Új Szó, 1988. január (41. évfolyam, 1-24. szám)

1988-01-30 / 24. szám, szombat

INDOKOLT-E A NÉVTELENSÉG? A termelési rendszer megoldhatja a gondokat Hatezer hektáron irányítják a cukorrépa-termesztést A cukorrépa-termesztés múlt évi sikertelenségei ismertek. A mező- gazdasági vállalatok a tervezettnél kisebb területen a feldolgozóipar ál­tal igényeltnél kevesebb cukorrépát termeltek. Hektáronkénti átlagban 30,5 tonna termést takarítottak be, az átlagos' cukortartalom pedig 15,30 százalék volt. Ennél jobb eredmé­nyeket is elértek egyes járásokban. Például a Topoľčany i Járásban 15,83, a Trenčíni és a Lévai (Levice) járásban 15,7, a Vranovi járásban pedig 16 százalékra emelkedett a cukortartalom a napos őszi időjá­rás hatására. Viszont épp a szárazság miatt egyes körzetekben nem nőtt elég nagyra a cukorrépa. Az elavult beta­karítógépek elég nagy veszteséggel dolgoztak, jelentősen nőtt az üzem­anyag-fogyasztás, így számos me­zőgazdasági vállalatnál kedvezőtle­nül alakult a cukorrépa-termesztés jővedel mezósége. Ez tehát a helyzet. Az okok egy részéről a Cukor- és Édesipari Tröszt eredményeit és gondjait tag­laló cikkünkben már beszámoltunk. Az igazsághoz tartozik, hogy min­den év hoz valamilyen problémát, és az időjárás sem alakul az elképze­lések szerint, ezért nem érthetünk egyet azokkal, akik rendre az objek­tív okokat emlegetik. A nehézségek­re idejében fel kell készülni, és el kell gondolkodni azon, hogy a jövedel­mezőség növelése érdekében mi­ként lehetne csökkenteni a termelési költségeket. Ezt a gondolatmenetet követve látogattunk el a jó eredményeiről és bátor kezdeményezéséről ismert lé­gi (Lehnice) Csehszlovák-NDK Ba­rátság Efsz-be. Jól esett hallani Veszprémi Imre mérnöktől, a szö­vetkezet növénytermesztési ágaza­tának vezetőjétől, hogy ígéretes lé­péseket tettek a cukorrépa hektár­hozamának növelésére. Lényegé­ben megtalálták a problémák megol­dásának kulcsát. A Központi Mező- gazdasági Ellenőrző és Minőség- vizsgáló Intézettel, valamint az Édesipari Kutató Intézettel együtt­működésben kialakították az opti­mális termelési technológiát. Főleg a növényvédelemben dolgozták ki alaposan a leggazdaságosabb és a leghatékonyabb módszereket. Például eddig sok gondot okozott a répabolha elleni védekezés. Ha Metationnal permetezték a répát, esetenként 10 ezer növény is el­pusztult hektáronként. Más vegy­szerek alkalmazása viszont lénye­gesen megdrágította a termelést. Ezért áttértek a mechanikai gyomir­tással kombinált vegyszeres nö­vényvédelemre. Újabban már csak a répasorokat permetezik, a sorkö­zöket pedig sarabolják. Nagy remé­nyeket fűznek a Furadan 35 ST vegyszerhez, amely a levéltetveket és a drótférgeket is irtja. Mint rend­szergazdák, az SZSZK Mezőgazda- sági és Élelmezésügyi Minisztériu­ma által jóváhagyott cukorrépa-ter­mesztési rendszerben - amely Szlo­vákia három kerületében egyelőre 6000 hektárra terjedt ki - ezt a vegy­szert alkalmazzák majd. Az ágazatvezető arra is kitért, hogy országszerte elég nagy a mű- trágyapazarlás. Például a nitrogén- tartalmú műtrágyák túladagolása még károkat is okozott, mert kedve­zőtlenül hatott a cukortartalomra. Mivel fölöslegesen sok tápanyag ke­rült a talajba, a jövőben fokozatosan az egy hatóanyagú műtrágyák hasz­nálatát helyezik előtérbe. Ily módon szabályozhatják a gyökerek fejlődé­sét, és serkenthetik a cukorképző­dést. A termelési módszereket a ta­pasztalatok figyelembe vételével a nehéz és könnyű talajokra dolgoz­ták ki. Elvárják, hogy a Slovosivotól legalább 90 százalékos csíraképes­ségű vetőmagot kapjanak. Foglal­koztak az aszály okozta károkkal is Értékeléseik szerint, ha van rá lehe­tőség, a cukorrépát öntözhető terü­leteken kell termeszteni. A légi szö­vetkezetben az öntözés szintén hoz­zájárult ahhoz, hogy tavaly hektá­ronként 36,6 tonna cukorrépát taka­ríthattak be A termés betakarítására a Corak típusú kiszántót használják, amely­nek napi teljesítménye 9-10 hektár. A gép minimális betakarítási veszte­séggel dolgozik. A korszerű techno­lógia alkalmazásának eredménye, hogy hektáronként ezer koronával csökkentek a termelési költségek. Ezt az eredményt az új termelési rendszerhez csatlakozott mezőgaz­dasági vállalatok számára is garan­tálják A rendszergazda az idén 6000 hektáron szervezi a termelést és 36 tonnás hektárhozam elérését ter­vezi, optimális cukortartalommal. Lényegesen javítja a cukorgyárakkal való együttműködést. Arra törekszik, hogy a termelő és a feldolgozó egy­aránt elégedett legyen. Ne kerüljön sor visszaélésekre, egyes mezőgaz­dasági vállalatok esetleges megrövi­dítésére. A tervek szerint, a taggaz­daságok olyan alapanyagot szállíta­nak majd a feldolgozó vállalatoknak, amelynél csupán 14 százalékos le­vonást alkalmazhat a cukorgyár. Te­hát nem lesz szó többé 30-35 szá­zalékos veszteségekről. Ennek el­éréséhez azonban arra is szükség van, hogy a mezőgazdasági vállala­tok színvonalasabb munkát végez­zenek. Nagy jövő előtt áll a termelési rendszer. A tervek szerint 1989-ben már 12 ezer hektárra fog kiterjedni a rendszergazda irányító és szakta­nácsadói tevékenysége, később pe­dig 25 ezer hektáron garantálják majd a nagy hozamokat és a magas cukortartalmat. Veszprémi Imre elmondta, hogy felkészültek a feladatra, s személy szerint bízik a sikerben. Ugyanúgy, mint amikor a lencsetermesztési rendszer beindítására készültek. Ez a jövőre nézve fölöttébb biztató, hi­szen mint tudjuk, évekkel ezelőtt is akadtak aggályoskodók, akik azt mondták, hogy Csehszlovákiában egyszerűen nem lehet elegendő len­csét termelni. A gyakorlat a kezde­ményezőket igazolta. Tavaly már 4500 hektáron termeltek lencsét a légi szövetkezet útmutatásai sze­rint, ebből ezer hektáron Magyaror­szágon. Az eredmény? Az üzletek tele vannak az évtizedekig hiány­cikken számító lencsével. Bár csak a cukorrépa-termesztésben is ilyen döntő fordulatot eredményezne a merész vállalkozás. BALLA JÓZSEF Ez a kérdés szinte mindig felvillan bennem, valahányszor aláiratlan, cím nélküli vagy álcímmel ellátott levél érkezik szerkesztőségünkbe. Hiszen nincs kinek válaszolnunk, nem tudjuk, kit keressünk fel, ha részletesebben is meg akarjuk is­merni a felvetett kérdést. Ráadásul az a kétely is felmerül ilyenkor bennünk, hogy vajon igaz-e mindaz, amiről a levél szól. Ha az aláírás valós, akkor a panaszosnak nem szükséges a háttérben marad­nia. Tulajdonképpen nincs oka a fé­lelemre még akkor sem, ha a felette­seivel, valamely felsőbb szervvel ke­rül szembe, hiszen az ellenőrzésnek tárgyilagosnak kell lennie, az igaz­ságot, a társadalom érdekeit kell képviselnie. Ezzel, persze, nem állít­hatjuk, hogy mindig minden ellenőr, ellenőrzés ehhez következetesen igazodott is. Ám az igazság felszínre hozása bizonyos kiállást, sőt, olykor harcot is követel, s ennek vállalása nélkül aligha számíthatunk arra, hogy kiirtjuk társadalmunkból az olyan nem kívánt jelenségeket, mint például a hanyagság, a munkafe­gyelem meg nem tartása, a kritika elfojtása, a korrupció. Nem folytatom a felsorolást, hiszen anélkül is min­denki tudva tudja, mi az, amit szo­cialista társadalmunkban nem sza­badna megtűrnünk. Nincs, természetes, hogy nincs helye társadalmunkban a rágalma­zásnak, a munkájukat becsületesen végzők megvádolásának, bemocs- kolásának sem. A névtelen levelek pedig nemritkán éppen ezt teszik. Mi tagadás, mi is kapunk ilyen levele­ket. Sőt, olykor a feladataikat példá­san teljesítők, a megbízásuknak leginkább megfelelni igyekvők ellen szólnak a „panaszok“, melyek akár kedvüket is szeghetnék az ilyen de­rék embereknek. Nyilván ez is a rá­galom igazi célja. Előfordul az is, hogy más nevé­ben írják a levelet. Tehát a név is, meg a cím is igazi, csak éppen nem azé, aki a levet feladta. Ez azonban nem elég eredeti trükk, hiszen a le­vélre válaszolunk, s gyorsan kiderül, miről van szó. Igaz, arra is akadt már példa, hogy valaki ugyan tényleg megírta panaszát, de időközben meggondol­ta, s elhatárolta magát a bírálattól. Ennek, persze, számtalan oka lehet - megfélemlítés, megtévesztés. Olyan is akad, aki nem tagadja, hogy ő a levél írója, de visszavonja bírálatát - mondjuk azért, mert fel­lángolásból, elhamarkodottan raga­dott tollat. Mindezek ellenére nem állíthatjuk és nem is állítjuk, hogy a névtelen levelek sosem segítenek az igazság | APRÓHIRDETÉS KÖSZÖNTŐ ■ Szivünk teljes szeretetével köszöntjük a drága jó szülőket, nagyszülőket és déd- szülóket: Mechúra Juliannát és Mechúra Józsefet, akik 1987. december 1-én, valamint 1988 január 30-án ünnepük 77., ill. 80. születésnapjukat. E szép ünnepek alkal­mából sok szeretettel kívánnak hosszú, boldog életet, jó egészséget: két lányuk, két vejük, fiuk, menyük, hét unokájuk, három unokavejük, unoka­menyük és dédunokáik: Szilviké, And- rejka, Lydka, Sanyika, Zdenka, Gábor- ka és Erika. Ú-5332 ■ 1988. január 31-én ünnepli 60. szüle­tésnapját özv. Trst’an Péterné Nagy Terézia Sülyön (šuľany). E szép ünnep alkalmából szeretettel kö­szöntik, és sok boldogságot, egészséget kívánnak. lánya, fiai, veje, menyei és a négy unoka. Ú-88 R 1988. január 31-én ünnepli 60. szüle­tésnapját a drága jó férj, édesapa, após és nagyapa, Bese Sándor (Nagysalló - Tek. Lužany). E szép ünnep alkalmából szívből gratulál­nak, erőt, egészséget, sok örömet, hosz- szan tartó, boldog életet kívánnak család­ja körében: szerető felesége: Ilonka, fia: Sándor, menye: Viola, unokái: Adri és Sanyika, akik sokszor csókolják a drága jó nagy­apát. Ú-107 ■ 1988. január 30-án ünnepük 50. házas­sági évfordulójukat, Tóth János és neje, Papp Margit Lelesz-Kaponyán (Leles). E szép ünnep alkalmából szívből gratulál: fiuk. Sándor és családja. Ú-178 ■ Szívünk teljes szeretetével köszöntjük a drága jó férjet, édesapát, Csadi Mihályt Dióspatonyban (Orech. Potôň), aki 1988. január 30-án ünnepli 44. szüle­tésnapját. E szép ünnep alkalmából szív­ből gratulálnak, jó egészséget és hosszú, boldog életet kívánnak: felesége: Erzsi, lányai: Mónika, Éva, fia: Tamás. A jókívánságokhoz csatla­kozik Magdi Mádról (Mad). Ú-187 ■ 1988. január 30- án ünnepli 60. szüle­tésnapját a szerető férj, gondos édes­apa és nagyapa, Klement István (Šafárikovo). E szép, kerek évfor­duló alkalmából szívből gratulálnak, és további jó egészségben eltöltött, bol­dog éveket kívánnak: felesége, lánya: Éva, fia: Pisti, menye: Eleonóra, veje: Pisti és a négy unoka: Norbi, Krisztián, Pistike és a kis Attila, aki sok puszit küld a nagypapának. A jókívánságokhoz csatlakozik anyósa és három sógornője családjukkal. Ú-218 ■ 1988. január 22-én ünnepelte 80 szü­letésnapját édesapánk, Lalák Lajos Kottán (Kolta). Szívből kívánunk sok szerencsét, egész­séget és boldogságot: felesége, lányai, fiai, vejei és unokái: Tomika és Ferike. Ú-322 ■ Január 23-án ünnepelte 50. születés­napját a legdrágább édesanya, anyós és nagymama, Kon ez Erzsébet Szécsénkén (Sečianky). E szép ünnep alkalmából erőt, egészsé­get és még sok, boldog esztendőt kíván családja körében: édesanyja, fia, lánya, menye, veje és unokái: Norbert, Gábor és a kis Beatrix. Ú-219 ■ Házasságkötésük 50. évfordulóján Murányi Jánosnak és feleségének, Murányi Gizellának erőt, egészséget és további nagyon bol­dog életet kívánnak: gyermekeik családjukkal és az uno­kák. Ú-221 ■ 1988. január 23-án ünnepelte 50. születésnapját a drága jó férj, édes­apa, após nagyapa és vő, Letovics Béla Sárón (Šárovce). E szép ünnep alkalmából szívből köszön­tik, erőt, egészséget és hosszú, boldog életet kívánnak: szerető felesége, lányai: Marika, Kata­lin, vejei: Bélus, Robi, anyósa és a kis unokák: Pétiké, Martinko és Katinka, akik mindenki nevében csókolják a drága jó nagyapát. Ú-225 ■ Február 1-én ünnepük házasságköté­sük 40. évfordulóját a szerető szülők, nagyszülők, Petrezsél Sándor és felesége, Petrezsél Ilona Ipolynyéken (Vinica). E szép ünnep alkalmából szeretettel gra­tulálunk, és hosszú, boldog életet kívá­nunk, hogy szívük jósága még sokáig melengesse az egész családot: szerető fiaik, Sándor, László, Tibor, lányaik: Ilona, Valéria, vejeik: Márton és János, menyeik: Tériké, Gitka és Marika, unokáik: Sándor, Péter, Melin­da, Éva, Erika és a legkisebb unoka. Kinga, aki mindannyiuk nevében sok­szor csókolja a drága nagyszülőket. Ú-257 ■ 1988. január 31- én ünnepli 50. szüle­tésnapját Kvassay Lujza Tejfalun (Mliečno). E szép ünnep alkal­mából szeretettel köszöntik, sok boldogságot és egészsé­get kívánnak: férje, fiai, lánya, menye, veje és unoká­ja: Tibiké, aki sokszor csókolja a drága nagymamát. Ú-358 KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS ■ Hálás köszönetét mondunk a rokonok­nak, barátoknak, munkatársaknak és is­felderítésében, a fogyatékosságok felszámolásában. Többnyire ott vá­lasztják a leleplezésnek ezt a mód­ját, ahol még nem teremtették meg a bírálat és az önbírálat kibontakoz­tatásának kedvező légkörét. De azt is mondhatnánk, hogy ott nincs szükség névtelen levelek írására, ahol a kritikát segítségnek tekintik, s nemcsak nem nyomják el, de egyenesen igénylik, mégpedig min­dennemű munka szüntelen javítása, az állandó fejlődés biztosítása érde­kében. A fogyatékosságok leleplezésére irányuló valamennyi jószándékú kezdeményezés dicséretes, tehát az anonim is. A nyílt kritikát, a merész kiállást azonban semmi sem pótol­hatja. örvendetes, a háttérből bírá­lók aránya eltörpül a bátran kiállók számihoz képest. A szerkesztősé­günkbe érkező névtelen levelek számaránya is erről tanúskodik, jól­lehet, korántsem elhanyagolható. Építő jellegű kritikára, a hibák fel­tárására mindig is szükség volt, s természetesen ma sem nélkülöz­hetjük. Ám elsősorban nyílt bírálattal járulhatunk hozzá az olykor még bosszantó jelenségek megszünteté­séhez, napjaink igényes feladatai­nak teljesítéséhez, gondjaink meg­oldásához. FÜLÖPIMRE merősöknek, valamint a Nagylégi (Lehni­ce) Efsz és az üzemi pártszervezet veze­tőségének és mindazoknak, akik 1988. január 21-én elkísérték utolsó útjára a szeretett férjet, édesapát, nagyapát, Engler Dezsőt és részvétnyilvánításukkal enyhítették mély fájdalmunkat. A gyászoló család Ú-331 ■ Fájdalomtól meg­tört szívvel mondunk köszönetét minden kedves rokonnak, jó barátnak, ismerős­nek, a falu lakosai­nak és mindazok­nak, akik december 30-án elkísérték utolsó útjára a nagylégi (Lehnice) temetőbe a drága jó feleséget, gondos édesanyát, nagymamát és test­vért, Mészáros Gyuláné Vágenfál Piroskát, akit a kegyetlen halál 63 éves korában ragadott ki szerettei köréből. Köszönjük Német Éva tanítónőnek és Janák Gyula tanítónak a megható búcsúztatást, kö­szönjük a sok virágot, koszorút és az őszinte részvétnyilvánítást, melyekkel enyhíteni igyekeztek mély fájdalmunkat. A gyászoló család Ú-173 ■ Fájdalmas gyá­szunkban köszöne- tünket fejezzük ki minden kedves ro­konnak, ismerősnek, a város lakosainak, munkatársaknak, akik 1987 december 30-án elkísérték utolsó útjára a kolárovói temetőbe szeretett édesapánkat, Herczegh Józsefet, akit a kegyetlen halál 63 életévében, hosszú betegség után ragadott ki szeret­tei köréből. Köszönjük a sok szép virágot, koszorút és a részvétnyilvánításokat, me­lyekkel enyhíteni igyekeztek mély fájdal­munkat. A gyászoló család Ú-212 ■ Szivünkben mély fájdalommal mon­dunk köszönetét minden kedves ro­konnak, ismerősnek, szomszédoknak, jó barátnak, a baracskai (Bardoňovo) sport­szervezetnek, és mindazoknak, akik elkí­sérték utolsó útjára a zsitvabesenyői (Be- šeňov) temetőbe a drága jó férjet, apát, apóst, nagyapát és dédapát, Šúchala Istvánt, akit a kegyetlen halál 67 évesen, hosszú súlyos betegség után ragadott ki szerettei köréből. Hálás szívvel köszönjük a sok virágot, koszorút és részvétnyilvánítást, melyekkel enyhíteni igyekeztek mély fáj­dalmunkat. A gyászoló család Ú-321 ■ Fájó szívvel mon­dunk köszönetét minden kedves ro­konnak, szomszéd­nak, jó barátnak, is­merősnek és mind­azoknak, akik 1988. január 3-án elkísér­ték utolsó útjára drá­ga halottunkat, a 73 éves korában elhunyt id. Bočársky Sándort a bélyi (Bieľ) temetőbe. Külön köszönjük a sok szép virágot és koszorút, melyekkel enyhíteni igyekeztek mély fájdalmunkat. A gyászoló család Ú-339 ÚJ 1988. A rokycanyi Gustav Kliment Fémkohá­szati Vállalat dolgo­zói most próbálják ki a lapos- és profil­huzalok gyártására szolgáló új gépsort. Felvételünkön Fran­tišek Suchý a lapító­berendezést kezeli. (Jirí Berger felvétele - ČTK)

Next

/
Thumbnails
Contents