Új Szó, 1988. január (41. évfolyam, 1-24. szám)
1988-01-04 / 2. szám, hétfő
Fogékony korban AZ ÓVODAI NEVELÉS ÚJ PROGRAMJA A z óvoda oktatási-nevelési intézményrendszerünk első láncszeme. Olyan nevelési intézmény, amelyen Csehszlovákiában gyakorlatilag minden gyermek áthalad, mert számos funkciója közül az iskolára való előkészítés is a feladatai közé tartozik. Tudjuk, hogy az óvodák falun-városon egyaránt zsúfoltak. A nevelőmunka színvonala mégis nagyon sokat javult az utóbbi években. Ez a tény kedvező feltételeket teremt a gyermeki aktivitás tudatos és célirányos formálásához, a motorikus és szellemi képességek fejlesztéséhez, a pozitív jellembeli tulajdonságok megalapozásához. Óvodáink számára jelenleg az 1978-ban megjelent A nevelőmunka programja a bölcsődékben és az óvodákban című pedagógiai alapdokumentum adja meg a nevelőmunka kereteit, rögzíti a tervszerűen megkomponált tananyagot. Ez a program közvetíti a társadalom elvárásait az óvodával szemben. Figyelembe veszi azokat a mélyreható változásokat, amelyeken a gyermek törvényszerűen átmegy. Ebben a periódusban lesz a játékos, élénk képzelőerővel megáldott kis óvodásból iskolaérett gyermek A nevelési program következtes, céltudatos, rendszeres munkát követel. Az óvónőknek sokoldalú pedagógiai tevékenység révén tartalommal kell megtölteniük a különböző foglalkozásokat és garantálniuk, hogy a 12 nevelési részterületre tagolt normakeret megalapozza a kisgyermekek zavartalan testi, értelmi, esztétikai és érzelmi fejlődését, kialakítva világszemleletük alapjait. A program kidolgozoi abból a tényből indultak ki, hogy a gyermek testi és pszichikai fejlődése determinált, a feltételek sokasága határozza meg. A fejlesztés szempontjából a belső és a külső feltételek egyaránt fontosak. Belső feltételeken a gyermek testi és szellemi adottságait, egyéni tulajdonságait, külső feltételeken pedig a természeti és társadalmi környezetet, az életfeltételeket és a családot értjük. A kisgyermeket csak a jelen érdekli, a jövővel nem törődik. A nevelőknek azonban gondolniuk kell a perspektíva alakítására, amelyet Makarenko is a nevelés központi elvének tekintett. Már az óvodai nevelésben is figyelembe kell venni, hogy társadalmunknak önálló személyiségekre van szüksége. A bizonytalan, döntésképtelen, parancsra váró, felelősségvállalástól ódzkodó emberek már ma is, a jövőben pedig egyre nehezebben boldogulnak. Az óvodai nevelésnek is ebben az irányban kell hatnia. A gyermek akaraterejét nem szabad letörni még akkor sem, ha tudjuk, hogy a hároméves nebuló gyakran vállalkozik olyasmire, ami erejét meghaladja. A gyakorlott óvónők értenek ahhoz, hogy a képtelen kívánságokat kikapcsolják és az elérhető célokat tegyék kívánatossá. Ügyes pedagógiai tevékenységgel elterelik a gyermek figyelmét, mert tisztában vannak vele, hogy ebben az életkorban a célok gyorsan változnak, de az akarás, az örök cselekvési vágy, az önállóságra törekvés megmarad, mert ezek életkori sajátosságok. Az óvodának kiemelt szerepe van a személyiség kialakításában, hiszen a gyermek még iskoláskor előtt elsajátítja a normává emelt magatartásformákat. Jelenlegi viszonyaink között a kisgyermekek részben a családban, részben az óvodában tanulnak meg viselkedni. Elsajátítják azokat az érintkezési és magatartásformákat, amelyeket a társadalom megkövetel tőlük. Mivel az óvoda korán beavatkozik a személyiségfejlesztésbe, döntő feladatokat kell vállalnia a gyermekek szocializációjában, a társadalmi normák és értékek közvetítésében. S mert az óvodáskorra tehetők a kapcsolatteremtés kezdetei, kiemelt pedagógiai feladat a helyes és szép emberi kapcsolatok kibontakoztatása, például a közös öröm vagy a részvét kifejezésre juttatása, az irigység, a káröröm tudatos elnyomása. A humánus magatartásra minden gyermeket meg kell tanítani, ha azt akarjuk, hogy sikeresen kapcsolódjanak be a közösség, később pedig a társadalom életébe. A helyes viselkedés szabályait nagyrészt szintén az iskoláskor előtt sajátítják el gyermekeink. A nonver- bális (beszédmentes) kifejezés óvodáskorban rögzül, hogy később ön- tudatlanul is hatékonyan működjön a beszédhelyzetnek és a beszédpartnernek megfelelő hanghordozás, tekintet, testtartás, gesztus és mimika, a civilizált társadalomban megkövetelt udvariasság és figyelmesség. Ez az automatizáció biztosítja, hogy gyermekeink egész életükben eleget tudjanak tenni a társadalmi elvárásoknak, ne érjék őket fölösleges kudarcok és ne zavarják meg esetlenségükkel a szokások rendjét. A szocialitás tehát tanult magatartás, amelyet zömében a család és az óvoda alakít ki. Mindehhez azonban vonzó személyes példa, kulturált nyelvhasználat, utánzásra méltó modell szükséges nemcsak az óvodákban, a családokban is. A tudományos-technikai forradalom korának gyermekei nem egyenlő esélyekkel indulnak az életben. Az óvodai hatások oly fogékony korban érik a kisgyermekeket, hogy az óvodai nevelés színvonalának döntő szerepe lehet az esélyegyenlőség megteremtésében. Az óvónők lelki- ismeretes munkája számos esetben képes mérsékelni a családból hozott hátrányokat. Nem irreális cél a felzárkóztatás. A gyermekek ismeretei, tárgyi tudása, fogalmi apparátusa, magatartási kultúrája és ízlésvilága közötti különbségek már óvodáskorban csökkenthetők. A nevelési program hangsúlyozza a játék szerepét az óvodai nevelő- munkában, hisz a játék az egész óvodáskorra jellemző. J áték közben a kisgyermek meghatározott szerepeket alakít. Kipróbálja, mire képes. Fantáziája hozzásegíti, hogy beleélje magát sokféle élethelyzetbe és kipróbáljon egy sor testtartást, mozgást és tevékenységet. Mindez hozzájárul a kreatív képességek kialakításához, az emberek közötti viszonyok megismeréséhez, a finom és ügyes mozgás elsajátításához és a szociális kapcsolatok felismeréséhez. Játékkal alakíthatók ki a személyiség pozitív vonásai, és a játék segít elnyomni a nemkívánatos jellemvonásokat. A játék tehát sajátos pedagógiai eszköz, amelyet az óvónők minden nevelési helyzetben és minden tevékenységi formában alkalmaznak. Az óvodai nevelési program új koncepciója a kommunista nevelés alapelemeit is tartalmazza. A világnézeti nevelés komplex, céltudatos munkát igényel. A gyermekek megismerik a természetet és törvényeit. Megtanulják szeretni a természetet és felfedezik szépségeit. Amit szépnek látnak, amit szeretnek, azt védik és kímélik. Az értelmi nevelés a megismerés fejlesztését, a természeti jelenségek és változások tudományos magyarázatát foglalja magában. A feladatokat a különböző csoportok különböző színvonalon valósítják meg. T ermészetes, hogy az óvónők ismerik a nevelési programot, helyesen értelmezik a követelményeket. Munkájuk eredményességét nagymértékben növelné, s a nevelési körülményeket és feltételeket is javítaná, ha a szülőkkel is megismertetnék a program céljait és követelményeit. Társadalmunkban az óvoda nélkülözhetetlen kiegészítője a családi nevelésnek. Az óvoda csak a családdal együtt érheti el a nevelési programban kitűzött célokat. Közös a felelősség. Fontos lenne tehát, hogy a szülők és az óvónők egymást segítő partnerek legyenek, hogy az óvonó a családdal együttműködve tudja felkészíteni a gyermeket az iskolai életre. TÖRÖK ZSUZSANNA .y- "|•■■i|-fej ni. .pyi'v ;«■ 'ig" [im UJ FILMEK De fiatalok voltunk (szovjet) Szerelmi történet ez a film, egyszerű, közvetlen, őszinte alkotás. Értéke nem csupán az érzelmes sztori hétköznapisága, nyíltsága, hanem elsősorban az, ahogyan ezt az önmagában szokványosnak vélhető történetet előadja. Látlelet ez a mű a hatvanas évek elejének hétköznapjairól, hétköznapi embereiről; bár a világháború sebei már nem sajognak annyira, de még nem sikerült megteremteni az életszínvonal minőségi változásainak feltételeit. A film pedig éppen ezt a kettősséget érzékelteti. Mintha riport, dokumentum, szociográfia lenne. Kezdő képsorain egy rokonszenves fiatalember sikeres felvételi vizsgát tesz az egyetem építész- mérnöki karán. Szűkös körülményeivel dacolva, rendületlenül tekint a jövőbe. A szorgalmas tanulás évei következnek a nem éppen csillogó egyetemi kollégiumban. A fiú életét azonban beragyogja a szerelem. Szása imádja gyermekkori pajtását, Julkát. Rövidesen feleségül is veszi választottját. Csakhogy hamarosan viharfelhők tornyosulnak az ifjú pár feje fölött. Julka súlyos beteg. Vállalja az anyaságot, s ez az életébe kerül. Meg a háború alatt foszformérgezést szenvedett, s ez visszafordíthatatlan változásokat indított el vérében. Éppen a világ első űrhajósát, Jurij Gagarint ünnepük, amikor Julka halk szavakkal búcsúzik férjétől. A kontraszt - az utcáról behallatszó üdvrivalgás, s a kórház intenzív osztályán lejátszódó egyéni tragédia- megrendítő. Érzelmes költőiség jellemzi Mihail BeUKbv önéletrajzi ihletésű munkáját, mely a saját nemzedékének- a közvetlenül a háború előtt születetteknek - a sorsáról vall. A személyes élmények, a hétköznapi derű, a dokumentáris pontosságú társadalomrajz, a valóság ábrázolása olyan erények, melyek meggyőzővé, rokonszenvessé és megragadóvá teszik a filmet. Az alkotó nem cselekményfordulatokat, inkább életérzéseket örökített meg a szalagon. Filmjének két főszerepét színinövendékek - Tarasz Gyenyiszenko és Jelena Skurpelo - játsszák. Három férfi, egy mózeskosár a címe Coline Serreau vígjátékának, mely bemutatása idején kirobbanó sikert aratott Franciaországban. A filmben - melyet ezekben a hetekben vetítenek nálunk - Ronald Giraud, Michel Boujenah és André Dussolier (a képen) anyaszerepbe kényszerült féďiakat alakítanak. Látszólag a hagyományos western menetét követi Dejan Sorak jugoszláv rendező A kis vonatrablás című filmje. Ám munkája csak a külsőségeket tekintve rokonítható a vadnyugati históriákkal, hiszen Rettenetes Tódor, a rablófőnök és a Fakabátnak becézett pandúr történetéből paródiát, pompás mulatsáTárlat a Tretyakov Galéria anyagából Puskin halálának 150. évfordulója alkalmából a bratislavai Szlovák Nemzeti Galériában a költő korát idéző képzőművészeti alkotásokból láthatunk kiállítást. Az ötven kép a romantika jegyében született: a személyiség szabadsága a portrékon, a természet költőisége a tájképeken, a népélet iránti érdeklődés a belső terek intimitásában A ,,tárgy1 világos, élénk színekkel elevenedik meg. A színezéshez a művészek a legalkalmasabb eszközt választják: ceruzát, tust, vizfestéket, ha pedig olajjal dolgoznak, lágyítják keménységét. Alkotásaikkal felkorbácsolják az érzelmeket - erőt sugároz a hősiesség; vágyakozást szugerálnak - sugaras szépségű fantáziavilággal, harmóniával. A romantikának azt az ágát, amelyben az elvágyódás Kelet felé, egzotikus tájak felé irányul, Kari Brjulov képviseli az egymásba csavarodó neogótikus figurákal ábrázoló Pompeji utolsó napja című festményével. A dráma kiteljesedését mitikus hangvétellel eleveníti meg. A kép az érzelmek és formák heves, hullámzó, ábrázolásával, balladai tömörségével vált a vérbő romantika egyik mesterművévé. A nemzeti öntudat felébresztésére a romantika historizáló ága a középkor jelmezeinek, hősök tetteinek megelevenítésével kívánt ösztökélni. Ezt az irányt Alekszandr Orlovszkij képviseli a tárlaton. A csatamezén vágtató I. Péter lovasfigurájában az idealizált, a szinte természetfeletti erővel felruházott robusztus hőst formálta meg. Előtérbe állítja a figurát, felnagyítja, körülötte minden eltörpül. A kompozíció a méretek különbözőségére épül, ebből következtethetünk a hős megfékezhetetlen erejére, legyőzhetetlenségére. A tág horizontokat befogó romantikus tájábrázolás jellegzetes motívumai megfigyelhetők csaknem valamennyi képen. Az egzotikus tájak, a romos hegyivárak, a zubogó, gyors sodrású patakok, folyók az elvágyódást fejezik ki, mint idillikus jelenetek színterei. A vihar ábrázolásával változást sejtetnek. Eltérés a megjelenítésben tapasztalható. Nyikanor Csernyecov képén a jobb sarokban álló figurák látószögébe fogja a hegytetőn álló várromot és a völgykatlan kockaépületeit. A váltakozó méretek adnak a képnek dinamikát. Érdekes a kompozíció: a kép egyik oldalán az élet, a földi egzisztencia szűk kerete, a másikon, tátongó mélységgel, meredek szakadékkal elválasztva, a perspektíva szűkítő háromszöge. Egzotikus tájat, Capri szigetének kikötőjét festi meg Szilvesztr Scsedrin. Mozgalmas a kép, ezt a tengeren ringó vitorlások, a parton nyüzsgő tengerészfigurák ábrázolásával éri el a művész. A kompozíció hasonló az előzőhöz: két félképre bontja a képet. Egyik oldalon a valóság, figurákkal, a másikon a vágyak „útja“, a végeláthatatlan tenger. Különbség a színezésben figyelhető meg. Csernyecov szellősebb, lebegő, Scsedrin árnyékol, „valósabb“ színeket kever. Mihail Lebegyev faluképet fest „illatos" színekkel. Idilljén jelen van ugyan a klasszicizmus kiegyensúlyozottsága, az egység, de a növényzet, a domboldal zeg-zugos volta kapja a főszerepet. Az előzőektől eltérően, erre a képre az optimista színvilág, a köny- nyedség jellemző. Más művészek az ember intim közegét, szobatitkait próbálják meglesni. Akár Kapiton Zelencov vezet be bennünket a nemesi kúriák falai közé. akár Jevgraf Krendovszkij, a harmóniát, a finomságot láttatják. A természetábrázolók nagy méretű vásznakon dolgoznak, hogy minél tágabb teret tudjanak befogni. A belső tereken festők is gyakran választják a legnagyobb helyiséget, oszlopos, díszes ornamenti- káju termeket ábrázolnak. Az arcképek, az előző irányzattal, a klasz- szicizmussal ellentétben az egyén belső világából építkeznek, érzéseket, illetve jellemeket másolnak. Zelencovnál a szelídség, Alekszandr Venyecjanovná\ a tapasztalat és bölcsesség, Vaszilij Tropinyínná\ a bohém- ság, Oreszt Kiprenszkijné\ a gyöngédség a meghatározó vonás. A népéietet Pjotr Baszin és Alekszej Tira- nov viszi vászonra, de ehhez - akár nehéz ruháskosarat cipelő, fehérneműt teregető lányok, akár takácsok jelennek meg -, a romantikának azt az irányát választják, amely az elvágyódó szellemet a mesék, csodák, a fantasztikum világába vezeti el. Képeik derűsek, elégedettséget sugároznak, nemes szépség látszatát keltik. A művészi stílust, amelyben Puskin remeket alkotott (Anyegin), a tájképek, a portrék, az életképek, a kor és a környezet hangulatát, amelyben a költő élt és dolgozott, Moszkva és Pélervár látképét, tereit, utcáit, korabeli épületeit hűen másoló rézkarclenyomatok, tusceruza- és tollrajzok vetítik elénk, önmagáról Puskínró\ Nyikolaj Utkín portréját láthatjuk a tárlaton. A kiállítás anyaga válogatás a Tretyakov Galéria gyűjteményéből. TALLÓS| BÉLft got kerekített az alkotó. Már maga a cím is humoros, a néma korszak nevezetes alkotására, Edwin S. Porter 1903-ban készült filmjére, A nagy vonatrablásra utal. Dejan Sorak könnyed, sajátos humorú paródiájában nem a mese, hanem a játék kerete, háttere válik főszereplővé. A történet ugyanis az első világháború utolsó negyedében játszódik, Bosznia-Hercegovina sziklás, meredek hegyvidékén, ahol az idő tájt még ló is ritkán akadt, nemhogy luxusvonat. így aztán Tódor és szedett-vedett csapata - vonat helyett - a gyalogosokat fosztogatja. A hírhedt rabló ha már eléggé fölsrófolta a fejére kitűzött jutalmat, hagyja foglyul ejteni magát jó komájától, a csendőr őrmestertől, aztán alkalmas pillanatban megszökik és osztoznak a vérdíjon A mese nagy fordulata egy történelmi változásból következik: a Monarchia összeomlik. Kikiáltják a szerb királyságot. A szerepek felcserélődnek: Tódor a csendőrség egyenruhájában feszit, a rabló tehát pandúrrá lép elő, míg a pandúr rablóvá silányodik, fosztogatja a vidéket. A játék persze ugyanaz marad: az egyezményes tolvajlás, a kettős, korrupt szövetség folytatódik, továbbra is osztoznak a zsákmányon és a vérdíjakon. Mert élni kell - az új helyzetben is. Érdekes, fanyar, játékos komédia Dejan Sorak debütáns munkája. Könnyed, képzeietgazdagon ironikus. A forgatókónyvíró-rendező a komikus és a groteszk elemeket szellemes párbeszédekkel ötvözte, elkerülte a szokványos kliséket és jól bevált sablonokat. Nem arra törekedett, hogy trükkökkel hökkentse meg a nézőt, inkább kacagtatni kívánt. Soha rosszabb komédiát!-ym1988. I. A kis vonatrabiás (jugoszláv) Ä romantika jegyében
