Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)
1987-07-17 / 28. szám
Miroslav Válek A szó (Részlet) Fő már a kása. Mindenkinek egy rakásba. Csöpp a világ. Csöpp az igazsága. Az igazságra ki rálapos - jelentésünk hivatalos -, elpusztul az alattomos. Elpusztulunk együtt mind, elpusztulunk: én, te, ő. Merről is jő az eső, merről is jó az eső. S hová bukik le a nap? Bee, búú, bé a messzi viz mögé, bee, búú, bé, a zöld epres mögé... ,,Kísértet járja be Európát, a kommunizmus kísérlete..Lassacskán, csöndesen, jönnek a nemzetek, mint óvodából a gyermekek. Egymás kacsóját szorongatják... Ami azt illeti, akkor még te sem sokat kerteltél, Európa. Amikor a bika hátán nyargaltál. Ave. Európa, gratia plena; nézd csak meg a tükörben magad! Emlőid lógnak, öled kiégve, és a csípőd - dominus tecum - hegynyi háj. Szűz? A te korodban? Ugyan, ugyan, kedvesem! Nem vagy holt, se eleven! Húsod megette, elhordta Dzsingisz kán s a mongol horda! Fussuk csak be a történelmet. Csecsemőid hamvasztok lángjain emtek. Ártatlan hajadra szikrázva hullt a fény, hullt, hullt, s te közben gyilkosokat szültél... ,,Nem! Nem! Nem! Mindannyian az én gyermekeim vagytok, titeket az én testem táplált. Tinéktek az én napom fénylik, értetek van egem csillagokkal tele. Melyikőtök éhes? Melyik akar enni?“ „Mi, a Föld nemzetei, legyen bár bőrünk színe más-más: vádolunk, s a fájdalmas görcsökben születő világ nevében boldogságot akarunk, ezért állunk sorba más népekkel együtt. Nő már a bölcsesség fogunk. A farkasfogunk. Éhségünk szeme egyre tágul. És félelmünk köre bezárul. Riadó!“ * * * „Állj! Hová vezetitek e vasra vert gyerekeket?“ „Uram, ezek loptak. Hogy kicsinyek? Már csöppnyi koruktól kanalakra vadásztak; csábította őket az ezüst ragyogása. A kanalak száma korlátozott, s mindnek van gazdája. És minden úrnak van kanálőrzője. Igazságos, aki nem adott, de igazságosabb, ki nem lopott. Loptak, uram. Nem csintalanságból, tudom. Mindenki élni akar. De igazság, mely tiszta, mint a szembogár, s a sírkőnél is súlyosabb: oly világban, melyben kevés a kása, nem érvényes a kanalak igazsáaa. Ámen. “ Mondj igazat akkor is, mikor a hazug szó lenne éppen a csábító. A tényeket, mint cukorral a kávét, ne édesitsd vele. Mondj igazat, ha káprázik is szemed. Ütnek, keserűek az igaz szavak néha. A gerinc a fontos, a véna! Ne papolj: a megoldás ez is, az is lehet. Mondd ki a puszta lényeget. Nos, kerüld a frázist mindenáron. Ne vonszold, mint kutyát a pórázon. Ne rejtőzz Lenin képe mögé, ne idézd őt minden verssorodban. Lenin tanít, iróniájának villáma vakít. Lenin: gondolatok és tettek. Szemed a világidőre vessed, s egy fél lépéssel mindig előbbre légy. Tanulj, de az osztályokat át ne lépd. A kommunista tanul életfogytiglanul; ne bukj meg! Az akarat lépcsőin lépkedj - kezdve alul. Ha tudásod gyarapszik, szűnjön hOvösséged. A magadénál a mások sorsa jobban fájjon néked. Ne dobd őket szerencsedobba. Csak boldogságuk meleg gyolcsa lehet menedéked. Árnyékba állj, ha a nap már nagyon éget. Magánholdakra nincs jogod. Nem tűr csalást a szerelem ■ s a költészet. Kedves légy azokhoz, kik magányuk poklából visszatértek. Annyit, mint te, biztosan megéltek. Ismerd föl igazi arcát az embernek. Becsüld azokat, kik szembeszállnak a rosszal. Légy kemény, itt nem nyerhet csatát a hazug világ. Mindenekfölött szeresd anyanyelved, minden szavát. Ö a bársony, és ö a kard. Meg ne fertőzhessék érdemtelen elvek. Ha kettesben vagytok: faggasd a nyelved. Ott kell a szóra, a drágakőre lelned. A szó is változik, este más, mint reggel, örökösen igazságos, új szavakra törj. Térj ki az értelmetlen elől, s az unalmasat vesd el. Vedd a szavakat a konstruktőr műhelyéből: a néptől1 R agyogóan sütött a nap, éppen a párkányok vasalását végezték a félig kész betonépületen. Az első emelettel elkészültek. A robosztus férfiak azután lomhán, akkurátusán .ballagtak feljebb. Sándor karcsú, kisportolt alakja kirítt közülük: rugalmas, gyors léptei, mint szoktató csikóé, villogtak a csoport szélén. - Na, gyerek - csapott a vállára a százhúsz kilós Gyula bá' -, tetszik itt közöttünk? Most, utólag, csodálkozva döbben rá, milyen pontosan emlékszik minden mozzanatra. Az egész nyár habos érintéseivel úgy maradt meg benne, mint őskori mészváz a keményedé iszaprétegben: arányaiban, árnyalataiban is hűen. Nyugtalanságot érzett, valamiképp alakoskodásnak tűnt fel számára, amit az előbb gondolt. A valóságban komiszul érezte magát, ugyanolyan komiszul, mint fél éve majd minden nap. Tulajdonképpen azt sem tudja, mi váltotta ki belőle ezt az érzést, egyszeriben egyik napról a másikra üresnek, tartalmatlannak látott maga körül mindent. - Nagyok az elvárásaid - nevettek rajta idősebb barátai -, a világ nem elefántcsonttorony, öregem! Akkor ijedt meg komolyabban, amikor észrevette, hogy a nyugtalanító érzés állandósult. Mintha belseje eddig érintetlen, naivan antik márványépületéből hirtelen kiemeltek volna egy tartófalat. Ingataggá, bizonytalanná vált, hasztalan igyekezett megtalálni a helyét.- Nyugalom - mondta gimnáziumi tanára, akivel a legjobban megértette magát. - Ez a legfogékonyabb kor, ilyenkor ez természetes. Most válsz férfivá. Nem nyugtatták meg teljesen a tanár szávai, melyeket mindenesetre szívesen vett, sót hálás volt, hogy nem percre kész tucatmagyarázatokat kapott. Az első nap az építkezésen, idénymunkásként. Ez átmenetileg megnyugtatta. Szép az idő, csinálunk valamit, délután fürdünk egyet, este elmegyünk valahová, ahogy ígérték, - ennyit. Hogy tetszik-e? Elég. Legalábbis egyelőre. Ahhoz mindenképpen, hogy a háborgását úgy ahogy levezesse. A gyomra émelygett kissé, megviselte a koránkelés, a hosszú utazás. Az apja már fél négykor megrázta a vállát: - Ébredj, fiú, mennünk kell. - Mint a nagy hősi énekeknek, olyan íze volt ennek a „menni kell“-nek. Határozottan szólt, olyan ember szájával, akinek létét hosszú ideje elsősorban a kell-ek határozták meg.- Persze, mindjárt - ugrott ki gyorsan az ágyból, majdhogynem egyenesen a farmernadrágjába, aztán indulás. Hajnalban amúgy sem lehet másra gondolni, mint az ilyen kell-ekre, ilyenkor képlékeny és áttetsző az emberben minden. Anyja már este becsomagolta a motyót, ő a felét visszarakta. - Nem a kongói őserdőbe megyek- mondta az anyjának nevetve, amikor meglátta, mennyi holmit akar rásózni. - Csak a legszükségesebbet viszem.- Azért már az még sem lehet, hogy egy száll ingben engedjelek útnak - győzködött az anyja. - Érettségizett ember vagy, úgy néznek rád, nem járhatsz akármiben. Az én szégyenem is lenne, ha megszólnának.- Egy kirúgott balek vagyok- csókolta meg anyját nevetve, és egyszeriben úgy érezte, valódi a jókedve. - És mostantól kezdve egy leszek közülük - tetézte meg pubertás lelkesedéssel. - Együtt fogunk dolgozni, ugyanúgy fogok élni, mint ők. Csak semmi felvágás, kékvérűs- ködés.- Nem lenne mégis jobb, ha apa megpróbálna valamilyen irodai helyet szerezni? - próbálkozott újra az anyja.- Nem - mondta határozottan, és a félig kész táska fölé hajolt. - Ezt az egy évet kibírom, akárhogy legyen is. Még az is lehet, hogy megtetszik. Akkor ott maradok örökre - tette hozzá viccelődve.- Még csak az hiányozna! - ijedt meg igazából az anyja. - Bolond vagy te - mondta aztán nevetve, amikor rájött, ugratja a fiú. - Mit bánom én, legyél életed végéig körn üvesinas.- Megegyeztünk - csókolta meg anyját. - Elbúcsúzunk most, reggel már nem akarlak felzavarni.- Mit gondolsz te rólam, én is olyan hétalvó vagyok, mint te?- csapott rá kedélyesen az anyja.- Már hogyne kelnék fel, amikor mentek. Ha másért nem, hogy megnézzem az álmos ábrázatodat. Este elgondolkodott, bántotta öt ez a jelenet is. Bántotta, hogy színházat játszik a szülei előtt, de leginkább az, hogy nem talál egy embert, akivel maradéktalanul őszinte lehetne, aki előtt megnyílhatna. Gyerekkora jutott hirtelen eszébe. A réten futkározva üvegbe lépett, sírva szaladt anyjához, aki magához szorította, megsimogatta a fejét, és a fájdalom - mintha elszállt volna. Ez még a pubertáskor, mosolyodott el magán, ilyen emlékekhez menekülni. Megpróbálkozott egy könyvvel is, sikertelenül. Felzaklatott állapotában nem volt képes odafigyelni. Végül a könyvre borulva aludt el. A reggel csendes volt, mint a hajnalok rendesen, a falu kihalt. Anyja fölkelt, ahogy ígérte, elbúcsúztak egymástól, úgy indultak el az apjával. Az utcán néhány alak sietett előttük, beburkolózva, meggörnyedve. Magukfajta vándormunkások. A falu közepén, a kultúrház előtt, szokatlan volt a csend. A szombat esti rituális búcsúztatás jutott eszébe, fiúk és lányok fürtjei a klubban, üres és összetört üvegek, kosz a padlón, erőltetett jókedv, mámor és - üresség. Korosztályának rendes hétvégi „műsora“. Nem érdekelte öt sem a lányok döntögetése, sem a fiúk részeg önbizalma. A roI gyadozó kultúrház ilyen-olyan foltoktól tarkálló falai sem. gi- Aztán tartsd magad! - így a fiúk fé részeg-komolyán, mintha bármi je- a lentősége is lenne, amit mondanak.- És légy hű hozzánk - kuncogtak m a lányok. Teréz, a nagymellű szép- ér lány szájon csókolta. - Mi megvá- je runk - dorombolta részegen. - Mi tú mind megvárunk. Csak siess haza. s; Búcsúztatták, mintha legalábbis a világ végére indulna. Igyekezett sokat beszélni hozzájuk, velük lenni. Hiába. A lányok, éjfél felé, a szom- lé' széd faluba akartak menni diszkóba, m a fiúk egy másik faluba - verekedni, cs önerejükből más szórakozásra fiz nemigen tellett. Ő pedig - ki-kihullva te a társaság röhögő szféráiból - fogta magát és hazament. ne Az autóbuszmegállóban már an vagy harminc férfi várakozott, a kis falu maroknyi férfierejének egyne- ke gyede. Ők azok voltak, akik távolra, int más járásokba mentek dolgozni. fel Amit a történelem, a sorscsapások m< nem voltak képesek megbontani, \ megbontotta most a muszáj. A falu- a | közösség - ha fel nem is bomlott a s- fellazult, a hasadékokat lassan a t tágította az idő. kel Egymás után jöttek a buszok. Fogyott a várakozók csoportja, az em- a berek hármasával-négyesével száll- mc tak fel. Az ő csoportjuk volt a legna- ten gyobb, heten alkották. Mint a gonoszok, nevetett Feri bácsi, apja leg- gal jobb barátja, fiú, te kellettél nekünk, ho< látod, nélküled csonka csapat vol- árt tunk. zűr Felértek a második emeletre.- Rakodj le, fiú - csapott a vállára esi Gyula bácsi, akinek, úgy látszik, ez be; volt a kedvenc megnyilvánulási for- nyi mája. - No, fiú - biztatta Feri bácsi is lós-, tedd le magad valamelyik sarok- am ba, azután kezdheted. lev A vastag acélhuzalok felszabda- bar lása lett az ő dolga, az egyezmé- I nyes munkamegosztás szerint, ner A gimnazista kezek egyelőre bírták mir a terhelést. Dolgozott kedvvel, len- nyc dülettel, a munka jó érzést keltett az benne. A férfiak jóváhagyó pillantá- töb sokkal szemlélték, befogadták ma- las: guk közé. szé I H ázunk a folyó közelében állt. Kerítése mellett hatalmas platánfa. Az a hír járta, hogy legalább háromszázéves és hogy az üregében kígyó tanyázik. De ez nem volt igaz, mert mi egyszer - Rahmat barátommal - bemásztunk és nem találtunk ott kígyót, de még csak gilisztát sem. Bár, nagyon dohos, rossz szag volt odabent... A platánfa alatt egy téglapad terpeszkedett, azon üldögélt Szalim apó. Hol szundikált, hol egy kopott könyvet olvasott. Mindig ugyanazt a könyvet! És közben oda-odané- zett a folyóra, mintha figyelne valamit.- Itt valami titok van - mondta egyszer Rahmat.- Szamárság - válaszoltam. - Szalim apó csak szeret itt üldögélni. Ennyi az egész.- De igen, valami titok van! Apám is mondta, hogy ez a fa valóságos történelem! - ellenkezett Rahmat. - Szalim bácsi biztosan nemcsak a fát őrzi, hanem valami van a fa alatt! És Szalim bácsi azon üldögél! Hallgattam. Megint Rahmat talált ki valamit, nem én! Persze, ó rengeteget olvas, maga is felderítő akar lenni - gondoltam, amikor megrántotta a kabátom ujját.- Ha megfejtjük a titkot, híresek lehetünk. .. és lehetséges, hogy tudósok is kutatnak utána... és mi is talán tudósok lehetünk egyszer! Egészen felizgattak a szavai. Hát még, amikor azt ajánlotta, hogy kerítésünk alatt a fa alá tudunk ásni!- Te csak egyezz bele, a többit bízd rám - mondta és már indultunk is, lapátért, vödörért. Amikor minden együtt volt, munkához láttunk, öt napon át dolgoztunk, a végén már, mint a vakondok. Felváltva ástunk, kapartuk a földet, a fa alatt. Csupa maszat volt a kezünk, az arcunk. De nem találtunk semmit. Már-már lemondtunk az egészről, amikor egyszer csak valamibe koccant a lapát. Rahmat ásott éppen.- Megvan! - súgta izgatottan, és nagyon óvatosan kezdtük kaparni az agyagos földet. Az zavart bennünket, hogy Szalim apó most is, mint mindig, ott ült a pádon, és nem akartuk, hogy az utolsó pillanatban leleplezzen.- Csak menne már ebédelni! - súgtuk egymásnak, de Szalim apó szinte mozdulatlanul üdögélt és olvasta az ütött-kopott könyvet. És mivel ő nem ment, mi szaladtunk haza ebédelni. .. Amikor visszatértünk, Szalim bácsi nem volt ott. Rahmat beugrott a gödörbe, óvatosan lapátolt, vödörrel adogatta fel a földet, én a kezemmel valósággal átrostáltam, de kis cserépdarabokon kívül nem akadt semmi a kezembe. Egészen el voltam merülve a munkában, amikor hirtelen hangos puffanást hallottam. Rahmat halál- sápadtan mászott elő a gödörből.-Beomlott... - hebegte. - Mielőtt kiszedhettük volna! Beomlott a föld, azzal az öreg téglapad- dal együtt. A platánfa tövében gödör tátongott. „Milyen jó, hogy elment Szalim bácsi“. .. - gondoltam.- Ebből baj lesz! - ijedt meg Rahmat.- Be kell temetni a gödröt... m hogy magától omlott be... Amilyen gyorsan bírtuk, v lapátoltuk a földet. Nagyon s; nem sikerült a dolog. Rahmat dott a kerítésre, majd én is ut Az utcán jött lassan, botjár va, nehézkesen Szalim apó. LATIF MAHMUDO tánfa közelébe ért, megtorps nyedve, értetlenül nézte, mi te gélykérően nézett körül. Majd r lassan elindult visszafelé. Mi nem tudtunk egymás sz< Leültünk, Rahmat átfogta a tél kezdett. Pedig ő soha nem síi sem, amikor egyszer eltört a l< valósággal sírva fakadt. Az éi szorongatta valami. Átöleltem a vállát: KULCSÁR FERENC fordítása
