Új Szó, 1988. január (41. évfolyam, 1-24. szám)

1988-01-05 / 3. szám, kedd

A fejlődés nem vár meg senkit Egy irányváltás szükségességéről és tapasztalatairól JANUÁR ÉS NAPJAINK Hazánk iparának történelmileg ki­alakult szerkezete egyre nagyobb mértékben akadályozza gazdasá­gunk további dinamikus fejlődését. Gyártmányaink többségükben olyan termékek, amelyek előállítása sok anyagot, energiát és munkát igé­nyel, de kevesebb világszínvonalon eladható ötletet, megoldást tartal­maznak. Jó áron hasznosítható mű­szaki színvonalat azonban fejlett elektrotechnikai és elektronikai ipar nélkül nem lehet elérni. Több és jobb ilyen alkatrészre van szükség, hogy olyan feltételeket biztosítsunk más iparágak, főleg a gépipar fejleszté­séhez, amelyek" lehetővé teszik, hogy termékeik színvonala a világ­piacon is megmérhetővé váljon. Eh­hez azonban az is szükséges, hogy bővüljenek az elektrotechnikai iparág keretei, növekedjenek gyár­tási kapacitásai, hiszen a minden területen jelentkező igényeket csak akkor lehet kielégíteni, ha minél több vállalat, üzem tér át az ilyen típusú termékek gyártására. A meglévő alapokra építve A nyitrai (Nitra) Elitex vállalat megbízható színvonalú és külföldön is értékesíthető textilgépeket gyár­tott, egészen az 1986-os év végéig. Az említett év januárjában azonban a gépipari ágazatból az elektrotech­nikai minisztérium irányítása alá ke­rült, a vállalat neve Elektrotechnikai Gépgyárra módosult és megkezdő­dött az átállás az új termelésre. Mindezt persze könnyű így egy mondatban leírni, sőt még azt is minden megerőltetés nélkül el lehet képzelni, hogy egy vállalat a textil­gépek helyett fokozatosan az elekt­rotechnikai alkatrészek tesztelésére alkalmas széles határok között vál­toztatható hőmérsékletű kamerák gyártására tér át, noha az ilyen vál­tás hazánkban nem tartozik a min­dennapos események közé. A meg­valósítás azonban, amely a valóság­ban sokkal nehezebb volt, olyan gyakorlati tapasztalatokat eredmé­nyezett, amelyek mindenféle szem­pontból érdekesek lehetnek a köz­gazdászok és vállalatvezetők szá­mára. Annál is inkább, mert könnyen előfordulhat, hogy a váltani tudás a jövőben a vállalatok jó működésé­nek, sikeres gazdasági tevékenysé­gének egyik alapfeltétele lesz. Hogy miért éppen ezt a nyitrai vállalatot szemelték ki arra, hogy alapjában változtassa meg gyártási szerkezetét, amikor szövőgépeik sem elavultak, sem eladhatatlanok nem voltak, s ismerünk más, korsze­rűtlen termékeket gyártó, vesztesé­ges vállalatokat? A textilgépek gyár­tása szaktudást, pontosságot, tech­nológiai és munkafegyelmet igénylő termelés, s az új termék gyártása, noha új, más ismereteket igényel, nem nélkülözheti a gyártó kollektíva fentebb felsorolt tulajdonságait Tá­maszkodik ezenkívül egyfajta mű­szaki érzékre is, amely a szaktudás és a sokéves tapasztalat keveredé­sével alakul ki. Persze, a régi szak­ma és a tapasztalat az esetek több­ségében csak alapot jelentett az új feladatok elvégzéséhez. Akik mentek és akik maradtak Elsősorban természetesen meg­változott valamelyest a dolgozók összetétele. A klasszikus fémmeg­munkálásban például az eddiginél nagyobb szükség lett marósokra, hegesztőkre és kevesebb kellett esztergályosokból. A legnagyobb változást azonban az jelentette, hogy igény mutatkozott eddig itt nem lévő szakmák iránt. Aki vállalta az átképzést, maradt, aki nem, az más munkahely után nézett. Külön fejezetet jelentenek ebben a témában a konstruktőrök. Jó ter­vezővé ugyanis nem azonnal, az iskola elvégzése után válik az em­ber. Ehhez sokéves tapasztalatra van szükség. A vállalatnak számos sokat tapasztalt fejlesztőmérnöke volt, akiknek a tudása az irányváltás következtében leértékelődött. Mind­az, amit a szövőgépekről hosszú évek során megtanultak, a vállalat­nak már nem kellett. Ez az oka annak, hogy a szakemberek közül elsősorban a konstruktőrök hagyták el a vállalatot. Más dolog az, hogy már a textilgépek legújabb típusai is elektronizálva voltak, volt tehát olyan szakemberük is, aki az új termék kifejlesztésében is hamar otthon érezhette magát. November végén még mindig százon felül volt a beadott felmondások száma, de ezeknek nagyrésze nem szakmai, hanem inkább anyagi természetű okokból fogalmazódott. Az elmenni szándékozókkal egyébként szemé­lyesen beszélgetett a vezetőség, a szakszervezet vagy a pártszerve­zet képviselője, nehogy valaki úgy menjen el, hogy nem volt tisztában saját jövőbeni lehetőségeivel és csak a pillanatnyi helyzet döntött. Sok esetben ez a beszélgetés azt eredményezte, hogy a távozni szán­dékozó meggondolta magát és ma­radt. Egyébként az anyagi okokra hivatkozó távozás sem teljesen egyértelmű, hiszen a bérek a válla­latnál az elmúlt évben sem csökken­tek (átlagosan 20 koronával emel­kedtek). A munkakörülmények vi­szont sokat javultak. Eddig kevés volt a szociális helyiség, a munka­Fizető „potyautas“ December közepén Izgalmas uta­zás címmel kaptunk egy rövid írást szerkesztőségünkbe, melynek vé­gén három aláírást olvashattunk. Igaz, csak a vezetéknevek voltak feltüntetve, s a feladók neve is hi­ányzott. Vagyis az írást lényegében névtelen levélnek tekintettük. Ám ennek ellenére továbbítottuk a Ko­máromi (Komárno) Csehszlovák Autóközlekedési Vállalatnak, mivel az észrevételek, melyeket a levél tartalmazott, igencsak elgondolkoz­tatóak voltak. Arra figyelmeztetett a levél, hogy a Komárom (Komárno) - Nagymegyer (Čalovo) útvonalon közlekedő autóbuszok sofőrjei nem mindig adnak jegyet a viteldíjat egyébként megfizető utasnak. Állító­lag egyre szaporodik az olyan sofő­rök száma, akiknek a „jegyadásra már nem jut idejük“. Levelünkre Oldrich Dolana, a Bratislavai Csehszlovák Autóköz­lekedési Vállalat komáromi, 805-ös üzemének igazgatója példás gyor­sasággal válaszolt. Nagyon őszintén elismeri, hogy többszöri ellenőrzés megállapításai alapján igazat kell adni a panaszosoknak, s akadnak sofőrök, akik így akarnak anyagi előnyökhöz jutni a társadalom kárá­ra. Két járművezető esetében bizo­nyosodott be ez a vád, s mindkettő ellen megfelelő intézkedéseket fo­ganatosítanak. Elismerően kell szólnunk a levél­nek azon sorairól is, melyekben az környezet sem volt a legmegfele­lőbb, de most ezen a területen is jelentős javulás tapasztalható. Átképzés - menet közben A dolgozók nagyrésze - akik ma­radtak, - átképzésben vett részt. Elektronikai tanfolyam, az új gépek kezelésének megtanulása, mérés- technikai képzés, számítástechnikai tanulmányok vagy más új ismeretek elsajátítása mintegy 140 munkásnak hozott új szakmát, új munkát. A ma­gasabb szintű műszaki és gazdasá­gi képesítéssel rendelkező dolgozók közül legalább ugyanennyien sze­reztek képesítést, vagy folytatnak tanulmányokat elektrotechnikai és mikroelektronikai ismeretekből, ké­szülnek az új tervezési feladatokra, vagy tanulnak meg számítógépet programozni. Kialakult a vállalatnál egy újabb beosztás, a mérnök-mun­kás, akinek főiskolai végzettsége van, de a besorolásnál munkáskate­góriába tartozik. Ilyenek például azok, akik a kamerak elektronikai berendezéseinek felélesztését végzik. A jelenlegi helyzetben meg egy ideig kétlaki termelés folyik a gyár­ban, mivel a tervek szerint a régi gyártási program és az ehhez szük­séges eszközök több szakaszban 1988 végéig kerülnek át a šuranyi Elitex vállalathoz, s mivel ott még nem készültek fel teljes mértékben a befogadásra, valószínű, hogy ez a folyamat elhúzódik. Nyitrán viszont 1990-re már teljes mértékben csak az elektrotechnikai ipar termékeinek gyártása köti le majd a kapacitást. A már említett tesztelőberendezése­ken kívül más célgépek gyártása is a programba kerül, elsősorban az eddig annyira hiányolt berendezés a félvezető alkatrészek érintkezői­nek felrakására. De nemcsak soro­zatgyártást terveznek, azzal is szá­molnak, hogy igényesebb egyedi berendezések is készülnek majd kis sorozatban, esetleg saját fejlesztés alapján. Van jövője Ahhoz, hogy terveik megvalósul­janak, nem elegendő a jelenlegi szakmunkás és mérnökgárda átkép­zése. Hogy új munkaerőt tudjanak a vállalathoz szerződtetni, néhány feltételnek még teljesülnie kell. A fia­tal műszaki értelmiség problémáit ismerve arra törekednek, hogy a vál­lalat bizonyos mennyiségű lakáshoz jusson, amellyel megnyerheti a te­hetséges pályakezdő fiatalokat, akik közül sokan most alapítanak csalá­dot. A másik kérdés a szakmunká­sok képzése. Átszervezték szak­munkásképző intézetüket, megvál­toztatják az oktatási programot. Már ebben az évben megnyílt az első mikroelektronikai osztály és a több­szörös túljelentkezés azt mutatja, hogy ezen a téren talán kisebbek lesznek a problémák, mint amilye­nekre számíthattak. A fiatalokat ér­dekli az új technika, szívesen végez­nének ilyen munkát, a vállalat veze­tőinek tehát nem jelent gondot, hogy miként toborozzanak szakmunkás- tanulókat. Ha a jelenlegi problémák­kal sikeresen megbirkóznak, az új vállalat a jövőben erős bástyája le­het majd az elektrotechnikai ágazat­nak, és biztos megélhetést jelenthet dolgozói számára. SZÉNÁSI GYÖRGY (Folytatás az 5. oldalról) lődés követelményeire, állandóan erő­síteni a párt és a nép kapcsolatát, fejleszteni a szocializmust, elmélyíteni a szocialista demokráciát. Ideológiai és osztályellenségeink a 20 év előtti eseményekkel kapcsolatban azt terjesztik, hogy Csehszlovákiában 1968-ban a jobboldali opportunisták és a revizionisták ugyanazt akarták, mint amire az SZKP XXVII. kongresszusa után törekszik, azt állítják, hogy a 20 év előtti törekvés azonos a Szovjetunióban vég­bemenő átalakítással. Ez durva, bárdolat- lan hazugság. A csehszlovák jobboldal vezetői a szocializmus bomlasztására tö­rekedtek, olyan fejlődést akartak elérni, amelyet a legtalálóbban ellenforradalmi fejlődésnek nevezhetünk. A Szovjetunió­ban, ugyanúgy mint nálunk és a többi szocialista országban, az átalakítás prog­ramja azonos a szocializmus fejleszté­sének, a szocialista demokrácia fej­lesztésének programjával. Az 1968. évi politikai hajótöröttek kí­sérletet tesznek, hogy az átalakításon élősködjenek, politikailag aktivizálódja­nak, durván eltorzítva az átalakítás lénye­get, megpróbálják folytatni azt a politikát, amely 20 évvel ezelőtt kudarcot vallott. Miloš Jakeš elvtárs, a CSKP KB főtit­kára a CSKP KB. 7. ülésén egyértelműen leszögezte, az ilyen politikának nincsen reménye a rehabilitálásra. A társada­lom önigazatása, demokratizálása ed­digi útjainak kiszélesítésében és az új utak keresésében szilárdan a szocia­lista alapelvek talaján állunk - hangsú­lyozta. „A szocializmus általános alapel­veiből, a termelőeszközök társadalmi tulajdonából, a gazdaság tervszerű fej­lesztéséből, a munka szerinti javadal­mazásból, a dolgozóknak az irányítás­ban való széles körű résztvételéböl, a munkásosztály és élcsapata, a kom­munista párt vezető szerepéből indu­lunk ki“ - jelentette ki Miloš Jakeš elv­társ - A jobboldali opportunisták és revizionisták 1968-ban éppen ezeket az alapelveket támadták. Nem kételke­dünk abban, hogy ellenségeink ma is azt kívánják: a gazdasági mechaniz­mus és az egész társadalmi élet átala­kítása a szocializmus alapelveitől való elhajláshoz vezessen. Ez a reményük azonban nem válik valóra. 1968-1969 válságos éveiben meggyőződhettünk arról, hová vezet az, ha meghátrálunk a marxizmus-leninizmus osztalypozí- cióiból. Ebból és a történtekből levon­tuk a tanulságot. LADISLAV SKALICKÝ KÖSZÖNTŐ azoknak, akik 1987. november 17-én el­kísérték utolsó útjára a nádszegi (Trstice) temetőbe a drága jó férjet, édesapát, apóst,nagyapát, sógort, A Štúrovói Középfokú Papíripari Szakmunkásképző Intézet növendékei három számítástechnikai szakkörben sajátíthatják el a számítógépek kezelését. Nemrég az iskola tíz PDM-85-2 típusú személyi számítógépet kapott. Felvételünkön Aurel Kopecký, a Slovcepa kiváló szakmunkástanulója (jobbról) és Július Mad'ar egy grafikai programon dolgoznak. (Vladimír Benko felvétele - ČSTK) ■ 1988. január 5-én ünnepük házasság- kötésük 50. évfordulóját a drága jó szülök, nagyszülők és dédszülők, Csontó István és neje, Tarr Eszter Nagysallón (Tekovské Lužany). E szép ünnep alkalmából szívből gratulál­nak, s jó egészséget, nyugodt, boldog családi életet kívánnak: lányuk, vejük, fiuk, menyük, unokáik: Marika, Palika, Erika, Pityuka, unoka- vejük: János, valamint a két kis déd­unoka: Krisztínka és Pétiké, akik az egész család nevében sok puszit kül­denek a dédszülőknek. Ú-5342 ■ 1988. január 5-én ünnepük házasság- kötésük 25. évfordulóját Szabó Istvánt, akit a kegyetlen halál rövid, súlyos beteg­ség után, 57 éves korában ragadott ki szerettei köréből. Köszönetét mondunk a bratislava-kramárei kórház idegsebé­szeti osztálya s a galántai (Galanta) kór­ház idegosztálya főorvosának, valamint az orvoskollektíváknak, ápolónővérek- nek, amiért oly nagy önfeláldozással ápolták, és féltő gondoskodásukkal eny­híteni igyekeztek fájdalmát. Köszönjük a megható búcsúbeszédet, a Galántai Járási Épitőipari Vállalat vezetőségének, valamint a munkatársaknak a sok virágot, koszorút, és a köszönetnyilvánításokat, melyekkel enyhíteni igyekeztek soha el nem múló bánatunkat. Emlékét és szeretetét szívében őrző felesége, két fia, lánya, két menye, veje, unokái és az egész rokonság Ú-5381 ■ Szívünkben mély fájdalommal mon­dunk köszönetét minden kedves ro­konnak, ismerősnek, szomszédoknak, jó­barátoknak, a falu lakosainak és mind­ül Bármerre visz utunk, szemünkben könny, szívünkben fájdalom, mert nagyon hiányzik a szerető feleség, édesanya, anyós és nagymama, Krechňák Dezsőné Halász Erzsébet (Eperjes - Jahodná), akit a kegyetlen halál 1987. január 3-án, 53 éves korában ragadott ki szerettei köréből. Akik ismerték és szerették, gon­doljanak rá szeretettel ezen a számunkra oly szomorú, első évfordulón. Szerető férje, fiai, menyei és uno­kái. Ú-5364 ■ Fájdalomtól meg­tört szívvel és soha el nem múló szere­tettel emlékezünk a drága jó férjre, édesapára, vőre, apósra, nagyapára, sógorra, ... Takács Lajosra (Nemesócsa - Zem. Olča), akit a kegyetlen halál 1986. december 26- án, 46 éves korában ragadott ki szerettei köréből. Akik ismerték és szerették, gon­doljanak rá szeretettel ezen az első évfor­dulón. A gyászoló család Ú-5382 ■ Szívünkben mély fájdalommal emlé­kezünk életünk leg­szomorúbb napjára, 1986. december 29- re, amikor a kegyet­len halál kiragadta „„„ _____ körünkből a drága fi­út, t estvért, férjet és édesapát, Kovács Istvánt (Jelka). Akik ismerték és szerették, szenteljenek emlékének egy néma pillanatot ezen a szomorú, első évfordulón. Jóságát és szeretetét örökre szívünkbe zártuk. Szerető édesapja, testvérei, sógorai, sógornői, felesége és gyermekei: Ró- zsika és Róbika Ú-5384 Frank Pál és neje, Frank Piroska Kajaion. E szép ünnep alkalmából jó erőt, egész­séget, hosszan tartó, boldog életet kí­vánnak: fiaik: Pali, Róbi, lányuk: Piriké, vejük, két unokájuk, szüleik, Frici családjá­val, valamint Anna, Mari és sógorai családjukkal. Ú-5346 ■ 1987. december 26-án, illetve de­cember 31-én ünne­pelte névnapját, va­lamint 31. születés­napját a legdrágább férj és édesapa, ifj. Klotnya István Zsarnón (Žarnov). E szép ünnepek al­kalmából szívből gratulál, jó egészséget és nagyon hosszú, boldog életet kíván családja körében: felesége: Katalin, gyermekei. Katica, Pistike és Karolina. Ú-5377 üzem igazgatója kéri olvasóinkat, hogyha máskor tapasztalnának ha­sonló mulasztást az autóbuszveze­tők részéről, tájékoztassák az üze­met, s minden esetben szigorúan eljárnak a vétkesekkel szemben. A panaszosoknak nincs mitől tarta­niuk, levelüket nyugodtan aláírhat­ják. FÜLÖP IMRE

Next

/
Thumbnails
Contents