Új Szó, 1988. február (41. évfolyam, 25-49. szám)

1988-02-25 / 46. szám, csütörtök

Február hagyatékát a XVII. pártkongresszus programjának teljesítésével fejlesztjük tovább VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KOZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA AZ ÉLET VIZSGÁZTAT Irta: KISS JÓZSEF ebruár végéhez közeledve az üzletek kirakataiban és a házfala­kon évről évre megjelennek a művészileg rangos plakátok. Korabeli, immár szimbólummá vált fényképfelvételek párosulnak a szocialista építés eredményeit jelző, szintúgy jelképes művekkel. Az idén, a februári győzelem 40. évfordulóján talán a szokásosnál szerényebb szerepet kapnak e külsőségek. Meglehet, hogy szinte önkéntelenül Leninnek a szocialista ünnepek és hétköznapok viszo­nyát érintő intelmeire gondolunk. Igyekszünk átérezni, hogy a szo­cializmus számára az igazi ünnep az időszerű feladatok teljesítése. A napi feladatok valóra váltása mindenkor a fejlődés lendkereké­nek számított. Most ráadásul a fordulat elérésének útjára léptünk. Miloš Jakeš, a CSKP KB főtitkára, a Központi Bizottság 7. ülésén megerősítette, hogy a gyorsítás stratégiája, az átalakítás rendkívüli horderejű forradalmi lépést jelent, 1948 februárja óta a legmeré­szebb változások megvalósítására irányul. Egyre közvetlenebbül hat a felismerés, hogy a szocialista fejlődés gyökeres fordulatot vesz. A minőségi átalakulás új mérföldköveinek elérése a tét. S a forradalmi változások kirajzolódása szinte úgy válik állandóan érzékelhetőbbé, mint a tárgyaknak a fénykévékben mind határozottabban kivehető körvonalai. < Elméleti megállapítások és gyakorlati tapasztalatok kölcsönha­tása ágyazza belátható távlatokba a napi teendőket. Hisz a marxista -leninista feltevések és tételek születése csakúgy, mint a valóra váltásuk együtt jár a szüntelen gyakorlati szembesüléssel. Csak az élet sűrűjét megjárt tapasztalatok és célkitűzések érlelődnek igazi útmutatássá. Az élet a vizsgáztató tanítómester. Az így szerzett bizonyosság ad újabb lendületet a további előrelépéshez. Széles körű részvétellel lezajlott vitában tisztázódtak a gazdasági mechanizmus átalakításának útjai-módjai. Sokoldalú megvilágítást nyertek a központi irányítás és az önigazgatás legcélravezetőbb összekapcsolásának problémái. Az irányítás újabb módszereinek keresése további tanulságokkal szolgált. Életteli észrevételek köz­vetítettek jelzéseket arról, hogy a gondolkodásban beidegzödött visszahúzó mozzanatok aligha küszöbölhetők ki az ösztönös hatás­formákra hagyatkozva. Épp így több tekintetben ráébredésként jelentkezett: az emberi alkotóerő, kezdeményezőkészség és felelős­ségérzet kibontakozásához sem elegendő puszta mechanizmusok bevezetése. A szocialista politikai rendszer egészét kell alkalmassá tenni a legszélesebb cselekvő véleménynyilvánítás és politikai szerepvállalás számára. P ymást kiegészítő feladatok átfogó rendszerének kikristályo­sodását éljük át. S az ember közreműködése nem valamilyen mesterséges képződményhez kötődik. A költő szavaival élve az ember a „tudatos jövőbe lát“, s a harmónia megszerkesztése vezérli mindennapi igyekezetét. A gazdaságirányításban az előkészítés nem azonos a tétlen várakozással. A demokrácia kiszélesítése megkívánja a vitalehető­ségek keresését. Számos jel arra vall, hogy fölöttébb kívánatos a szakemberek tudásának és a dolgozók véleménynyilvánításának összekapcsolása. A CSKP KB 7. ülése harcba szólított az előrehala­dást gátló akadályok leküzdésére, hogy a mindennapi életet is friss légáramlatok hassák át. Arra van szükség, hogy a párt az évzáró taggyűlések mozgósító erejére építve az átalakításnak céltudatos irányt szabjon. A következetesség a tömegtámogatás tettre vál­tója. A szovjet kommunisták e téren is újabb ösztönzésekkel szolgálnak számunkra. Saját feltételeinkhez igazodva tanulságok forrása Mihail Gorbacsovnak az SZKP KB legutóbbi ülésén elhang­zott beszéde, mely arról tanúskodik, hogy a szovjet társadalom életében a kollektív tapasztalatok a párt vezetésével szüntelenül az előrehaladást serkentő irányadásként csapódnak le. A négy évtizedes távlat felélénkíti a múlt és a jelen közötti áramkört. A mával összecsengve szól hozzánk számos korabeli jelenség. Minden bizonnyal megragadja figyelmünket az üzemi tanácsok rövid ideig tartó önigazgatási szerepe. Ennek révén az államosított vállalat irányításába közvetlenül is bekapcsolódhattak a dolgozók széles rétegei. A közös célokban testet öltő nézetütköz­tetést mozdította elő a megújhodott Nemzeti Front, mely a sokrétű érdekképviseletet szolgálta. Persze aligha lehet célravezető a korabeli összefüggésekből kiragadott merev párhuzamba állítás. A mához vezető utat nem értelmezhetjük valamiféle geometriailag leegyszerűsödő fejlődés­vonalként, azonban egyes szakaszok laza egymáshoz kapcsolódá­saként sem foghatjuk fel. Akkor hát maradna a puszta múltidézés vagy legfeljebb az erkölcsi támaszkeresés? Folytonosság, valamint a hibákkal leszámoló, a meghaladott jelenségeken felülemelkedő megújulás egységében láttatjuk az Új Szó hasábjain a szocialista építés útját. így tekintünk a győzelmes február nyomán egyenjogúságot nyert csehszlovákiai magyarság nemzetiségi létének szocialista kiteljesedésére is. A szocializmus erőforrásainak mind teljesebb kihasználását támogatjuk. Ezzel a szocializmus nemzetközi pozícióit erő­sítjük, a megosztott, de kölcsönösen függő világ egyetemes létérde­keinek megóvását szolgáljuk. CSÜTÖRTÖK 1988. február 25. XLI. évfolyam 46. szám Ara 50 fillér Gerstner István rajza Ünnepi ülés Prágában a februári győzelem 40. évfordulója alkalmából Az átalakítás a forradalom folytatása új feltételek között (ČSTK) - Ünnepi ülést tartott teg­nap a prágai vár Spanyol Termében Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága, a Csehszlovák Nemzeti Front Központi Bizottsága, a Szövetségi Gyűlés Elnöksége és a szövetségi kormány a csehszlovák munkásosztály és dolgozó nép által a reakció fölött aratott februári győ­zelem 40. évfordulója alkalmából. A teremben elhelyezték V. I. Lenin és Klement Gottwald mellszobrát és a következő jelszót. A CSKP XVII. kongresszusa határozatainak telje­sítésével fejlesszük tovább a februá­ri győzelem hagyatékát. A jelenlevők hosszan tartó tapsa közben foglalták el helyüket a dísz­emelvényen: Miloš Jakeš, a CSKP KB főtitkára, a Csehszlovák Nemzeti Front KB elnöke, Gustáv Husák köztársasági elnök, a CSKP KB El­nökségének tagja, Ladislav Ada- mec, Vasil Bil’ak, Peter Colotka, Karel Hoffmann, Alois Indra, An­tonín Kapek, Josef Kempný, Jozef Lenárt és Ľubomír Štrougal, a CSKP KB Elnökségének tagjai, Jan Fojtík, Josef Haman, Vladimír Herman, Ignác Janák és František Pitra, a CSKP KB Elnökségének póttagjai, Jaroslav Hajn, a CSKP Központi Ellenőrző és Revíziós Bi- (Folytatás a 3. oldalon) Miloš Jakeš elvtárs beszéde Tisztelt elvtársak, tisztelt ven­dégek! Negyven év telt el 1948 drámai februári eseményeitől, a munkás- osztálynak, a csehszlovák népnek a burzsoázia fölött aratott dicső győ­zelmétől. A dolgozók széles tömegei Csehszlovákia Kommunista Pártjá­nak vezetésével határozott forradal­mi fellépésükkel meghiúsították a reakciós erők azon kísérletét, hogy országunkban visszaállítsák a kapi­talista rendet. Egyértelműen a fejlő­dés szocialista útja mellett foglaltak állást. A politikai hatalom teljes mér­tékben a munkásosztály kezébe ke­rült, a dolgozó nép az ország ura és gazdája lett. 1948 februárja új sza­kaszt jelent nemzeteink történelmé- (Folytatás a 2. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents