Új Szó, 1988. február (41. évfolyam, 25-49. szám)
1988-02-20 / 42. szám, szombat
40 UTUNK A GYŐZELMES 1948. február 20-án a kormány ülést tartott, amelyen a polgári pártok miniszterei nem jelentek meg. Tehették, mert már megegyeztek a köztársasági elnökkel, Eduarú Benešsel, aki megígérte nekik, hogy elfogadja a nemkommunista miniszterek lemondását, átszervezi a kormányt. Ha ez nem sikerülne, akkor feloszlatja és hivatalnokkormány fogja vezetni az országot. A CSKP és az SZLKP elnökségi tagjai nem hagyták válasz nélkül ezt a taktikai kihívást, s elítélték a polgári pártok politikai manőverezését Felszólították a munkásokat, parasztokat és értelmiségieket. hogy akadályozzák meg ezt a tervet, ami nem más, mint a hatalom megkaparintása. Az említett kormányülés óráiban az ellenzék is ülésezett, s megvitatták a várható eseményeket. Elítélték a belügyminiszter káderpolitikáját, s a lemondás mellett döntöttek. Bíztak a köztársasági elnök ígéretében, mely szerint ha kormányválságra kerül sor, teljes tekintélyével a problémák tényszerű és demokratikus rendezésére fog törekedni." így aztán a délutáni órákban a kormány 26 miniszteréből 12-en lemondtak. Tudták, hogy a kormány megbuktatásához kevesen vannak, s megindult a harc néhány pártonkivüli szakember és szociáldemokrata miniszter megnyeréséért. Az akciójuk sikertelen volt. A kormányon belül az a vélemény alakult ki, hogy ha lemondtak, akkor ezt el kell fogadni s a kormányt új miniszterekkel kell kiegészíteni. A CSKP és az SZLKP elnökségei a rádióban felolvasott kiáltvánnyal fordultak a dolgozókhoz, s rámutattak a lemondások igazi okaira, a nemzetiszocialisták, a néppártiak és a szlovák demokraták népellenes aknamunkájára. A rádió a baloldalt támogatta, s így vált lehetővé az ország gyors informálása, tömegmegmozdulások szervezése, a forradalmi hangulat megőrzése, erősítése. A nép reakciója váratlanul érte a „lemondottakat", s a jobboldali sajtó is igen hamar kezdett „sajnálkozni" a történtek felett. Rámutattak, hogy a lemondás politikai értéke mindig kétséges. Február 22-én a szlovák demokraták mégis ülésre jöttek össze, s felelősségre vonták azokat a tisztségviselőket, akik a lemondás mellett kardoskodtak, s a lemondott miniszterek „győzelmét“ jósolták. Ugyanezen a napon Prágában is üléseztek, de nem zárt körben, hanem a város legnagyobb terén, az Óváros-téren. Itt Klement Gott- wald, Bratislavában, a Redutban pedig többek között Gustáv Husák szólt a megjelentekhez Veszélyben vannak azok az eredmények - mutattak rá - amelyekért a partizánok, a kommunisták és a baloldaliak hosszú éveken keresztül harcoltak. A jelenlevő munkások, partizánok, volt ellenállók földművesek és értelmiségiek határozottan és egységesen kiálltak a kommunista párt politikája mellett.-vaUfiSHUNE Didergő óvodások és lakók Lapunk január 26-i számában a Levelezőink írják rovatban ezzel a címmel közöltünk egy kritikát Csémy Olgától, aki a somorjai (Ša- morín) Duna utcai lakótelepi bölcsőde és óvoda, valamint lakóházak nem megfelelő fűtéséről számolt be. A tágas óvoda helyiségeiben csupán 15 Celsius-fok volt. A gyerekek egy kisebb teremben a nap nagy részét „kőtelező" ugrándozással töltötték, napról napra emelkedett a beteg gyerekek száma, s otthon sem melegedhettek fel, mivel az óvodát és a lakótelepi lakásokat ugyanaz a kazán fűti. Levelezőnk feltette a kérdést: „Takarékoskodnak-e azzal, ha nem fűtenek? Azt hiszem, ez helytelen megoldás. Mennyibe kerül egy betegség? Gyógyszerek, orvosi ellátás, betegállomány? Ha az illetékeA Népi Milíciának a prágai ČKD Dukla vállalatnál működő egysége egyike volt azoknak, amelyek még 1948 februárjában alakultak. Negyvenéves története során mindig a főváros legjobb alakulatai közé tartozott. 1965-ben elnyerte a Vörös Csillag Érdemrendet és az utóbbi években többször kapta meg a Népi Milícia Példás Alakulata címet. Tagjai tavaly 2000 órát dolgoztak társadalmi munkában, ebből 1020- at a prágai Óvárostér rekonstrukciójában. A felvételen balról: Jih Horák, Jiŕi Burič és Jaroslav Hájek a fegyvereket ellenőrzik. (Michal Krumphanzl felvétele - ČTK) sek ezeket az érveket komolyan mérlegelnék, talán tehetnének annak érdekében, hogy a Duna utcai lakótelep lakosai és óvodásai ne fázzanak.“ Az írásra Császár József, a Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Járási Lakásgazdálkodási Vállalat igazgatója reagált, mivel az érinteti kazánházat vállalatuk üzemelteti. Válaszából kiderült, hogy az elégtelen fűtés feltehetően a múlt év október végi, november eleji hidegebb hullám idején volt. Abban az időben az érintett óvodában ellenőrzést tartottak, és valóban nem volt meg a kellő belső hőmérséklet. Ez a fogyatékosság annak a következménye volt, hogy abban az időszakban a beruházó és a kivitelező vállalat nem végezte el idejében azokat a szerelési munkákat, melyeket még a nyár végén kellett volna befejezni, így a kazánházban csak két kazán üzemelt a négy helyett. Az alacsony hőmérséklethez hozzájárult az akkor szállított rosszabb minőségű, alacsonyabb fűtőértékű szén is. Mindez a fogyatékosság főleg azokban a lakásokban mutatkozott meg, ahol a hőveszteség a helyi adottságok miatt is nagyobb. Tehát az említett óvodában is, amely ugyan szép és világos, nagy ablakokkal, két- szárnyú teraszajtókkal, s persze dupla hóveszteséggel. A szerelés rövid időn belül megtörtént és a fűtés intenzitása javult. De például még február 4-én is, amikor a külső hőmérséklet kedvező volt és a fűtőtestek forrók voltak, villanykályhákat kapcsoltak be, hogy elérjék a nem egészen optimális 20 Celsius-fok belső hőmérsékletet. Ezért olyan intézkedések sürgős végrehajtását javasolják, melyek csökkentik az épület hőveszteségét. Mindenekelőtt az épületbe juttatott meleg mennyiségének növelése érdekében több radiátort szerelnek be, a nyílászárókat höszigetelik, a szimpla teraszajtókhoz további ajtósorokat szerelnek fel a fűtési időszakra. Ezeket a munkákat az igényelt hőfok megtartása érdekében az üzemeltetőnek kell megtennie. „Az említett intézmény hószolgá- tatására továbbra is megkülönböztetett figyelmet fordítunk. Szeretnénk elérni, hogy vállalatunk hibájából senki se legyen kitéve az időjárás szeszélyeinek, s főleg ne a gyerekek" - írja Császár József igazgató, és ez valóban megnyugtató. Tóth Ágnes A Szlovák Tudományos Akadémia Nyitrai (Nitra) Régészeti Intézete koordinálja a Szlovákia területén folyó régészeti kutatásokat. Dolgozóinak szakértelmét számos értékes lelet feltárása és restaurálasa bizonyítja. Felvételünkön Mária Baštová restaurátor egy 15. századból származó mérleg helyreállításán dolgozik. A középkori mérőeszközt Partizánske környékén találták. (Peter Šimončík felvétele - ČSTK) APRÓHIRDETÉS KÖSZÖNTŐ ■ 1988 február 20-án ünnepli 80. születésnapját a szerető férj, édesapa, nagyapa és dédapa, id. Vörös Móric Nyékvárkonyon (Vrakúft). E szép ünnep alkalmából szeretettel köszöntjük, s erőt, egészséget kívánunk, hogy még sokáig élhessen családja körében Felesége, gyermekei, tizenhat unokája és három dédunokája Ú-506 ■ 1988 február 21-én ünnepük 60. születésnapjukat drága szüléink, Bácsai Gábor és neje, Bácsai Eszter Rétén (Reca). E szép ünnep alkalmából hosszú, boldog életet kívánunk, hogy szerető szivük jósága még sokáig melengesse az egész családot. Lányaik, vejeik és unokáik: Vladko. Tibor és Melinda Ú-524 ■ 1988. február 20-án ünnepli 50. születésnapját a drága jó férj, édesapa és nagyapa. Németh Dezső Nagydarócon (Veľké Dravce). E szép ünnep alkalmából tiszta szívből gratulálunk, jó erőt és egészséget kívánunk, hogy szívének jósága még sokáig melengesse az egész családot Felesége: Bözsi, lányai: Marika és Erzsi vőlegényével: Jánossal, veje: Laci, unokái: Stefike és Dávidka, akik a nagyapát jóságáért és szeretetéért sokszor csókolják. A jókívánságokhoz csatlakozik az egész rokonság. Ú-605 ■ 1988 február 14-én ünnepelte 50 születésnapját a drága, jó feleség, édesanya, anyós és nagymama, Lacka Mária Détéren (Gemerské Dechtáre). E szép ünnep alkalmából szívből köszöntik, és további erőt, egészséget, s hosszan tartó, boldog életet kívánnak: szerető férje: Pali, lányai: Marika és Kati, vejei: Karcsi és Zoli, fia: Pali menyasszonyával: Irénkével, unokái: Endre, Krisztián és Emese, valamint a Básti család. Ú-691 ■ Szívünk teljes szeretetével köszönt|ük a legdrágább édesanyát, anyóst, nagymamát, dédmamát, László Juliannát (Dióspatonyrét - Orechová Potôň-Lúky) névnapja s egyben közelgő születésnapja alkalmából. E kettős ünnep alkalmából szívből gratulálnak, s jó egészséget, hosszan tartó, boldog életet kívánnak: lányai, fiai, vejei, menyei, unokái, uno- kavejei, négy dédunokája: Tomáško. Hajnalka, Mónika és Miklóska, akik sok-sok puszit küldenek a drága dédi- nek Ú-697 ““ ~ ■ 1988 február 17én ünnepelte 50 születésnapját a drága jó feleség, édesanya, nagymama és anyós, Vrábel Aranka Bátorkeszin (Vojnice). E szép ünnep alkalmából szivünk teljes melegével köszöntjük, s kívánunk nagyon jó egészséget, sok boldogságot és hosszú életet szerető férje: Jozi, lányai: Aranka és Teréz, fiai: Józi és Attila, vejei: Ferenc és János, menye: Öli, unokái: Aranka, Mónika, Zsanettka, Anita, Dodika, Janika és a kis Tériké, aki sokszor csókolta a nagymamát. A jókívánságokhoz csatlakozik nászasszonya: Takács Mária és a Fülöp család. Ú-713 ■ 1988. február 21-én ünnepli 60. születésnapját drága édesanyánk, Hangya Irén Kisgyarmaton (Sikenička). Szívünk teljes melegével köszöntjük, és további boldog életet, erőt, egészséget kívánunk. Gyermekei, unokái és dédunokája: a kis Bálint Ú-714 ■ 1988 február 16-án ünnepelték házasságkötésük 25. évfordulóját a szeretett szülök: Vanya József és Vanya Anna. E szép ünnep alkalmából szeretettel gratulál: négy lányuk, katona fiuk, három vejük és unokáik: Erika, Lacika. Dávid és Lucia. „Ú-732 ■ 1988 február 20-án ünnepük házasságkötésük 45. évfordulóját és közelgő születésnapjukat a szeretett szülők, Simák Ferenc és felesége, Bíró Piroska Dunaszerdahelyen (Dun. Streda). E szép ünnep alkalmából sok boldogságot, jó erőt, egészséget és hosszú életet kívánnak: gyermekeik, menyük, vejeik, unokáik. A drága mamának és papának külön sok puszit küld: Ildikó és Balázs. Ú-736 ■ Fájdalomtól megtört szívvel mondunk köszönetét minden kedves rokonnak, jó barátnak, ismerősnek, a falu lakosainak, szomszédoknak és mindazoknak. akik 1987. december 15-én elkísérték utolsó útjára a vásárúti (Trhové Mýto) temetőbe a drága jó feriet, apát. apóst, nagyapát, Madarász Istvánt, akit a kegyetlen halál 60 éves korában kiragadott szerettei köréből. Hálás szívvel köszönjük a sok virágot, koszorút és részvétnyilvánítást, mellyel enyhíteni igyekeztek mély fájdalmunkat. A gyászoló család Ú-700 ■ Fájó szívvel, könnyes szemmel mondunk köszönetét minden kedves rokonnak, ismerősnek, barátnak, a falu lakosainak, a vojám (Vojany) Slovnaft vezetőségének és többi dolgozójának, akik 1988. január 14-én elkísérték utolsó útjára a vajáni temetőbe a 36 éves korában elhunyt, felejthetetlen férjet, édesapát, fiút, vöt, testvért és sógort, Csóka Ottót, és virágokkal, részvétnyilvánitásokkal enyhíteni igyekeztek soha el nem múló fájdalmunkat. A gyászoló család Ü-679 ■ Fájdalomtól megtört szívvel mondunk köszönetét minden kedves rokonnak, szomszédnak és ismerősnek, aki december 29-én elkísérte utolsó útjára a tardos- keddi (Tvrdošovce) temetőbe a drága jó feleséget, édesanyát, anyóst, nagymamát és dédmamát, Balogh Terézt, akit a kegyetlen halál 63 éves korában ragadott ki szerettei köréből. Köszönjük a sok szép virágot és koszorút, melyekkel enyhíteni igyekeztek mély fájdalmunkat A gyászoló család Ú-681 ■ Fájó szívvel mondunk köszönetét minden kedves rokonnak és mindazoknak, akik elkísérték utolsó útjára 1988. január 19-én drága édesapánkat, nagyapát és dédapát, Hrotkó Sándort a galántai (Galanta) temetőbe. Köszönjük a koszorúkat és virágokat. A gyászoló család Ú-746 ■ Fájó szívvel mondunk köszönetét minden kedves rokonnak, a szomszédoknak, barátoknak, ismerősöknek, a Közszolgáltató Vállalat dolgozóinak és mindazoknak, akik 1987 december 19-én elkísérték utolsó útiára a hegysúri (Hrubý Súr) temetőbe a drága jó férjet, édesapát, nagyapát, Jánošík Gyulát, akit a kegyetlen halál rövid betegség után. 53 éves korában ragadott ki szerettei köréből Köszönjük a búcsúbeszédet, s a sok koszorút és virágot, melyekkel enyhíteni igyekeztek mély fájdalmunkat. A gyászoló család Ú-721 ■ Hálás köszöne- túnket fejezzük ki minden kedves rokonnak, ismerősnek, aki 1987. december 29-én elkísérte utolsó útjára az édesanyát és nagymamát, Puskás Jolánt a felsöpatonyréti (Horná Potôň- Lúky) temetőbe, és koszorúikkal, virágaikkal enyhíteni igyekeztek fájdalmunkat Külön köszönjük Rostás Alajosnak a szép búcsúbeszédet, a rokonoknak a szerető gondoskodást, valamint Fiaska Lénáit segítségét. Emlékét örökké őrző: gyászoló családja Ú-758 ■ Fájó szívvel emlékezünk a drága jó férjre, édesapára és nagyapára, Bettes Dezsőre (Zádor), akit a halál váratlanul, 56 évesen ragadott ki közülünk. Akik ismerték és szerették, emlékezzenek reá ezen a fájdalmas, első évfordulón. Felesége, két kisfia, lánya, veje, valamint két kis unokája Ú-536 ■ Mély fájdalommal és fájó szívvel emlékezünk az örökké hiányzó, dolgos kezű, szerető férjre, édesapára, apósra, nagyapára, dédpapára, Kapás Istvánra (Kravany nad Dunajom), akinek szíve egy évvel ezelőtt, 74 éves korában örökre megszűnt dobogni. Akik ismerték és szerették, szenteljenek emlékének egy néma pillanatot ezen a számunkra oly szomorú évfordulón. A gyászoló család Ú-718 ■ Az idő múlik, de a fájdalom megmarad. Fájó szívvel és soha el nem múló szeretettel emlékezünk a drága jó férjre, apára, nagyapára, Aj pék Jánosra (Veľké Úľany), akit a kegyetlen halál 1987. február 2-án ragadott ki szerettei köréből. Kegyelettel emlékezünk rá ezen az első évfordulón. Szerető felesége, fiai: Misi, Jani, Érni, Tibi és lányai: Erzsi, Etel, menyei: Öli, Rózsi, Gita, Bori, vejei: Jani, Laci és tizenkét unokája Ú-750 ÚJ szú 6 1988. II. 20.
