Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)

1987-07-31 / 30. szám

Vasárnap 1987. augusztus 2. A NAP kel - Kelet-Szlovákia: 05.14, nyugszik 10.12 Kö- zép-Szlovákia: 05.21, nyugszik 20.19 Nyugat- Szlovákia: 05.27, nyugszik 20.25 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlová- kia: 13.19, nyugszik 23.00 Közép-Szlovákia: 12.26, nyugszik 23.07 Nyugat- Szlovákia: 13.32, nyugszik 23.13 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük LEHEL - GUSTÁV nevű kedves olvasóinkat • 1627-ben született Samuel van HOOGSTRATEN holland festő (t 1678). AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL JAVÍTÓ SZÁNDÉKÚ BÍRÁLAT Egri Ferenc riportja CÉLKITŰZÉSEINK A TUDOMÁNYOS- MŰSZAKI FEJLESZTÉSBEN frta: Stefan Urban, az SZSZK ipari minisztere KÖVETENDŐ PÉLDA A TEJ MINŐSÉGÉNEK JAVÍTÁSÁRA Balta József riportja Az Érsekújvári (Nővé Zámky) Novofrukt kon­zervgyárban már teljes ütemben folyik a sza­móca és a borsó tartó­sítása. A kampány ideje alatt a beszállított 280 tonna szamócából kompótot, valamint 100 tonna szamócapürét készítenek. A fenti ké­pen Marcela Otrubová (baloldalt) és Éva Ulic- ká a borsó töltését ellenőrzi. A lenti képen Júlia Némethová és Ire­na Dömeová a szamó­cát osztályozza. (Vladimír Benko felvételei - ŐSTK) A Metrostav vállalat alkalmazottainak több mint 600 gyermeke tölti a nyári vakációt a Trnávka u Zelivu-i pionírtáborban. Kicsiknek és nagyoknak gazdag turisztikai és sportprogramot szervez a tábor vezetősége. A fiatalok labdajátékokban, atlétikában és úszásban mérhetik össze erejüket, honvédelmi játékokban vehetnek részt, valamint kerékpártúrákon ismerhetik meg hazánk szépségeit. Művelődési programok, tábortüzek, mulatságok és közös dalos vacsorák sem fognak hiányozni a programból. A felvételen a serdülök számára rendezett háromnapos kerékpártúra résztvevői. (Zuzana Humpálová felvétele - ŐSTK) IDŐSZERŰ GONDOLATOK A nyilvánosság és a demokrácia, mint már sokszor mondottuk - és ez, gondolom, mind­nyájunk véleménye -, nem azt jelenti, hogy mindent szabad. A nyilvánosságnak a szocia­lizmust, a mi emberünk szellemét kell erősítenie, a társadalom erkölcsét és erökölcsi légkörét kell szilárdítania. A nyilvánosság a hiányossá­gok bírálatát is jelenti. Ez azonban nem a szoci­alizmus vagy szocialista értékeink aláaknázása. Van mit megvédenünk. A szociálisan legjob­ban biztosított társadalmunk történelmi sikerei­re gondolok. Ezeket csak azok vonhatják kétségbe, akiket szocialista demokráciánk és a felelősséggel szemben támasztott követelményeink csak sa­ját, a nép érdekeitől távol álló személyes ambí­ciókban akadályoznak. Ez ellen harcoltunk, és harcolni fogunk. Nincs miért szépítenünk politi­kánkat és értékeinket. Nincs mit titkolnunk. A demokrácia azonban feltételezi az érvényesí­tésükért vívott harcot is. így foglalnánk össze - az átalakítás folyamata most szélességében és mélységében egyaránt fejlődik. Megkezdő­dött az átmenet nem könnyű időszaka, és most különösen szükség van a mindenre kiterjedő és felelősségteljes munkára. Úgy kell cselekedni, hogy erősítsük az embe­rek szellemét, mindent át kell élni, le kell küzde­ni, másként kell kezdeni dolgozni, és azután érünk el olyan eredményeket, amelyekre a tár­sadalomnak szüksége van. Ezért munkájukba nagyobb mértékben kellene bevonniuk az illeté­kes embereket. A tömegtájékoztató eszközök­ben sokat beszélnek a gazdaságról, de sajnos gyakran nem hatékonyan, felületesen, néha még feltűnési vágytól vezettetve és a dolog ismerete nélkül is. Ahogyan az átalakítást mé­lyíteni fogjuk, aszerint támasztunk önökkel szemben egyre szigorúbb követelményeket. Biztosítsák ezért maguknak a megbízható aktí­vát, a jó szakembereket - vállalatigazgatókat, mérnököket, közgazdászokat és tudósokat, használják ki a rendelkezésünkre álló intellek­tuális potenciált... Végezetül szeretném elmondani: az SZKP nagyra értékeli a tömegtájékoztató eszközök hozzájárulását az átalakításhoz. Miért? Minden ugyanis az ember közvetítésével történik. Az ember áll a harc élén, általa valósul meg az egész átalakítás. Ez azt jelenti, hogy gondolko­dásmódja és állásfoglalása döntő jelentőségű lesz az átalakítás továbbmenetele szempontjá­ból. Az ilyen párbeszédet az emberrel naponta kell folytatnunk és ki kell használnunk e téren a tömegtájékoztató eszközök lehetőségeit. Egyetlen kritérium van - több szocializmust, több demokráciát. Az új kérdésekre adott vála­szokat a szocializmus keretein belül kell keres­ni és nem rajta kívül. A szocializmust népünk választotta. A párt a népet szolgálja. A nép szolgálata a tömegtájékoztató eszközök dolgo­zóinak legfőbb kötelessége. (Mihail Gorbacsovnak, az SZKP Központi Bizottságán rendezett találkozón elhangzott beszédéből) KÉTEZERKÉTSZÁZ KILOMÉTER BULGÁRIÁN ÁT Péterfi Szonya riportsorozatának második része TÁBOROZÓK Taltósi Béla riportja A SZOVJET GYÓGYSZERIPAR PROBLÉMÁI ÉS TÁVLATAI Valerij Bikov cikke KILENCVEN ÉVE SZÜLETETT FÁBRY ZOLTÁN Fónod Zoltán írása AZ ÉNEKLŐ DIÓFA Ivanka Hergold novellája ó napot kívánok. Milyen ügyben jött? Idézése van? - fordul hozzám az irodájá­ból kilépve dr. Helena Hrusov- ská, Bratislava I. városkerületé­nek vezető állami közjegyzője^ Bemutatkozom, elmondom jöve­telem célját, mire elneveti magát: - Ne haragudjon. Ügyfélnek néztem, s tudja, ma nincs ügyfél- fogadás. Ez pedig gyakorlatilag azt jelenti, hogy szinte minden percünk be van táblázva. Első­sorban azoknak az ügyeivel fog­lalkozunk, akiket beidéztünk, bár doigavégezetlenül senkit sem küldünk el, ha egy mód van rá, hogy ügyét elintézzük. Félfoga­dási napon kellett volna jönnie, főleg amikor este hatig vagyunk itt, hogy munkaidő után is ren­delkezésére álljunk azoknak, akik jogi szolgáltatásainkat sze­retnék igénybe venni, s amikor mégis hiába várunk ügyfelekre. Időközben megérkezett a so­ron következő ügyfél. Türelmet­lenül toporgott mellettünk, tünte­tőén olvasgatja, forgatja idézé­sét. A közjegyzőnő elérti gesztu­sait.- Sajnálom, de soron kívül még a sajtóval sem foglalkozha­tok. Talán, ha ebédidőben térne vissza, egy félórát tudnék önnek szentelni - szabadkozik, bár ez inkább az én kötelességem len­ne, amiért fenntartom munká­jában. Délig bőven jut időm arra, hogy dr. Hrusovskáról megtud­jak egyet-mást. 1969 óta dolgo­zik közjegyzőként, 1978-ban ne­vezték ki vezető közjegyzőnek Trenőínben, majd áthelyezték Bratislavába. A kommunista pártba 1983-ban vették fel. Mun­kájával a felettesei elégedettek. Tanúsítja ezt többek között egy reszort-kitüntetés, valamint a szövetségi kormány és a Szakszervezetek Központi Ta­nácsa által a szocialista munka­versenyben elért eredményeiért neki adományozott kitüntetés is.- Mit csinál tulajdonképpen egy közjegyző?- Röviden, jogi szolgáltatáso­kat nyújt az állampolgárok és a szocialista szervezetek szá­mára. Ez persze nagyon bő fo­galom. Hitelesítjük a különféle okiratok másolatait, az aláíráso­kat, kezeljük a letéteket különfé­le jogügyletekről, pl. a végren­delkezésről, kitagadásról, szer­ződésekről jegyzőkönyvet ve­szünk fel, esetleg letétbe is he­lyezzük. Jogi tanácsadással fog­lalkozunk olyan ügyekben, me­lyek hozzánk tartoznak, szerző­déseket regisztrálunk, és mi já­runk el a hagyatéki ügyekben is. A közjegyző nem beszél róla, de a délelőtt folyamán megtud­tam azt is, hogy nemrégiben volt egy olyan időszak, amikor mind­ezt egymagában végezte, s hét­főnként garmadával hozta má­soltatni a gépírónöknek a hétvé­gén otthon megírt közjegyzői végzéseket. — A munkát el kellett végezni. Az emberek mégsem várhatnak a végtelenségig egy döntésre csak azért mert a három köz­jegyzői helyből csak egy van elfoglalva - magyarázza türel­mesen, amikor elmondom neki a hallottakat. - Egyébként, a há­zi munkában segített a férjem is és a gyermekeim is, akik már nagydiákok.- És akik átveszik a jogászi hivatás stafétáját?-Nem, szerencsére egyikük sem akart jogász lenni. Az idő­sebbik a közgazdasági főiskola hallgatója, a fiatalabbik pedig közgazdasági középiskolába jár.- Szerencsére?- Mondjuk így. A gyermekein­ket nem próbáltuk ugyan befo­lyásolni a pályaválasztásban, s nyilván nem is a jogi döntésho­zatallal járó felelősség riasztotta el őket attól a pályától, de néze­tem szerint nem helyes, ha az igazságügyben dolgozó jogász- szülők gyermeke jogi pályára lép. Egy családban két jogász éppen elég. Márpedig nyugdíja­zásig a férjem is az igazságügy­ben dolgozott, hivatásos bíró volt. A társadalom egy részének véleménye szerint a közjegyző­nő talán „élhetetlen“, hiszen nem használja ki lehetőségeit - a létszámhiányt arra, hogy a saját munkájától is megszaba­duljon, tisztségét arra, hogy jó beosztáshoz juttassa gyermeke­it... Az „élhetetlenség“ fogal­mának azonban vannak pozitív jelentésű szinonimái is, melye­ket remélhetőleg nem kell külön felsorolni. FEKETE MARIAN Az ügyfelek és az igazság szolgálatában 1987. VII. 3

Next

/
Thumbnails
Contents