Új Szó, 1988. február (41. évfolyam, 25-49. szám)
1988-02-24 / 45. szám, szerda
A pártmunka hatékonyságának fokozása - az oktatásügy átalakításának döntő tényezője írta: Jozef Š eve, az SZLKP KB osztályvezetője ÚJ SZÚ 1988. II. 24. Az évzáró tagsági gyűlések és pártkonferenciák időszakát éljük. Felelősség- teljes munkát követelő időszak ez, melyben a kommunistáknak sokoldalúan meg kell vitatniuk, mi a teendő saját hatáskörükön belül, hogy a CSKP KB 7. ülésének és az SZLKP KB januári ülésének határozatai - a sokoldalú társadalmi átalakításról és a demokratizálódásról - társadalmunk életének minden szintjén és szakaszán mozgósító erőként hassanak és realizálódjanak a gyakorlatban. Teljes mértékben vonatkozik ez az oktatásügyre is, azoknak a pártszerveknek és -szervezeteknek a tevékenységére, melyek ezen a nagyon fontos és érzékeny, szocialista társadalmunk fejlődésének dinamikáját és minőségét befolyásoló területen működnek. Annak érdekében, hogy az oktatásügyben a pártszervezetek tevékenysége hatékonyságának növelése során a figyelem középpontjába kerüljön oktatási rendszerünk átalakítása, a pártmunkában - a pártszervek és -szervezetek pártpolitikai munkájának tartalmából és logikájából kiindulva - politikai módszereket kell alkalmazni. Az átgondolt, elméletileg alátámasztott döntések és javaslatok kidolgozásának, a határozatok teljesítésének ellenőrzése során a kádermunkában és nem utolsósorban a jogkörök, valamint a felelősség egysége elvének betartásakor konkrét, politikailag tartalmas munkát kell kifejteni. Ez azt jelenti, hogy a társadalmi érdekeknek, az oktató-nevelő munkában, az iskola egész életében feltétlenül végrehajtandó minőségi változásoknak kell alkotniuk az oktatásügy területén működő pártszervezetek tevékenységének fő tartalmát és irányvonalát. A CSKP KB 7. ülése és az SZLKP KB januári ülése - kiindulva a jelenlegi, főként pedig a társadalom egésze átalakításának követelményeiből - aláhúzták, hogy ezeknek szükséges alárendelni az egyes iskolatípusok tartalmi átalakításának további folyamatát; jelentős mértékben erősíteni kell a nevelésben betöltött szerepüket; gondoskodni kell arról, hogy szorosabban kötődjenek az élethez. Lényegesen emelni kell a pedagógusok felkészítésének és munkájának színvonalát; és el kell érni, hogy ne csak ók, hanem a tanulók, diákok is aktívan vegyenek részt az iskola életének formálásában. Mindehhez meg kell teremteni a megfelelő anyagi, szociális és szervezeti feltételeket, valamint a cselekvésre ösztönző erkölcsi-politikai légkört. Az oktatásügy területén folyó pártmunka során tudatosítani kell, hogy ezeknek a feladatoknak a teljesítése egy sor problémát és kérdést vet majd fel. Sokat ezek közül már feltártak az emberek, nyíltan és kritikusan beszélnek róluk. Elkerülhetetlenül szükséges, hogy komolyan és alaposan elemezzük, hol követünk el hibákat, miben gyökereznek a fő problémák, mindaz, ami ideiét múlt, elhasználódott. Fel kell tárnunk, mi az, amin változtatni kell, hogy egyértelműbben, sokrétűbben és eredményesebben érvényesítsük az új minőséget oktatásügyünkben, hogy meggyorsítsuk számára az új szakaszba történő átmenetet. Oktatásügyünk aktuális gondjainak feltárása csak elemző és tárgyszerű, a közhelyeket, elvontságokat és a sematizmust mellőző, mélyreható elméleti-pedagógiai és pártmunkával lehetséges. Komoly gond, hogy a munkát bizonyos mértékben befolyásolja az információrobbanás. Ennek következtében az elviselhetetlen mennyiségű, olykor másodrendű tények elsajátítására helyezik a hangsúlyt, ami felszínes ismeretekhez és a tanulók túlterheléséhez vezet. Az oktatásügyben működő pártszervezeteknek kezdeményezniük kell az oktatás informatív jellegének és a tanulók, diákok alkotó képessége kibontakozását segítő folyamatoknak az összehangolását, tudásuk gyarapításának érdekében. Röviden, önállóan gondolkodó, aktív emberekre van szükségünk, ennek kell megfelelnie az oktatás tartalmának és szervezeti formájának. Ez a tudományos-műszaki és társadalmi fejlődés, a szocializmus humanista céljaiból eredő szükségszerűség. Társadalmi és politikai szempontból egyaránt nagy gondot jelentenek az iskolák nevelótevékenységében tapasztalható hiányosságok. Itt az ideje, hogy leküzd- jük végre az iskola feladatáról és szerepéről alkotott technokrata elképzeléseket, s halaszthatatlanul fontos az oktató-nevelő munka közti kapcsolat elmélyítése és megerősítése is. A pártalapszervezetek évzáró taggyűlésein megkülönböztetett figyelmet kell fordítani erre, konkrét intézkedéseket kell tenni az iskolák nevelőtevékenységének hathatós javítására. Ma különösen fontos, hogy a nevelés. a szocialista erkölcs elsajátítását eredményezze a tanulók és a diákok körében. Ez persze nem valami üres, száraz morali- zálgatást jelent, hanem a szocialista erkölcsi érték megerősítését a tanulók és a diákok magatartásában, munkájában, a pedagógusok tevékenységében - vagyis az iskolai életben. A pártszervezeteknek az is feladatuk, hogy határozott harcot folytassanak az iskola légkörét mérgező negatív jelenségek ellen. Nem lehetünk közömbösek a tanítók, a pedagógusok és az oktatási dolgozók egy részénél tapasztalható önzéssel és kispolgári szemlélettel szemben. Sokkal erőteljesebben kell érvényesülnie a közösségi gondolkodásra nevelésnek, ami a szocialista társadalom egyik alapvető elve. A tanulóknak és a diákoknak a saját tetteik és döntéseik iránti fokozottabb felelőssége megköveteli, hogy nagyobb teret kapjanak társadalmi aktivitásukhoz. Közösségeikben, a pionír- és ifjúsági szervezetekben erősíteni kell az önigazgatás elemeit. A nevelésnek és a művelődésnek az élet szükségleteihez és követelményeihez kell igazodnia. A pedagógusközösségeknek, a pártszervezeteknek keresniük, ellenőrizniük kell ezt a kapcsolatot, nem szabad megfeledkezniük annak szüntelen megújításáról, de a gazdasági és egyéb társadalmi gyakorlatban is szem előtt kell tartani mindezt. Ha azt akarjuk, hogy törekvéseink eredménye az, alkotó szocialista egyéniség legyen, akkor meg kell teremtenünk a feltételeket a pedagógus egyéniségek neveléséhez is. Ez kifejezetten politikai feladat, melyet az oktatásügy irányításában - a nemzeti bizottságoktól az oktatási minisztériumig - valamennyi iskolatípus pártalapszervezetében a figyelem középpontjába kell helyezni. A pedagógusszemélyiségek formálása során nem hagyhatjuk figyelmen kívül a neveléstudomány legújabb eredményeit, a munkát kölcsönös tapasztalatcsere, a közösségekben kialakított elvtársi igényesség kell hogy kísérje. Fel kell számolni végre az elavult módszereket, kedvező feltételeket kell kialakítani a pedagógus alkotó képességeinek kibontakoztatásához, a szüntelen kereséshez és a bátor kísérletezéshez. Napjaink sürgető feladata a korszerű műveltségű, kulturált és erkölcsileg fejlett szocialista ember nevelését célzó újító kezdeményezések támogatása. Ezért a pártbizottságoknak - sajátos politikai eszközeikkel - befolyásolniuk kell az említett feltételek megteremtését, hiszen csak ez által valósulhat meg a pedagógusok szakmai, erkölcsi és politikai továbbfejlődése. Az oktatásban semmi sem értékesebb, mint a pedagógus személyes példamutatása, lelkiismerete, becsülete, bölcsessége. Mindez messzemenően befolyásolja a tanulók személyiségformálását. A nevelés és az oktatás jobb minőségéért folytatott küzdelem megköveteli a munkastílusok és módszerek szembesítését a jelenlegi szükségletekkel. Tériünk le a kitaposott útról, hagyjuk el a régi vágányokat, és ne törekedjünk az eddigi állapotok valamiféle kozmetikázó karbantartására. A kulcskérdések megoldásában, a rutin és a megszokás leküzdésében a kritika és önkritika fejlesztésével bontakoztassuk ki valamennyi kommunista aktivitását. Minden egyes párttagnak fel kell tennie a kérdést: konkrétan mit tesz az iskola, a tanuló, a diák munkájának javításáért, a tudományos műszaki fejlődésért, az irányító munka jobbításáért. A pedagóguskollektívákban eleven pártpolitikai szervezőmunkára van szükség. Mozgósítanunk kell az oktatáspolitika feladatainak teljesítésére, de nem az adminisztrációra, az aktagyártásra, amely bár távol van az iskola valóságos életétől, mindeddig a világosan megfogalmazott párthatározatok ellenére sem tudtunk megszabadulni tőle. A pártbizottságok, -szervezetek és iskolaközösségek alapvető határozatait a munkahelyek kollektíváitól szerzett konkrét ismeretek, vélemények alapján kell kidolgozni. Ezekhez messzemenően fel kell használni a vitákat, a kommunisták, és a pártonkívüliek nyílt párbeszédét. Ez feltétele annak, hogy mind a kommunisták, mind a pártonkívüliek véleményét és ajánlásait figyelembe vegyék az iskola életének, oktató-nevelő tevékenységének a javítását célzó legfontosabb határozatok előkészítésekor. Ez megkívánja az SZSZK Oktatási Minisztériumában, a kerületi és járási nemzeti bizottságok oktatási osztályain dolgozó kommunisták munkastílusának és tartalmának a megváltoztatását. Ezeken a helyeken nem szabad lebecsülni az irányítómunka politikai jelentőségét, a káderek szakmai és politikai képességeinek szakadatlan fejlesztését. Hiszen, ahogyan azt a CSKP KB határozatában a káderpolitika javításáról olvashatjuk, ebből ered a technokra- tizmus és a munkában megnyilvánuló adminisztratív módszer. Az SZSZK felsőoktatási intézményei párt- és állami funkcionáriusainak tavaly áprilisi tanácskozása óta közel egy esztendő telt el. Meg kell állapítanunk, hogy elengedhetetlenül szükséges a pártmunka stílusának tökéletesítése. Ez megköveteli, hogy megvizsgáljuk a nevelésioktatási rendszer átépítésének állomásait. Egyben szükséges a főiskolák munkahelyeinek, mint pedagógiai-tudományos központoknak a koncepciózus elismertetése. De legalább ennyire fontos a formális jóváhagyási procedúrák korlátozása és a pártbeli adminisztráció csökkentése, amivel együtt jár a bürokratikus tendenciák elleni harc és az irányító szervek felelősséggel párosuló jogkörének kijelölése. A politikai megközelítés „szakágazat fölötti", így elsősorban az elvekből és abból a gyakorlatból indul ki, mely szerint az emberi tényező formálása társadalmi feladat, s az előrelépés nélkülözhetetlen feltétele. Ez a pártban, politikai, eszmei tevékenységében az emberekkel - kommunistákkal és pártonkívüliekkel - való munkát jelenti. Az iskolai pártszervezetek, különösen az alapiskolákban, kislétszámúak. Éppen ezért a minőségre, a konkrét pozitív eredmények elérésére kell figyelniük. Ez azt jelenti, hogy képeseknek kell lenniük az alkotó gondolkodásra, a dialektikus szemléletre, s meg kell érteniük a fejlődést és az iskola gondjait. Mindezt persze át kell vinniük a politikai gondolkodás- módba és a pártmunka stílusába. Ezekből kiindulva, illetve ezekre építve hajtsák végre a gyakorlati tetteket és a valós változásokat az iskola munkájában. Éppen ezért a kommunistáknak, az iskolai pártszervezeteknek magasfokú kulturáltságukkal, a munkába és az iskola életébe való beavatottságukkal példát kell mutatniuk. Mindezt azért, hogy közeledjenek a néphez, s ott legyenek, ahol fontos kérdésekről döntenek. A kommunistának ott kell lennie, ahol a legégetőbb feladatokról döntenek. így nyilvánul meg az elvszerű hozzáállása és véleménye, amikor a konkrét gondok megoldásában példát mutat. A pártbizottságoknak a kollektív tevékenységük során nagyobb felelősséggel kell figyelniük az életet és az ember - a közösség tagjának - munkáját, az emberi kapcsolatokat; ezekben még mindig akad gond, névtelenség, s nem éppen elvtársias közeledés. Mindez olykor fölösleges feszültségeket vált ki. A névtelenség gyakorlatát a pártszervezeteknek egyértelműen el kellene vetniük, s el kellene utasítaniuk a notórius panaszkodó- kat is Ha azonban valaki aláírja a panaszlevelet és a dolgokat nevükön nevezi, a bírált fogyatékosságokat elvszerűen kell megoldani. Az elfogadott intézkedéseket pedig komolyan és felelősséggel kell kezelni. Szükséges, hogy oktatásügyünk helyzetének folyamatban levő elemzése konkrét megoldásokhoz vezessen. És nemcsak a dokumentummal szembeni viszonyulásban, hanem elsősorban a XVII. pártkongresszus és az SZLKP kongresszusa határozatainak a szellemében folyó társadalmi átalakításban. Szükséges, hogy az SZLKP kerületi és járási bizottságai igényes és felelősségteljes politikai munkájukban uiszerűen közelítsék meg az oktatás problémakörét. A pártszervezetek évzáró gyűlésein megválasztják az új pártbizottságokat is. Nem szabadna előfordulnia, hogy a régi tagokat válasszák újra. Szükséges, hogy a pártbizottságokba olyan aktív emberek kerüljenek, akik képesek a partéletet eredményessé és dinamikussá tenni. Ez igen fontos, ha az oktatásügyben is teljesíteni akarjuk a CSKP KB 7. ülésén elfogadott határozatokból eredő igényes feladatokat. Ezekben a napokban a kommunisták és a pártonkívüliek az iskolák összes típusában és fokán, illetve az irányító szervekben megismerkedtek a szovjet oktatásügy átfogó reformjával, melyről a szovjet kommunisták az SZKP KB ülésén tanácskoztak. Hisszük, hogy az SZKP Központi Bizottságának ülésén elhangzott beszámolókban és a vitában felvetett ötletekből a kommunisták a pártalapszervezetek évzáró gyűlésein ösztönzést merítenek - és nemcsak a pedagógus-pártszervezetek használják ki ezeket, hiszen a műveltség színvonalának emelése, minőségének javítása egész társadalmunk ügye. Új vállalati rekordot állított fel a Nová Ba- ňa-i Szén- és Lignitbányák Mikuláš Pálfy vezette 75 tagú ifjúsági munkabrigádja. A februári győzelem 40. évfordulója tiszteletére tett felajánlásának eleget téve húsz nap alatt 13 ezer 143 tonna lignitet fejtett, 1857 tonnával többet a vállalt mennyiségnél. A képen a munkabrigád két tagja, Ján Lehocký (balról) és Robert Ruma- novský munka közben. (Peter Lenhart felvétele - ČSTK) Szorosabb kapcsolatban a lakossággal A Dunaszerdahelyi Jnb kommunistáinak évzáró tanácskozása A járás gazdasági, főleg mező- gazdasági eredményei ismertek és országosan is elismertek. Nagyrészt vonatkozik ez a jnb által irányított gazdaságra,v a szolgáltatásokra és egyéb területekre is. Az évzáró taggyűlés beszámolója ezért joggal könyvelhette el sikerként, hogy tavaly is eleget tettek a terv és a költségvetés döntő fontosságú feladatainak, sőt, azokat esetenként túl is szárnyalták. Ugyanakkor az ezzel kapcsolatos pozitív eredményekkel a továbbra is tapasztalható hiányosságokkal szoros és szerves kapcsolatban foglalkoztak. Megtudtuk például, hogy a jnb által irányított gazdálkodó és szolgáltató szervezetek éves tervüket 13 millió korona értékben túlteljesítették, de a másik oldalon a lakossági szolgáltatások elterjesztésében és főleg minőségében még mindig vannak hiányosságok. Vagy: eleget tettek a lakásállag felújítása és karbantartása feladatainak, de a hő- és a melegvíz-szolgáltatásban továbbra is problémák fordulnak elő. A szociális ellátásra jelentős anyagi eszközöket szántak, viszont helyénvaló lenne ezeket az eszközöket körültekintőbben felhasználni az idős emberek életkörülményeinek javítására. Befejezték 554 lakás és számos közhasznú létesítmény építését, 11,5 kilométerrel bővítették a nyilvános vízvezetékhálózatot, előrelépést értek el a háztartások földgázhálózatra történő bekötésében s a Z akció keretében több mint negyvenöt millió korona értékű mű készült el, ami ötvenegy százalékkal haladja meg a tervezett szintet. A beruházási érem másik oldala azonban az, hogy az építkezés nem yolt eléggé folyamatos, s hiányosságok voltak tapasztalhatóak előkészítésében, szervezésében és irányításában is. Fontos volt annak kiemelt megállapítása is, hogy a dunai vízlépcső- rendszer építésével összefüggésben főleg az ún. Kis-Csallóköz területén élő emberek különféle szükségleteinek tökéletesebb kielégítésére s e terület szociális-gazdasági fejlődésének biztosítására következetesen kell megvalósítani a jnb által jóváhagyott intézkedéseket. Rokonszenves módon, a kezdődő átalakítás követelményeivel összhangban a szervezet élt a bírálat és az önbírálat lehetőségével és elhanyagolhatatlan követelményével egyéb vonatkozásokban is. Nevezetesen, rámutattak a gazdálkodó vállalatok tevékenységének elégtelen intenzifikálására, az önköltség, az anyagigényesség nem megfelelő csökkentésére, a tudományos-műszaki haladás eredményeinek igényekkel összehangolatlan gyakorlati alkalmazására. A következtetés, az összegzés így hangzott: ,,A jnb-nek nem minden kommunista vezetője és egyéb dolgozója látja tisztán a feladatokat és az új társadalmigazdasági feltételeket, amelyek szigorúbb követelményeket támasztanak munkájukkal szemben.“ Kár, hogy a beszámolóban és a vitában alig esett szó korunk egyik alapvető kérdéséről, a környezetvédelemről, amelynek ebben a járásban, tekintettel európai viszonylatban is jelentős felszín alatti ivóvízkészletére, különösképpen elhanyagolhatatlan a jelentősége. Bőven reagáltak viszont a CSKP Központi Bizottsága 7. ülésének sarkalatos fontosságú követelményére, miszerint elsősorban a bürokratikus akadályok leküzdésével, az apparátus leegyszerűsítésével, az előírások számának csökkentésével - ezzel összefüggésben egyébként a felettes irányító szervekre vonatkozó észrevételek is elhangzottak a beszámolóban és a vitában egyaránt - szilárdítani kell a nemzeti bizottságok kapcsolatát a lakossággal. Annak ellenére, hogy a járásban az ügyintézés demokratizálása viszonylatában a kedvező fordulat több jele is tapasztalható, a pártszervezet határozottan kifejezte szándékát felelősségre vonni azokat a kommunistákat, akik az emberek jogos igényeinek és észrevételeinek intézésében nem járnak el eléggé figyelmesen, mi több, közömbösséget tanúsítanak. A vita valamelyest „vérszegényebb“, kevésbé kritikus és önkritikus volt, hiányzott belőle a problémák elmélyültebb, konkrét fejtegetése, s viszonylag kevesen is szólaltak fel. Még így is akadt néhány elvtárs, aki lényeges dolgokra tapintott rá. Például Imrich Ceconík elvtárs orvosi szemszögből, konkrét tények alapján figyelmeztetett arra, hogy a járás a szeszes italok fogyasztásában sajnos a listavezetők közé tartozik s ennek számos kedvezőtlen következménye van, egyebek között az üzemi balesetek, a rokkantak számának alakulásában stb. A beszámolónak arra a részére, amely hiányosságként említette meg, hogy az orvosok tervezett létszáma betöltetlen, hivatkozott arra, hogy járásukban nem eléggé vonzóak az orvosok számára teremtett feltételek. Presinszky Lajos elvtárs a kulturális élet és a népművelés elismerést érdemlő eredményei mellett bírált több fogyatékosságot is. Többek között azt, hogy az anyagi megbecsülés hiánya és az emberek közötti kapcsolatok helyenkénti megromlása miatt a kultúra hivatásos dolgozóinak jelentős az elvándorlása, s viszonylag kevesen fejtik ki tevékenységüket a „terepen“, vagyis a falvakban. Dudás Kálmán elvtársnak, a jnb elnökének a gazdasági és a társadalmi átalakítás legfőbb feladatait is megfogalmazó felszólalásából sem hiányzott a bírálat. Elmarasztalóan szólt a jelentős anyagi kárt is okozó nem kívánatos jelenségek elleni erélyes harc szükségéről. Hangsúlyozta, hogy több embert kell bevonni a nemzeti bizottságok szerveinek, aktívájának tevékenységébe. S kifejezetten leszögezte azt is. hogy nem egy esetben a jnb taggyűléseinek színvonala, légköre sem felel meg azoknak az időszerű elvárásoknak, amelyeket pártunk támaszt a kommunistákkal szemben. Végül Magyarics Vince elvtárs, a járási pártbizottság vezető titkára nemcsak arról beszélt, hogy a járás tavaly teljesítette gazdasági feladatait, hanem arról is, hogy a mezőgazdasági termelésben az év kezdetétől nehézségeket okoznak az új felvásárlási árak. Amint mondotta, ennek következtében a kimagasló eredményeket elérő mezőgazdasági üzemek is lassan ráfizetésesek lesznek. A néphatalmi és igazgatási szervekről szólva azt a követelményt hangoztatta, hogy közelebb kell kerülniük a lakossághoz és semmiképp sem szabad „hivatalokká“ válniuk. Mindent egybevetve, a Dunaszerdahelyi Jnb pártszervezetének évzáró taggyűlése kezdetét jelentheti az egész járást és a lakosságát érintő kérdések nyíltabb, konkrétabb és elmélyültebb felvetésének, elemzésének és megoldásuk legcélravezetőbb módozatai feltárásának. GÁLY IVÁN
