Új Szó, 1988. január (41. évfolyam, 1-24. szám)

1988-01-20 / 15. szám, szerda

Nicaraguában feloldották a rendkívüli állapotot A Fehér Ház nem változtat közép-amerikai politikáján (ČSTK) - Daniel Ortega nicara­guai államfő Obando y Bravo ér­sekkel, a nemzeti megbékélési bi­zottság elnökével tartott hétfői meg­beszélése után közölte, hogy keddi hatállyal az ország területén felold­ják a rendkívüli állapotot. A sandinis­ta kormány a Nicaraguával szemben fokozódó agresszióval összefüg­gésben 1982-ben vezette be ezt az intézkedést. Ortega kijelentette, a szükségál­lapot rendelkezéseit a közép-ameri­kai béketerv megvalósításának elő­segítése érdekében szüntették meg. Egyben bejelentette, hamarosan ki­jelölik annak a nicaraguai küldött­ségnek a tagjait, amely a jövő hét második felében San Jóséban köz­vetlen tárgyalásokat folytat az ellen- forradalmi szervezetek vezetőivel a tüzszünetről. Ortega Ciudad városában hétfőn mondott beszédében a múlt hét vé­gén lezajlott közép-amerikai csúcs- értekezletet értékelve egyebek kö­zött hangoztatta, a térség valameny- nyi államának mielőbb hozzá kelle­ne látnia a vállalt kötelezettségek teljesítéséhez. Ortega Salvadorra és Hondurasra vonatkozóan is a tűz­szünet elérését célzó intézkedése­ket szorgalmazott. Az USA vétózott BT-határozat Libanon panaszáról (ČSTK) - Az ENSZ Biztonsági Tanácsában hétfő este az Egyesült Államok megvétózta azt a határozati javaslatot, amely elítélte volna Izra­elt, amiért állandóan fegyveres ak­ciókat hajt végre Libanon területén és terrorizálja a polgári lakosságot. Nagy-Britannia tartózkodott a sza­vazástól, a fennmaradó 13 BT-tag a határozati javaslat mellett foglalt állást. Libanon kérte a Biztonsági Ta­nács összehívását, a javaslatot egy Algéria vezette országcsoport ter­jesztette elő. Három ülésen foglalkozott a Biz­tonsági Tanács az Izrael elleni liba­noni panasszal. A vitában felszóla­lók többsége a panaszt teljesen in­dokoltnak tartotta. Két másodperc hiányzott Jurij Gagarin és Vlagyimir Szerjogin tragikus légiszerencsétlenségének fő oka az volt, hogy helytelen meteorológiai ada­tokat kaptak és nem működtek a repülés magasságát ellenőrző radarok Erre a kö­vetkeztetésre jutott - mint arról a moszk­vai Pravda napilap beszámolt - Belocer- kevszkij professzor, a szerencsétlenség legújabb vizsgálata során. Bebizonyosodott, hogy a repülőgép és berendezései rendben voltak, a szélsősé­ges repülési feltételek ellenére is mindvé­gig üzemeltek. Megalapozatlannak minő­sültek azok a feltételezések, hogy diver- zióról (mérgezés, robbanás), esetleg tűz­ről lett volna szó vagy a legénység öntu­datát vesztette volna. Ugyanúgy téves a feltételezés, hogy Gagarin MIG 15-öse egy másik repülőgéppel vagy madarakkal ütközött volna össze. Fontos tényt tárt fel a repülés napja időjárási viszonyainak elemzése. A start előtt a legénységet tévesen úgy tájékoz­tatták, hogy a sűrű felhóréteg alsó határa 900 méteres magasságban van, mig a valóságban csak 400-500 méternyire volt, a föld felett. Egy perccel és 20 másodperccel Gagarin után szállt fel a 614-es kódszámú másik MIG 15-ös. Később Gagarin 625. számú repülőgépe besorolt a 614-es mögé és mögötte re­pült. így erős légörvénybe jutott és „dugó­húzóba" került. Gagarin gépe meredek zuhanásba kezdett anélkül, hogy pontos információja lett volna magasságáról. Gagarin és Szerjogin úgy ítélte meg, elég magasan vannak és végrehajtották ezt a manővert. Ezért kezdték a repülőgépet a meredek zuhanásból horizántális helyzetbe hozni és nem katapultáltak. Amikor kikerültek a felhórétegből 70-90 fokos szögben 400-600 méteres magasságban voltak. A katapultálásra már nem volt idő. Teljesen helyes volt a legénység eljá­rása, amikor igyekezett horizontális hely­zetbe hozni a repülőgépet - szögezi le Belocerkevszkij professzor. Gagarinnak és Szerjoginnak csak 2 másodperc hiány­zott, ami 250-300 méter repülésnek felel meg. (CSTK) Sergio Ramirez nicaraguai alel- nök az ABC amerikai tévétársaság­nak adott nyilatkozatában rámuta­tott, az ellenforradalmároknak nyúj­tott további amerikai támogatás tör­vényellenes lenne. Ez ellentétben állna a tavaly augusztusban Guate­malában elfogadott közép-amerikai béketervvel. Ramirez visszautasította azokat a vádakat, miszerint a nicaraguai kormány legújabb intézkedései pro­pagandacélokat szolgálnak. Washingtonban hétfőn az ameri­kai kormány magas rangú tisztség- viselői a közép-amerikai csúcsérte­kezlet után előállt helyzetet elemez­ték. Egy magát megnevezni nem kívánó külügyminisztériumi tisztség- viselő közölte a New York Times tudósítójával, hogy az Egyesült Álla­mok Nicaraguával szembeni straté­giája nem módosul. Washingtonnak továbbra is „meggyőződése“, hogy a sandinista kormánynak nem sza­bad hinni és Managuát meg kell félemlíteni. Hasonló szellemben nyilatkozott Elliot Abrams, a külügyminiszter Amerika-közi ügyekben illetékes he­lyettese. A CBS-nek adott interjújá­ban hangoztatta, a sandinistákat ki­zárólag katonai eszközökkel lehet engedményekre kényszeríteni. Az előbb említett tévéállomás szerint Reagan elnök úgy döntött, megkezdi kampányát a kontrase­gély kongresszusi elfogadtatása ér­dekében. Az amerikai törvényhozás a jövő héten ül össze ez ügyben, s február 6-ig kellene döntést hoznia a tervezett 270 millió dollár sorsáról. Tanácskozás az SZKP KB székházában Az oktatásügy átalakításáról (ČSTK) - Az SZKP KB következő ple­náris ülésének előkészítése keretében - amely a közép- és felsőfokú oktatás átalakításával fog foglalkozni - az SZKP Központi Bizottságán tanácskozást tartot­tak, megvitatták a főiskolai objektumok építésének és a szakmai-műszaki felké­szítést szolgáló berendezések kérdéseit. Jegor Ligacsov, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára beszé­dében hangsúlyozta: az oktatási létesít­mények anyagi-műszaki bázisának meg­szilárdítása nélkül nem lehet áttérni a szakemberek és a munkások új követel­ményeknek megfelelő felkészítésére. Ha ezt a kérdést nem sikerül megoldani, nem lehet elérni a Szovjetunió társadalmi-gaz­dasági fejlesztésének reális meggyorsítá­sát. Az átalakítás politikájának sikeréhez az oktatás átalakításán keresztül vezet az út. Az előző három év eredményeit érté­kelve Ligacsov rámutatott, ezen a terüle­ten bizonyos javulás következett be. Nagy figyelmet szenteltek a tanácsko­záson annak, hogy lakást biztosítsanak az oktatásügyben dolgozók számára, el­sősorban az Urálon, Szibérián és a Távol- Keleten, ahol a legégetőbb ez a problé­ma. A szövetségi köztársaságok pártjai központi bizottságainak a határterületi és kerületi pártbizottságoknak feladatul ad­ták, hogy az új követelmények alapján vitassák meg minden iskola anyagi-mű­szaki bázisának fejlesztését a 2000-ig terjedő időszakra. SZOVJET-OLASZ BARÁTSÁGI NAGYGYŰLÉS Átadták Mihail Gorbacsov válaszát (ČSTK) - Bassano del Grappa olasz városban hétfőn szovjet-olasz barátsági nagygyűlést tartottak. Ezen jelentős politi­kai és közéleti személyiségek, parlamenti képviselők, a helyi igazgatás és a helyi szervezetek képviselői vettek részt, vala­mint Nyikolaj Lunykov, a Szovjetunió olaszországi nagykövete. Erasmo de Poli, a PAGISS békeszer­vezet elnöke a nagygyűlésen átvette Mi­hail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára válaszát arra az üzenetre, amely felszólí­tott, a várost nyilvánítsák atomfegyver­mentes övezetté. A válaszban ez áll: Megkaptam Bassano del Grappa város lakóinak üzenetét, melyet 35 ezer polgár írt alá. Ezt úgy értelmezem, hogy az az érzés irányította őket, amely ma sajátja az emberek többségének - a személyes fe­lelősség tudatosítása saját sorsukért, gyermekeik és a föld minden lakójának sorsáért. A világ, amelyben élünk, még mindig nagyon törékeny. Folytatódik a halált oko­zó lázas fegyverkezés. Sok helyütt vér folyik, az emberek milliói és államok tu­catjai számára az egyenlőség és az igaz­ságosság még mindig nem vált valóság­gá. A világ azonban szemünk láttára vál­tozik Mindenekelőtt azért, mert különbö­ző országok állampolgárainak milliói, ugyanúgy, mint Bassano del Grappa 35 ezer lakosa, aktívan bekapcsolódna a nagypolitikába, mivel tudatosítják, hogy eljött a tettek ideje. Ezek a tettek a nuk­leáris katasztrófától való félelem meg­szüntetésére, a nukleáris fegyverkezés megállítására irányulnak. A szovjet képzőművészek kongresszusa (ČSTK) - A Kremlben tegnap megnyílt a szovjet képzőművészek VII. kongresz- szusa. A több mint 20 ezer képzőművészt képviselő 850 küldött mellett a tanácsko­záson részt vesznek a szovjet vezetők is, így Andrej Gromiko és Nyikolaj Rizs­kov, valamint a szocialista országokból érkezett vendégek. A kongresszus érté­keli a szövetség ötévi tevékenységét, megválasztja az új vezetőséget és az ellenőrző bizottságot. Nyikolaj Ponomarjov, a szövetség elnöke terjesztette elő a beszámolót a leg­utóbbi kongresszus óta végzett munká­ról. Hangsúlyozta: Ki kell használnunk a szocializmus nagy lehetőségeit a szov­jet művészeti iskolák és a Szovjetunió nemzetiségei kultúráinak felvirágoztatá­sára, közeledésükre és egységük megte­remtésére. Ma minden korábbinál szük­ségesebb minden alkotó erő konszolidá­lása annak érdekében, hogy a szovjet művészet az egész társadalommal együtt haladjon az átalakítás útján. Választások választók nélkül Furcsa helyzetek adódnak. Haitin a megismételt választásokról elma­radtak a választók. Az ellenzék nyo­matékos felhívásának eleget téve, s a hatóságok fenyegetőzései elle­nére a hét végén a 3 millió válasz­tásra jogosult állampolgár több mint 90 százaléka bojkottálta a Namphy tábornok vezette junta által meghir­detett választásokat. Alig másfél hó­nappal ezelőttre, november 29-re egyszer már kitűzték őket: az ország a voksolást megelőző véres esemé­nyek ellenére elszántan indult az akkor még demokratikusnak ígérke­ző választásokra, hogy harminc év óta először szabadon döntsön elnö­kéről s a parlament összetételéről. A fegyveres terrorista bandák vé­rengzése azonban elérte célját, s a karhatalmi erők tétlensége miatt bebizonyosodott, Namphy tábornok számára is ez a legmegfelelőbb út: a választásokat elnapolták. A reményt ekkor váltotta fel az egyértelmű kétségbeesés. Hogy mi­ért? Haiti ettől várta az oly rég áhított és beígért demokratizálódást. Feb­ruár 7-én két éve lesz már, hogy megbukott Jean-Claude Duvalier diktátor, a hírhedt Baby Doc, s he­lyét egy hattagú polgári-katonai jun­ta vette át Henri Namphy tábornok­kal, Duvalier fegyveres erőinek fő- parancsnokával az élen. A tábornok ekkor új alkotmányt s új választáso­kat ígért. A hatalom „nyavalyája“ azonban őt is feledékennyé tette. Új pozíciójával túlságosan megbarát­kozott ahhoz, hogy könnyű szívvel megváljon tőle - egyáltalán nem volt érdekelt a választások megtartásá­ban. Tekintve, hogy ilyen alapon érdekei egybeestek a Duvalier-híve- kével, a bukott diktátor támogatói­ban néma szövetségesekre talált. Papa Doc hírhedt titkosrendőrségé­nek, a Tontons Macoutes-nek a közéletbe történő visszaszivárgása pedig annál is inkább könnyen ment, mivel annak idején csupán feloszlat­ták, de nem számolták fel azt. ,.Véleményem szerint nem lenne szerencsés, ha a fegyveres erők bármilyen módon beavatkoznának a választások előkészítésébe." A tábornok azóta sokat idézett mon­data akár parancsként is értelmez­hető, megmagyarázza karhatalmi erőknek a novemberi választásokon tanúsított „semleges álláspontját", s világosan bizonyítja az említett cinkosságot. Akkor úgy látszott, a terv sikerül. Hiszen a választások érvénytelenné nyilvánításával lehe­tőség nyílt a tavaly márciusban elfo­gadott alkotmány alapján törvénye­sített Ideiglenes Választási Tanács (CEP) betiltására, amely gyakorlati­lag az egyedüli reális veszélyt jelen­tette Namphy számára. Tény, hogy a hadsereg „sajátos államcsínyhez“ folyamodott, s a kormány a diktatúra híveivel történt megegyezések foly­tán ideig-óráig megerősítette hatal­mát. Újabb pozícióját azonban nem sokáig élvezhette. Az országban csitulni nem akaró tiltakozások, s a világ közvéleményét jellemző általános felháborodás nyomására kénytelen volt meghirdetni az új vá­lasztásokat, amelyek azonban egyáltalán nem kecsegtettek de­mokratikus jelleggel. Namphy ugyan igyekezett a de­mokratikus szabályok betartásának látszatát kelteni, az új, saját elkép­zeléseinek immár jobban megfelelő kormányzótanács azonban teljes mértékben az Amerika-barát junta befolyása alatt állt, az érvényben levő újabb választási törvény pedig kizárólag a szavazás tisztátalansá- gára nyújtott biztosítékot. A jelöltek csaknem kivétel nélkül a Duvalier- hívek soraiból kerültek ki. Igaz ugyan, hogy a katonai kormány elő­zőleg törölte a választási listáról ti­zenegy, túlságosan kompromittált Duvalier-szövetséges nevét, bizo­nyítva ezzel, hogy szintén betartja az alkotmányban foglaltakat (mely tíz évre eltiltja a közügyek intézésé­től a bukott diktátorral kapcsolatban álló politikusokat). A lépés kizárólag propagandisztikus jellege azonban korántsem tévesztette meg a közvé­leményt. Hiszen a legesélyesebb három jelölt kijelentései magukért beszélnek. Közölték: nem kívánják megkérdőjelezni a hadsereg vezető szerepét és győzelmük esetén nem vetik fel az emberi jogok megsérté­sének kérdését. A junta választási színjátékában pedig a statisztákon kívül senki sincs a helyén - a fősze­replők ugyanúgy hiányoznak, mint a nekik tapsoló közönség. A haitiak előtt már nem lehet még egyszer elhúzni a mézesmadzagot. A Duvalier-féle ehetetlen falat után Namphy tábornok katonai-polgári juntája a „vegyes felvágott“ érzését keltve megcsillantotta a reményt a kívánatos kibontakozás felé. S Haiti most már nem elégszik meg az ígéretekkel - demokráciát akar végre. FÓNOD MARIANNA Gustáv Husák elvtárs jubileumáról (ČSTK) - A Voproszi Isztoriji KPSZSZ című szovjet folyóirat idei első számában cikket közölt Gustáv Husák csehszlovák államfő 75. szü­letésnapja alkalmából. Az írás kö­vetkezetes internacionalistának, a béke és szocializmus harcosának nevezi Gustáv Husákot. A CSKP és Központi Bizottságá­nak tevékenységét a mély internacio­nalizmus szelleme jellemzi - irta a folyóirat. A szocializmus építését Csehszlovákiában a párt vezetése következetesen összekapcsolja a békéért és a haladásért vívott harccal az egész világon. Külpoliti­kájában a CSKP elsőrendű feladatá­nak tartja a szocialista országokkal, elsősorban a Szovjetunióval való barátság szilárdítását, az együttmű­ködés elmélyítését. E célok elérésé­hez jelentős mértékben hozzájárult Gustáv Husák, aki 18 évig állt a párt élén, s akinek tevékenységét nagyra értékelte a CSKP KB decemberi ülése. Gustáv Husák elméletileg és gya­korlatilag is nagymértékben hozzá­járult az új társadalom létrehozásá­ért és megszilárdításáért vivott küz­delemhez, a CSKP irányvonala ki­dolgozásához és megvalósításához, a gazdaság és a kultúra fejlesztésé­hez, a dolgozók életszínvonala emeléséhez - állapította meg a szovjet folyóirat. LEVERTÉK A LÁZADÁST Argentínában normalizálódott a helyzet (ČSTK) - Argentínában, azt követően, hogy az elnökhöz és a fegyve­res erők főparancsnokságához hű alakulatok hétfőn elnyomták a Monte Caseros-i helyőrség lázadását, normalizálódott a helyzet. Raul Alfonsín államfő azonban lemondta részvételét a delhi hatok stockholmi csúcs- értekezletén. A kilenc hónapon belül már a második lázadás a múlt pénteken kezdődött, ami­kor egy rosszul őrzött börtönből megszö­kött Aldo Rico volt alezredes, s a Monte Caseros-i helyőrség parancsnokává kiál­totta ki magát. Ugyanez a Rico alezredes provokálta ki a tavaly áprilisi zendülést egy Buenos Aires melletti katonai iskolá­ban. Ennek elnyomása után tartóztatták le, háziörizetbe helyezték, s rövidesen katonai bíróság elé állították volna. A mostani lázadásért 25 évi börtönre ítélhetik vagy halálbüntetést is kiszabhat­nak rá. Aldo Rico jelenleg Buenos Aires- ban van letartóztatásban. A Monte Caseros-i helyőrség lázadói néhány órás túzpárbaj után hétfőn este adták meg magukat a kormányhoz hú csapatoknak. Rico eredetileg valószínű­leg azt feltételezte, hogy az ellene kivezé­nyelt alakulatok nem teljesítik a paran­csot, s csatlakoznak hozzá, ami kedvező pozíciókat teremtett volna számára a kor­mánnyal folytatott tárgyalásokhoz. A láza­dók egyébként a szárazföldi csapatok főparancsnokságának leváltását és a ka­tonai diktatúrák idején elkövetett törvény- sértések miatt elítélt katonák szabadon bocsátását követelték. A kormány Alfonsín elnökletével hét­főn kétszer is ülésezett, s elrendelte a rendkívüli állapotot. A lázadás elnyomá­sa kétségtelenül megerősítette Raul Al­fonsín államfő és Jósé Dante Caridi vezérkari főnök pozícióit. Megnyugvást keltett, hogy az argentin rendőrség a je­lenlegi alkotmányos rend mellett állt ki (rendőrök akadályozták meg, hogy kato­nák egy csoportja végképp elfoglalja a Buenos Aieres melletti, a belső légi köz ­ban, hogy az argentin fegyveres erőkön belüli válságot még nem lehet végképp megoldottnak minősíteni. Főleg a száraz­földi erőknél még jelentős az Aldo Rico alezredeshez hasonló gondolkodású tisz­tek száma. Az ország politikai pártjai és a lakosság ezúttal is elítélték a lázadást. Lázadó katonák teljes harci,, díszben “ (Telefoto - ČSTK) lekedés szempontjából fontos repülő­teret). A Tucuman, San Luis, Santa Cruz és Nequen tartományokban levő néhány helyőrség lázadó katonái a hétfői nap folyamán úgyszintén letették a fegyvert. Megfigyelők véleménye megegyezik ab-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents