Új Szó, 1988. február (41. évfolyam, 25-49. szám)
1988-02-04 / 28. szám, csütörtök
Nagyobb figyelmet a tehetségeknek A pályaválasztással és egyéb időszerű nevelési kérdésekkel kapcsolatban egyre gyakrabban vetődik fel a szakemberek és a gyakorló pedagógusok, valamint a szülők között is a tehetséggondozás problematikája. Mind emberi, mind szociális-gazdasági, mind pedagógiai-lélektani szempontból olyan kérdésről van szó, melynek elfogadható megoldása egyre sürgetőbb kényszerűséggel jelentkezik a nevelés különböző szintjein. Különösen időszerű ez napjainkban, amikor a felgyorsult tudományos és műszaki fejlődés nyomán felvetődő társadalmi és főleg gazdasági feladatok teljesítése az átlagos képességeket túlhaladó alkotó teljesítményt követel a vezetésben, a tervezésben, a kivitelezésben és a szervezőmunkában. E teljesítményektől függ társadalmi előrehaladásunk üteme és a munka minőségének állandó javulása. A tehetséggondozás problémakörének körülhatárolása és a konkrét feladatok végrehajtása mindig valamilyen világnézeti alapállásból kiindulva, annak megfelelő politikai elhivatottságtól vezérelve történik. A szocialista pedagógia például a tehetségnevelés kérdéseinek megoldásakor abból az alaptételből indul ki, hogy az egészséges gyermek olyan természetes előfeltételekkel születik, amelyek közvetlenül meghatározott biológiai struktúrához kötődnek. Ezeket a feltételeket (diszpozíciókat) adottságoknak nevezzük, s alapjai a különböző cselekvések nyomán kialakuló képességeknek. A gyermek képességei, tulajdonságai, tehetsége csak akkor bontakoznak ki, ha megfelelő tevékenységet végez, és közvetlen környezete nemcsak ösztönzi e képességeket fejlesztő tevékenységeket, hanem meg is teremti a szükséges alapfeltételeket. Pedagógiai szempontból fontos tudatosítani, hogy a tehetség kibontakozását két tényező határozza meg: egyrészt az adottságok, másrészt a környezet által teremtett tevékenységi lehetőség, pontosabban a ténylegesen gyakorolt adekvát tevékenység. Más kérdés, hogy az adottságok hogyan függnek össze a fejleszthetőséggel. A pedagógiai gyakorlatból ismert, hogy azonos cselekvési körülmények és azonos intenzitású fejlesztés esetén a különböző adottságú gyermekek teljesítményei különbözők. A gyengébb adottságú gyermek alacsonyabb szinten teljesít, mint a jó adottságokkal megáldott társa. Ebből következik, hogy bizonyos határokon túl a céltudatos, megfelelő tevékenységeket teremtő, intenzív fejlesztés sem tudja pótolni a gyengébb adottságokat. Ugyanakkor a jól szervezett és kellő tevékenységek hiánya esetén még a jó adottságokból sem fejlődnek ki jó képességek. Ám a gyengébb adottságokból is fejleszthetők jó képességek, ha kellő minőségű és intenzitású, jól megszervezett munkát biztosítunk az egyén számára. A tehetséggondozás demokratikus felfogása hangsúlyozza, hogy minden egészséges gyermek minden emberi tevékenység végzésére bizonyos adottságokkal születik. Valójában nincsenek általában rossz adottságokkal született gyermekek. Nagy különbségek tapasztalhatók azonban a tekintetben, hogy milyen tevékenység iránt mutatnak erősebb vagy gyengébb érzékenységet: szellemi, műszaki, gyakorlati, művészeti stb. Kit tartunk tehetséges tanulónak? Általában elfogadott nézet szerint a tehetséges gyermek valamilyen társadalmilag fontos tevékenységet átlagon felüli szinten, alkotó módon tud elvégezni. A tehetség legfontosabb jegyei tehát az átlagon felüli teljesítmény és az alkotóképesség, s e tulajdonságok közül is az alkotó- képesség (kreativitás) a legfontosabb, hiszen ez az átlagon felüli teljesítmény alapja. A kreativitás olyan fejlett értelmi képességeket tételez fel, mint például a gondolkodás hajlékonysága, eredetisége, kidolgozottsága, a problémaérzékenység, az átlagnál fejlettebb intelligencia. Általános tapasztalatok szerint a tehetség, az alkotóképesség ugyan feltételez bizonyos, az átlagot meghaladó intelligenciaszintet (értelmességet), az intelligencia azonban bizonyos határokon túl már nem játszik döntő szerepet a tehetség kibontakozásában. Az alkotásra hajlamos egyénekre jellemző a nyitottság, a kíváncsiság, mely belülről jövő tartós motivációt teremt a tehetség kibontakozásához. Az új dolgokra fogékony, megismerni vágyó egyénre jellemző még, hogy természetes módon vonzódik a problémákhoz, s rendszerint fokozott vállalkozókedvet mutat azok megoldásához. A tehetséges gyermek személyiségjegyei közül ki kell emelni a fejlett éntudatot, az önálló (belső) értékrendet, elmélyültséget (megszállottságot), a humorra, játékosságra való hajlamot, a széles körű érdeklődést, az eredetiséget és a hajlíthatatlanságot, mely a tehetségek és környezetük közötti konfliktusok igen gyakori forrása. E konfliktusok szakszerűtlen megoldása sokszor a tehetséges gyermek további kibontakozását akadályozza. A tehetség egyes területeken (például zene, képzőművészet, sport stb.) már igen korán megnyilvánul, ezért fejlesztése - kedvező körülmények között - nem okoz különösebb gondot. Társadalmunk már eddig is sokat tett a tehetséges gyermekek adottságainak továbbfejlesztése érdekében. A művészeti alapiskolák országos hálózatának kiépítésére, az alapiskolákban is bevezetett választható tantárgyak rendszerére, a szakkörök, a tagozatos osztályok bevezetésére gondolunk. Ezek a tömeges oktatás-képzés keretei között fejlesztik a tehetséget, s a szocialista társadalom demokratikus elveiből kiinduló olyan megoldások, amelyek a tehetség- gondozás alapját, nélkülözhetetlen keretét jelentik. Úgy véljük azonban, hogy a tehetséggondozás feltételeinek megteremtésével párhuzamosan nem volt következetes ezeknek a kereteknek tartalommal való megtöltése. Tovább kellene lépni a tehetséggondozás feladatainak konkrétabb megfogalmazása és maradéktalanabb teljesítésük terén is. Az eddig elért eredmények növelése érdekében többet kellene tenni - a meg-megújuló kampányszerű akciókon kívül - a tehetségek kiválasztásában. Ehhez folyamatos, átgondolt program szerinti jól irányított szűrő munkára lenne szükség. A különféle versenyek ugyan sokat segítenek a tehetségek kiválasztásában és képességeik továbbfejlesztésében, ennél azonban többet kell tenni. Nincs megoldva például az általános tehetségek kiválasztásának és gondozásának kérdése. Az alap- és középiskolákban megszervezett szakköri munka, bár nélkülözhetetlen és sok iskolában egyetlen formája a tehetséggondozásnak, önmagában nem teljesítheti a korszerű, igényes fejlesztés minden feladatát. A szakkör tagjait gyakran nem hozzáértő kiválasztással, hanem jelentkezés alapján veszik fel, s a szakköri tevékenység csak részben szolgálja a tehetségfejlesztést; gyakran felzárkóztató, s nem fejlesztő jellegű. Hiány mutatkozik a megfelelően motivált és pedagógiai szempontból is jól felkészült szakkörvezetőkben, különösen a műszaki szakkörök esetében. A szakkörökben folyó munkát nehezíti a krónikus anyaghiány, és helyenként a nagyon szegényes felszerelés. A tehetségek kiválasztása átgondolt koncepció alapján történő folyamatos szakmai-módszertani irányítást feltételez. E téren a pedagógusok több támogatásra tartanak igényt. Különösen nagy szükség lenne a tehetségfeltárás és -gondozás terén végzett lélektani és pedagógiai kutatások eddigi eredményeinek módszertani feldolgozására, a gyakorlat követelményeinek megfelelő népszerűsítésére. A pedagógus-továbbképzés programjának kidolgozásakor megkülönböztetett figyelmet kellene fordítani az e téren tapasztalható fogyatékosságok felszámolására. Nincs arányban a tehetséggondozás társadalmi-gazdasági jelentőségével a pedagógusok felkészítése e feladat megoldására. A pedagógusképzés során az általános pedagógiai-lélektani és módszertani felkészítés keretében az egyre csökkenő óraszámok miatt nem jut elég idő a tehetséggondozás elméleti és módszertani kérdéseinek beható tanulmányozására. A felkészítést nehezíti a megfelelő szakirodalom hiánya is. A tehetséggondozás néhány kérdésének felvázolása is bizonyítja, hogy rendkívül összetett nevelési feladatról van szó. A megoldására tett társadalmi erőfeszítéseket ki kellene egészíteni a szülők, valamint a gyermekek nevelésében részt vevő intézmények, szervezetek nyújtotta hathatósabb támogatással. Jobb eredményeket e téren is csak összefogással és a nélkülözhetetlen alapfeltételek megteremtésével érhetünk el. KULACS DEZSŐ Szakköri foglalkozáson ČSTK-felvétel Kulturális hírek □ Mircea Muresan rendezte a Tengerek titkai című ú) román filmet. □ A Chicago Tribúna napjaink leghalhatatlanabb" színészének nevezi Jack Nicholsont, neve a lap szerint éppúgy fönnmarad, mint Humphrey Bogarté □ Vlagyimir Naumov rendezte A választást, Jurij Bondarev regényének film- változatát; Natalija Belohvosztyikova és Mihail Uljanov a két főszereplő. □ Klaus-Maria Brandauer, aki a Beethoven unokaöccse című filmben nem vállalta el, hogy eljátssza a zeneszerzőt, a hírek szerint egy amerikai filmben lesz Beethoven. □ Branislaw Pawlik, a kiváló színész játssza a Császármetszés című lengyel film egyik főszerepét; rendezője, Stanis- law Moszuk ezzel debütál. □ Egy ember magányos hangja címmel Andrej Platonov két elbeszélésének (A Potudány folyó; Mester született) motívumaiból a leningrádiak forgattak filmet. Sokszínű folyóirat A Literárni mésíčník 1. száma Újabb évfolyam, megújult külső - kezdhetném így is a Literárni mé- síčnik újabb évfolyamát elindító első szám rövid ismertetését. Az előző évek színes fotográfiáit ugyanis képzőművészeti alkotások színes reprodukciói váltották fel az elő- és hátoldalon. E mostani első számot az egyik fiatal cseh festő- és üvegművész, Jan Exnar alkotásai díszítik. Az ő rajzaiból áll össze a folyóirat belső oldalain található képzőművészeti anyag egyik része is, míg a másik részét Jan Reich fotóművész, lassan eltünedező prágai motívumokat megörökítő fotográfiái alkotják. Mindkét művész munkásságát egy-egy esszé is megpróbálja közelebb hozni az olvasóhoz. A lap szépirodalmi anyagában O. Vyhlídal, J. Pilaŕ, J. Urbánková, J. Hanzlík, J. Karen, I. Odehnal, D. Cvek, V. Hons, J. Cink, D. Žváčekés M. Husák jelentkezik új versekkel, a prózát pedig Véra Adlová Naroze- niny (Születésnap) és Jan Suchl Zajetci od Zeleného rybníka (Foglyok a Zöld halastótól) című elbeszélései képviselik. Egy dráma is található ezúttal a lapban, Jan Bartoš Svatebni hosté (Lakodalmas vendégek) című színműve. A szlovák költők közül ez alkalommal Ivan Mojik és Ján Štrasser versei szerepelnek, ezenkívül Ladislav Ballek Na hranici (A határon) című prózai munkája is megtalálható a folyóiratban. A szlovák irodalommal, pontosabban a szlovák költészettel foglalkozik Miloš Tomčik elméleti munkája is, melyben a kortárs költészet jelenkori legfontosabb feladatairól értekezik. A múlt évi utolsó számban a folyóiratban adták közre annak a tanulmánynak az első részét, melyben Jifi Hájek a cseh klasszikus dráma- irodalom alkotásainak kortárs színpadon elfoglalt helyét vizsgálja. A mostani számban olvasható a tanulmány második, befejező része. a-» "'nr,('jit évben jelent meg az a könyv, amely, főleg nagyon alacsony példányszáma és elég kései újrafelfedezése miatt, meglehetősen nagy port vert fel a cseh művészeti berkekben. Otakar Zich Estetika dramatického uméní (A drámaművészet esztétikája) című könyvéről van szó, amely 1931 -ben jelent meg először. A második kiadása alkalmából Jan Cisar mutatja be a folyóirat hasábjain, a cseh színházelméleti irodalom egyik alapvető műveként. Egy további tanulmányban Vladimír Piša elemzi az ismert cseh prózaíró, Jan Suchl eddig megjelent riportköteteit, egy továbbiban pedig Ivó Pospišil a kortárs szovjet próza néhány képviselőjének egy-egy regényét (V. Bikov, B. Okudzsava, M. Zarinys, A. Prisztavkin munkáit), illetve egy novellagyűjteményt elemezve rajzol sokszínű képet a szovjet irodalomnak erről a területéről. A száz éve született Eduard Bassról, a Humberto Cirkusz és a Li- dé z maringotek (Emberek a lakókocsikból) művek szerzőjéről emlékezik meg egy további anyagban Marie Krulichová. A lap köszönti a hatvanötödik születésnapját ünneplő ismert prózaírót, Alexej Pludeket, ötvenötödik születésnapja alkalmából pedig Sáva Šabouk esztétát, művészettörténészt. Az ismert költőről, a dél-csehországi táj talán legnevesebb lírikusáról, Ladislav Stehlíkról - aki az elmúlt év őszén, nem egészen egy évvel nyolcvanadik születésnapja előtt távozott az élők sorából - az ismert irodalomtörténész, František Buriánek emlékezik meg. Ritka vendége van az első számnak, egy kínai bohemista, Szü Csen személyében, akivel Vlasta Brtiková beszélget a kínai és a cseh irodalom kapcsolatairól, a cseh irodalom kínai megjelenéséről, fogadtatásáról. Ezúttal is a kezdő, fiatal irodalmárok Műhely rovata zárja a számot. NÉMETH GYULA Matematikai kislexikon A Kriterion Kézikönyvek sorozatban korábban olyan könyvek jelentek meg, mint Ember és egészség (Kislexikon), Mediterrán mítoszok és mondák (Mitológiai kislexikon), Idegen szavak szótára, Magyar helyesírási szótár, Geológiai kislexikon, Magyar-román műszaki szótár. Kémiai kislexikon, Földrajzi kislexikon. Az alábbiakban ismertetett Matematikai kislexikon szerzői a címszócikkek kidolgozását a következőképpen osztották el egymás között: a matematika alapjai, a számelmélet és algebra témakörébe tartozókat Maurer I. Gyula, a geometriai tárgyú cikkeket Orbán Béla és Radó Ferenc, a topológia ós a differenciálegyenletek témakörébe tartozó cikkeket Szilágyi Pál, a valószínűség- számítás, statisztika és számítás- technika témakört pedig Vincze Mária vállalta magára A budapesti Műszaki Könyvkiadónál 1979-ben jelent meg a Farkas Miklós szerkesztette Matematikai kislexikon. Ez az első olyan mű, amely alfabetikusan rendezett címszavakban tartalmazza a legfontosabb matematikai fogalmakat, definíciókat, tételeket, módszereket, összefüggéseket. A romániai magyar matematikusok által a közelmúltban megjelentetett Matematikai kislexikont az teszi időszerűvé, hogy napjainkban a matematikai módszerek gyorsan terjednek a különböző tudományágakban, a matematika felhasznáhatósági területe egyre bővül, ennek következtében a matematikatanítás jelentősége fokozódik, nem utolsósorban pedig a matematika gyakran legtávolabbi fejezetei kölcsönhatásának lehetünk tanúi. A kislexikon mintegy 2200 fogalom és eljárás rövid, de pontos leírását 1818 címszóban és utalószóban tartalmazza, s felöleli a középiskolákban, valamint a nem matematikusokat képző egyetemi tanszakok matematika-tananyagának minden fontosabb fogalmát. Ezen túlmenően kitér a matematika egyes speciális területeinek azokra a fogalmaira is, amelyek vagy az elmélet szempontjából, vagy pedig a gyakorlati alkalmazások lehetősége miatt kiemelkedően fontosak. A szócikkek megfogalmazásakor arra törekedtek a szerzők, hogy a szöveg egyrészt korszerű és matematikailag egzakt legyen, másrészt tartalmazzon szemléletes magyarázatokat is. Tükrözi a lexikon a matematikában az utóbbi évtizedekben végbement változásokat. A szerzők ennek szellemében arra törekedtek, hogy rámutassanak a különböző diszciplínákban használatos rokon fogalmak közös gyökerére, előnyben részesítsék a matematika mai nyelvezetét és szimbolikáját a hagyományossal szemben. A legfontosabb szimbólumokat külön táblázatban tekinthetjük át. Minden címszóban a fogalomnak a román és angol nyelvű megfelelője is zárójelben megtalálható. Ez és a lexikon végén levő román-magyar és angol-magyar kifejezéstár lehetővé teszi a fordítást az említett három nyelv bármelyikére. A matematikai kislexikont haszonnal forgathatják középiskolai diákok, tanárok, egyetemi hallgatók, oktatók, mérnökök, közgazdászok, a különböző természettudományok művelői és a matematika iránt érdeklődő olvasók. OLÁH GYÖRGY ÚJ SZÚ 6 1988. II. 4.
