Új Szó, 1988. január (41. évfolyam, 1-24. szám)

1988-01-12 / 8. szám, kedd

LAKÁSGAZDÁLKODÁS Előnyben a többgyermekes, alacsony jövedelmű családok Az állami és a szövetkezeti lakásépítésben a lakások elosztásában kialakultak a lakásszükségletek kielégítésének bizonyos sajátos formái, amelyek főként a dolgozók stabilizálására irányulnak. Ezek a sajátossá­gok az ún. vállalati lakások, a stabilizációs szövetkezeti lakások és a vállalati lakásépítés keretében a vállalat saját szabad eszközeinek felhasználásával felépített lakások kiutalásának rendszerében nyilvá­nulnak meg. Állami lakások Az állami lakásépítés keretében felépített lakásokat a helyi (városke­rületi) nemzeti bizottság utalja ki. A nemzeti bizottságok az új és a megüresedett lakásokat elsősor­ban az alacsony jövedelmű és a többgyermekes személyeknek, családoknak, valamint a legfonto­sabb szolgáltatási ágazatokban fog­lalkoztatott dolgozóknak utalják ki, de kivételesen azoknak is, akiknek államérdekből vagy az állam védel­mének és biztonságának érdekéből kell lakást kiutalni. Állami lakásokat utalnak ki azonban például azoknak is, akiknek lakását lebontják stb. Az állami lakások kiutalasa a nemzeti bizottság által vezetett lakáskiutalási sorrend szerint törté­nik. A lakáskiutalási sorrendbe azo­kat írják be, akik a lakásigénylök helyi névsorában már szerepelnek, és a lakáskiutalás szempontjából a legközelebbi félévben jönnek szá­mításba, tekintettel lakásszükségle­tük sürgősségére és munkájuk, hi­vatásuk fontosságára. Hasonló el­vek alapján határozzák meg minden egyes lakásigénylő sorszámát is. Az Lgt kivételes esetekben lehetővé te­szi a sorrenden kívüli lakáskiutalást is. Az államérdekből történő lakáski­utalásokon kívül ez a lehetőség fő­leg az olyan esetekre vonatkozik, amikor a szervezet (vállalat) a szak- szervezet üzemi bizottságával törté­nő megállapodás után lakhatásra nem alkalmas helyiségeket lakható­vá tesz, vagy amennyiben az ilyen átalakítást a saját költségén és a nemzeti bizottság jóváhagyásával a lakásigénylő végzi el. Sorrenden kívül lehet lakást kiutalni annak is, aki a lakását önként kiüríti. Az ilyen lakó persze legfeljebb azonos értékű és felszereltségü, ám kisebb lakóte­rületű lakást kaphat. Ezt a lehetősé­get kellene kihasználniuk mindazok­nak, akik ún. túlméretezett lakásban élnek vagy felemelt lakbért fizetnek, tekintettel a lakásban, illetve a ház­tartásukban élő személyek alacsony számára. Sorrenden kívül utalják ki a pótlakást annak is, aki a lakását a bíróság vagy a nemzeti bizottság döntése alapján köteles kiüríteni, mint például az elvált házastársak egyikének, ha az a bíróság ítélete alapján köteles kiköltözködni. Kár, hogy a törvény nem teszi lehetővé a sorrenden kívüli lakáskiutalást ak­kor is, ha az elvált házastársak meg­egyeznek abban, melyikük marad a lakásban. Az állami lakásokban a házastár­saknak ún. közös lakáshasználati joguk keletkezik. Ha a lakást a há­zasság megkötése előtt utalták ki valamelyiküknek, a közös lakás- használati jog a házasságkötéssel jön létre. Ha a lakást a házasság fennállása alatt, vagyis a házasság- kötést követően utalták ki, a házas­társak közös lakáshasználati joga a lakás átadásáról és átvételéről szóló megegyezés megkötésével jön létre - már persze, ha a házas­társak ténylegesen is együtt élnek. Válás esetén a házastársaknak le­hetőségük van arra, hogy megálla­podjanak, melyikük marad a lakás kizárólagos használója és melyikük költözködik el Amennyiben nem ál­lapodnak meg. a kérdést bármelyi­kük javaslatára a bíróság dönti el. A házastársak egyikének halálát kö­vetően a túlélő házastárs marad a lakás kizárólagos használója. Ha olyan személy (lakáshasználó) hal meg, aki nem élt házasságban, a Polgári Törvénykönyv lehetővé te­szi a lakáshasználat jogának átszál­lását azokra a közeli rokonokra, s más közeli személyekre, akik az elhunyttal, annak halálát megelőző­en legalább egy évig éltek közös háztartásban és nincs saját lakásuk. Vállalati lakások Az állami lakások között különle­ges helyet foglalnak el az ún. válla­lati lakások, melyeket a nemzeti bi­zottságok utalnak ki egyes vállalatok dolgozóinak. A nemzeti bizottság ezeket a lakásokat a vállalat által összeállított lakáskiutalási sorrend alapján utalja ki. A vállalati lakásépí­tés keretében és a vállalat saját pénzeszközeiből felépített lakásokat és szolgálati lakásokat közvetlenül a vállalat utalja ki a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom alapszer­vezetének előzetes jóváhagyása, il­letve a taggyűlésén való megvitatás és a nemzeti bizottság vélemény­nyilvánítása után. Az említett laká­sok rendeltetése az adott szerveze­tek dolgozói tartós lakhatásának biz­tosítása. Éppen azért, ha az a dol­gozó, aki ilyen lakásban lakik, el­hagyja a vállalatot, és a szervezet­nek szüksége van a lakásra, hogy egy másik dologzóját szállásolhassa el benne, a bíróságon indítványoz­hatja a dolgozó személyi lakáshasz­nálati jogának megszüntetését. A bí­róság döntése azonban csak a pót­lakás kiutalása után válik végrehajt­hatóvá, vagyis a dolgozó csak a pót­lakás kiutalását követően köteles a lakást kiüríteni. A szervezetek dolgozóinak tartós lakhatását biztosító lakásokat illető­en a házastársaknak nem keletkezik közös lakáshasználati joguk. A má­sik házastársnak csak a házastárs­tól származtatott lakhatási joga van. amely azonban nem szűnik meg sem a házasság felbontásával, sem pedig'annak a házastársnak a halá­lával, akinek a lakást kiutalták. Szár­maztatott lakhatási jog illeti meg a személyi lakáshasználó további családtagjait is. Ha a házastársak elválnak, a lakás mindig azé marad, akinek a lakást kiutalták. A másik házastárs azonban csak akkor köte­les a lakásból kiköltözködni, ha pót­lakást utalnak ki, illetve megfelelő pótelszállásolást biztosítanak szá­mára. A személyi lakáshasználó ha­lála esetén a személyi lakáshaszná­lat joga nem száll át sem a házastár­sára, sem a családtagjaira, még ha származtatott lakhatási joguk van is. A lakhatási joggal rendelkező sze­mélyek azonban nem maradnak jogi védelem nélkül. A lakást csak akkor kötelesek kiüríteni, ha pótlakást kap­nak. A lakást viszont nem cserélhe­tik el, mivel nincs személyi lakás- használati joguk. dr. KAROL PLANK egyetemi tanár A MENTOS Azok közé tartozik, akik sohasem unatkoznak. Odahaza a ház, mun­kahelyén a mentőautók körül tesz- vesz. Városban dolgozik, de falun él. Hiába kínáltak munkahelyén lakást, ő a nehezebbjét választotta: átépítet­te és bővítette a szülői házat. Na­ponta ingázik, s ezen nem is akar változtatni annak ellenére, hogy szülőfalujából, Velkenyéből (Vlkyňa) sokan elköltöztek az utóbbi években.- Szeretem a falusi életet, a ter­mészetet - mondja vidáman Tuza László. - A gyerekek is jól érzik ma­gukat Nyáron horgásznak vagy fü- rödnek a Rimában. Jómagam vadá­szom. Most. hogy a házat rendbe tettük, kényelmesen élünk. Az alapiskola elvégzése után a helyi szövetkezetben dolgozott. Amikor betöltötte 18. életévét, hajtá­si jogosítványt szerzett traktorra és motorkerékpárra. A tényleges kato­nai szolgálat letöltése után a sze­mély- és teherautóra is megszerezte a vezető engedélyt. Aztán gondolt egyet és a revúcai erdőgazdaság­ban vállalt munkát. Nappal dolgo­zott, este pedig tanult. Letette az autószerelői és hegesztői vizsgát. Jól érezte magát a munkahelyén, de miután megnősült, otthagyta. Köze­lebb akart kerülni a családhoz, így lett a szomszéd falu orvosi rendelője mentőautójának a vezetője. Közben letette a kötelező egészségügyi vizsgát is.- Azóta két év kivételével mentő­autóval jártam. Sok tragédiának vol­tam a szemtanúja, sok mindent meg­éltem, de nem bántam meg. hogy ezt a szakmát választottam. Főleg az első években gyakran egyedül jár­tam. így elmondhatom, hogy amióta mentőautóval járok, 62 gyereket se­gítettem a világra. Vagy akkor ér­keztem, amikor a szülés már meg­kezdődött, vagy útközben kellett megállni. Aztán újra a volánhoz ülni, hogy mielőbb a kórházba érjünk. Ilyenkor az ember a gázpedálra lep, villog a kék fény. Az utat figyelem, de a betegről sem feledkezem meg. Gyakran mostoha időjárás köze­pette, éjszaka szólította a köteles­ség ismeretlen falvakba. Sohasem számolta, hogy hány rászoruló bete­get vitt a járási kórházba, de azt határozottan tudja, hogy 1,25 millió kilométert tett meg baleset nélkül. Mentősként az ország számos váro­sában megfordult, beteget vitt vagy beteget hozott. Sohasem nézte, hogy belefér-e a munkaidőbe, meg­szokta, hogy mindaddig szolgálat­ban van, amíg a garázsba nem ér, vagy a váltás meg nem érkezik. Szombaton és vasárnap ugyanúgy helyt kell állnia, mint a hét bármelyik napján.- A gépjárműnek, főleg ha men­tőautóról van szó, műszakilag min­dig rendben kell lennie. Erre mindig ügyeltem. Sajnos, a közúti forgalom­ban résztvevő gépjárművezetők nem mindig adják meg a mentőautó­nak kijáró elsőbbséget. Ha az ember nem vigyáz, könnyen baj érheti. Az utak túltelítettek, ez nehezíti mun­kánkat, pedig néha perceken múlik a mentőautóban levő beteg' élete. Munkahelyén, a Šafárikovói Egész­ségügyi Intézetben alapító tag­ja annak a szocialista munkabrigád­nak, amelynek tagjai az ezüst jelvé­nyért versenyeznek. Az intézet köz­lekedési osztályán a pártcsoport ve­zetője és az intézet pártalapszerve- zetének alelnöke. Tavaly ősztől már nem vezet mentőautót, garázsmester és szerelő lett. Ma már csak akkor ül a mentőkocsi volánja mögé amikor valakit helyettesíteni kell. A baleset nélkül megtett kilométerek száma ezután már csak lassan növekszik, de abban bízik, hogy a nyugdíjkor­határ eléréséig meglesz legalább a másfél millió kilométer.- Tizenegy mentőautónk van, igaz, nem a legkorszerűbbek. Adó­vevő készülékkel csak a fele van (A szerző felvétele) ellátva. A kisebb javításokat helyben végezzük el. Jó, összeforrott, ta­pasztalt kollektívánk van, tagjai min­dent megtesznek azért, hogy felada­tukat a lehető legjobban ellássák. Természetesen türelmetlenül várjuk a korszerű mentőautókat. Egy ismerőse zavarja meg be­szélgetésünket. Afelől érdeklődik, hogy ott lesz-e a jövő heti vadásza­ton. A nemleges válasz meglepi a kérdezőt, hiszen Tuza László a krá­li vadásztársulat elnöke. Ö azonban bosszankodva csak ennyit mond:- Az utóbbi időben több időt töltök a papírmunkával, mint a vadászat­tal. S amióta a marxizmus-leniníz- mus esti egyetemét is elvégeztem, előadóként is tevékenykedem. Mindezt nem panaszként mondom, de szeretem ha rendben mennek a dolgok, még akkor is, ha ennek a kedvtelésem látja kárát. Ápolónő jelenik meg a garázs ajtajában. A szolgálatos mentőst ke­resi, de az kint van valamelyik be­tegnél Balesetről lévén szó, nem marad más hátra, minthogy a ga­rázsmester üljön a volán mögé. Gyorsan kipróbálja a féket, majd miután az orvos is beül a kocsiba, szirénázva hagyja el az egészség- ügyi intézet udvarát. NÉMETH JÁNOS A Hradec Kráiové-i Elektrotechnikai Kerámiai Kutatóintézet munka­társai sikereket érnek el az új típusu integrált áramkörök kifejleszté­sében. A kutatásokhoz közvetlenül kapcsolódik a lanškrouni Tesla vállalat gyártási programja. Az új integrált áramköröket felhasznál­ják a repülőgépiparban, az atomenergia-iparban,a távközlésben és különféle mérőműszerek gyártásában. A felvételen Jifi Krulm lát­ható. (Jan Vrabec felvétele-ČTK) Az ügyvédség jelene és jövője Kihasználatlan lehetőségek Más kárán tanul az okos - véle­kedik a jogi esetek iránt érdeklődő barátom, s nyomban közli is legfon­tosabb tanulságát: nincs az az egy­szerű eset, amelyet a jogászok ne tudnának bonyolulttá tenni. Ezért ő mindaddig nem mond és nem ir alá semmit, míg jogásszal meg nem vitatja ügyét. Valóban, lehetetlen, hogy jogi neveléssel, az újságok jogi tárgyú cikkeivel jogászt lehetne ké­pezni a szakmunkásból, orvosból vagy mérnökből. A jogszabályok rengetegében rendszerint még a jo­gászok sem ismerik ki magukat, hi­szen többségük a diploma megszer­zése után a jognak csupán egy szúk területén mozog - büntetőjogra, munkajogra, biztosítási jogra szako­sodik. A jogásztársadalom sajátos helyzetű és küldetésű tagjai az ügy­védek, akiknek a jog minden terüle­téhez érteniük kell. A jog iránt megnövekedett érdek­lődés, a szocialista demokrácia továbbfejlesztése, az állampolgárok jogainak és jogos érdekeinek védel­mére helyezett hangsúly felvetette az ügyvédek által nyújtott jogi szol­gáltatások színvonala lényeges javí­tásának követelményét. Hogy ügy­védre szükség van, azt ma már senki sem vonja kétségbe. Az igaz­ságszolgáltatás fejlődésének két­ségkívül egyik legnagyobb eredmé­nye a független védelem intézmé­nyesítése. ,,A vádlottnak védő kell. . Ami az orvos a betegnek... az a vé­dő a bűnösnek..." - magyarázta az ügyvéd nélkülözhetetlenségét majd száz éve Eötvös Károly, aki védő­ként szállt szembe a bűnüldöző ha­tóságok önkényével. Mai felfogá­sunk tovább megy az ügyvédek nél­külözhetetlenségének indoklásá­ban; az ügyvédi jogsegély a szocia­lista törvényesség garanciarendsze­rének alkotóeleme. Egy felmérés szerint mintegy 15-20 jogviszony­ba kerülünk egyetlen nap folya­mán, és amint azt a jogászokat kár­hoztató barátom is megállapította, nincs az az egyszerű jogviszony, eset, melyben egy jogász káoszt ne teremthetne. Hogy a káosz, a jogvi­ta, a pereskedés lehetőségeit meg­előzzük, szükség van az ügyvédre a büntetőjog területén kívül, például a szerződések megfogalmazásánál is. Szerződést persze bárki megfo­galmazhat és perbeli képviseletet is elláthat bárki - jogi diploma nélkül. Az ügyvédeknek egyelőre csak a büntetőeljárásban van monopol­helyzetük. Védő csak az ügyvédi munkaközösség tagja lehet, talán azért is, mert a védelemhez, a védő­höz való jogot az alkotmány biztosít­ja. Ám az ügyvédek azzal, hogy részt vesznek a bírósági tárgyaláson és a védőbeszédükben megismétlik azt, amit a vádlott már elmondott a nyomozás során vagy a bírósági tárgyaláson, távolról sem merítik ki azokat a lehetőségeket, melyeket a törvény nyújt számukra az igazság megállapítása és érvényre juttatása érdekében. Petrocelli vagy akár Eötvös Ká­roly mai utódai csupán kivételesen vesznek részt az eljárás nyomozati szakaszában, a bizonyítékok gyűjté­sében, holott gyakorlati szempont­ból ez az eljárás legfontosabb része. Az ügyvédek részvétele inkább csak a büntetőeljárás leglátványosabb szakaszára, a bírósági perre korlá­tozódik. Az ügyvéd és ügyfele bizal­mas kapcsolatát, s ezzel az ügyvédi szolgáltatások iránti bizalmat megin­gatja a túlságosan gyakori helyet­tesítés is, amikor az ügyvéd maga helyett valamelyik - az ügyet nem ismerő - munkatársát vagy a fogal­mazóját (ügyvédbojtárját) küldi el a tárgyalásra. Sajnos, az említett hiányosságokkal korántsem merült ki az ügyvédi szolgáltatások kritiká­ja. Mindezt végül nem is tagadják a szlovákiai ügyvédség vezetői sem. Ám a fogyatékosságok okait leg­alább magyarázni tudják és - főleg - határozott koncepciójuk van szol­gáltatásaik színvonalának emelé­sére. A magyarázat lényege: kevés az ügyvéd. Szlovákia 5 milliós lakossá­gának jogi szükségleteit mindössze 225 ügyvéd látja el, míg egy hasonló lélekszámú szovjet városban 700-800, s a tízmilliós Magyaror­szágon 1700-1800 ügyvéd működik (ám a többi szocialista országban sem ilyen kedvezőtlen a helyzet). A 225 szlovákiai ügyvéd megterhe­léséről szólnak a következő adatok: évente 45 ezer perbeli képviseletet látnak el, több mint százezer jogi tanácsot adnak, tízmillió koronát meghaladó értékben nyújtanak in­gyenes jogi szolgáltatásokat, s egy- egy ügyvédnek havi 12-15 ezer ko­ronát kell „hoznia" az ügyvédi mun­kaközösség számára - a jogászpá­lyák között egyáltalán nem ki­emelkedőnek számító - fizetéséért Ami az ügyvédi szolgáltatások fejlesztésére vonatkozó elképzelé­seket illeti, érdemes legalább távira­tilag megemlékezni róluk: ki kell dol­gozni az ügyvédi etika alapszabá­lyait, javítani kell az ügyvédségen belüli kádermunkát, az ügyvédi fo­galmazók megvalósításának rend­szerét; több figyelmet kell fordítani az ügyvédi fogalmazók képzésére, illetve az ügyvédek szakmai to­vábbképzésére, ismereteik bővíté­sére, hiszen a bíróságokon és az ügyészségeken is rendkívül erős szakosodás folyik már nem is annyi­ra büntetőjogra vagy polgári jogra, de még jobban leszűkített területek­re (például a közlekedési bűncselek­ményekre), s az ügyfelek érdekei megkívánják, hogy az ügyvéd kép­zettsége se maradjon el a bírák, ügyészek, nyomozószervek, üzemi jogászok képzettségétől. Lényege­sen csökkenteni kell az ügyfeleik bizalmát megingató helyettesítések számát, gondoskodni kell a kiskorú gyermekek érdekeinek sokoldalú védelméről. A felsorolt törekvések többsége valóban dicséretes szándékról ta­núskodik. Látni kell azonban azt is, hogy megvalósításuk az ügyvédek mai létszámának többszörösere va­ló emelése nélkül csak tovább csök­kentené az ügyvédi szolgáltatások színvonalát. Az a harminc fő, akikkel az ügyvédek létszámát szeretnék emelni az eljövendő években, nem­hogy a jelenlegi színvonal maga­sabb szintre emeléséhez, de az újabb törekvések megvalósítására sem lenne elegendő. FEKETE MARIAN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents