Új Szó, 1988. január (41. évfolyam, 1-24. szám)

1988-01-21 / 16. szám, csütörtök

Az együttműködés haszna: több kukorica A termelési rendszer ismét bizonyított A szögyéni (Svodín) Csehszlovák-Szír Barátság Egységes Földműves-szövetkezet két évtizeddel ezelőtt küldte el képviselőit a magyarországi Nádud­varra, hogy barátsági és együttműködési megállapo­dást kössenek a Vörös Csillag Mezőgazdasági Ter­melőszövetkezettel. A szőgyéniek kezdeményezése Nádudvaron kedvező fogadtatásra talált. Dicséretére válik mindkét szövetkezet szakembereinek, hogy a baráti kapcsolatok ápolását szolgáló kölcsönös látogatásokat a termelési tapasztalatok kicserélésé­re és a kölcsönös segítségnyújtás fejlesztésére használták ki. A tények egész sora bizonyítja, hogy a kapcsolatok fejlesztése eredményesnek bizonyult. Követőkre találtak Az eltelt idő alatt mindkét szövet­kezet nagyon sokat fejlődött. Ez fő­leg azzal magyarázható, hogy mind a nádudvariak, mind pedig a sző­gyéniek példás igyekezetet tanúsí­tottak a termelés és a gazdálkodás tudományos-műszaki fejlesztésé­ben. A nádudvari Vörös Csillag Mgtsz 1972-ben rendszerszervező lett, vagyis további nyolc gazdaság­gal együttműködve megalapította a Kukorica- és Iparinövény-termelé- si Együttműködést (KITE), amelyhez a múlt év végéig 414 gazdaság közel egymillió hektárnyi területtel csatlakozott. A társulásnak Magyar- országon kilenc, hazánkban pedig egy alközpontja van. A termelési rendszerek egész sorát irányítja, s jó hírneve van Magyarországon. Még­pedig nem csak azért, mert a terme­lési rendszereket szervező gazda­ságok közül a legnagyobb területen irányítja a termelést, hanem azért is, mert a hozzá tartozó gazdaságok általában nagyon jó termelési ered­ményeket érnek el. A szögyéni szövetkezet tagjai - a barátság és az együttműködés jegyében - már a hetvenes évek végén, majd a nyolcvanas évek ele­jén igyekeztek gyümölcsöztetni a nádudvari termelési tapasztalato­kat. Főleg a kukoricatermelés kor­szerű módszereit. S nem is ered­ménytelenül. Komolyabb termelési eredmények azonban csak akkor születtek, amikor hosszú utánjárás eredményeként a KITE tevékenysé­ge legalizálódott a szögyéni szövet­kezetben. 1984-ben és az azt köve­tő két évben csak a szögyéni szö­vetkezetre - mintegy ezerkétszáz hektár szemes kukorica termeszté­sének irányítására - korlátozódott a KITE csehszlovákiai tevékenysé­ge. Az első években elért hektárho­zamok ugyan kisebbek voltak az öntözéses növénytermesztést foly­tató - és más termelési rendszerek­hez tartozó - hazai mezőgazdasági üzemekben elért hozamoktól, de ál­talában 1-1,5 tonnával túlhaladták az aszály sújtotta štúrovói körzethez tartozó mezőgazdasági územek ter­melési eredményeit. Feltételezhető­en ez a körülmény vezetett oda, hogy 1987-ben tizenegyre szaporo­dott a KITE csehszlovákiai partner­gazdaságainak szama. Az Érsekúj­vár (Nové Zámky) járáshoz tartozó kilenc egységes földműves-szövet­kezet és két állami gazdaság a múlt esztendőben már 7700 hektáron ter­mesztett szemes kukoricát a KITE által kidolgozott termelési technoló­gia alapján. Rendszerben előnyösebb A kukoricatermesztés nádudvari rendszerének nálunk a szögyéni Csehszlovák-Szír Barátság Efsz az üzemeltetője. A főtechnológusi munkakört Molnár Béla mérnök tölti be, a segítőtársa pedig Konterman László technológus, aki főleg a ter­melés gépesítésével járó kérdések megoldására összpontosítja a fi­gyelmét. A múlt évi eredményekről és a termelési rendszer további bő­vítéséről tőlük kaptam áttekintést. Elsősorban azt hangsúlyozták, hogy a KITE a múlt esztendőben teljesítette a szerződésben rögzített kötelezettségeit. Például 116 tonna vetőmagot szállított csehszlovákiai partnergazdaságai részére, s ezzel 60 százalékra fedezte a gazdaságok vetőmag-szükségletét. A termelők szerint a rendszergazda által szállí­tott nagyhozamú hibridek (Pio 3901-Éva, Pio 0047-lsella és Pio 3732) vetőmagja lényegesen jobb minőségű volt, mint a Slovosivo-tól - kapott vetőmag. A KITE időben és a meghatározott mennyiségben megküldte a gyomirtó vegyszereket, valamint a sorközmüvelő KSMK-6- os kultivátorokat is. A szaktanácsadói szolgálat kere­tében a rendszergazda és annak csehszlovákiai képviseleti szerve szakelőadásokat tartott a partner­gazdaságok agronómusai részére; valamennyi partnergazdaság részé­re kidolgozta és konkrét parcellákra alkalmazta a talajelökészítés és a vetés technológiáját; bemutatta a magágy előkészítésének módját, valamint a talajmüvelés korszerű módszereit. A szaktanácsadói szol­gálat és felügyelet lényegében ta­vasszal, a vetés előtti időszakban kezdődött és a termény betakarítá­sával egyidőben fejeződött be. Két tonnával jobb terméshozam A tizenegy mezőgazdasági üzem, mint a KITE csehszlovákiai partner­gazdaságai, az együttműködés első évében szemes kukoricából (14 százalékos nedvességtartalom mel­lett) 6,63 tonna hektárhozam-átlagot értek el. Ez 1,91 tonnával több az előző öt év átlagánál, vagyis a tizen­egy mezőgazdasági üzem 1987- ben 13 ezer 846 tonna szemes ku­koricával termelt többet az előző ötéves időszak évi átlagánál. A többlet pénzben kifejezett értéke 29 millió 770 ezer korona. A legjobb eredményt - 1300 hek­táros területen 8,05 tonna hektárho­zamot - a szögyéni szövetkezet érte el. Egyértelműen állítható, hogy ez a kimagasló eredmény nem csupán a jobb műszaki ellátottságnak a kö­vetkezménye, hanem annak is, hogy ebben a gazdaságban - talán éppen az előző években szerzett tapaszta­latoknak köszönhetően - követke­zetesebben érvényesítették a tech­nológiai fegyelmet. Rendkívül jó - 7,58 tonnás terméshozamot ért el a csúzi (Dubník) szövetkezet, amely ezúttal hétszáz hektáron termelt szemes kukoricát. Itt a múlt évben az ötévi átlagnál 2,43 tonnával több szemtermést takarítottak be. A ter­melési rendszerhez csatlakozott ti­zenegy mezőgazdasági üzem közül hétben a kukorica terméshozama a múlt esztendőben mintegy 2 ton­nával túlhaladta az előző öt év át­lagát. A termelési rendszerhez tartozó gazdaságok a múlt évben hatféle hibridet termeltek. Az elért eredmé­nyek alapján a rangsor élére a Pio 3732-es hibrid került, mivel a tizen­egy gazdaság átlagában - 1232 hektáros területen - 7,87 tonna átla­gos hektárhozamot adott. Ez a hibrid adta a csúcshozamot is: a csúzi szövetkezetben 72 hektáron 10,21 tonnás hektárhozammal fizetett. Persze a szögyéni szövetkezetben is jól vizsgázott ez a hibrid, ahol 314 hektáros területen 8,99 tonnás hek­tárhozamot értek el vele. Ugyanitt Jozef Michlik fafa­ragó nemcsak lakó­helyén, a Poprádi já­rásban levő Ždiar- ban, hanem az egész környéken is­mert. Mesterségét az apjától örökölte. Már fiatal korában a tehenek legelteté­se közben sípokat készített, majd ké­sőbb pásztorbotokat is. Ötleteit Tátraalja népi hagyományai­ból meríti. (Pavel Neubauer felvétele - ČSTK) a Pio 3901-es hibrid 9,35 tonnás terméshozammal jeleskedett. A termelési rendszert üzemeltető szögyéni szövetkezet fajtakísérlete­ket is végez. A múlt évben tizenhá­rom hibriddel kísérletezett. Ezek kö­zül hat 9, hat hibrid pedig 8 tonnán felüli hektárhozamot adott. Van még tartalék A termelési eredmények alapján az a vélemény vált uralkodóvá a rendszerhez tartozó mezőgazda­sági üzemekben, hogy érdemes volt együttműködni a KITE-vel. Ugyanis a gazdaságokat éppen a korábbinál jobb kukoricatermés mentesítette az abrakhiánnyal járó gondoktól. És a jobb termés kedvező hatással van azoknak a károknak a fokozatos felszámolására is, amelyek az utób­bi években a takarmányszüke miatt az állattenyésztésben keletkeztek. Az elemzések alapján azonban az is megállapítható, hogy a gazda­ságok többsége nem használta ki maximálisan a termelési rendszer nyújtotta fejlesztési lehetőségeket. Ennek persze objektív okai is voltak! Egyik ilyen ok az volt, hogy a Tran- sakta külkereskedelmi vállalat és a KITE tárgyalásai kissé elhúzódtak, így az együttműködési szerződés aláírására csak márciusban került sor. Mivel a mezőgazdasági üzemek későn szereztek tudomást arról, hogy csatlakozhatnak a termelési rendszerhez, nem tudták a magá­gyat a rendszergazda által megha­tározott módon előkészíteni. Olyan gazdaság is akadt, ahol a KITE által kidolgozott technológia kivitelezésé­hez hiányoztak a megfelelő gépek, elsősorban a speciális vetőgépek, így a kukoricát különböző típusú gépekkel vetették el, amelyek nem végeztek olyan pontos és jó munkát, mint az ajánlott IH Cyclo 800-as vetőgépek. Főleg ezzel magyaráz­ható az, hogy a növényzet sok he­lyütt hiányosan kelt, s a vetésterület­nek alig ötven százalékán volt meg­felelő a tőszám. Néhány gazdaságban gondot okozott a gyomirtó vegyszerek, főleg az Anelda talajba történő bedolgo­zása, ami elgyomosodáshoz veze­tett. A mechanikai talajmüvelés és gyomirtás sem volt minden gazda­ságban zökkenőmentes, pedig meg­felelő gépekből nem volt hiány, hi­szen a rendszergazda minden 300 hektár termőterület megműveléséhez egy-egy KSMK-6-os kultivátort bo­csátott rendelkezésre. Csakhogy több gazdaságban nem voltak kellő­en kihasználva vagy a kezelő sze­mélyzet hozzá nem értése miatt rossz munkát végeztek a gépek. Természetes, hogy az említett fo­gyatékosságok kihatással voltak a termelési eredmények alakulásá­ra. Ezek idézték elő azt, hogy a rendszerhez csatlakozott mező- gazdasági üzemek többsége csak 6-6,5 tonna körüli hektárhozamot ért el szemes kukoricából. A terme­lés távlati fejlesztése szempontjából kedvező hatással lehet, hogy a rendszergazda és annak cseh­szlovákiai alközpontja a partnergaz­daságokkal együttműködve nyíltan feltárta a fogyatékosságokat. A kukoricatermesztés nádudvari rendszere alapjában a mi sajátos körülményeink között is életképes­nek bizonyult. Erre és a termelési rendszer tekintélyének növelésére utal többek között az a tény, hogy további öt mezőgazdasági üzem je­lentette be, szeretne a termelési rendszerhez csatlakozni. Ha erre mód nyílik, akkor mezőgazdasági vállalataink az idén már 11 ezer hektáron fogják a KITE által kidolgo­zott technológiához igazodva ter­melni a kukoricát. Ezzel kapcsolat­ban Kovács Ferenc mérnök, a ter­melési rendszert üzemeltető sző- gyéni szövetkezet elnöke elmondta, hogy már tárgyalt az SZSZK Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Minisz­tériumának illetékes dolgozójával és a KITE elnökével, s biztatónak tartja, hogy az idén előtérbe kerül a gazda­ságok műszaki eszközökkel, főleg korszerű IH Cyclo 800-as vetőgé­pekkel való ellátása. PATHÓ KÁROLY A demokraták fokozódó politi­kai aktivitásuk közepette köz­pontosított támadást indítottak az ellenállók, a fasisztaellenes harcok résztvevői, különösen a hadseregben továbbszolgáló tisztek ellen. Január közepe tá­ján olyan híreket dobtak be a köztudatba, hogy a közeli he­tekben úgynevezett tisztogatás kezdődik a szlovákiai katonai egységeknél. Az igazság kedvéért meg kell említenünk, hogy a fasiszta múlt­tal leszámoló tisztogatásra szük­ség volt, mert igen sok ludák tiszt került be a néphadseregbe. A Pravda január 8-i száma töb­bek között megemlíti, hogy még Tiso testőrparancsnokát is átiga­zolták, sőt, elő is léptették. Gya­koriak voltak az olyan esetek is, amikor az igazolóbizottságok elutasították a fasisztaellenes harcokban részt vett tisztek és altisztek átigazolását. Az ellenállók január 17-i brati­slavai konferenciáján a küldöttek nem titkolták a hírt követő elbi­zonytalanodásukat, beszéltek a soraikban eluralkodott „ideges hangulatról". Indokolatlannak és sérelmesnek tartották, hogy ez a „tisztogatás" a szlovák nem­zetiségű tisztekre korlátozódik. A konferencia résztvevői örömmel olvasták a Pravda az­napi számában megjelent cikket, amelyben Viliam Salgovič szá­zados az új népi hadsereg szer­vezési előfeltételeivel foglalko­zott. A szerző - aki megjelent a konferencián - különös figyel­met szentelt annak a követelés­nek, hogy a szlovák nemzetisé­gű tisztek és altisztek számát növeljék az új néphadseregben. A cikk szerzője megállapítot­ta, hogy ez a néphadsereg lesz az új köztársaság első számú biztosítéka. Elismeri, hogy a hadsereg ütőképessége és vé­delmi ereje egyenes arányban függ a létszámtól, a felszerelés minőségétől, a parancsnokok tu­dásától és felkészültségétől. A legfontosabbnak mégis a tisz­tikar és a legénység erkölcsi ma­gatartását tartja. Ezt az erkölcsi magatartást a hazaszeretet egyenes következményének te­kinti. Viliam Šalgovič rámutatott, hogy a fasisztaellenes harcok katonái haza- és emberszerete- tüket a harcokban már bebizo­nyították. A hadseregben to­vábbszolgáló ellenállók a hadse­reg erkölcsi profiljának legszilár­dabb letéteményesei. A cikk foglalkozik az új tiszti­kar nevelésével is, felhívja az olvasók figyelmét az új Katonai Akadémia megalakulására. V. Šalgovič a szlovák fiatalok fi­gyelmébe ajánlja ezt a lehetősé­get, mert szükégesnek tartja, hogy a két államalkotó nemzet egyenlősége a hadsereg tiszti­karában is megvalósuljon. Hangsúlyozza, hogy a felvétel­nél előnyben részesítik a harci tapasztalatokkal rendelkező je­lentkezőket. -va­Kőnél keményebb Csontos Dénes bácsi kedvesen fogad, de azért azt mondja:- Idegen a hangja, nem ismerem. Biz­tos, hogy nem naszvadi (Nesvady). Volt már nálam sok riporter. Csak az írták meg, ami tetszett nekik. Mondták, hogy énekeljek, örültem, hogy van szórakozta­tóm, mert ritkán van. nótáztam volna napestig, de kikapcsolták a magnót, azt mondták, más nótákat énekeljek. Én eze­ket tudom. Egy nagyon tetszett nekik, azt felvették. Elmondom magának is, De ez is csúnya, ezt se lehet megírni. Van egy másik. Még tizenötben tanultam Szibériá­ban egy bakonyi legénytől. Sokan isme­rik. mert megtanítottam rá a vőfélyeket, szavalták a lakodalmakban. Utoljára a nyugdijasklubban mondtam fel, amikor itt voltak a járásról. Kitalálták, hogy én fogadjam őket, mint a falu legöregebbje. Kilencvenhat éves elmúltam, nem isme­rek a környéken velem egybélit, akit isme­rek a szomszéd faluból, az is csak 1894- es. Tetszhetett nekik is a mondókám, mert nevettek rajta. Szeretem a tréfát, de már ném tudok tréfálni. Lassan mondom, meg nincs is kinek. Csak gondolkozom. Tavaszkor volt egy éve, hogy már olvasni se tudok, aprók a betűk az én szememnek. Szürkehályog van rajta, nem lehet lehúzni. Ha megírja, azt se tudom elolvasni. Azt tudom, hogy mi van a világban, azt nem, hogy mi a faluban. Bekapcsolom, ha híreket mond a rádió, de sokszor rögtön kikapcsolom. Idegesít a háború... Hol is vannak most harcok? Elfelejtettem, pedig mindig mondják... Irak, Irán! Messze lehet, messzebb, mint ahol én voltam az első háborúban. Nagy baj a háború. Elgondol­kozom, mennyi ártatlan gyerek elpusztul. Olyan ártatlanok, mint az unokáim unokái, az ükunokák, össze se tudom számolni őket. Néha számlálgatom, hogy melyik kié, de összekeverem. Nem jönnek hoz­zám, még az unokák se nagyon. Pedig szívesen fogadok mindenkit, aki eljön, de nem jön senki, mert mindenkinek dolga van, csak nekem nincs semmi tenniva­lóm. Kiállók az utcára, de mindenki fut, csak én lépkedek ilyen aprókat De az akarat bennem van még mindig: nyáron paprikát csutkáztam, babot fejtegetek, de az már elfogyott, most kukoricát morzsol- gatok. Azt mondják, akaratos vagyok. Hogyne lennék! Ki nyugszik bele a tehe­tetlenségbe? Munkához szoktam. Milyen rossz azt nézni, hogy mások dolgoznak, én'meg nem bírom. Fóliáznak. Van is sok pénzük az embereknek. Pazarolnak is sokat. A vejem mondja, a szeméttelepre kihordják a jó bútorokat. Rossz ezt nekem hallani. A szemétbe az való, amit már nem lehet használni, nem az elöregedett. Azelőtt megbecsültünk mindent. Heten voltunk testvérek. Már csak ketten marad­tunk, én a legidősebb, meg a legfiatalabb Nekem is hat családom volt. öt él, kettő Morvaországban, három itt, Naszvadon. Hatvanöt éves a legidősebb, már az is özvegy. Vergődés volt az egész fiatalságom. Tízéves koromban teheneket őriztem, ti­zenkilenc évesen együtt arattam harminc megtermett férfiemberrel. Huszonegy vol­tam, amikor berukkoltam, és hat évig katonáskodtam. A háború után megnő­sültem, hatvanöt évig éltünk együtt. A két háború között Anyalán (Aňala) cselédes- kedtem, az istálló közepén aludtam az állatokkal. Aztán én is vettem lovat, és fuvaroztam. Követ hordtam az építéshez, amikor Naszvad meg érsekújvár (Nové Zámky) között csinálták az utat. Nyugdíj után még kilenc évig dolgoztam a szövet­kezetben. Mikor ott is abbahagytam a munkát, itthoni foglalkozás után néztem. Hetvenéves elmúltam, amikor megtanul­tam ciroksöprűt kötni. Először csak kéz­zel, aztán géppel, úgy könnyebben össze lehetett fogni. Kilencvenhárom évesen még kötöttem a söprűt. Még mindig van belőle, pedig sokat eladtam. Kiültem az üzlet elé, ott árultam. Most már tétlenke­dem. De így se jó. Megelégedett ember nincs, mert bárhogy is van, mindig min­denkinek van valamilyen újabb vágya. Mert most jó sorom lenne, most meg az a baj, hogy vén vagyok Meg válogatós is, mert újra fiatal is csak ilyen „öreg ésszel“ lennék, másképp nem. Úgy se lehetek már, hát hadd képzeljem igy! De úgy látszik, a mi családunkban ilyen öregek­nek kell lennünk. A húgom is kilencvenhá­rom éves volt, hogy meghalt. No, arra se fogták volna rá az éveit. Ha az arcomat nézi, nem látni a kilencvenhatot. Nincse­nek ráncaim. Ha csak vöröshagymát is ettünk puszta kenyérrel, a gyomromnak jó gazdája voltam mindig. Mindent szeret­tem. Most is tudnék én enni, csak ne hullottak volna ki a fogaim. A lányom a húst olyan apró csíkokra szeleteli, hogy le tudjam nyelni. De a régi ételeket szere­tem igazán. A káposztás rétest. És nem cigarettáztam soha. És részegnek se lá­tott engem még senki. Talán ezért marad­tam ilyen sokáig Na, azért voltam én néha ittas, ötször. Legutoljára ötvenhat­ban, amikor nyugdíjaztak. De olyankor is mindig tudtam, hogy mit beszélek, mit csinálok. Nyugdíjaskoromban is jól szol­gált az egészségem, pedig nyugdíjazá­somnak már harmincegy éve. Nem jártam orvosokhoz. Tavaly már voltam többször. Amikor legutoljára a klubba mentem, már' a bot sem bírt vezetni, a lányomnak kellett. Lassulok. Hiába voltam valamikor kőnél keményebb. TALLÓSI BÉLA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents