Új Szó, 1988. január (41. évfolyam, 1-24. szám)
1988-01-11 / 7. szám, hétfő
0-7ófia belvárosának egyik utOZ cájában szerényen húzódik meg a Csehszlovák Kulturális és Információs Központ. Sokkal köny- nyebb megtalálni azt az üzletet - pár méterrel tovább amelyben cseh és szlovák könyveket, hanglemezeket. dísz- és emléktárgyakat árulnak. Itt aztán eligazítást is adnak: hogyan lehet megtalálni a központot. így jutottam el oda én is... Jirí Macek igazgató szívesen tájékoztatott munkájukról.- Szófiai intézményünk nem olyan reprezentatív, mint például a berlini vagy akár a budapesti. Sőt, Budapesten már épül az új CsehRendszeresen bemutatjuk a csehszlovák politikai plakátokat is, és dicsekvés nélkül állíthatom: ez a kiállításunk minden alkalommal atrak- tív. A negyedik: a képzőművészeti vándorkiállítás. Mai festők, grafikusok munkáit mutatjuk be. Különösen a szlovák grafikusok népszerűek Bulgáriában... Általában a Trenčíni Galéria szállítja kiállításainkra a legjobb anyagot. • E kiállítások látogatottsága alapján összeállítható valamilyen népszerűségi sorrend?- A legtöbb látogatót a tudományos-műszaki fejlődést dokumentáló tárlatok vonzzák, mégis ez okozza nekünk a legtöbb gondot, ugyanis ehhez a kiállításhoz sokkal nagyobb segítségre és támogatásra lenne szükségünk, hiszen az eredmények dokumentálása minden másnál nehezebb. Nem elég felakasztani a falra egy-egy képet... Tevékenységünkben, sajnos, egyre inkább háttérbe szorul a kultúra, hiszen a műszaki és a gazdasági élet kérdései nagyobb tömegeket foglalkoztatnak. • Az intézet azonban a nevében hordozza a ,,kultúrát“-t. Wels - az áttörés éve? JEGYZETEK AZ OSZTRÁK FILMNAPOKRÓL Kapcsolatépítők Csehszlovák kultúra - Bulgáriában szlovák Kulturális és Információs Központ, amely a legnagyobb ilyen intézmény lesz Európában. A szófiai - hogy úgy mondjam - méretre szabott. • Szavai azt sugallják, hogy általában sok vendégük van.- Igen, valóban sok vendég jár hozzánk. De ennek az „alapjait“ odahaza raktuk le. A csehszlovák -bolgár kapcsolatok mindig is jók voltak. Nagyon sok bolgár főiskolás, elsősorban villamos-, gépész-, építész- és vegyészmérnök végzett nálunk. Eddig körülbelül tízezer olyan bolgár szakembert tartanak számon, aki Csehszlovákiában tanult. • Sokuknak, úgy tudom, már kapcsolatuk is volt Csehszlovákiával.- Nagyon sok főiskolásnak a második világháború kitörése szakította félbe a tanulmányait, vagy legalábbis módosította korábban elképzelt életét. Sokan bekapcsolódtak közülük az ellenállási mozgalomba, a szlovák nemzeti felkelésben is harcoltak. Akik hazakerültek, mind a mai napig úgy ápolják egykori emlékeiket, hogy idejárnak. Vagyis, már közvetlenül a ^felszabadulás után kialakult azoknak a köre, akiknek fontos lett a csehszlovák kultúra. Akkor ez a központ teljes mértékben megfelelt a követelményeknek, de ma már egy-egy kisebb rendezvényhez sem elég tág a nagyterem. • Feladataik változása mellett a vendégek érdeklődése is változott?-... Akik idejárnak, azok zömét a tudományos-műszaki haladás foglalkoztatja. Tekintve, hogy ennek alapjait csehszlovák felsőoktatási intézményekben sajátították el, a csehszlovák tudomány és technika vívmányai iránt érdeklődnek. Tulajdonképpen ez mondható el a jelenlegi „negyvenesekről" is, a fiatalabbakró! meg nem is beszélve. • Miként tudnak megfelelni ennek az érdeklődésnek, egyáltalán: milyenek a lehetőségeik?- Elsősorban kiállításokat rendezünk. Vannak időszakos kiállításaink, de rendszeresek a műszaki vándorkiállítások is, amelyeket Bulgária nagyobb városaiban tekinthet meg a közönség. • ,,Főszezon“ van-e az önök tevékenységében?- Nincs. Tevékenységünk egészéves tevékenység, hiszen négy különböző témájú vándorkiállítást rendezünk rendszeresen, s ezek katalógusainak elkészítése tulajdonképpen egész évben tart. Ez, persze, nem veszi igénybe a teljes személyzetet, dehát, mint mondottam, a munkánk sokrétű. Az egyik kiállítás a műszaki együttműködést dokumentálja, a másik a természetvédelemről szól, és a mezőgazdasági múzeummal közösen rendezzük.- Mint említettem: elsősorban a fiatal művészek bemutatását, népszerűsítését tartjuk szem előtt. Persze, ez nem azt jelenti, hogy az ismert csehszlovák előadó- és képzőművészek bulgáriai látogatását ne szorgalmaznánk szívesen. • Tevékenységüknek, gondolom, hagyományos formái is vannak.- Igen, ilyenek a filmvetítések, amelyeket elsősorban az idősebbek látogatnak, különösen akkor, ha régi filmeket tűzünk műsorra. Napjaink filmművészete iránt inkább a fiatalok érdeklődnek. 0 A helyhiány miben gátolja önöket?- Ez különösen a fiatalokkal való munkában okoz gondot. Rendezhetnénk például videodiszkókat, amelyeket Csehszlovákiáról szóló filmekkel tarkíthatnánk. Ezt most azért említem, mert Bulgáriában a videodiszkó nagyon népszerű a fiatalok körében. Persze, műszaki feltételeink is szerények jelenleg. • A jövőtől mit várnak?- Épül Szófia új városközpontja. A Bolgár Nemzeti Bank épülete már elkészült, akárcsak az új Opera, de épül az új metróállomás is, s valahol ott, a környéken mi is kaphatnánk telket... Új, az eddiginél jobb körülmények között sokkal jobb tevékenységet tudnánk kifejteni. Mindenesetre reménykedünk, hiszen azok a szakemberek és közéleti személyiségek, akik egykor nálunk tanultak, nálunk szerezték diplomáikat, most vannak abban az életkorban, amikor vezető beosztásba kerülnek. Bízunk benne, hogy számíthatunk segítségükre. • önök itt, Bulgáriában, miben látják küldetésüket?- Remélem, nem tartja nagyképűségnek, ha azt mondom: mi itt kapcsolatépítők vagyunk. Két baráti ország minél szorosabb kapcsolatát szorgalmazzuk. MÉSZÁROS JÁNOS Az osztrák filmnapokat az idén már tizedszer rendezték meg, s Veiden, Kapfenberg után, negyedszer került sorra Welsben. És bár igazán nagy vagy filmtörténeti jelentőségű filmekkel egyáltalán nem találkozhattunk, mégis igen fontos jelenségek tanúi lehettünk. Welsben az idén - a jövő szempontjából - a viták voltak a legfontosabbak. Az osztrák filmnapok sajátossága ugyanis az, hogy a viszonylag sűrű program mellett is, a feszti- váli órák legalább felét a szakmai találkozások, viták sora teszi ki, melyeken évről évre megtárgyalják az osztrák filmterúletek, műfajok pillanatnyi helyzetét. A finanszírozástól a filmsajtóig, a filmes képzéstől, a filmmel foglalkozó asszonyok, nők helyzetéig mindenről információt kaphat az ember, vitákat hallhat, tanulságokat vonhat le. Az idei év vitáinak nagy tanulsága, hogy a viták reális végkövetkeztetésekhez vezető, komoly programot adó munkaértekezletté váltak, míg korábban inkább álmok és vágyak felsorolásának fórumai voltak. Idén Welsben kiegyenlítettebb, egységesebb átlagos szakmai színvonalat láthattunk, mint a korábbi években, igaz viszont, hogy ez az átlagszínvonal-emelkedés a kiemelkedő művek hiányával párosult. Az is igaz azonban, hogy az ígéretesebb vagy kiemelkedőbb filmek nem mindig azért hiányoztak Wels- ből. mert nem készítették el őket. Az osztrák producerek egy csoportja, éppen azért, mert kis és voltaképpen tőkeszegény producer, taktikai okokból nem engedte a már elkészült, s ígéretesnek tartott filmjét Welsbe, félt, hogy a film előzetes hírén (gazdaságilag visszaütő) csorba eshet. E kockázatot nem vállaló produceri magatartás megfosztotta Wels hazai és külföldi vendégeit néhány ígéretes produkciótól és nem segítette az éves filmtermés teljes megtekintésének és felmérésének lehetőségét. Sót, ez azzal járt, hogy gyakorlatilag egyetlen osztrák producer készítette mozi-játékfilm sem került el Welsbe, s producerként az osztrák televízió uralta a terepet. Hogy mégis voltak mozifilmek a fesztivál-műsorban, az az osztrák filmnapok svájci mintára bevezetett alapelvének köszönhető: osztrák alkotók bármely országban készült filmje bemutatható Welsben. így került Peter Ily Huemer amerikai filmje (Apu. egy puszit éjszakára!) a nyitó- műsorba. A bécsi születésű fiatalember első játékfilmje nem igazán meggyőző alkotás. Tartalmát leírni sem érdemes, mert mesteri szellemességgel fogalmazza meg a film jelmondata: A férfi öreg volt, a lány hideg. Ennél több nem is történik a filmben. Az egyetlen igazán figyelemre méltó és szép egész estés film Ruth Beckermann rendezőnő Papírhidja, mely irodalmi hangvételű, személyes hangú utazás az írónőként is elismert rendező családi múltjába: a romániai Bukovina mai zsidó közösségének világába. A Nurith Aviv izraeli operatörnővel közösen készített film képi világa lenyűgözően szép, maga a film is roppant érdekes, meggyőző, és ennek, valamint az egzotikus témának köszönhető, hogy az idei Berlinalét követően tucatnyi országban bemutatták és számos televízió vásárolta meg. Ugyancsak emlékezetesnek mondható Káthe Kratz rendező Marlene - az amerikai álom című filmje, mely osztrák-NSZK tv-koprodukció- ban készült, és negyedik része az Életvonalak című sorozatnak, melyről Káthe Kratz csak annyit mond: „Ciklus lesz“. Ez a film az 50-es évek Ausztriájába repíti vissza a nézőt, s annak az 1955-ös évnek az eseményeit mondja el két nő, egy anya és tizenhat éves lánya szempontjából, melyben a szövetséges csapatok kivonultak Ausztriából és megszületett az örök semlegességet fogadó Ausztria. Sok érdekes részlet hívja fel magára a figyelmet a filmben, melyben azonban sok a történelmi pontatlanság és amelyben a főszereplők játéka is sok kívánnivalót hagy maga után. Kcatz ereje a hangulat- és helyzetteremtésben mutatkozik meg, ez a film sok más hibáját feledteti. Egzotikus világba kalauzolt az algériai Said Manafi 105 perces néprajzi filmje, mely az Atlas hegység lakóinak párválasztási, eljegyzési és esküvői szokásait mutatja be, jól fényképezve, látványosan. Két filmmel is jelentkezett a Bécsben tanult iráni M. R. Karimi (Az éjszakai pillangó halála, Peter fél), ebből az elsőnek említett egyszerűen rossz volt. a második közepes alkotás, mely az AIDS-szel foglalkozik, és meglehetősen „rendelt film szaga“ van... Figyelemre méltó Peter Pevny Szafari című alkotása, mely egy Varázslatos Afrika címmel filmet forgatni szándékozó pár érdekes utazása Mozarnbikban. A pár a romantikus Afrika helyett a háborús és forradalmi Afrikát fedezi fel. Kemény, ügyesen megcsinált, politikailag igen pozitívan megítélhető film, jó kameramunkával, jó tempóval. Végül Wels igazi szenzációval is szolgált. Kertész Mihály Szodoma és Gomora című 1922-ben készült alkotásáról van szó, mely máig is a leglátványosabb és legdrágább osztrák filmnek számít. Az egykor majdnem háromórás filmből csak harminc perc maradt meg az osztrák filmarchívumban, de magyar, NDK, NSZK, szovjet archívumokban talált részletek segítségével, Dr. Walter Fritz irányításával, egy tíz főből álló csoport rekonstruálta és újravágta a filmet, mely most másfélórás, de remélik, hogy az idők folyamán a még hiányzó részekből is előkerül valami. Több vetítésen mindig táblás házak előtt futott film, melyet élő zongorajáték kísért. Kertész Mihály ebben a filmben (szemlátomást Griffith Intolerance-ének hatására) kitűnő tömegmozgatónak és nagyszerű rendezőnek bizonyul, és ez a munkája máig kiemelkedő alkotás. Az eseményeket tv-stábok rögzítették. Welsben az osztrák filmnapokon az osztrák film végrehajtotta a nagy áttörést: eljutott a legszélesebb hazai közönséghez, és felhívta magára a tartományi és szövetségi vezetők figyelmét, miközben maguk az alkotók számos pontban egységes álláspontra jutottak, létfontosságú konzekvenciákat vontak le és ezekkel kapcsolatban is közös álláspontokat alakítottak ki. A külföldi szemlélőnek úgy tűnt, alulról, az alkotók részéről annyira tisztázódtak a nézetek, hogy ígéretes fejlődés várható a közeljövőben, és annyi figyelem, érdeklődés és anyagi segítség ígérete kísérte a vetítéseket és vitákat, hogy mind gazdasági, mind szellemi, produkciós értelemben egyfelé kezdenek mutatni a csillagok. Welsben úgy tűnt, az osztrák filmtől és filmesektől a viszonylag közeli jövőben sok kellemes meglepetés várható... FENYVES GYÖRGY BIT - LES Antal Pál: Prospektus Ezzel az ötletes és találó címmel jelent meg e napokban Magyarországon Csépai János és Oittner Pál könyve, amely minden bizonnyal a csehszlovákiai olvasók érdeklődését is fölkelti. Két lemez között a lemezlovas mindenféle érdekes történetet, tudnivalót mesél a zenéről, az előadókról. E könyv „lemezlovasai“ is rövid, szellemes, de rendkívül hasznos fejezetekben adnak áttekintést a számítástechnikáról. Akár két mágneslemez cseréje közti szünetben is bele-beleolvashatunk... A könyv elsősorban fiataloknak szól - 14-től 99 éves korig -, hiszen az, aki a számítástechnika iránt érdeklődik, valamilyen téren mindenképpen fiatal. „Tudjuk, hogy a géppel foglalkozó kezdő és haladó amatőrök borzasztóan elfoglalt emberek - írják bevezetőjükben a szerzők -, így nem is reménykedhetünk abban, hogy bárki is elejétől végig egy szuszra elolvassa valamennyi fejezetet. Ezért egy-egy problémakört szeretnénk megvilágítani. “ A BIT-LES a számítástechnika legfőbb területeit fogja át, így nemcsak a mikrók világát, hanem a „nagyok“ működését, alkalmazását is megismerteti. Első része általános szá mítástechnikai tudnivalókat tartalmaz a hardverről és szoftverről, leírja az adatfeldolgozás főbb folyamatait. Milyen gépet válasszunk magunknak? - erre felel az Ágyúval verébre? című fejezet. Ki micsoda? címmel pedig számítástechnikai munkakörökkel ismertetik meg a szerzők az olvasót. A könyv második részének témája a hardver. Megtudhatjuk, mi á bit, a bájt, a tárolócímzés, a számábrázolás, milyen a személyi számítógépek felépítése, megismerhetjük az adatmegjelenítőket, a nyomtatókat, a mágneslemezeket, az optikai jelolvasókat. Amitől intelligens a rendszer: a szoftver a témája a könyv harmadik részének. Tárgyalja a szoftver legfontosabb elemeit, összefoglalót ad a programozási nyelvekről. Vigyázat, adattolvaj! cím alatt az új típusú bűnözés és megelőzés problémáit mutatja be. A negyedik rész összefoglaló címe: Dolgoz(z)unk a számítógéppel! (Miért nehéz programot írni, hogyan szervezzük az adatállományokat, műveletek kerekített számokkal, milyen a jó program és a jó programozó, hibakeresés számítógépes programokban, látogatás egy számítóközpontban.) Az ötödik rész a számítástechnika legfontosabb és legérdekesebb alkalmazásait mutatja be: mit tud a szövegszerkesztő program, mire jó az adatbázis, hogyan segít a számítógép a gyógyításban, mi mindenre jó a számítógépes szimuláció, mi várható a szakértői rendszerektől, hogyan rajzolhatunk a számítógép segítségével - hogy csak néhány témát említsünk. Az utolsó fejezet a számítástechnika nagyjaival ismertet meg, legvégül pedig gyármutatót és angol-magyar, magyar-angol szótárat találunk. A BIT-LES-t - könnyed stílusának megfelelően - számítógéppel készített karikatúrák illusztrálják. H. G. ÚJ SZÚ 4 1988. I. 11.
