívánják elkezdeni. Elsőként Viktor Rozov Négy csepp című szatirikus játékát tűzik műsorukra, amelyben a szerző az emberi jellemvesztés okait kutat­ja, az ármánykodást és az emberi kapcsolatokat fertőző etikátlan visel­kedést pellengérezi ki. (-szák) A mához szólni * Varga Géza rajzai és festményei Meglátásait, időszerű mondani­valóját mind gyakrabban, mind meg­győzőbben fejezi ki műfajának sajá­tos eszközeivel. Amatőrnek vallja magát, mégsem puszta kedvtelés­ből, időtöltésből veszi a kezébe a ceruzát és az ecsetet. Számára az alkotás óráit általában a napi munka utáni esti, éjszakai időszak jelenti. Varga Gézának a rajzolás és a fes­tészet így nemcsak a pihenést, a ki- kapcsolódást jelenti. A harminckét esztendős építész- mérnök Bejében (Behynce) a Šafári- kovóhoz tartozó gömöri kisközség­ben él, és a városi nemzeti bizottság osztályvezetőjeként dolgozik. Te­gyük hozzá: az egyik leghálátla­nabb, legnehezebb munkaterületen. A városfejlesztés, a lakásgazdálko­dás, a közellátás ezer gondja-baja nehezedik vállaira. Mégsem látszik fáradtnak, rezignáltnak. Persze tisz­tában volt ő az elvárásokkal, annak előtte is... Gyermekkora óta jól bánik a ceru­zával, ami atyai vonás, a művésze­tek iránti tiszteletet és hajlamot vi­szont anyai ágon örökölte. Olvasás­sal, önműveléssel jutott el szakterü­letén egy tisztes szintig, a továbblé­pés feltételeit és lehetőségeit pedig a járási képzőművészeti stúdió kí­nálja, melynek létrehozását remek ötletnek tartja. Az ifjú kollégákkal való rendszeres találkozások és konzultációk ugyanis nemcsak az eligazodást segítik, hanem a fejlő­dés irányát is meghatározzák. Első rajzaival és grafikáival négy évvel ezelőtt jelentkezett Rima­szombatban (Rimavská Sobota), azóta Ružomberokban, Banská Bystricában és Dubnicában csopor­tos kiállításokon ismerkedhettek meg alkotásaival a tárlatlátogatók A napjainkig elkészült félszáznál több figyelemreméltó műve szűkebb hazájában talán már egy önálló be­mutatkozásra is predesztinálná a termékeny grafikust. Varga Géza első próbálkozásai szürrealista hatásról tanúskodnak. Későbbi figurális kompozíciói is eléggé elvontak, bár mondanivalóját ezekben már igyekszik összekap­csolni az eleven problémákkal, sót ezek megoldását is keresi. A képek kohéziója ugyan még korántsem tel­jes, a szándék, a próbálkozás azon­ban feltétlenül dicséretes. Újabb grafikái sem csupán a környezetet tükörözik, hanem saját gondolatait és vágyait is kifejezik. Ilyen ihletésű a közép-szlovákiai fiatal festők és grafikusok legutóbbi kiállításán be­mutatott ciklusa egy elfelejtett versről. Ebben az átélet irodalmi alkotás nyomán kialakult hangulatát, lelki ál­lapotát szerette volna kifejezni. Mos­tanában készült alkotásai arra hiva­tottak, hogy a nézőben is megfelelő érzést és hangulatot keltsenek. Tervei, elképzelései? Továbbra is kifejezetten a saját kedvtelésére, lel­ki egyensúlyának megőrzésére al­kotni, s kipróbálni néhány új techni­kát, hogy még erőteljesebben, még kifejezőbben szólhasson múltról, jö­vőről - a mához. HACSI ATTILA A fenti betűszó a Juhász Gyula Ifjúsági Klub nevének rövidítése. A nyitrai (Nitra) főiskolákon tanuló magyar nemzetiségű diákokat tömörítő klub aktivitásával bármelyik ifjúsági klub dicse­kedhetne. Hétről hétre szerveznek különféle ak­ciókat, rendezvényeket. Ezekből persze nem ka­punk objektív képet a klub belső életéről, ezért kerestem meg Vörös Évát, a JUGYIK vezetőjét, aki a Pedagógiai Főiskola harmadéves hallga­tója.- Kihez tartozik, milyen szervezet patronálja a klubot?- A JUGYIK a Csemadok városi szervezeté­nek és járási bizottságának támogatásával végzi tevékenységét. Már a kezdetektől célja a magyar nemzetiségű diákok, főiskolai hallgatók szocialis­ta nemzetiségi öntudatának elmélyítése.- Kezdetekről beszélsz. Mikor jött létre a klub?- Körülbelül huszonöt éves múltra tekinthe­tünk vissza, de a vezető személye mindig válto­zik. Volt, amikor a mezőgazdasági főiskola hall­gatói közül került ki a klubvezető, most mi, pedagógusjelöltek vagyunk az élen.- Mi mindent foglal magában a tevékenysé­getek?- Elsősorban klubesteket, összejöveteleket szervezünk. Volt már néprajzi sorozatunk, ren­deztünk író-olvasó találkozót, irodalmi estet, tör­ténelmi, politikai jellegű előadásokat és élmény- beszámolót. JUGYIK- Ezeket kik tartották?- Nagyon sok nevet tudnék említeni a meghí­vott itthoni és magyarországi vendégeink közül, a legérdekesebb előadást Bödök Zsigmond, Czei- zel Endre, Szvorák Katalin, Nagy Feró, Balczó András stb. tartották, de szórakoztató jellgű ren­dezvényeink is vannak. Ilyen a farsangi bál, vagy az év eleji gólyabál, ahol felavatjuk új tagjainkat.-Hány tagja van a JUGYIK-nak?- Most pontosan százhatvanhárman vagyunk. Persze állandóan toborzunk, mert mindenkit sze­retettel fogadunk ebben a családban. Csupán a Csemadok alapszabályzatának megfelelően kell cselekedni. A Nyitrai járás területén lenne még érdeklődő, csak kevesen tudnak létezé­sünkről.- Gondolom, hogy az előadásokkal még nem zárul le a klub tevékenységi köre.- Á, dehogy! összehoztuk a színjátszó- és olvasókört, dzsesszbalett- és néptánccsoportot, szorosan együttműködik velünk a magyar tan­szék is. Lelkesen támogatja a munkánkat László Béla docens. Számos jó ötletét sikerült megvaló­sítanunk, hol kisebb, hol nagyobb sikerrel.- Az egyik országos hírű rendezvény, a Ghymesi (Jelenec) művelődési tábor rendezői is ti vagytok...- Szép hagyománnyá vált, hogy évente meg­rendezzük ezt a találkozót, s örömünkre szolgál, hogy egyre nagyobb iránta az érdeklődés. Az ország minden tájáról, sót a határon túlról is érkeznek fiatalok, hogy a kellemeset összekös­sék a hasznossal. Sok-sok program közül válo­gathatnak, kezdve a táncháztól, egészen a sze­xuális felvilágosításig Azt hiszem, az ilyen nagy­szabású rendezvényeken valósul meg leginkább a régi-régi célkitűzésünk, hogy a fiatalok körében is terjesszük a nemzetiségi kultúrát. KOLLER SÁNDOR

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents