Új Szó, 1988. január (41. évfolyam, 1-24. szám)

1988-01-26 / 20. szám, kedd

A moszkvai Pravda szerkesztőségi cikke a szovjet-amerikai tárgyalásokról (ČSTK) - Az SZKP KB napilapja a fenti címmel tegnap szerkesztőségi cikket közölt, amely a nukleáris és ürfegyverekkel foglalkozó genfi szovjet-amerikai tárgyalásokat elemzi. A cikk megállapítja: ÚJ SZÚ 1988. I. 26. Genfben folytatódnak a szovjet-ame­rikai tárgyalások a nukleáris és úrfegyve- rekröl. Ez már a kilencedik forduló, de rendkívüli jelentőségű. Mögöttünk vannak már az intenzív diplomáciai csatározások a közepes és rövidebb hatótávolságú ra­kétákról. Az ezekről szóló szerződés wa­shingtoni aláírásával a két hatalom veze­tői bebizonyították, hogy reális a legkor­szerűbb nukleáris rakétafegyverek felszá­molása. Fontos az is, hogy döntés szüle­tett a legfenyegetóbb és legpusztítóbb fegyverfajták - a hadászati támadófegy­verek radikális csökkentéséről szóló tár­gyalások mielőbbi megkezdéséről. A hadászati támadófegyverek csök­kentése bonyolult probléma. Elég arra emlékeztetni, hogy a szerzódésjavaslat, amelyen a delegációk Genfben dolgoz­nak, több száz oldalas. A feladatot azon­ban megkönnyíti, hogy a szovjet-ameri- kai csúcstalálkozón nagy figyelmet szen­teltek ennek a problémának és haladást értek el. A hadászati támadófegyverek 50 százalékos csökkentésére vonatkozó reykjavíki megegyezés alapján Washing­tonban megerősítették és lényegesen továbbfejlesztették a jövőbeni szerződés legfontosabb vonásait. Megegyezés született arra vonatkozó­an, hogy a hadászati támadófegyverek hordozóinak száma nem haladja meg az 1600 egységet, a robbanófejeké pedig a 6000 egységet. A 6000 robbanófejen belül az interkontinentális ballisztikus ra­kéták és a tengeralattjárókon elhelyezett ballisztikus rakéták robbanófejeinek összegét 4900 egységben állapították meg. Megállapodás született a balliszti­kus rakéták indítósúlyáról és egyes fő intézkedésekről is, melyek segítségével ellenőrizhető lesz e szerződésben foglal­tak teljesítése. A két ország vezetői által jóváhagyott elvi koncepciók irányadóak azok számá­ra, akik Genfben a tárgyalóasztalnál dől­A KNDK megszakítja kapcsolatait az USA-val (ČSTK) - A KNDK külügyminisz­tériuma Phenjanban nyilatkozatot tett közzé, amely hangsúlyozza, a népi Korea úgy döntött, február elsejével megszünteti mindennemű kapcsolatát az Egyesült Államok­kal. Ennek során megszakítja a ko­reai háború során életüket vesztett amerikai katonák földi maradványai­ról folyó tárgyalásokat, s megtiltja, hogy amerikai diplomaták és állam­polgárok lépjenek az ország terüle­tére. Döntését azzal indokolta, hogy az Egyesült Államok szankciókat hirdetett a KNDK ellen. Az amerikai kormány „terrorista államnak“ mi­nősítette a KNDK-t, mondván, hogy köze van a dél-koreai utasszállító repülőgép tavaly novemberi eltűné­séhez. Washington e döntésével kompromittálni próbálja a phenjani kormányt. Dzsajavardene Delhiben (ČSTK) - Tizenkéttagú küldöttség élén tegnap ötnapos hivatalos indiai látogatás­ra Delhibe érkezett Junius Dzsajavarde­ne Sri Lanka-i államfő. Késő délután fogadta őt Radzsiv Gandhi indiai minisz­terelnök. A tárgyalások első fordulóján elsősorban a Srí Lanka-i etnikai konfliktus megoldását célzó indiai-Srí Lanka-i egyezmény megvalósítását vitatták meg. A múlt évben megkötött megállapodás alapján India békeerőket küldött a szi­getországba. A spanyol kormánypárt kongresszusa (ČSTK) - Madridban a hét végén tar­totta meg XXXI. kongresszusát a kor­mányzó Spanyol Szocialista Munkáspárt. A kongresszus megerősítette Felipe González pártfótitkár és kormányzó pozí­cióit. Gonzálezt a főtitkári tisztségbe újra­választották, akárcsak a párt valamennyi elnökségi tagját. A kongresszus elsősorban belpolitikai kérdéseket, főleg Spanyolország gazda­sági problémáit vitatta meg. Gonzálezek igyekeztek kihangsúlyozni a kormány si­kereit az infláció visszaszorításában és a gazdaság felélénkítésében. Azonban többen rámutattak, hogy a munkanélküli­ség növekvő tendenciát mutat. A kong­resszusi határozat célul tűzi ki, hogy Spa­nyolország 2000-ig elérje a fejlett európai országok gazdasági színvonalát. goznak. Ezek az orientációs pontok a kö­zepes és rövidebb hatótávolságú rakéták megvitatásakor szerzett tapasztalatokkal együtt reális kilátásokat teremtenek a köl­csönösen elfogadható megállapodás elé­résére. Nem szabad azonban szemet hunyni a jelentős nehézségek felett sem. Meg kell még állapodni a szerződés teljesítése ellenőrzésének konkrét eljárásairól; an­nak a kérdésnek a kölcsönösen elfogad­ható megoldásáról, hogy miként lehetne korlátozni a haditengerészeti támaszpon­tokon elhelyezett, nukleáris töltetekkel el­látott nagy hatótávolságú robotrepülőgé­pek telepítését, és más fontos kérdésekről is meg kell állapodni. Az egyik legégetőbb és elsőrendű probléma nyilvánvalóan a hadászati tá­madó és a védelmi fegyverek kölcsönös összefüggéseinek a kérdése. Évszáza­dos tapasztalatok bizonyítják, hogy itt szerves kölcsönhatásról van szó. A táma­dófegyverek fejlesztése mindig ösztönöz­te a védelmi fegyverek tökéletesítését. És ellenkezőleg, a védelmi fegyverek korlá­tozása a támadófegyverek korlátozásá­hoz vezet. Ez az objektíve létező kölcsö­nös összefüggés kifejezésre jut a rakéta­elhárító rendszerek korlátozására vonat­kozó szerződésben, amelyben többek kö­zött az áll, hogy a rakétaelhárító rendsze­rek korlátozására vonatkozó hatékony in­tézkedések lényegesen ösztönöznek a hadászati támadófegyverek gyártása terén a versengés korlátozására és csök­kentik a nukleáris háború kirobbanásának veszélyét. Az SDI hívei az Egyesült Államokban figyelmen kívül hagyják ezt a kölcsönös összefüggést és ragaszkodnak ahhoz, hogy az ABM-szerződés formális megőr­zése mellett egy meghatározott ideig sza­bad legyen egy űrbe telepített elemekkel rendelkező, átfogó rakétavédelmi rend­szer létrehozása céljából minden előké­szület és kísérlet. Tervezgetésük világos: ha befejeződnek az előkészítő munkála­tok és lehetővé válik az SDI megvalósítá­sa, el lehet majd utasítani az ABM-szer- zódést. Nem véletlen, hogy a genfi tár­gyalások felújítása előtt az USA jobboldali körei ragaszkodtak ahhoz, hogy a hadá­szati támadófegyverek 50 százalékos csökkentésére vonatkozó szerződés semmi esetre se érintse az SDI-tervet. Nyilvánvaló azonban, hogy a hadá­szati támadófegyverek korlátozását célzó szerződés érdekében a tárgyalások résztvevőinek abból a megbízásból kell kiindulniuk, amelyet a két ország vezető képviselőitől kaptak a washingtoni talál­kozón, nevezetesen azt, hogy dolgozza­nak ki egy olyan megállapodást, amely mindkét felet kötelezi az ABM-szerződés megtartására abban a formájában, aho­gyan azt 1972-ben aláírták, s csak azokat a kutatási munkákat, fejlesztést és kísér­leteket engedik meg, amelyeket az ABM-szerződés is engedélyez. Vagyis olyan megállapodást, amely a feleket kö­telezi az ABM-szerződés megtartására. A Szovjetunió pontosan tartja magát a szovjet-amerikai közös nyilatkozat eme kitételéhez. Ezt az álláspontot rögzíti a Szovjetunió és az USA hadászati táma­dófegyverei csökkentéséről és korlátozá­sáról szóló szerződés jegyzőkönyvének javaslata, melyet a napokban Genfben terjesztettek elő. Mint azt Mihail Gorbacsov hangsú­lyozta, a Szovjetunió reálisnak tartja a ha­dászati támadófegyverek 50 százalékos csökkentését. A szovjet fél azonban nyo­matékosan elutasítja, hogy most, amikor a leszerelési folyamat reális alakot ölt, valaki más irányba próbálja kiterjeszteni a fegyverkezést. Éppen ilyen manőver­ként értékelhető az a próbálkozásuk, hogy a lázas fegyverkezést kiterjesszék a világűrre. Ha ezeket a manővereket nem áilítják le, az destabilizálja az egész stratégiai helyzetet, ami nagyon súlyos következményekkel foq járni. A genfi tárgyalások amerikai és szov­jet résztvevőit a washingtoni találkozón megbízták, gyorsítsák meg a hadászati támadófegyverek csökkentésére vonat­kozó szerződés közös javaslatának szö­vegében foglalt kérdések megoldását. Az a feladat áll előttünk, hogy az idei év első felére tervezett újabb szovjet-amerikai találkozóra aláírásra kész legyen a szer­ződésjavaslat a két fél hadászati támadó­fegyvereinek 50 százalékos csökkentésé­ről. Ezt a felelősségteljes feladatot csak úgy lehet teljesíteni, ha a tárgyalások résztvevői maximális rugalmasságot és konstruktivitást tanúsítanak e bonyolult és a béke sorsa szempontjából rendkívül fontos probléma megvitatása során, s ha nem történnek próbálkozások a saját ér­dekek elfogadtatására, a partner érdekei­nek rovására. Az Egyesült Államok és a Szovjetunió hadászati támadófegyvereinek felére való csökkentése nemcsak újabb lépés lenne a közepes és rövidebb hatótávolságú ra­kéták felszámolására vonatkozó szerző­dés után. Ez a megállapodás egyben áttörést jelentene a fő irányban - az atomfegyverek nélküli világhoz vezető úton. A Szovjetunió által 1986. január 15- én közzétett, valamennyi nukleáris fegy­ver felszámolására vonatkozó terv nem véletlenül jellemezte ezt az intézkedést az első két szakasz legfontosabb intézkedé­seként. Megvalósítása a nemzetközi színtéren elvi fordulatot jelentene a jobb irányába, segítene felszámolni az utóbbi években megnyilvánult konfrontációs ten­denciákat, a bizalom megszilárdítását az államok közti kapcsolatban és végül nagy eszközöket szabadítana fel a békés fej­lesztésre és a népek életszínvonalának javítására. A genfi tárgyalások jelenlegi fontos szakaszának fő értelme és tartalma a hozzájárulás e cél eléréséhez - írja végezetül a Pravda. Az arab külügyminiszterek rendkívüli értekezlete Újabb halálos áldozatok a megszállt területeken (ČSTK) - A megszállt Ciszjordánia Bani Naim falujában az izraeli katonák, vasárnap ismét lelőttek két palesztint. Ugyanazon a napon Ramallahban súlyo­san megsebesült egy tüntető palesztin fiú. Hírügynökségi jelentések szerint gyakor­latilag egész Ciszjordániában és a Gázai- övezetben is folytatódtak vasárnap a he­ves összecsapások a lakosság és az izraeli fegyveresek között. A Csehszlovák Sajtóiroda Tel Aviv-i tudósítója kijelentette, az izraeli kormány vasárnapi ülésén arról folyt a vita, hasz- náljanak-e továbbra is lőfegyvert a tünte­tőkkel szemben, vagy elégedjenek meg a gumibotokkal és a könnyfakasztó grá­Elhalasztották a kísérletet (ČSTK) - A célbajuttató rendszer meghibásodása miatt vasárnap is­mét elhalasztották egy amerikai ma­nőverező robotrepülőgép Kanada területe fölötti kísérletét. A múlt pén­teken és szombaton a kedvezőtlen időjárás miatt kellett elhalasztani a próbát. Kanadában 1983 óta folytatnak kísérleteket amerikai robotrepülőgé­pekkel, amelyeket B 52-es bombá­zókról lőnek ki. Kanada területe azért megfelelő a kísérletre, mert hasonlít a Szovjetunió domborzatá­hoz. 1986-ban két ilyen kísérlet volt sikertelen. nátokkal. Rabin hadügyminiszter azon­ban egyértelműen kijelentette, a hadse­reg mindenütt erőt fog alkalmazni, ahol arra szükség lesz. Az ún. humánusabb módszerek, vagyis a gumibotok alkalma­zása sem jobb megoldás: a hét végén legkevesebb 200 palesztint szállítottak kórházba végtagtörésekkel. Hans-Dietrich Genscher nyugatne­met külügyminiszter a hét végén hivatalos látogatást tett Tel Avivban. A Közös Piac nevében - jelenleg az NSZK az EGK soros elnöke - állást foglalt a közel-keleti nemzetközi rendezési konferencia össze­hívása mellett. Samír miniszterelnökkel közölte, a Szovjetunió részvétele nélkül nem érhető el a stabilitás a térségben. Tuniszban vasárnap befejeződött az arab külügyminiszterek rendkívüli konfe­renciája, amely a megszállt területek helyzetével foglalkozott. Az elfogadott ha­tározatban a résztvevők egyértelműen tá­mogatják a PFSZ vezette palesztin nép igazságos harcát és elítélik a megszállók terrorját. Az Arab Államok Ligájának tag­államai kötelezettséget vállaltak, hogy se­gítik a palesztin nép harcát és létrehoznak egy különbizottságot a közös akciók ter­vének kidolgozására, valamint a kapcso­lattartásra az ENSZ-szel és más nemzet­közi szervezetekkel a nemzetközi rende­zési konferencia összehívása érdekében. A külügyminiszterek felszólították a Biz­tonsági Tanácsot, kényszerítse Izraelt a megszállás és a palesztinokkal szem­ben alkalmazott népirtás politikájának be­szüntetésére. Diplomáciai nagyüzem a Balkánon Feltűnően megélénkültek, moz­galmassá váltak a diplomáciai kap­csolatok a balkáni államok közt az utóbbi hónapokban, hetekben. Ta­valy decemberben például első íz­ben került sor külügyminiszteri szin­ten albán-görög találkozóra Tiraná­ban, majd január közepén Athénban bejelentették, hogy Andreasz Pa­pandreu görög kormányfő is elfoga­dott egy hivatalos albániai látogatás­ra szóló meghívást. A jelentősen megszaporodott különböző szintű, két- és többoldalú véleménycserék egyik fő oka, célja nyilvánvaló: ala­posan előkészíteni a térség országai külügyminisztereinek első közös ta­lálkozóját, melyre a jugoszláv Tan- jug hírügynökség legújabb jelentése szerint február 24-26. között kerül sor Belgrádban. A balkáni külügyminiszteri ta­nácskozást Raif Dizdarevics, a ju­goszláv diplomácia vezetője java­solta még a tavalyi év elején, majd több megbeszélés után októberben New Yorkban, az ENSZ Közgyűlése idején Jugoszlávia, Bulgária, Romá­nia, Görögország és Törökország közt megszületett a végleges, konk­rét megállapodás is, míg a hatodik balkáni állam, Albánia, csak néhány héttel később mondott igent a belg­rádi meghívásra. Az említett sürgés-forgás, az ap­rólékos véleménycserék egész soro­zata nem véletlen, s egyáltalán nem megalapozatlan, hiszen siker esetén ez a találkozó megvethetné egy „ál­talános balkáni enyhülési és lesze­relési folyamat" kezdetének az alapjait. Szükségességéről egyre gyakrabban nyilatkoznak az illeté­kes államok legfőbb vezetői, s mely elképzelés élvezi a nemzetközi köz­vélemény támogatását is. A külügyminiszteri fórum legfőbb célja véleményt cserélni minden olyan kérdésben, mely a térség összes államát érinti, illetve melyben érdekeik megegyeznek. Az elképze­lések szerint a találkozó elején min­den fél előterjeszti az általa fontos­nak tartott problémákat politikai, gazdasági stb. téren. Az ezt követő véleménycsere és vita során egyez­tetnék az álláspontokat, s szeretné­nek közös nevezőre jutni, legalábbis elvileg, a jövőbeni gyakorlati lépése­ket illetően. Bizonyára szó lesz arról is, hogy miként lehetne a Balkán-félszigetet békés, atom- és vegyi fegyverektől, idegen katonai erőktől mentes öve­zetté nyilvánítani. Itt jegyezzük meg, hogy az első ez irányú javaslat még 1957-ben Chivu Stoica, az akkori román külügyminiszter részéről hangzott el. Mintegy két évtized el­teltével a helsinki tanácskozás ide­jén merült fel újra ez a kérdés az európai leszerelési politikában, s azóta valamilyen módon állandóan napirenden van. Gyakorlati lépésre azonban csak 1984-ben került sor. Athénban akkor szakértői értekezle­tet tartottak a balkáni államok, meg­vitatták a térség atommentes öve­zetté nyilvánításának gyakorlati le­hetőségeit. Ez az értekezlet egyéb­ként az első olyan európai kormány­közi regionális fórum volt, melyen a Varsói Szerződés és a NATO néhány tagállama, illetve az el nem kötelezett Jugoszlávia közösen tár­gyal egy atommentes övezet kialakí­tásáról. Természetesen erről a na­gyon bonyolult, de kétségkívül nem­zetközi jelentőségű problémáról, il­letve javaslatról csak egy legmaga­sabb szintű balkáni fórumon lehetne dönteni. Konkrét javaslattal a balká­ni állam- és kormányfők találkozójá­nak megtartására legutóbb Bukarest állt elő. Szófia és Athén támogatja a javaslatot, míg mások eddig nyíl­tan nem foglaltak állást. Tekintettel az érintett országok külpolitikai irányvonalára, nyilvánvaló, hogy nem könnyű, nem is rövid távú folya­matról van szó. Kezdetének egyik fontos állomása lehetne a tervezett belgrádi külügyminiszteri konfe­rencia. A politikai állásfoglalásokon kívül a tervezett konkrét, rövidebb távon megvalósítható napirendi pontok közt szerepel a gazdasági és mű­szaki együttműködés, a közlekedés, a turizmus, a környezetvédelem kér­dése és a humanitárius problémák. A kölcsönös gazdasági és műszaki együttműködéssel minden fél elége­detlen, s általános az óhaj, hogy változtassanak ezen. Annál is in­kább, mert egyik állam gazdasági helyzete sem éppen rózsás. A bal­káni közúti és vasúti közlekedés fon­tos problémáit Jugoszlávia javasolta megvitatni. Tehát általános véle­mény szerint szükséges az előreha­ladás ezen a téren. A gyakorlati élet azonban eddig még elmarad az opti­mista hangvételű nyilatkozatoktól. Nagyobb haladás van viszont a kör­nyezetvédelem területén. Tavaly de­cemberben szakértői szinten közös tanácskozásra került sor Szófiában, melyen a jövőbeni együttmüködés lehetőségeit is megvitatták, s döntés született a konzultációk rendszeres folytatásáról, az országos termé­szet- és környezetvédelmi progra­mok fokozatos egyeztetéséről. Ami a humanitárius kérdéseket illeti, ezek továbbra is a balkáni államok közti kapcsolatok egyik igen érzé­keny pontját képezik, melynek gyö­kerei a történelemben keresendők. Ezen a téren elsősorban a nemzeti kisebbségek helyzetének eltérő, oly­kor egyenesen ellenkező megítélé­se okoz gondot. Közismert többek közt a görög-török viszály Ciprus, a jugoszláv-albán vita Koszovo miatt, de hasonló problémák vannak a többi ország kapcsolataiban is. Mindezek ellenére a mai Balkán­félsziget már nem Európa „puska­poros hordója“, bár vitathatatlan, hogy a térségben még sok a feszült­ség, megoldatlan probléma. Ezek közé tartozik például az USA katonai támaszpontjainak kérdése Törökor­szágban és Görögországban. A tá­maszpontok megszüntetését már régebben követeli a nemzetközi bé­kemozgalom. Míg Andreasz Pa­pandreu kormánya igyekszik megol­dani a problémát, s eltávolítani az országból az idegen katonai erőket, addig Kenan Evren rendszere eluta­sítja ezt a megoldást. Figyelemre méltó az is, hogy míg az új szovjet vezetés aktívan támogatja a Balkán­félsziget atom- és vegyi fegyverek­től, illetve idegen katonai erőktől mentes övezetté nyilvánítását, addig Washington nyíltan még nem foglalt állást ebben a kérdésben. A tét tehát jelentős. Nem véletlen, hogy a február végi belgrádi külügy­miniszteri találkozót nagy nemzetkö­zi várakozás előzi meg. Tekintettel a probléma bonyolultságára, látvá­nyos eredményekre, fordulatra a balkáni államok politikai és gazda­sági együttműködésében még a mai kedvező nemzetközi helyzetben sem lehet nagyon számítani. Az óvatos derűlátás azonban helyénva­ló. Bizonyosnak látszik ugyanis, hogy a Balkán-félszigeten is megin- dulóban van a regionális enyhülési folyamat. Ez pedig nemzetközi szempontból mérlegelve sem ke­vés KOKESJÁNOS Kabul álláspontja változatlan Nadzsibullah: készek vagyunk az ésszerű kompromisszumokra (ČSTK) - Nadzsibullah afgán államfő vasárnap Kabulban fogadta Diego Cor- dovezt, az ENSZ-főtitkár különmegbí- zottját, aki a genfi tárgyalások felújításáról folytatandó konzultációkra érkezett az af­gán fővárosba. Nadzsibullah tájékoztatta vendégét arról, hogy Afganisztán állás­pontja a térség békéjének és biztonságá­nak megteremtésével kapcsolatban válto­zatlan. Hangsúlyozta, hogy az egy éve követett nemzeti megbékélés politikája jelentősen hozzájárul az ország és a tér­ség tartós békéjének megteremtéséhez. Biztosította Cordovezt, hogy a Pakisztán­nal folytatott tárgyalások újabb fordulóján az afgán küldöttség a megoldás elérését célzó jóakaratot tanúsít, s kész az éssze­rű kompromisszumokra. Az afgán kormány a nemzeti megbéké­lés politikájával összhangban úgy döntött, hogy Hoszt járás lakott településeiről ki­vonja fegyveres erőit. Ezek az egységek a szélsőségesek blokádjának felszámolá­sában, valamint a Hoszt és Gardez város közti összeköttetés felújításában vettek részt. A Bahtar afgán hírügynökség által közreadott'dokumentum rámutat, hogy az intézkedésekkel a lakosság követelései­nek tesznek eleget. Egyidejűleg abbéli reményét fejezte ki, hogy a helyi Dzsad- ran törzs közreműködésével tartósan megőrizhető a két város közötti összeköt­tetés Ellenkező esetben az afgán kor­mány kénytelen lesz újabb határozott in­tézkedéseket foganatosítani. Reális kilátások

Next

/
Thumbnails
Contents