Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)
1987-12-18 / 50. szám
Mirek Hoffmann TALIZMÁN A VILÁGŰRBŐL Valami a lábamhoz esett. Mintha valaki fentröl akart volna eltalálni, de rossz volt az irányzéka. Nem vert fel nagy port az a valami, gurult egy keveset, aztán mozdulatlan maradt. Kicsi és szabálytalan volt, és inkább lapos, épp hogy eltért a tenyeremben. Még meleg volt. Apró, durva szemcsés, szürkésfehér tárgyat szorongattam a kezemben. Biztos voltam benne, hogy életemben először érintek valódi meteorkövet. Táskámba dugtam és rohantam az autóbuszra. Sejtettem azonban, hogy hiába sietek, hiszen már otthonról is ötperces késéssel indultam el, aztán meg feltartott a meteorit. Amikor túljutottam a sarkon, elhaladva a bezárt illatszerbolt előtt, alig hittem a szememnek. Több osztálytársam ott topogott a megállóban. Valószínű, még nem futott be az autóbusz.- Micsoda mázlim van! - sóhajtottam fel. Azonban néhány pillanat múlván visszaszívtam az egészet. Ugyanis, amint nagy szusszanva becsapódott mögöttem a buszajtó, elkezdtem keresni zsebemben a bérletet, hiába. Mi több, alighogy elindult a jármű, a másik végében feltűnt egy ellenőr. De a szerencse mégsem hagyott el. Amikor már vészesen közeledett potyautazásom leleplezése, az ellenőr enyhe rázással felébresztett egy szunyókáló fiatalembert, aki zavartan fészkelődni kezdett a helyén. Mint kiderült, semmiféle buszjegy nem volt nála. Én pedig megúsztam. Ugyanis ók ketten szépen eltársalogtak, nem túlságosan szívélyes hangnemben. Mindjárt az első órán kihívtak felelni, földrajzból. Olyan hangulatban indultam a táblához, mintha pincébe küldtek volna szénért. De aztán visszanyertem önbizalmamat. Európa fővárosaiból feleltem. Talán ez az egyetlen kérdés, melyre tökéletesen tudom a választ. Egyest kaptam. Ez már a második szerencsés véletlen ezen a délelóttön. Gyanakodni kezdtem. Amikor elmaradt a matekóra is, melyre egyáltalán nem készültem, eszembe jutott a meteorkő. Talán ő hozza nekem a szerencsét? Valami talizmán lehet a világűrből. Szünetben kihalásztam a táskámból, és amikor körémgyültek a srácok, szabadjára engedtem a fantáziámat:- Mi van akkor, uraim, ha ez nem is közönséges meteorit, hanem távoli bolygók élőlényeinek valamilyen csodaanyaga? Hátha szándékosan küldték a földre és most azt lesik, hogy mi, emberek, mit kezdünk vele. Láttátok azt a filmet,- Ugyan, kérlek! - intett le Dvorák és beleharapott füstölthússal bélelt kenyerébe. - Ne higyj a csodákban! Űrbéli lényekben pedig különösen ne! A te szerencsés véletlenjeid egészen közönséges véletlenek voltak. Ez az igazság. Újra beleharapott kenyerébe és egykedvűen otthagyott. Azzal, mintegy jelszóra, az egész csoport szétoszlott, én meg bizonytalanul szorongattam tenyeremben a kövecskét. Bár Dvorak egy kicsit kiábrándított, mégsem hittem neki. Azokból a véletlenekből igazán gyanúsan sok volt egymás után. Elhatároztam, hogy próbára teszem a csodatevő követ. A folyosón elcsíptem Sedlácekot, akiről mindenki tudta, hogy semmit sem kölcsönöz szívesen.- Te Franto, azt hallottam, hogy születésnapodra két szép könyvet kaptál, Machot és Sebestovát. Nem adnád ide elolvasni?- Neked nincs meg? - nézett rám meglepett tekintettel. Némán intettem.- No látod! Nekem megvan, méghozzá két példányban is. A mamám rosszul egyeztette az ajándékozási tervet a nagymamámmal, ezért sztereóban kaptam a könyveket. Ha akarod, holnap hozz magaddal pénzt, az egyiket eladom neked. Hát ez aztán igazán nem lehet véletlen. Ez egyszerűen csoda! A talizmánt gondosan eltettem a tolltartóba és behúztam rajta a cipzárat. Otthon folytatódott a csodák sorozata. Nem kellett mosogatnom, mivel megjött a nagynéni; engem kiküldtek a játszótérre a fiúkhoz, este pedig minden szülői szövegelés nélkül nézhettem a tévésorozatot, később volt a takarodó. Meg kell adni, nem akármi a talizmánom! Másnap reggel ugyanott, ahol majdnem eltalált a meteoritkö, megbotlottam és megrándult a lábam. Nagynehezen elsántikáltam a megállóig. Az autóbusz természetesen már elment. Először vontam kétségbe talizmánom varázserejét. Amikor azonban a következő busszal a térre érkeztem, megpillantottam ott a lekésett buszt, betört szélvédővel, egy hársfa és egy villanyoszlop közé ékelődve állt, körülötte sebesültek - boldogan paskoltam meg kincsemet rejtő iskolatáskámat. Az iskolából hazatérve, még le sem húztam a cipőmet, a mama szemrehányása fogadott:- Mondd, miket hordasz te a táskádban? Reggel ezt a követ halásztam ki belőle. Tönkreteszed vele a tanszereidet. Azzal kivette köténye zsebéből az én meteoritkövemet, amelyről azt hittem, hogy velem volt az iskolában. Közben apám is megjelent az ajtóban.- Mutasd csak! Igen ez az a darab, amelyik tegnap lepattant a kéményből. Öltözz át! - fordult hozzám. - Felmegyünk a tetőre és megjavítjuk a kéményt. „ . ^ Orel Eva fordítása Barak László Micsoda kaland... Elhajózni Afrikába, de legalább a Nap ragyogna a forró birodalomba! újra feletted, Micsoda kaland lenne... s miután früstököd megetted, Aztán, nem ám vízibuszban, nekivághatnál toronyiránt de beduin burnuszbán,- vagyis mit is beszélek -, lomha teve hátán zsiráftoronyiránt a messzeségnek. átkelni Elkísérne egy-egy zebra-, elefánta Szahara homok-óceánján... vagy gazellacsorda,- Föld! Föld! - fedeznél fel sőt bivaly, bölény, oroszlán hetek múltán egy oázist mind-mind véled kóborolna. a szomjhalál küszöbén... így ballaghatnál vidáman immár. Korán kiderülne - tudom én -, Ha szomjaznál, vízesésekből innál, hogy nem hihetsz a szemednek. éhedet meg talán Délibáb, káprázat csupán az otthoni hamubasült pogácsa emléke a látvány! csillapítaná... Hát bizony ilyen találmány a sivatag... „Ni csak! Hát az meg mi ott? De hagyjuk! Mi az az eget szurkáló A sivatagot végül úgyis odahagyjuk, irdatlan nagy kalap? hogy partot érve Csak nem a Kilimandzsáró?“ a szerencse Efféleképp ámuldozhatnál, szerecsenek közé, ha a mesés hegycsúcsot őserdő ölébe vessen. megpillantanád. Az őserdő is nagy dolog: Ha viszont meg is másznád, tigris bömböl, bizony magasabbról látnád nyüszít sakál, a Földet, tam-tam dob dobog; mint egy zsiráf feje tetejéről... utcák, terek ott nincsenek, Ha meg a szemed kimereszted, se házszám, s főként képzeleted csak veszedelem százszám, szárnyra ereszted, majd majomkenyérfa-templomok... megláthatnál onnét mást is, Megbirkóznál persze ezzel is. bámulatosabbat, mint az arany,, Ha estéiig nem is, gyémánt vagy a jáspis: talán éppen reggelig. a kis hazát, a fölnevelő tájat, íme a szavanna! legnagyobb kalandját Az égből ugyan ott sem hullna e kerek világnak... manna * EGY KIS LOGIKA Bizonyos logika alapján milyen dominó kerül az üres részbe? MEGFEJTÉS A december 4-i számunkban közölt feladatok megfejtése: Boka, Béla, Kobra, Orca, Labor, Baba; 19, 26, 3, 10, 17-25, 7, 9, 16, 18-6, 8, 15,22,24-12,14, 21,23, 5-13, 20, 27,4, 11. Nyertesek: Kubliha Andrea, Duna- szerdahely (Dunajská Stre- da); Morvái Zsófia, Ebed (Obid): Hudek Ádám, So- morja (Samorin); Dobai Péter, Muzsla (Muzla); Petrik Marián, Felsólánc (Vysny Lanec). Gondolkodom, tehát I T B A Vénusz ismeretlen felszíne és légköre KÉT KÖLTŐ A Vénusz kutatása már 1961 óta folyik szovjet és amerikai űrszondákkal - mégis évről évre új eredmények születnek. Ez a méreteiben Földünkhöz hasonló szomszéd bolygó átlátszatlan felhőtakaróba burkolódzik, ezért felszínét még űrszondákkal sem lehet lefényképezni. A Vénuszra leereszkedő szovjet Venyera szondák csak a leszállóhely közvetlen környezetéről, élettelen kősivatagokról közvetítettek képeket a Földre. Arról, hogy mi van a látóhatárukon túl, keveset lehetett tudni. De az 1983 októberétől a Vénusz körül keringő Venyera-15 és Venye- ra-16 szondák „szemei" mégis átláttak a felhőkön! A képeket érzékeny radarberendezések készítették olyan rádióhullámokkal, amelyek áthaladnak a Vénusz légkörén. Ezeken a szokatlan felvételeken részletes kép bontakozott ki a Vénusz felszínéről. Legnagyobb részét hatalmas, sima, enyhén dimbes- dombos, vulkanikus eredetű síkságok alkotják, amelyen néhol kupolaszerű kiemelkedések, hegységek jelennek meg. Impozáns kiemelkedés a Laksmi felföld. amely leginkább Tibetre emlékeztet. A radarképek tanúsága szerint furcsa, parkettaszerúen mintázott felületek is találhatók a Vénuszon. Bár a forró felszínen víznek semmi nyoma nincsen, mégis viszonylag friss változások jeleire bukkantak, vagyis a Vénusz felszíne sincs teljes nyugalomban. A tudósok arra is kíváncsiak voltak, hogy milyen szelek fújnak nagy magasságokban a Vénusz légkörében. A korábbi szondák leszállóegységei zuhanás közben mérték ugyan a légkör pillanatnyi állapotát, de ez legfeljebb csak percekig tartott. A nemzetközi program keretében a Hal- ley-üstökös felé indított két Vega űrszonda útközben felkereste a Vénuszt, és annak légkörébe egy-egy ballonobszervatóriumot telepített. E szovjet-francia úrkísérlet során 1985 júniusában 3,4 méter átmérőjű, héliummal töltött léggömböket bocsátottak ki a Vénusz légkörébe. A ballonok és a róluk lelógó műszerek 50 kilométer körüli magasságban két napig sodródtak a kénsavból álló felhők között. Mozgásukat figyelve megállapították, hogy ott igen erős, 200 kilométer óránkénti sebességű szelek fújnak. A léggömbökkel egy időben egy-egy műszercsomag ismét leszállt a Vénusz felszínére. A felszíni laboratóriumok egymástól 1500 kilométernyire érték el a talajt, majd azonnal dolgozni kezdtek. Egyebek között fúróberendezéseik mintát vettek a talajból és megvizsgálták annak tulajdonságait. A mérések a Vénusz felszínén „megszokott" pokoli körülmények között történtek, a hőmérséklet csaknem 500 C-fok volt, a légnyomás a földinek kilencvenszerese. A Vega-2 mérései szerint a leszállás laza, homokos talajon történt ILLÉS ERZSÉBET A / A N lA / E E H 0 cs D LY D 1 u I E K 1 Y 0 M V N Induljatok el a bal felső sarokban álló A-betúböl, és lóugrásban olvassátok össze a betűket! Ha helyes útvonalon haladtok végig, két magyar költő nevét kapjátok eredményül. Ki a két költö? ÚJ! 18 m 1987. XII. 1
