Új Szó, 1988. január (41. évfolyam, 1-24. szám)

1988-01-07 / 5. szám, csütörtök

Az ENSZ-fötitkár Irak és Irán képviselőivel tárgyalt Carlucci további támogatást ígért Kuvaitnak • Kivonnak néhány amerikai hajót? (ČSTK) - Az ENSZ-fötitkár szóvivője közölte, Javier Pérez de Cuellar New Yorkban találkozott Irak és Irán ENSZ- képviselőjével, akiknek kifejtette, hogy a Biztonsági Tanács új mandátuma alap­ján milyen lépéseket akar tenni a két ellenséges ország közti tüzszünet elérése érdekében. A szóvivő további részleteket nem közölt, de kérdésekre válaszolva elmondta, hogy a világszervezet főtitkára - aki tavaly szeptemberben járt Bagdad­ban és Teheránban - esetleg újra elláto­gat a két fővárosba, bár egyelőre még nem tervezik ezt az utat. Az öböl térségében tartózkodik ellen­ben Frank Carlucci amerikai hadügymi­niszter. Kedden Kuvaitban tárgyalt az or­szág vezetőivel a kölcsönös katonai együttműködésről, az iráni-iraki háború fejleményeiről és a külföldi flották jelenlé­téről az öbölben. Hírügynökségi jelenté­sek szerint Carlucci további amerikai ka­tonai támogatást ígért Kuvaitnak és az ország vezetőivel megvitatta, hogyan le­hetne garantálni az olajszállítás biztonsá­gát a Perzsa-öbölben. Arab politikai megfigyelők szerint Car­lucci - aki ellátogat még Szaúd-Arábiába, Ománba és Bahreinbe - igyekszik majd elnyerni vendéglátói támogatását az USA öbölbeli katonai jelenlétének további fo­kozásához, a kereskedelmi hajózás vé­delmének ürügyével. Ennek némileg ellentmond a magukat megnevezni nem akaró washingtoni hiva­talos személyiségek tegnap éjszaka tett bejelentése, miszerint a Reagan-kormány azt fontolgatja, hogy belátható időn belül az öbölből kivon néhány hadihajót. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az amerikai A BT egyhangúlag hozott határozatban ítélte el Izraelt Be kell szüntetni a polgári lakosság deportálását (ČSTK) - Az Iszlám Konferencia Szervezeté­nek Jeruzsálem-bizottsá- ga kedden este felszólí­totta az Egyesült Nemze­tek Szervezetét, tegyen lépéseket az izraeli meg­szálló terror beszünteté­se érdekében Ciszjordá- niában és a gázai öve­zetben. Ifran marokkói város­ban ült össze kétnapos rendkívüli tanácskozásra a 15 iszlám ország képvi- selöiDŐI álló bizottság. Nemzetközi lépéseket sürgetett Izrael ellen és javasolta, hogy január 15-ét nyilvánítsák a meg­szállt területek palesztin népével való szolidaritási nappá. Jasszer Arafat, a PFSZ végrehajtó bizott­ságának elnöke az ülé­sen közölte, hozzáférhe­tő adatok szerint négy hét alatt az izraeliek 66 pa­lesztint megöltek, további 600-at megsebesítettek, különböző börtönökben és négy koncentrációs táborban 6700 letartóztatottat he­lyeztek el. Arafat kijelentette: a pa­lesztinoknak joguk van a nemzetközi védelemre, az erkölcsi és anyagi támogatásra. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa keddi ülésén ugyancsak a megszállt arab területek helyzetével foglalko­zott. A BT egyhangúlag elfogadott határozatában kifejezte a kialakult Palesztinok tüntetése Gázában (Telefoto: ČSTK) helyzet miatti nyugtalanságát és a háborús időkben a polgári lakos­ság védelmére vonatkozó genfi kon­vencióra hivatkozva felszólította az izraeli kormányt, szüntesse be a pol­gári lakosság deportálását. Meg­erősítette, hogy az említett konven­ció vonatkozik a megszállt arab terü­letekre és ezért Izraelnek, mint meg­szálló hatalomnak eleget kell tennie a polgári lakossággal szembeni kö­telezettségeinek. flottakötelék elhagyná a térséget. A Pen­tagon csak „hozzá akarja idomítani“ a flotta nagyságát a küldetéséhez. Az elképzelések szerint először az Okinawa helikopterhordozót vonnák ki, amelynek fedélzetéről startoltak az aknakereső heli­kopterek. Ezek tevékenysége állítólag már nem szükséges. Nem kizárt, hogy az Ománi-öbölben cirkáló lowa csatahajót is visszarendelik. A CBS telvíziós társaság emlékezte­tett arra, hogy a flottakötelék fenntartása az öbölben a Pentagonnak havonta 20 millió dollárba kerül. A kormányzat azon­ban hangsúlyozza, hogy az USA politikája a térséggel szemben nem változik. Szaddam Husszein iraki államfő a hadsereg megalakulásának 67. évfor­dulója alkalmából mondott beszédében kijelentette, országa kész megakadályoz­ni az újabb iráni offenzívát, ha Teherán elindítja azt. Bagdadi diplomáciai körök szerint Irán a front legdélibb részén, Bászra iraki kikötővárossal szemben több mint 250 ezer fős sereget vont össze. Szaddam Husszein hangsúlyozta: Irak nem fog beleegyezni semmiféle változta­tásba a Biztonsági Tanács tavalyi júliusi, 598. számú határozatában, amely tűz­szünetre szólít fel, a csapatok visszavo­nására a nemzetközileg elismert határok mögé, valamint a fogolycserére. Követel­te a BT-től, léptessen életbe szankciókat Iránnal szemben. Ismeretes, Irak röviddel a határozat elfogadása után kifejezte egyetértését, míg Irán azt követeli, hogy a tüzszünet életbe lépése előtt nyilvánítsák agresz- szornak Irakot. A teheráni rádió közölte, hogy márci­ustól kezdődően minden iráni orvosnak és egészségügyi dolgozónak egy hóna­pos frontszolgálatra kell mennie. Emellett a legfelsőbb nemzetvédelmi tanács két évről 28 hónapra hosszabbította meg a kötelező katonai szolgálatot. Kütlut megkínozták (ČSTK) - Haydar Kütlut, a Török KP KB főtitkárát, akit novemberi hazatérése óta törvényellenesen börtönben tartanak a török hatóságok, kedden rendkívüli biz­tonsági intézkedések mellett ismételten kihallgatta az ankarai állambiztonsági bí­róság ügyésze. A Cumhuriyet című lap szerint megbilincselve, rabruhában vezet­ték Kütlut a bíróság elé. A védőkön kívül az épületbe senki sem léphetett be. A be­járat előtt a kommunista vezetőnek sike­rült annyit közölnie az újságírókkal, hogy a kihallgatás előtt megkínozták őt. Több éves száműzetés után Kütlu no­vemberben tért vissza Törökországba Ni­hat Sarginnal, a Török Munkáspárt főtit­kárával együtt. Ankarába való megérke­zésük után nyomban letartóztatták és be­börtönözték őket, annak ellenére, hogy hazatérésükkel hozzá akartak járulni a demokratizálás folyamatához. K ilenc évvel ezelőtt döntötték meg Kambodzsában, vietna­mi katonai támogatással, a népirtó Vörös Khmerek rémuralmát. Abban a pillanatban nemigen gondoltuk volna, hogy a vietnami segítség mi­att a Nyugat is, amely korábban felháborodással emlegette Pol Po- ték garázdálkodását - a sajtóban gyakran hasonlították kegyetlenke­déseiket a hitleri módszerekhez - éppen a gyűlölt és rettegett gyilko­sok pártját fogja a romba döntött ország újjáépítésével küszködő fia­tal forradalmi kormány helyett. A polpotisták felett aratott győzelem napja Kambodzsa nemzeti ünnepe. S kilenc éve a nemzetközi politika egyik ütközőpontja is a kambodzsai probléma: a vietnami jelenlét kérdé­se befolyásolta a nagyhatalmak vi­szonyát, a szovjet-kínai kapcsolatok rendezésének egyik pekingi feltéte­le, meghatározza a vietnami-kínai viszonyt, az indokínai országok és az ASEAN-kapcsolatát, s még tovább is lehetne sorolni. Szerencsére a mostani évfordu­lón más a légkör, mint korábban. Egy-két éve az egy helyben to- pogást, a merev álláspontokat em­legettük, most pedig a rendezés körvonalazódó lehetőségeit kell hangsúlyozni. Vitathatatlan, hogy a phnompenhi kormány tavaly augusztusban meghirdetett nemzeti megbékélési programjának eredmé­nyeként, amelyben párbeszédet ajánlott az ellenzéknek - a Vörös Khmerek vezetőinek, elsősorban Pol Pótnak és közvetlen „munkatár­sainak“ a kivételével. A programnak köszönhetően következett be de­cember elejének egyik szenzációja: Hun Sen kambodzsai kormányfő és a legismertebb ellenzéki vezető, Szihanuk herceg találkozója Párizs mellett. Ez a különböző erők közötti közvetlen dialógus kezdetének te­kinthető, s ezért bír nagy jelentőség­gel. Pozitív fejlemény még akkor is, ha nem volt mentes Szihanuk gyak­ran szinte érthetetlen politikai „bak­ugrásaitól“ - előbb lemondta az e hónapra tervezett újabb találko­zót, állítólag a kér másik ellenzéki csoport vezetőjének ellenállása mi­att. Valószínű, hogy Son Sann mel­Elmozdulás lett inkább a Khieu Samphan vezette polpotisták nyomásának engedett. Később közölte, mégis hajlandó ta­lálkozni Hun Sennel, állítólag az ASEAN-országok nem nézték jó szemmel a találkozó lemondását. S ezzel egy újabb fontos tényezőhöz érkeztünk: az eltolódás jelei mutat­koznak az ASEAN-álláspontban is, bár a decemberi manilai csúcstalál­kozójukon nem egyértelmű vélemé­nyek hangzottak el. Dokumentu­mukban szintén főleg a vietnami csapatok távozásának szükséges­ségét hangoztatták (a részleges csapatkivonás egyébként évek óta folyik). Ami viszont figyelmet érdem­lő az okmányban, az ASEAN folytat­ja törekvését a délkelet-ázsiai béke, szabadság és semlegességi zóna, valamint az atomfegyvermentes övezet létrehozására. Ezt a három indokínai ország és a Szovjetunió is támogatja, Washington viszont nem - már csak a térségben lévő tá­maszpontjai miatt sem. A jelek szerint Peking is áldását adta arra, hogy Szihanuk a kambod­zsai kormányfővel tárgyaljon. A leg­újabb fejlemények szerint második találkozójuk is az első színhelyén valósul meg, január végén. Az alku­dozások nagyon kemények, a her­ceg, akinek Phnompenhben magas tisztséget ajánlottak, négypárti kor­mányt akar (a jelenlegi vezetés mel­lett a három ellenzéki szervezet részvételével), francia típusú parla­menti mintára. A vietnami csapato­kat 1990-ig mindenképpen kivonják, s Phnompenhben is úgy vélik, hogy független, szabad Kambodzsát kell létrehozni a nemzeti egyetértés alapján. Azonban az elképzelések­kel minden politikai csoportosulás­nak egyet kell értenie, s el kell azt fogadnia magának a kambodzsai népnek is. Hiszen a megbékélési program egyik pontja: általános vá­lasztások nemzetközi megfigyelők részvételével. Ezért is ódzkodnak Pol Poték a párbeszédtől, nem való­színű, hogy a kambodzsai nép elfe­lejtette bűneiket, s nincs esélyük arra, hogy politikai erőként vissza­térhessenek a porondra. É rdemes tehát odafigyelni a kö­zeljövő eseményeire. A meg­békélési politika sikerével nemcsak a kambodzsai nép súlyos gondjai­nak megoldása kezdődne meg, ha­nem egy egész régióban, Délkelet- Ázsiában is változna a helyzet. Sőt, mint jeleztük, még ennél is széle­sebb vetületei vannak a kambodzsai probléma rendezésének. MALINÁK ISTVÁN A TASZSZ a húsz évvel ezelőtti csehszlovákiai eseményekről A nyugati propaganda rafinált koncepciója Az utóbbi hetekben a nyugati saj­tó egyre többet foglalkozik Cseh­szlovákiával. Az Egyesült Államok és Nyugat-Európa gyakorlatilag minden komoly lapja a cikkek egész sorozatát eresztette meg Csehszlo­vákiáról, értékelve múltját, jelenét és jövőjét - írta Alekszandr Kondra- sov, a TASZSZ szemleírója keddi cikkében. Már az első pillantásra megma­gyarázható ez a fokozott figyelem. Az utóbbi hetekben Csehszlovákiá­ban valóban fontos események ját­szódtak le, így például a gazdasági mechanizmus átalakítása és a tár­sadalom demokratizálása program­jának a jóváhagyása, valamint Miloš Jakeš főtitkárrá történt megválasztá­sa a CSKP Központi Bizottságának decemberi ülésén. Úgy tűnik azon­ban, hogy 1988 elején ez csak fel­gyorsította a Csehszlovákia elleni kampányt, amit a nyugati propagan­da már régen eltervezett. Hagyjuk a nyugati újságírók lelkiismeretére azokat a kitalálásokat és álprognózi­sokat, amelyek a decemberi plénum- ülést megelőzték, s azokat a jelen­legi kísérleteket is, amelyekkel nem is annyira megjósolni kívánják, ha­nem inkább bebeszélni, hogy milyen politikát folytasson a csehszlovák vezetés. Fontos dolog megérteni túl­zott érdeklődésüket a csehszlovák ügyek iránt. Külsőre ezt egyszerűen meg le­het magyarázni - azoknak az évfor­dulóknak az egész sorával, ame­lyekről az idén Csehszlovákia meg­emlékezik. A nyugati sajtó figyelmét különösen leköti az 1968-as esemé­nyek évfordulója, ezek kezdetének a CSKP KB 20 évvel ezelőtti januári ülését tartják, amelyen Alexander Dubček foglalta el a legmagasabb párttisztséget. Csehszlovákia fejlő­désének húsz évvel ezelőtti drámai pillanatai azok, amelyekkel a jelek szerint a nyugati sajtó a közeljövő­ben foglalkozni akar. Nemcsak a „prágai tavaszt" kívánja ünnepelni vagy befeketíteni a testvéri szocia­lista országok által csehszlovák népnek nyújtott internacionalista se­gítséget, ahogyan azt az elmúlt években tette. Most, s ez számos publikációból kitűnik, sokkal rafinál­tabb módszert választottak. Mind gyakrabban és erőszakosabban akarják bemagyarázni azt a gondo­latot, hogy a Szovjetunióban folyó átalakítás és nyitottság számos vo­natkozásban azonos a „prágai ta­vasszal“, s hogy a CSKP akkori vezetése állítólag húsz évvel meg­előzte az SZKP-t a reformok és a demokratizálás megvalósításával. S ebből adódik a következtetés: a CSKP jelenlegi vezetőségének át kell értékelnie a „prágai tavasz“ vezetőinek szerepét, megengedni az ellenzék szabad tevékenységét, röviden szólva megismételni mind­azt, ami Csehszlovákiában 1968 januárja után történt. „Demokratizálás", „megújho­dás“, valamint más jelszavak és felhívások, amelyek a CSKP KB ja­nuári ülése után az országban meg­jelentek, valóban sok mindenben azonosak azokkal, amelyek jelenleg erőteljesen hallatszanak a Szovjet­unióban. Maga a januári plénumü- lés, amelynek határozataiban szó volt a Szovjetunióval való szilárd egységről, a szocialista demokrácia további fejlesztéséről, a gazdaság és a társadalom életében a hibák következetes felszámolásáról, a csehek és a szlovákok szövetsé­gének erősítéséről a lenini nemzeti­ségi politika elvei alapján, vagyis maga a plénumülés az ország életé­nek objektíve szükséges eseménye volt, s a kommunisták és a csehszlo­vák állampolgárok többségének tel­jes támogatását élvezte. A kérdés azonban így hangzik: Mi következett azután? S lehet-e hasonlóságról be­szélni a között, ami úgy került be a politikai szótárba, mint az 1968-as csehszlovákiai események, valamint a Szovjetunióban folyó jelenlegi áta­lakítás között? Hasonlítsuk össze például a párt­nak a társadalom életében napjaink­ban betöltött szerepét a Szovjetuni­óban, valamint húsz évvel ezelőtt Csehszlovákiában. Most egyértel­műen az SZKP vezető szerepének szilárdulásáról, a párt újító szellemű elméleti és gyakorlati törekvéseinek nemzetközi elismeréséről lehet be­szélni, ami meggyőzően beigazoló­dott a nagy október 70. évfordulója alkalmából rendezett jubileumi ün­nepségeken jelenlevő külföldi részt­vevők felszólalásaiban is. Viszont a januári plénumülés határozatai lé­nyegében papíron maradtak, mert a CSKP akkori jobboldali-opportu­nista vezetése nem volt képes reális akcióprogram kidolgozására a gaz­daságban, a szociális szférában és a kultúrában. E vezetés irányvonala ezen túlmenően nemcsak a párt helyzetének gyengüléséhez veze­tett, hanem az országban a szocia­lizmus alapjainak aláásásához is. Amint a Rudé právo hétfői számá­ban írta, ez azért következett be, „mert közvetlenül a pártvezetésben megalakult a jobboldali-revizionista csoport, amely a demagóg jelszavak leple alatt törekedett a párt fő irány­vonalának revíziójára, a szocialista társadalom politikai struktúrájának szétzilálására, a kispolgári ösztö- nösség javára és a CSSZSZK kül­politikai irányvonalának megváltoz­tatása érdekében. Ezáltal teret nyi­tott a szocialistaellenes erők tevé­kenységéhez.“ Hasonlítsuk össze azt is, hogy a Szovjetunióban folyó átalakítás miként tükröződik a szocialista or­szágok közötti kapcsolatokban. Ezek kétségkívül erősödtek és új tartalommal gazdagodtak. Országa­ink vezetőinek találkozói, kontaktu­sai gyakoribbakká és gyümölcsö­zőbbekké váltak. A tapasztalatcsere szélesebb körű és konkrétabb. Akti­vizálódott az együttműködes a Var­sói Szerződés és a KGST kereté­ben. Mindez feltűnően eltér attól, ahogy 1968-ban korlátozódott Csehszlovákia külpolitikai, kulturális és pártvonalon való együttműködé­se barátaival és szövetségeseivel. Most a szocialista országok párt- és állami vezetőinek nyilatkozataiból tucatszámra lehetne idézni, hogy tá­mogatják a Szovjetunió erőfeszíté­seit a társadalom megújítására. Mi köze van mindennek a szocializmus sorsa miatti nyugtalanság és aggo­dalom azon megnyilvánulásaihoz, amelyeket 1968-ban a testvéri pár­tok és országok vezető képviselői intéztek a CSKP akkori vezetéséhez a különböző találkozók és látogatá­sok alkalmával? De össze lehet hasonlítani a tár­sadalom olyan fontos politikai esz­közének a szerepét is, mint amilyen a tömegtájékoztatás. A szovjet sajtó, hűen legjobb hagyományaihoz, az átalakítás időszakában a párt aktív segítőtársává vált. „Az SZKP nagy­ra értékeli a tömegtájékoztató esz­közök hozzájárulását az átalakítás­hoz.“ Ezekkel a szavakkal fordult Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtit­kára az újságírókhoz. Azt, amilyen szerepet a húsz évvel ezelőtti Cseh­szlovákiában a tömegtájékoztató eszközök a párttal szemben betöl­tötték, jól lehet érzékeltetni a nyu­gatnémet Dér Spiegelből vett idézet­tel (1968. július): „Csehszlovákiá­ban már létezik igazi ellenzéki párt - ez a sajtó.“ Mi köze van tehát a szovjet átala­kításnak az 1968-as csehszlovákiai eseményekhez? Mit kell tehát a jelenlegi csehszlo­vák vezetésnek revideálnia és meg­ismételnie, s főleg a CSKP Központi Bizottságának decemberi plénumü- lése után, amely kitűzte a gazdasági és szociális változások terjedelmes programját? Legyen bármilyen átgondolt és rafinált a nyugati propaganda kon­cepciója a szovjet átalakítás és a húsz évvel ezelőtti csehszlovákiai események közös vonásairól, aligha tudja befolyásolni az emberek tuda­tát. Ezekből a közös vonásokból ugyanis egyetlen dolog hiányzik - az igazság. (ČSTK)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents