Új Szó, 1988. február (41. évfolyam, 25-49. szám)

1988-02-18 / 40. szám, csütörtök

Gondoskodnak alkalmazottaikról ÁLLANDÓAN JAVÍTJÁK A MUNKAFELTÉTELEKET • GONDOT OKOZNAK A VÉDŐESZKÖZÖK Megszüntetni a munkaerő-ván­dorlást - számos üzem, gyár komoly gondja. Sok helyen a szociális prog­ram megvalósításával igyekeznek maradásra bírni a dolgozókat, s ér­nek is el jó eredményeket. A Banská Bystrica-i Smrečina nemzeti vállalat vezetősége a mun­kafeltételek javításával, a gondo­sabb orvosi ellátással, nagyobb anyagi ösztönzéssel javítja a mun­kások munkahelyi közérzetét. A 40 éves vállalat 14 kisebb üzemből áll, dolgozóinak száma közel négyezer. A faipari vállalatoknál köztudottan nem könnyű a munka. Hogy a dol­gozók mégis vállalják a kemény fel­tételeket, az csakis annak tudható be, hogy tisztában vannak azzal, mit kapnak cserébe. illetve audiometriás készülékkel. Nem titok, hogy a vállalaton belül sok a halmozottan veszélyes mun­kahely. A vállalat 42 ilyen munkahe­lyén 724-en dolgoznak (633-an zaj­ban), a Banská Bystrica-i üzem hat veszélyes munakahelyén a 217 dol­gozóból 117 a nő. A zajártalmat és a levegő szennyezettségét ugyan kiküszöbölni teljes egészében nem tudják, enyhíteni viszont igen. A hogyanról személyesen is meg­győződhettünk. De amíg a helyszín­re értünk, kísérőink elmondták, ele­ve azzal kezdték, hogy a munkáso­kat kötelezték a védőeszközök használatára, s rendszeresítették az orvosi felülvizsgálatokat. - Ott, ahol magas a zajszint, és a dolgozó csak ellenőrzi a gépek menetét, hangszi­A Smrečina szakmunkástanulói is az üzemben étkeznek (Lörincz János felvétele)- Az üzemegészségügyi hálózat kiépítésével valamennyi dolgozónk ellátását megoldottuk, a szakrende­lés a járási, illetve kerületi egész­ségügyi intézetekben történik - so­rolta Ján Murgaš mérnök a Banská Bystrica-i üzem igazgatója. - Mert ölbe tett kézzel nem vártunk arra, mit kapunk a járási egészségügyi intézettől, megkerestük a lehetősé­get, hogy speciális műszerekkel szereljük fel rendelőinket, például EKG-val, akupunktűrás műszerrel, getelt fülke létesítésével megoldot­tuk, ne kelljen egész nap zajban dolgoznia. A fülke szigetelését mini­mális anyagi ráfordítással, saját gyártmányaink felhasználásával ol­dottuk meg. A fülkét kihasználják mindazok, akik a közeiben dolgoz­nak, hiszen az 5-10 perc csend regenerálja hallásukat. Ezért folya­matosan más üzemrészlegeken is megkezdtük a szigetelt fülkék épí­tését. A kötelező védőeszközök hasz­nálatát a helyszínen ellenőrizhettük. Az érintettek viselték a füldugókat, ám azt is elmondták, előfordul, hogy a megszokott termék helyett más minőségűt kapnak, amit nem tudnak használni. Szóltak a kesztyűgon­dokról is. A mesterek megtoldották azzal, hogy a kívánt méreteket meg­kapni szinte lehetetlen, s a minőség­gel sem lehetnek elégedettek. A vál­lalat vezetői pedig szóltak a védő­eszközök magas áráról, legyen az munkaruha, cipő, illetve az említett kesztyű, vagy a füldugó.- Ügyelünk arra is - tájékoztatott Murgaš mérnök, - hogy női alkalma­zottaink számára kedvező munka- feltételeket alakítsunk ki. Nemcsak a bölcsődékre, óvodákra, orvosi elá- tásra, üzemi étkeztetésre gondolok, hiszen ez megvan másutt is, hanem arra, hogy pihenőszobák létesítésé­vel, a szociális berendezések kor­szerűsítésével, a veszélyes munka­helyek csökkentésével szeretnénk maradásra bírni őket. Tavaly az éj­szakai műszakokban 182 nő dolgo­zott, de szigorúan ügyeltünk arra, ne végezzenek számukra tilos munká­kat, ne emeljenek a megengedettnél nagyobb terheket. Éjszakai alkalma­zásukhoz szükséges az orvos, illet­ve az üzemi szakszervezeti bizott­ság beleegyezése. Az már szinte természetes, az éjszaka folyamán meleg teát kapnak, s gondoskodunk munkába- illetve hazaszállításukról. A vállalati üdülések, gyógykezelé­sek elosztásánál is elsősorban a ve­szélyes munkahelyeken dolgozókra gondolnak, s amint az lehetővé vá­lik, a vállalat a rendelkezésére álló anyagi eszközeit a munkafeltételek javításába fekteti. S úgy tűnik, ez az egyedüli járható út. A Smrečina nemzeti vállalat ter­mékeit jól ismerik itthon, de határa­inkon túl is. A 8. ötéves tervidőszak első két évében, habár nem volt könnyű a dolguk, sikerrel teljesítet­ték előirányzott tervüket. A dolgozók vállalják a nehéz munkafeltételeket, a túlórázást is, mert érzik, a vállalat vezetői bíznak bennük, sokat tesz­nek értük. Ez a kölcsönös bizalom a siker előfeltétele. PÉTERFI SZONYA Harcolt a szabadságért, a munkásosztály győzelméért A Bodrogközben nagyon sokan ismerik és tisztelik Michal Hadžegát, a csaknem 80 esztendős volt front­harcost, veterán kommunistát. Bár nem innen, hanem Kárpátaljáról származik, a felszabadulást köve­tően Királyhelmecen (Kráľovský Chlmec) telepedett le. Jól ismeri a Bodrogközt, hiszen a húszas-har­m incas években sokszor megfordult itt, együtt küzdött az itteni kommu­nistákkal a kizsákmányolok ellen. Igen hosszú kerülővel, a Duklán keresztül, a Svoboda-hadsereg fia­tal alhadnagyaként tért vissza a fel­szabadított hazába. Jól tudta - akár­csak a bodrogközi harcostársak -, hogy az új feltételek közepette Ki­rályhelmecen van rá szükség. Ab­ban az időben a különböző politikai csoportosulások mesterkedései el­len csakis a munkásosztályhoz hű, szilárd jellemű, a politikai harcban jártas kommunisták voltak képesek igazán helytállni. Hadžega elvtárs ilyen volt, amit az 1945 és 1948 közti időszakban, de később is, tettekkel bizonyított. Abban az időben azon a környé­ken nem ismertek nála aktívabb, következetesebb politikust, csodál­ták sziklaszilárd elvhűségét, határo­zottságát, s mások, a rászorultak érdekében kifejtett önzetlen munká­ját, segítökészségét. De arra is jól emlékeznek, milyen bátran, nyíltan védelmezte a munkásosztály és a kommunista párt politikai irányvo­nalát, milyen elkötelezetten állt ki a néphatalmat támadó csoportosu­lások ellen. Tisztségeket, megbíza­tásokat vállalt és becsülettel teljesí­tet. Legjobb tudásával, tehetségével szolgálta az egész társadalom javát. Bátran szembeszállt azokkal, akikezt másként akarták és sértették a mun­kásosztály érdekeit. Nagyon sokat tett a munkásosztály 1948-as győ­zelméért.-Tudod jól, itt éltél köztünk, mi­lyen bonyolult időszak volt az abban a társadalomátalakító korszakban- emlékezik. - A politikai pártok közti ádáz harc érzékenyen hatott az em­berekre. Magad is tapasztalhattad, mire voltak képesek a demokrata urak, amikor a kommunisták eltávo­lítását követelték a járási hivatalból. Az igazságérzet és osztályöntudat vezérelt bennünket a döntéseknél. Éreztük, tőlünk, kommunistáktól so­kat várnak az emberek, és én hittem becsületességükben, amiben csak tudtam, segítettem. Ezt a nemes emberi magatartást a mai napig is megtartotta. Ha Király­helmecen jártam és találkozni akar­tam vele, még a közelmúltban is biz­tosan megtaláltam az utcán, vagy a „városházán", amint éppen az emberekkel vitatkozik, kérdezőskö­dik hogylétük felől, vagy politizál, véleményt nyilvánít bel- és külpoliti­kai kérdésekben. Nem hiszem, hogy kihagyott volna igazolatlanul akár egyetlen értekezletet, tanácskozást, amelyre hivatalos volt. Mostanában már inkább családja körében tartóz­kodik.- Elszálltak az évek, a lábam sem engedelmeskedik úgy, mint azelőtt- mondja. - Ez az élet rendje, meg­öregszünk, gyengébbek leszünk, ebbe bele kell nyugodnunk. De egy valami nagyon hiányzik nekem: a mindennapi találkozások az em­berekkel. Meghallgatni véleményü­ket, útbaigazítani, akit kell, együtt (Molnár János felvétele) örülni azokkal, akik sikerekről szá­molnak be. Talán hihetetlenül hang­zik, de én sohasem csalódtam na­gyot az emberekben. Ha nekem volt szükségem segítségre, én is meg­kaptam. Tulajdonképpen így, közös erővel sikerült helytállnunk nekünk is a munkásosztály igazságos ügye mellett 1948 februárjában. Mindig számíthattunk a munkásemberek bi­zalmára, erre építve cselekedtünk. Ilyen őszinte kapcsolat és barátság köt még ma is a bodrogközi embe­rekhez. Ennek az emberbaráti és elvtársi kapcsolatnak olyan éltető ereje van, mint a tiszta vizű forrás­nak, amelyből mindig meríthet az ember, hogy felfrissüljön, erőt gyűjt­sön. Főleg akkor, amikor még aktí­van dolgozhat. De a jó emberi kap­csolatokra mindig szükség van, ki­vált most, öreg napjaimban. KULIK GELLÉRT A számítástech­nika legújabb eredményeinek a klinikai bioké­miában való gyors gyakorlati alkalmazására irányul az a fel­ajánlás, amelyet a bratislavai egyetemi kórház klinikai biokémi­ai osztályának 65 tagú, Katarína Weiglová vezette szocialista munkabrigádja tett. A gyors adatfeldolgozást segítik a nemrég vásárolt személyi számítógépek és automatikus analizátorok. Felvételünkön Mária Ragulová doktornő a lángfotométert kezeli. (Vladimír Benko felvétele - ČSTK) Levelek közt tallózva Általában egy hónap alatt gyűlik össze szerkesztőségünk postájából annyi levél, hogy megírhatjuk a le­vélszemlét. Most kivételesen jó két hét alatt gyűlt össze annyi. Ezek az írások külön-külön nem közölhetöek, s nem válaszolhatóak meg, vagy mert névtelen, vagy mert nincs pon­tos cím, de írójának valahogy vála­szolni szeretnénk, mert úgy érezzük, hírértékénél fogva, illetve közérdekű témát boncolgatva nyomdafestéket kell látniuk. Egy névtelen levélíró lapunk feb­ruár 8-i számában közölt Esély há­rommilliónak néven meghirdetett or­szágos dohányzáselleni kampány­nyal kapcsolatos képaláírásra lett figyelmes. Levelében ö is konstatál­ja, hogy valóban milyen káros a do­hányzás, de nemcsak azoknak, akik cigarettáznak, hanem azoknak is, akik passzív dohányosként egy he­lyiségben tartózkodnak velük. Rá­mutat arra, hogy az egészségre ká­ros nikotin helyett a dohányosok inkább a vitamint választhatnák. En­nek érdekében egy jó „ötlete“ tá­madt: legyen hiánycikk a cigaretta, mint például a kilencvoltos elem, ami állítása szerint az utóbbi időben szaküzleteink pultjairól eltűnt. Már egy éve, hogy Komáromba (Komárno) átköltözött Sátori József magyar állampolgár. A számtalan szükséges hivatalos irat intézése közben megfeledkezett gépjármű- vezetői jogosítványa kicseréltetésé- ről. ami fél éven belül, az előírások­nak megfelelően „simán“ ment vol­na. A közlekedésrendészeti hatósá­goktól most azt a felvilágosítást kap­ta, hogy jogosítványa visszaszerzé­se végett be kell iratkoznia az autós­iskolába, s ismét vizsgáznia kell a közúti közlekedés szabályaiból. ,,... Nem értem miért kell az egészet újból csinálni! Talán itt nem olyan autók futnak, mint Magyarorszá­gon? Tudomásom szerint a jogosít­vány nemzetközi és az egész vilá­gon elfogadják..." Az érvényben levő rendelet alapján valamennyi külföldi állampolgárnak hazánkban tartós letelepedés esetén gyakorlati és elméleti vizsgát kell tenni a közúti közlekedés szabályaiból. Veszíteni tudni kell! Nem a nyere­ményért, hanem a játék öröméért fejtünk meg különböző rejtvényeket. S ha a feladvány nehezebb, nem megy, talán legközelebb sikerül. Ez volt a megállapításunk, amikor az 1546. számú sakk fejtörővel kapcso­latos Delmár Gábornak címzett pos­tai levelezőlap került a kezünkbe, írója humorára vall a pár sor: „Az ú|ságban nem volt megjelölve, hogy a szerző „láthatatlan“ elgondolását is meg kell fejteni. Majd legközelebb! Tisztelettel: Ismeretlen Szerző." S a feladó: Ha kitalálja, kap két pontot. Lapunk január 26-i száma Leve­lezőink írják rovatában közölt Csémi Ilona Fő a közvetlenség című glosz- szájára reagál Nagy Rozália ekecsi (Okoč) olvasónk. Az írás lényege - a tanfolyamról hazasietó kétgyerme­kes édesanyát a buszsofőr letegez­te. Levélírónk felháborodásában fo­gott tollat. Neki úgy tűnik, hogy a glossza írója neheztel, hogy fiatal­nak nézték, pedig sok nő szeretne éveiből letagadni, de nem lehet. Vé­leménye szerint: „Nem úgy viselke­dett, mint egy kétcsaládos anya, s ezért a sofőr letegezte. Ha valaki fölszáll a buszra, először köszön (milyen bábeli nyelvzavar lenne mondjuk a fővárosi tömegközleke­dési eszközökön, ha mindenki kö­szönne, illetve köszönten! szeretné a sofőrt?) és utána jegyet kér ahová utazik és megkérdi, hogy mennyit fizet. Nem pedig kézben tartja az aprót, s méghozzá keveset is... Ha a sofőr beatzenét hallgat, az nem azt jelenti, hogy a fiatalasszonynak játssza. Sokan szeretnek zenét hall­gatni. Köztük én is. Túlságosan be­képzeltek a mai nők...“ Levélírónk különös nézete, gondolom, megmo­solyogtatja olvasóinkat, s az esettel kapcsolatban a vélemények meg­oszlanak. Megérdemli a nyilvánosságot Lackovsky Ilona nagytúri (Veľké Tú- rovce) levele is. A tömegközleke­désben örökzöld téma marad a gép- járművezetők türelmetlensége (tisz­telet a kivételnek) az utasokkal szemben. Pedig tudatosítaniuk kelle­ne, hogy ez egyfajta szolgáltatás, a tömegközlekedés van az utasokért s nem fordítva. Levélírónk ritkán utazik autóbusszal, de a minap ré­szese volt egy hátborzongató eset­nek, mely az Ipolyság (Sahy) felé közlekedő járaton történt. Vele volt hároméves kislánya babakocsival. A felszállás simán ment, viszont a leszállás annál nehezebb volt. Elő­ször a kislányát tette le az autóbusz­ról, majd a kocsi következett. Bár­hogy is igyekezett, mégsem volt elég gyors. Az ajtók becsapódtak, a kocsi kerekei beszorultak. Nem sokon múllott, hogy el nem robogott vele az autóbusz. „Azóta is gyakran eszembe jut, mi lett volna, ha elő­ször a kocsit veszem le és utána kislányomat. Talán ő is ott maradt volna az ajtó között?“ TÓTH ÁGNES A bizalom jele A dolgozók iránti bizalom sokfélekép­pen nyilvánítható ki. Például a vállalatok, üzemek, hivatalok portáján elhelyezett, gondolom, mindenki által ismert bélyeg­ző-, vagy blokkolóórával, amellyel a mun­kahelyi tartózkodásunkat jegyezzük sze­mélyi kártyákon. Alkalmazásukat illetően a vélemények különbözőek. A vezető be­osztású dolgozók - igazgatók, helyet­teseik ...- szerint a munkafegyelem és -erkölcs erősítését szolgálják. A nem ve­zető beosztásúak pedig nem dicsérik. S nem csak azok, akik kételkednek „rendfenntartó“ erejükben. Tény, hogy sok munkahelyen a blokkolóórás rend­szer alkalmazása nincs átgondolva. Mint például az Elektrovod vállalat bratislavai igazgatóságán, ahol a „csúcsforgalom­ban“ nem ritkák az óra előtti negyedórás sorbanáliások. Megoldás lenne, például ha többet szerelnének fel belőlük a por­tán, de... A Hodruša-Hámre-i Sandrik vállalat vezetősége néhány komplex-racionalizá- ciós brigádnak bizalmat előlegezett - nem kell bélyegezniük munkahelyükre való ér­kezéskor, illetve távozáskor. Hisz felada­taikat ígyis-úgyis el kell végezniük, s a la­zításra hajlamosakat saját maguknak kell meggyőzniük. Erre természetesen nem minden mun­káltató vállakozik. Mert bár a javadalma­zástól és az ellenőrzés hatékonyságától sok függ, de a legtöbb mégis csak tőlünk, a vezető és nem vezető beosztású dolgo­zóktól. No meg hogy merjük e vállalni az ennek hatására pozitív irányban változó emberi gondolkodást. Dr. Ľuboš Svetoň ÚJ SZÚ 6 1988. II. 18. I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents