Új Szó, 1988. január (41. évfolyam, 1-24. szám)

1988-01-06 / 4. szám, szerda

Új gondolkodásmódot, hatékonyabb munkát

A színvonal nem csökkenhet

Köztudott, az iskola elsődleges feladata az ifjú nemzedékek sokoldalú felkészítése az életre és a munkára. Minthogy e feladat teljesítésének színvonalától meghatározó mértékben függ társadalmunk előrehaladásának üteme, nemcsak mind hatékonyabb módszereket kell keresnünk szüntelenül, meg kell teremtem az eredményes munkához szükséges megfelelő feltételeket is, melyek közül kettő alapvetően fontos.

Mindenekelőtt olyan pedagógusokra van szükség, akik szakmai, politikai és emberi szempontból egyaránt kepesek eleget tenni a növekvő követelményeknek. A második, az anyagi-műszaki ellátottság Ha csak az egyik is hiányzik, vagy nem megfelelő, korszerűtlen, aligha számíthatunk sikerre. Az elsővel kapcsolatban szeretnék elmondani any- nyit, hogy a több mint huszonkét éve tartó pedagógiai pályám során volt alkalmam tapasztalni, mennyire fontos, sőt meghatározó erejű a pedagógus személyisége, felkészültsége és emberi tartása a tanulók tudásának gyarapításában, jellemük formálásában. Ebből is, a fentebb mondottakból is következik: nincs helye a „katedrán“ olyan pedagógusnak, aki képességeit tekintve nem áll feladata magaslatán, de attól sem várhatunk .eredményes munkát, aki számára csupán kenyérkeresetet, megélhetési lehetőséget jelent ez a nehéz, de csodálatos hivatás. Tapasztalom, még mindig van ilyen pedagógus, nem kevés, és ez törvényszerűen megmutatkozik egyik-másik tantárgy tanításának az eredményességében, illetve eredménytelenségében, a mi intézményünkben is. Az iskolával szemben támasztott igények kielégítése közben bizonyára sikerül elérni, hogy ezek a pedagógusok

minél előbb gyorsan és lényegesen változtatnak a munkához való viszonyukon. ellenkező esetben kénytelenek lesznek elhagyni a pályát

A személyi feltételek kérdéskörénél összehasonlíthatatlanul súlyosabb gondot jelentenek számunkra az anyagi-targyi feltételek, melyek között iskolánk működik Már az sokat elárul nehézségeinkről, hogy intézményünk mintegy 1000 tanulóját tíz helyen, egymástól távoleső épületekben oktatjuk-neveljük. E „szétszórtság“ nemcsak a pedagógiai tevékenységet nehezíti, hanem az iskolavezetés irányító és szervező munkáját is, nem beszélve a velejáró plusz anyagi kiadásokról, főként a segédeszköz-ellátásra gondolva, hiszen külön kell biztosítani mindenhova segédeszközt, a „szétszórtság“ miatt ugyanis cseréjük elképzelhetetlen. Ugyanígy a pedagógusok közötti közvetlen és operatív tapasztalatcsere is. Gondolom, az elmondottakból már nyilvánvaló, nem jobb a helyzet a napközi otthon, valamint a gyerekek étkeztetése körül sem.

A főépületben, mely egyúttal a közgazdasági szakközépiskola otthona is, található az étkezde. 360 személyre készült, mégis körülbelül 900-an étkeznek benne naponta. Az étrenddel, az ételek minőségével nincs különösebb gond, a túlzsúfoltság miatt azonban aligha beszélhetünk kulturált étkezésről, annak ellenére sem, hogy a szakközépiskola vezetésével igyekszünk a lehető legjobban kihasználni az adott lehetőségeket, hozzájuk igazodva megszervezni tanulóink és a középiskolások étkeztetését.

Sajnos, nincs külön napközink. Kilenc napközis osztályunk a főépület melletti fabarakokban kapott helyet, melyek a hatvanötös árvíz idején kényszermegoldásként szülétVonzóbb foglalkozásokat

Az Ipolybalogi (Balog nad Ipľom) Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolának jelenleg 278 tanulója van. Ebben a tanévben két napközis osztály működik, az egyikbe 27, a másikba pedig 24 tanuló jár Iskolai klubunkat 25 növendékünk látogatja. A gyermekekkel három nevelő foglalkozik.

A napközi és az iskolai klub iránt évről évre nagyobb az érdeklődés, s ez többek között azzal függ össze, hogy környékünkön is mind több nő jár munkába. Nekik a Piéta varróüzeme és a Tesla nemzeti vállalat egyik részlege kínál munkalehetőséget.

Mint a legtöbb iskolában, nálunk sincs külön osztálya a két napközinek és az iskolai klubnak, tehát a tanulók ugyanott töltik a délután egy részét, ahol a délelőttöket. Tudjuk, ez nem eszményi megoldás, de más lehetőségünk egyelőre nincs. Ennek ellenére igyekszünk mindent megtenni annak érdekében, hogy tanulóink hasznosan és változatosan töltsék a délutáni órákat. Kellő figyelmet szentelünk a tananyag ismétlésének, igyekszünk elérni, hogy növendékeink itt készüljenek föl a másnapi tanításra, s itt készítsék el a házi feladataikat is. Ugyanakkor nem feledkezünk meg a gyermekek természetes mozgásigényéről sem. Iskolánkban jók a sportolási lehetőségek. Télen a jól fölszerelt tornateremben játszhatnak, mozoghatnak a gyermekek, tavasszal és ősszel - ameddig az időjárás engedi - az iskola melletti labdarúgó-, kézilabda- és kosárlabdapályákon sportolhatnak tanulóink. Szánkót, sít és korcsolyát is tudunk kölcsönözni és a tanulók élnek is a lehetőséggel.

Elmondhatjuk, hogy a tanulók étkeztetése is átlagon felüli. Növendékeink közül 241 jár ebédre, 110 tízóraira, 64 tanulónk pedig uzsonnát is kap. Tanulóinkat igyekszünk rászoktatni az ésszerű táplálkozásra és a kulturált étkezésre. Némi gondot jelent, hogy egyszerre csupán 60 személy étkezhet, s emiatt olykor nem kerülhető el a zsúfoltság, de az

ügyeletes pedagógus és a tanulók aktív közreműködésével igyekszünk azonnal rendet teremteni. Az étel mindig jóízű és elegendő. Szakácsnőink szeretnek mielőbb elnyerni a szocialista brigád címet.

Természetesen nálunk sem gondtalan az élet a napköziben és az iskolai klubban. Tanulóink egy része már reggel fáradtan érkezik, ugyanis az integráció idején tett ígéreteiket az illetékesek a mai napig nem váltották valóra, így hát a tömegközlekedés úgyszólván semmit sem javult. Az Ipolyhídvég (Ipeľské Predmostie) felől érkező, s már ott megtelt autóbuszra Ipolynagyfaiun (Veľká Ves nad Ipľom) még legalább negyven tanulónak kell felpré- selődnie, így könnyen elképzelhető, hogy milyen körülmények között utaznak naponta. Indul ugyan még egy járat Ipolynagyfaluról, ez lenne az úgynevezett diákbusz, csakhogy ezzel a tanulók nem érik el a tanítás kezdetét. Néhányan a másik irányból, Kővár (Kolary) felől viszont már hétre érkeznek, főleg azért, hogy elkerüljék a tolongást. Ez a kritikán aluli közlekedés természetesen befolyásolja a tanulók közérzetét. A legfőbb ideje lenne, ha az illetékesek végre orvosolnák a szülők és a tanulók, valamint a pedagógusok jogos panaszait.

Nem mondható gondtalannak a hazautazás sem, habár ilyenkor azért nincs olyan zsúfoltság a járatokon. Nehezíti a munkánkat az is, hogy több szülő - főleg télidőben- kéri, korábban engednénk el gyermekeiket.

Mi azt szeretnénk, ha az osztály délelőtt a tanuló munkahelye, délután viszont az otthona is lenne. Ezért iparkodunk a napközit és az iskolai klubot saját segédeszközökkel- többek között magnóval, lemezjátszóval, vetítőgéppel, játékokkal- fölszerelni, s ezáltal is vonzóbbá és színesebbé tenni a délutáni foglalkozásokat.

SEBÉNY FERENC,

a helyi alapiskola pedagógusa

tek. Jellegüknél fogva nem tudunk olyan körülményeket kialakítani bennük, melyek között nyugodtan készülhetnének a gyerekek a másnapi órákra, szórakozhatnának, játszhatnának Tetézi nehézségeinket a túlzsúfoltság, évente mintegy 30-40 szülő kérvényét vagyunk kénytelenek elutasítani. De még így is van osztály, amelyben egyszerre 37 gyerek tölti délutáni napközis óráit. Csak a legnagyobb elismeréssel tudok szólni valamennyi nevelő munkájáról, akik ilyen mostoha körülmények között is igyekeznek tartalmas foglalkozásokat szervezni a gyermekek számára, jól felkészíteni őket a következő tanítási napra y

A napközivel kapcsolatos gondjainkon is jelentős mértékben enyhít, reméljük, már a közeljövőben, az a tíztantermes épület, melynek építését hamarosan megkezdik, folyosó köti majd a főépülethez. Átadásával önálló tantermeket kap a napközi, ha nem is minden osztálya, s talán kialakíthatunk például egy-két szertárat, merthogy gyakorlatilag ilyenek sincsenek jelen pillanatban, szekrények helyettesítik őket. De inkább így, mint két váltásban tanítani. A már említett „szétszórtsággal“ a jobbik rosszat választottuk. Nehezebb ugyan az irányító-szervező munka, de elhárítottuk azt a veszélyt, hogy még nagyobb terhek nehezedjenek az amúgyis túlterhelt tanulókra, és megakadályoztuk az oktató-nevelő munka hatékonyságának csökkenését. Meggyőződésem, hogy a szülők gondjain szintén enyhítettünk e döntésünkkel.

Persze, a helyzet további javítása holnap is felelősségteljes és határozott magatartást követel tőlünk, nem engedhetjük meg magunknak a lazítást, sem a pedagógiai^ munkában, sem az anyagi-tárgyi feltételek megteremtésében. Elmondhatom, problémáink megoldásában nem vagyunk egyedül, nemcsak a városi nemzeti bizottság vezetői foglalkoznak velük, igyekezve segítséget nyújtani, hanem ugyanúgy a Duna- szerdahelyi (Dunajská Streda) Járási Nemzeti Bizottság elnökével az élen. Megnyugató, hogy számíthatunk a szülőkre, megértésükre, segi- tőkészségükre, és természetesen a pedagógusokra, akiknek zöme a nehezebb körülmények között nagyobb áldozatokat követelő munkával tesz eleget feladatainak, hogy gyermekeink felkészültsége egyenértékű legyen a legkorszerűbb feltételek között működő alapiskolák tanulóiéval.

NAGY ERNŐ, a Nagymegyeri (Calovo) Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola igazgatója

A Bratislavai Duna Utcai Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola és Gimnázium étkezdéjében naponta mintegy ezer tanuló étkezik, ugyanis a Dukla Utcai Alapiskolából is ide járnak ebédelni. A Magda Hazuchová vezette kollektíva igyekszik kulturálttá tenni az étkezést, habar a napi sorakozás ilyen körülmények között elkerülhetetlen. (Lőrincz János felvétele)

Nevelés a napköziben

Ha összehasonlítjuk a harmincnégy évvel ezelőtti napközi otthon tevékenységét és feltételeit a maiakkal, akkor óriási változást állapíthatunk meg. Míg az ötvenes években városunkban egy napközis csoport működött mindkét alapiskola tanulói részére, ma már mind a szlovák, mind a magyar tanítási nyelvű iskolának saját napközi otthona van. Az

1986-87-es iskolai évtől pedig két napközis csoportja van a kisegítő iskolának is.

Jelenlegi napközi otthonunk 1976-ban új épületet kapott, amely a mai követelményeknek majdnem megfelel. Helyiségre még szükségünk lenne, ezért is említettem, hogy helyzetünk majdnem megfelelő. Sajnos most is van olyan csoport, amely olyan tanteremben dolgozik, ahol délelőtt tanítás folyik. A napközit látogató gyermekek egyben az iskolai étkezdében étkeznek, ahol nyugodt és kulturált környezet várja őket. Az esztétikai nevelés keretén belül is tanítjuk, szoktatjuk őket a helyes étkezési szokásokra, s azok betartására. Az étteremben ezt segítendő, az étkezde vezetője mintaasztalt is készített, s ezen mutatjuk be, milyen a szépen megterített asztal. Természetesen ügyelünk arra, hogy étkezés előtt és után betartsák a higiéniai szabályokat.

A napközi otthonban folyó nevelőmunkával szemben is nőnek az igények és követelmények. Már régen nem igaz az a tévhit, hogy a napközi otthon „megőrző“, ahová a gyermekeket beadják megőrzésre. Napközinknek jók az anyagi és tárgyi feltételei, de ígéretet kaptunk színes televízió, lemezjátszó, magnetofon és más audiovizuális segédeszközök vásárlására. Néhány- nyal már részben rendelkezünk, de törekszünk újabbak, korszerűbbek

ÚJ tantermekre várnak

A Köbölkúti (Gbelce) Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola tizenöt osztályában há- romszázharminckét tanuló tanul, huszonegy pedagógus, öt nevelő és egy csapatvezető irányításával, öt napközi otthonunk száznegyvenkét tanulóval működik. Iskolánk két főépületből, egy tornateremből és egy iskolai étkezdéből áll. Ezt a komplexumot körülbelül öthektáros park övezi, amelyet fenyőfák, díszcserjék, rózsabokrok, örökzöldek tesznek széppé. A sportpálya és az iskolai étkezde a szlovák és a magyar iskola tanulóit egyaránt szolgálja.

Huszonnégy évvel ezelőtt, amikor iskolánkat átadták, ezek a létesítmények megfeleltek a követelményeknek, ám a körzetesítés után, amely körülbelül tíz évvel ezelőtt fejeződött be, tanulóink létszáma jelentősen megnövekedett, így ezek a létesítmények egyre inkább szűknek, kevésnek bizonyulnak. A közeljövőben ezért bővíteni szeretnénk a konyhát és az éttermet, s egy új nyolctantermes épület felépítését várjuk, amely megoldaná a napközi otthon csoportjainak az elhelyezését is. így aztán megfelelő körülményeket teremthetnénk a napközi foglalkozásokra, nem utolsósorban a munkára nevelésre.

Az iskolai konyha 1965-ben százhuszonöt tanulót étkeztetett, ma ugyanitt ötszáztizen étkeznek. A konyha alkalmazottai az étterem megnyitása óta változatos, ízletes, kalóriadús ételeket szolgálnak fel. Iskolánknak járási viszonylatban is elismert konyhája van. Ez a jól működő konyha tette lehetővé a napközi otthon megnyitását is.

A délutáni foglalkozás a tanulók étkeztetésével kezdődik, majd nevelő-oktató tevékenységgel folytatódik.

A foglalkozási órákon tovább fejlesztjük tanulóinkban azt a tudatot, hogy a napközi számukra az otthont jelenti A szakköri tevékenység során fokozott figyelmet szentelünk érdeklődésüknek, adottságaik kibontakoztatását mindig szem elötttartjuk . Mindennapi tevékenységükben, a séták, a kirándulások alkalmával arra neveljük őket. hogy ne csak a természetben, az emberek egymás közti viszonyában is észrevegyék a szépet. Napköziseink rendszeres könyvtárlátogatók, meséket hallgatnak szlovák nyelven is.

Iskoláink nevelői szorosan együttműködnek az osztályfőnökökkel, a pionírvezetőkkel, s természetesen a szülőkkel.

DOBAI LAJOS, a Köbölkúti Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola igazgatója

vásárlására. Jó lenne, ha a napközik módszertani segédanyagával központilag többet törődnének, mert e téren még igencsak gyermekcipőben járunk, s ez nemcsak a mi napközinkre, hanem minden napközire érvényes. Jó kapcsolatot tartunk a város óvodáival, meglátogatjuk őket, s műsorral kedveskedünk jövendőbeli elsőseinknek. Évente kétszer szintén műsorral és apró figyelmességekkel kedveskedünk városunk nyugdíjasainak. A nőnap alkalmából minden évben a képzőművészeti szakkör tagjai készítenek ajándékokat, és ünnepi műsorral köszöntjük a kórházban dolgozó nőket és a női betegeket. A kulturális szakkör minden tanév első szülői értekezletét rövid műsorral köszönti. A gyerekek látókörének bővítése érdekében beszélgetéseket szervezünk, például az iskolaorvossal, nővérrel, a közbiztonsági testület tagjával.

A városi pionír- és ifjúsági házzal közösen különféle sport- és honvédelmi rendezvényeket szervezünk. Az iskolai pionírszervezet vezetőjével pedig a karnevált, a fenyőfaünnepélyt és a gyermeknapot rendezzük meg. Tanulóink látogatói a városi könyvtárnak, ahol mesedélutánokat is tartanak gyermekeinknek. Személyiségük formálódását segítendő, a városi moziban olyan filmek megtekintését tesszük lehetővé számukra, amelyek segítik őket az iskolában tanultak elmélyítésében, valamint a mindennapi élettel való kapcsolat kialakításában. Nagyon jó a kapcsolatunk az osztályfőnökökkel, akikkel naponta találkozunk, mert a gyermekek nevelői felügyelet alatt érkeznek a napközibe. Megbeszéljük a tanulásban, a viselkedésben felmerült nehézségeket is.

Nagy gondot fordítunk arra, hogy a tanulók jól felkészüljenek a másnapi tanítási órákra. Ilyen módon igyekszünk segíteni iskolánknak és a gyermekek szüleinek. Aktív kapcsolatot ápolunk a szülőkkel, akiknek így tudomásuk van arról, hogy gyermekük milyen környezetben él és dolgozik. így igyekszünk összehangolt nevelőmunkát végezni.

Annak ellenére, hogy a gyermekek túlterheltek, mert iskolán és napközin kívül még járnak zeneiskolába és szakkörökbe, szeretnek napközibe járni Bizonyítja ezt az is, hogy a gyermekek többsége a foglalkozások után még szívesen maradna a napköziben. Meggyőződésem, hogy ez a nevelők jó munkájának bizonyítéka. Nagyobb szigort és figyelmet követel meg azoknak a gyermekeknek a nevelése, akiknek többszöri figyelmeztetés sem elég. Sajnos ez olyan gyermekeknél adódik, akiknek a szülei anyagiakban mindent megadnak, de elfoglaltságuk mellett kevesebb idejük marad az otthoni nevelésre, s így a felelősséget áthárítják a napközire.

SEFCSIK BÉLÁNÉ, a Királyhelmeci (Kráľovský Chlmec) Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola napközi otthonának vezetője