Új Szó, 1988. január (41. évfolyam, 1-24. szám)

1988-01-22 / 17. szám, péntek

A NEGYVEN ÉV ELŐTTI ESEMÉNYEKRŐL A Népi Milícia megszületése 1948 februárjában a reakciós erők szándékosan kormányválságot idéztek elő. A válságot az alkotmányos jogszabályokkal összhangban demokratikus úton oldották meg. Gyakran találkozhatunk azzal a kér­déssel, miért építették ki a Népi Milíciát, hiszen a belső ellenség elleni harc a biztonsági szervek feladata és az esetleges külső ellenséggel szemben készen állnak fellépni a Csehszlovák Néphadsereg alakulatai. A kérdés megválaszolásában a két fegyveres testület negyven év előtti objektív helyzetéből kell kiindulni. Röviden tekintsük át a helyzetet. A Csehszlovák Néphadsereget Ludvik Svoboda hadseregtábornok, nemzetvédelmi miniszter belső utasítása és nyilvános nyilatkozata gyakorlatilag semlegesítette. Nem lehetett azonban kizárni, hogy a katonai helyőrségek valamelyik parancsnoka esetleg nem respektálja ezt a helyzetet és katonai lázadást kísérel meg. A Nemzetbiztonsági Testületben a helyzetet az bonyolította, hogy nem oldották meg a biztonsági ap­parátus megtisztításának, valamint a biztonsági szervek prágai szerve­zeti struktúrájának, valamint a nem­zeti bizottságok területi hatásköré­nek kérdését. Václav Nősek belügy­miniszter saját hatáskörében az ér­vényes jogszabályok értelmében ol­dotta meg ezt a kérdést. így érthető, hogy a hadsereg és a biztonsági szervek reális helyzeté­nek megítélése alapján a kommu­nista párt vezetősége úgy döntött, hogy a Népi Milícia megalakításával megerősíti a néphatalmat. A milícia nem volt egy előre előkészített és tervezett „kommunista fordulat“ ré­sze, spontánul keletkezett mint a párt és a munkásosztály burzsoá­zia elleni harcának eszköze. így a dolgozók nyomást gyakoroltak ál­tala a kormányválság pozitív megol­dása, a nemzeti és demokratikus forradalom betetőzése érdekében. A Népi Milícia megalakításáról, főleg a prágai üzemekben a CSKP KB Elnöksége 1948. február 21-én döntött. Úgy tervezték, hogy az első szakaszban mintegy hétezer férfit fegyvereznek fel közvetlenül az üze­mekben. Minden munkahely a Népi Milícia egy harci egységét és ezen felül egy századot alkotott Az ilyen szervezés lehetővé tette minden egység gyors készenlétét és akció­képességét. Václav Nősek és Jind- hch Veselý elvtársakat bízták meg, hogy lássák el fegyverekkel ezeket az egységeket. 1948. február 22-én a szervező- bizottság ülésén Josef Pavelt ne­vezték ki a Népi Milícia vezérkará­nak parancsnokává. (1968-ban mint belügyminiszter azonosult a revizio­nista és szocialistaellenes erők programjával és kizárták a CSKP- ból.) Miroslav Duda vezérkari főnök és Antonín Paducha hadműveleti tiszt kidolgozta a Népi Milícia had­műveleti terveit. Ebben az időben fontos szerepe volt a Népi Milícia vezérkara hírszerző tevékenységé­nek, amelyet Jiŕí Hošek irányított. A CSKP prágai kerületi bizottsága a vezérkar tagjává nevezte ki Franti­šek Kriegelt (később ugyancsak ki­zárták a pártból az 1968. évi revizio­nista állásfoglalásáért) és Hulinskýt. A vezérkar irányította a Népi Milí­cia tevékenységét, egybehangolva azt a nemzetbiztonsági testület ké­szültségi alakulatainak, valamint a testület prágai parancsnokságá­nak intézkedéseivel. Február 23-án a biztonsági szer­vek tagjai által kísért 33 gépkocsi 10 000 puskát és 2000 golyószórót hozott Prágába. A fegyvereket meg­tisztításuk után a lőszerrel és más tartozékokkal együtt a fegyverkezési tervnek megfelelően Prága-Bube- nečben a Nemzetbiztonsági Testület parancsnokságának épületében hagyták. Ezzel teljesült a pártveze­tőségnek az a feltétele, hogy a fegy­vergyárak munkásai gondoskodja­nak a prágai munkások felfegyver­zéséről - a puskákat Prágába a brnói fegyvergyár raktáraiból küld­ték a munkások. Aznap az összes üzemben inten­zíven folytatták a Népi Milícia egysé­geinek megalakítását, a parancsno­kok kiválasztását és felkészítését. Sok áldozatkész elvtárs nyújtott se­gítséget az alakuló egységeknek és a parancsnokságoknak. Bebizonyo­sodott, hogy a párt magasszintű szervezőképességekkel rendelke­zik, s így a kitűzött határidőig Prágá­ban a Népi Milícia valamennyi egy­ségét szervezetileg és káderszem­pontból is kiépítették. Rendelkezés­re álltak a további eljárásra vonatko­zó tervek. A Népi Milícia egységei­nek mozgékonysága a nap minden órájában lehetővé tette, hogy rugal­mas és gyors akciókat hajtsanak végre Prága különböző részeiben. A CSKP Központi Bizottságának Elnöksége február 24-ről 25-re vir­radó éjjel döntött a Népi Milícia egy­ségeinek felfegyverzéséről. Ezzel a döntéssel segítették elő a párt legfontosabb taktikai céljának eléré­sét - a reakció fegyveres provokáci­óinak megakadályozását és a forra­dalmi események békés alakulásá­nak szavatolását. A Népi Milícia vezérkara február 25-én a délelőtti órákban a területi vezérkarok parancsnokait tájékoz­tatta a kormányválság megoldásá­nak helyzetéről, valamint arról, hogy milyen módon szállítják s veszik majd át a fegyvereket. Az egyes területek egységeinek parancsnokai megkapták a CSKP kerületi bizott­ságának és a Népi Milícia vezérka­rának levelét, amely hangsúlyozta, hogy a Népi Milíciának méltóképpen kell fellépnie, hogy megnyerje a la­kosság elismerését és tiszteletét s bizonyítsa a munkásosztály erőfö­lényét. Miközben a prágaiak a Vencel téren gyülekeztek azon a nagygyű­lésen, amely a döntő politikai akció lett a válság megoldására vonatkozó javaslat támogatására, a Népi Milí­cia tagjai az üzemekben maradtak, ahová megérkeztek a fegyvereket szállító gépkocsik. Több mint 6000 milicista kapott puskát és fejenként tíz töltényt, ezeket a zsebükben tar­tották. A magasszintű fegyelem és szervezettség tanújeleként a fegy­vereket nagyon rövid idő alatt osz­tották szét. Ugyanilyen gyorsan is­mertették meg a milicistákkal, ho­gyan kell a fegyverekkel bánni. A dolgozók Vencel téri nagygyű­lése idejében a reakciónak sikerült mintegy 3000 diákot összehívni a Malá stranán, ahonnan a prágai várba a Neruda utca felé tartottak. A Nemzetbiztonsági Testület tagjai­nak kis csoportja megpróbálta meg­akadályozni, hogy a diákok megva­lósítsák elképzelésüket. A huzavona közepette szerencsétlen véletlen­ként elsült a testület egyik tagjának fegyvere. Az utca kövezetéről visz- szacsapódó lövedék megsebesítet­te az egyik tüntetőt, egy erdőmérnö­ki hallgató jobb lábának bokáját. Ez volt az egyedüli lövés, amely a feb­ruári napok alatt eldördült. Nyugaton az ellenséges tájékoztató eszközök számára ez elegendő volt ahhoz, hogy lövöldözésekről és több tucat megsebesült állampolgárról adjanak hírt. A kormány lemondásának elfoga­dása és az új kormány kinevezése után parancsot kaptak a Népi Milícia egységei és a Nemzetbiztonsági Testület alakulatai, hogy február 25- én £z esti órákban ünnepi felvonu­lást rendezzenek Prágában. Több ezer prágai lelkesen köszöntötte a menetelő munkáshadsereget, így fejezve ki örömét a győzelem fölött. Az Óvárosi téren Klement Gottwald köszönetét mondott a felsorakozott egységeknek a feladatok példás tel­jesítéséért, s felhívta őket, legyenek éberek a belső és külső ellenséggel szemben. A parancs felolvasása után a Népi Milícia egységei vissza­tértek az üzemekbe, ahol az egysé­gek egy része készültségben ma­radt, míg a többi egység őrjáratot tartott a város központjában. A Népi Milícia egységeinek meg­alakulása nem maradt csak prágai feladat. A köztársaság más városai­ban, főleg az ipari területeken is megszervezték a munkásosztály fegyveres csapatait az üzemek megvédésére, a rend és a nyugalom fenntartására. A CSKP Központi Bi­zottsága Elnökségének 1948. febru­ár 26-i határozata a Népi Milícia kiépítéséről mindenütt, ahol arra megvannak a feltételek, sok esetben legalizálta a már kialakult helyzetet. Az egységek tagjainak száma eltérő volt, egyes helyeken csak néhá- nyan, másutt több tucatnyian csatla­koztak. A Nemzetbiztonsági Testület vagy a hadsereg raktáraiból kaptak kézifegyvereket. Annak ellenére, hogy a Népi Milí­cia egységei megalakulásuk idejé­ben szakmailag nem voltak felké­szítve és a többi fegyveres testület­hez viszonyítva számbelileg is ki­sebbek voltak, erejük mindenekelőtt a tagok erkölcsi, politikai tulajdonsá­gaiban rejlett. Bátorságukkal, hatá­rozottságukkal, feladataik fegyelme­zett és pontos teljesítésével a Nem­zetbiztonsági Testülettel szoros együttműködésben hozzájárultak a reakciós radikális erők tevékeny­ségének megbénításához és a hatá­rozatlan állampolgárok pozitív befo­lyásolásához. A Népi Milícia vezérkara február 27-én délután megkapta a CSKP prágai kerületi bizottságának ván­dorzászlaját. Ez erkölcsi elismerése volt a Népi Milícia egységei és ve­zérkara azon érdemeinek, amelye­ket a munkásosztály és a többi dol­gozó politikai győzelme során sze­reztek. Az Óvárosi téren február 28-án díszszemlét tartottak a Népi Milícia egységei és a Nemzetbiztonsági Testület alakulatai. A Népi Milícia egységei először szerveződtek na­gyobb alakulatokba. A Nemzetbiz­tonsági Testület tagjaival együtt a Népi Milícia 14 zászlóalja vonult fel. A párt központi bizottsága nevé­ben Klement Gottwald elvtárs kö­szöntötte a felsorakozott egysége­ket. Többek között hangsúlyozta: A Nemzetbiztonsági Testület és a Munkás Milícia tagjai ma egymás oldalán állnak itt, mint országunk belső rendje népi védelmének kép­viselői. A továbbiakban is szorosan működjenek együtt, védjék közös erővel a köztársaságunk nyugalmát és a nép alkotó építőmunkáját. Röviddel a februári események után a Népi Milícia irányítását a bel­ügyminisztérium vette át. Március­ban és áprilisban befejeződött az ország egész területén a Népi Milí­cia szervezési kiépítése. 1948. július 13-án a Belügyminisztérium jóvá­hagyta a Népi Milícia üzemi egysé­geinek szervezésére vonatkozó irá­nyelveket, amelyek szerint ezek az egységek a Nemzetbiztonsági Tes­tület segédszervei voltak. Működé­süket gyakorlatilag a Nemzetbizton­sági Testületről szóló 1948. decem­ber 31-én elfogadott törvény legali­zálta. Jelentős fordulat állt be a Népi Milícia egységeinek kiépítésében, harci és politikai felkészítésében a CSKP IX. kongresszusa után, amely kitűzte a Népi Milícia további építésének és megerősítésének irányvonalát. Megkezdődött a pa­rancsnokok és a tagok szervezett képzése. A kiélezett nemzetközi helyzet és az osztályellenség növekvő ellenállá­sának bonyolult időszakában a Népi Milícia 67, a rendet, nyugalmat és biztonságot szavatoló akcióban vett részt. Az ellenség a gyilkosságoktól sem riadt vissza, hogy eltérítse a la­kosságot a szocialista építés útjától. A Népi Milícia egységei a Nemzet- biztonsági Testülettel együttműköd­ve igényes harci feladatokat teljesí­tettek az államellenes és bűnöző elemek felderítésében és felszámo­lásában. A Népi Milícia egységeinek részvételével végrehajtott egyik leg­nagyobb akció volt egy államellenes csoport ártalmatlanná tétele Morva­ország területén. Röviddel azután, hogy alattomosan meggyilkolták a Babicei Helyi Nemzeti Bizottság tisztségviselőit, a Népi Milícia 70 tagja vett részt a nyomozásban. Az egységek krónikái számos további olyan akciót is megneveznek, amelyben részt vettek a Népi Milícia tagjai. Néhány esetben életüket is feláldozták. Fontos szerepet töltöttek be a Né­pi Milícia egységei a munkásosztály és parasztság szövetségének meg­szilárdításában. A mezőgazdaság kollektivizálásának időszakában a műszakok után a falvakra utaztak, segítettek abban, hogy meggyőzzék a parasztságot a közös gazdálkodás előnyeiről. Annak érdekében, hogy meggyőző munkájuk konkrét le­gyen, csoportokat szerveztek a gé­pek és berendezések javítására, se­gítséget nyújtottak a termés betaka­rításában stb. Sohasem sikerült ösz­szeszámolni önkéntesen hány órát dolgoztak és szolgáltak a gabona­raktárak, a szénakazlak, a gazdasá­gi létesítmények és a gépi berende­zések őrzése során. 1953. január elsejével a Belügy­minisztériumban megszűnt a Népi Milíciát irányító szakosztály és a Né­pi Milícia irányítását a CSKP Köz­ponti Bizottságának illetékes osztá­lya vette át. A Népi Milícia helyzeté­nek és jogkörének fontos meghatá­rozása érdekében jóváhagyták a Népi Milícia tanácsát és a tevé­kenységére vonatkozó irányelveket. Az irányelvek úgy jellemezték a Népi Milíciát, mint a CSKP és a munkás- osztály fegyveres testületét, amely a csehszlovák fegyveres erők többi részével együtt védelmezi a szocia­lista építést. A Népi Milícia fokozatosan az állam védelmi rendszerének része lett. Javult felszereltsége, fegyver­zete, megváltozott a kiképzés mód­ja. A belső funkcióján kívül kialakult külső funkciója is, amely az állam fegyveres erőit is jellemezte. A szocializmus ellenségei sohasem törődtek bele az 1948 februárjában elszenvedett vereségükbe. Húsz év­vel később a CSKP KB opportunista vezetősége lehetővé tette, hogy megvalósítsák ellenforradalmi el­képzeléseiket. Ennek következté­ben katasztrofálisan romlott az or­szág bel- és külpolitikai helyzete. Hogy miért alakulhatott ki a pártban és az államban ilyen helyzet, azt részletesen elemzi A CSKP XIII. kongresszusa után a pártban és a társadalomban kialakult válság ta­nulságai című dokumentum. 1968 márciusától májusáig a Népi Milícia tagjai járási és kerületi aktí­vákon vettek részt. A milicisták nyíl­tan kifejezték aggodalmaikat az 1968 januárja utáni fejleményekkel kapcsolatban. Nézeteiket több száz határozatban fogalmazták meg, amelyeket elküldtek a tájékoztató eszközöknek és a felső pártszervek­nek. Ebben az időben azonban a tá­jékoztató eszközök nem közölték az ilyen nyilatkozatokat. A revizionizmus és a jobboldali opportunizmus képviselői azzal ma­gyarázták, hogy a Népi Milícia tagjai visszautasították a kommunista párt és a szocializmus alapvető értékei ellen intézett támadásokat, hogy a munkások állítólag politikailag nem elég fejlettek, az egyszemélyes hatalom bürokratikus rendszere le­szoktatta őket a gondolkodásról stb. A különböző támadások, gyanúsít- gatások, rágalmak, felelőtlen esz­mefuttatások alapvető célja az volt, hogy bebizonyítsák, a Népi Milícia mai formája a múlt csökevénye. A legveszélyesebb reakciós tézis arra vonatkozott, hogy a Népi Milíciá- val visszaélhetnek. Ez a demagógia ugyanis közvetlenül a munkásosz­tály soraira és magukra a milicisták- ra irányul. A Népi Milícia egységeinek és parancsnokságainak követelésére a párt vezetősége egyetértett, hogy összehívják a Népi Milícia országos aktíváját. 1968. június 19-én az or­szág valamennyi részéből 11 000 milicista gyűlt össze Prágában. Ál­lást akartak foglalni az időszerű tár­sadalmi problémákhoz és megvitatni a milícia kérdéseit. Az aktíva befejezéseként a részt­vevők négy dokumentumot fogadtak el. Határozatban fordultak a CSKP Központi Bizottságához, ez a doku­mentum tartalmazta a vitában el­hangzott legfontosabb gondolatokat. Továbbá üdvözlő levelet küldtek a Nemzetbiztonsági Testület és a csehszlovák néphadsereg tagjai­nak. Levelet intéztek a Szovjetunió prágai nagykövetségéhez, amelyet a szovjet népnek szántak. A közvé­lemény nem ismerkedhetett meg a tájékoztató eszközök révén az el­fogadott dokumentumok tartalmá­val. Nem hagyták azonban figyel­men kívül a szovjet néphez intézett levelet. A moszkvai Pravda már 1968. június 21-én közölte (a Rudé právo 1968. július 13-án). A CSKP Központi Bizottsága és a Népi Milí­cia vezérkara csaknem 16 000 távi­ratot kapott a szovjet dolgozóktól, kollektíváktól és egyénektől is. Az a tény, hogy nem hozták nyilvános­ságra a levelet lehetővé tette, hogy fokozzák a Népi Milícia elleni táma­dásokat és új szovjetellenes uszító kampányt szítsanak. Említsünk meg legalább egy példát. M. Filip 1968. július 11 -én ezt írta a Kultúrni tvor- bában: „... lebeszéljük az elvtársa­kat a Népi Milíciából, hogy a jövőben olyan leveleket küldjenek, amelyek­ben félremagyarázható információ­kat adnak barátaiknak.“ A Népi Milícia elleni támadások szakaszának betetőzését jelentette, hogy Prágában a gyermekáruház melletti átjáróban aláírásokat gyűj­töttek a milícia megszüntetését kö­vetelve. A hangoztatott vagy papír­darabkákra írt jelmondatok nem igé­nyelnek kommentárt: „A Népi Milícia veszélyezteti az emberiséget!“, „Követeljük a Népi Milícia megszün­tetését, mivel fölösleges!“, „Halál a kommunistákra!“, „A népi milicis­ták fasiszták és gazemberek!“ Ami­kor egyes milicisták, vagy becsüle­tes állampolgárok megkísérelték, hogy helyes mederbe tereljék a rá­galmazók nézeteit, a legkülönbö­zőbb módon beléjük fojtották a szót, sőt kísérleteket tettek az erőszak alkalmazására is. Az ellenforradalmi erők által elin­dított bomlasztás a gazdasági és politikai élet valamennyi területét érintette. 1968 augusztusában Csehszlovákiában kiéleződött az el­lenforradalmi helyzet, országunk a polgárháború peremére került. A marxista-leninista erők az álla­mon belül már nem tudtak szembe­szegülni az ellenforradalmi erőkkel. Ezért az öt szocialista állam csapa­tainak bevonulása Csehszlovákiába internacionalista segítséget jelen­tett, amely megfelelt az egész szo­cialista közösség érdekeinek. A Népi Milícia idősebb tagjai for­radalmi tapasztalatainak, a milicis­ták abszolút többsége politikai fej­lettségének, osztály- és internacio­nalista hűségének, valamint a Népi Milícia parancsnokságai rendszeres munkájának köszönhetően az egy­ségek túlnyomó része aránylag na­gyon gyorsan el tudott igazodni a bonyolult helyzetben és helyes álláspontra helyezkedett. Nem hall­gathatjuk azonban el, hogy a Népi Milícia tagjainak egy részére és egyes egységekre kedvezőtlen ha­tást gyakorolt a CSKP Központi Bi­zottsága Elnökségének 1968. au­gusztus 21-i dezorientáló nyilatko­zata. 1969-ben a CSKP KB áprilisi és májusi ülése után jelentősen meg­nőtt a Népi Milícia akcióképessége. Az egységekben kedvező visszhan­got keltett és megértésre talált a CSKP KB új vezetőségének hatá­rozott és elvszerű politikája. Állás- foglalásukat a gyakorlatban azzal fejezték ki, hogy példásan teljesítet­ték feladataikat a Népi Milíciában. Az 1968-69-es válságos évek ta­nulságai a legmeggyőzőbben bizo­nyítják a párt 1948-ban hozott dön­tésének helyességét, hogy felfegy- verzi a munkásokat a szocializmus külső és belső ellenségeivel szem­beni védelmére. Bebizonyosodott, hogy a Népi Milíciára szükség van, jelentős szerepet tölt be. A Népi Milícia szervezési, káder- és anyagi ellátása napjainkban megfelel társadalmunk fejlődésének és az állam védelmi szükségletei­nek. A párt vezetésével a Népi Milí­cia tagjai tökéletesítik ismereteiket a rájuk bízott fegyverek kezelésé­ben, hogy szükség esetén a cseh­szlovák fegyveres erők többi részé­vel együtt hatékonyan fellépjenek a belső és külső ellenséggel szem­ben. A társadalom nagyra értékeli a Népi Milícia egységeiben kifejtett önkéntes tevékenységet, a tagok er­kölcsi és politikai öntudata megnyil­vánul abban, hogy elkötelezetten részt vesznek a párt iránynvonalá- nak valóraváltásában, elmélyítik testvéri internacionalista szövetsé­güket a többi szocialista ország munkásőrségével, magasfokú fe­gyelmezettséget és szervezettséget tanúsítanak. A Népi Milícia fennállásának negyven éve alatt tagjai a párt és a nép érdekében tejesítették felada­taikat. Konkrét tettekkel valósították meg február örökségét - új szocia­lista köztársaságot építettek és vé­delmeztek a belső és a külső ellen­séggel szemben. Ezt az örökséget a következő években is szem előtt tartják, mert amíg létezik imperializ­mus, addig szavatolni kell a szocia­lizmus védelmét. ANTONÍN UNGER

Next

/
Thumbnails
Contents