Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)
1987-12-18 / 50. szám
szú XII. 18. • A munkanélküliség, persze, nem csak a fiatalok „kiváltsága“. És a munkanélküliek közül valók a hajléktalanok is (mint ez a színes bőrű férfi, aki egyenesen a washingtoni Fehér Ház előtti pádon talált „menedéket“) (ŐSTK-felvételek) • Az NSZK-ban terjedő újnáci mozgalmak táptalaja a fiatalok körében uralkodó munkanélküliség... ménnyel tette le az elméleti és a gyakorlati vizsgát, de azon nyomban az utcára került, akárcsak társai. Az éhségsztrájkban Seute nem maradt sokáig egyedül. Másnap csatlakozott hozzá Astrid Jansen. Ez a 23 éves nő szintén kitanulta a lakatos szakmát, de a háromhónapos próbaidő után elbocsátották. Tíz nap múltán teljesen kimerülve abbahagyták az éhségsztrájkot. Seute meg van győződve arról, ha a termelési tanács határozottabban járna el, minden fiatal szakember számára tartós munkalehetőséget lehetne biztosítani az üzemben. Ehelyett azonban egyre növekszik a túlórák száma, miközben az Ulrich Seuté- hez hasonló fiatalok a gyárkapun kívül rekednek. Az NSZK-ban 1986-ban hozzávetőleg 1,5 milliárd volt a túlórák száma. A cégeknek ehhez érdekük fűződik, mivel a túlórázás által rendszeresített munkahelyeket takaríthatnak meg. Egyébként a munkások sem utasítják vissza az így szerzett pénzt, mivel a családi költségvetésben már előre számolnak vele. Ezért 900 ezer fiatal munkanélküli továbbra is ázik az esőben, bár ez az 1,5 milliárd óra elegendő lenne ahhoz, hogy egész évben dolgozhassanak. Minél több időt fordít Ulrich Seute munkakeresésre, annál nagyobb a veszélye annak, hogy egyáltalán nem talál munkát. Szakmai ismereteinek szintje ugyanis egyre kevésbé fog megfelelni a műszaki haladás követelményeinek. És az, aki néhány éves keresés után saját szakterületén végül munkához jut, túl van már potenciális lehetőségeinek csúcspontján, korára nézve már keveset keres és szakmai tapasztalatainak hiánya miatt az adott cég legkisebb gazdasági nehézségei esetén ő kerül utcára az elsők között. Ugyanilyen reménytelen a főiskolai és egyetemi diplomások egyre növekvő hadseregének a helyzete. Igaz ugyan, hogy 2000-ig az NSZK- ban és Nyugat-Berlinben csaknem 1 millió diplomás szakember megy nyugdíjba, de a munkaerőpiacon addigra 3 millióan jelennek meg. Alsó-Szászország egyik vezetője az aggódó diplomásoknak azt tanácsolta, képezzék át magukat és „szélsőséges esetben adják magukat gyomlálásra“ (igaz, később szavait visszavonta). Sajnos azonban gyomirtásra is túl sok a jelentkező. Es a diplomások átképzése, például munkásszakmákra, a munkanélküliség növekedéséhez vezetne a középiskolát végzettek soraiban. idősebb nemzedék ítélte őket. Vagy ha valaki eléggé cinikus, idézheti Dorothea Wilms volt szövetségi oktatási miniszter szavait: „Egyetlen fiatal sem veszik el, ha eléggé igyekezni fog.“ A CDU magas rangú politikusának ezek a szavai jól példázzák, miként próbálja az idősebb nemzedék bűncselekménnyel vádolni az áldozatokat. A minden korcsoportban megtalálható lumpen elemeket az egész nemzedék tipikus képviselőiként tüntetik fel. Például Helmut • Más nyugati országokban sem kisebb gond a fiatalok munkanélkülisége. Franciaországban pl. 1,5 millióan vannak, köztük ez a párizsi fiatalember „HA ELÉGGÉ IGYEKEZNEK... Egy munkanélküli tanítónő és három újsütetű bölcsészdiplomás úgy döntött, kísérletbe fog, hogy megállapítsa, milyen lehetőségek várnak rájuk. Hamburgban és Nyugat-Berlinben szakemberek körében végeztek ankétot a munkaerő és a megszerzett műveltség kihasználásának kérdéseiről. Egy hamburgi munkaközvetítő irodában azt tanácsolták nekik, hogy szerezzenek valamilyen kiegészítő szakképesítést, például tanuljanak idegen nyelveket, gyors- és gépírást, s tanuljanak meg bánni a számítógépekkel. Azt már nem mondták meg nekik, hogy miből fizessék a tanfolyamokat, amikor semmilyen jövedelemmel sem rendelkeznek. Munkát szintén nem tudtak nekik felajánlani, mivel Hamburgban 4000 pedagógus és 375 bölcsészdiplomás hiába keres munkát saját szakterületén. Az idősebb nemzedék csak fokozza a reménytelenség légkörét. Ezért nem csoda, hogy a sajtóban egyre gyakoribbak a fiatal emberek által elkövetett kétségbeesett tettekről szóló hírek. Az NSZK-ban naponta átlagban négy 15-25 év közötti fiatal követ el öngyilkosságot, további 30-40-en pedig megkísérlik az öngyilkosságot. Többségük már egyáltalán nem akar élni, mivel az egyik legfejlettebb ipari államban kiátkozottaknak érzik magukat. Sírkövükre fel lehetne írni: magányban haltak meg, amelyre az Kohl kancellár könnyelműen azt állítja, hogy a munkanélküliek között sokan vannak olyanok, akik állítólag nem is akarnak dolgozni, hanem „a legszemtelenebb módon kívánnak meggazdagodni“. így degradálják az antiszociális elemek szintjére azokat a fiatalokat, akik a bonni kormány nem megfelelő támogatásának köszönhetően hiába keresnek munkát. Az orvosok véleménye szerint ennek a következménye az, hotjy a fiatal munanélküliek körében egyre növekszik a pszichoszomatikus zavarok - a gyomorbetegségek, az infarktusok stb. száma. Minél világosabban tudatosítják a fiatalok helyzetük kilátástalansá- gát, annál gyakrabban válnak káros szenvedélyek rabjaivá. A fiatal munkanélküliek több szeszes italt fogyasztanak, többet dohányoznak, mind dolgozó társaik, s jóval nagyobb mértékben terjedt el körükben a kábítószer-fogyasztás is. Az országban nem lenne hiány munkaalkalmakban. A környezetvédelem területén például az NSZK évtizedekre előre több tízezer szakképzett munkás és tudós számára biztosíthatna munkát, ha létrehoznák a környezetvédelmi szolgálatot. Vagy mindmáig kevés azok száma, akik az idősek vagy a rokkantak életét könnyíthetnék meg. Mindez természetesen nem kevés pénzbe kerül. De még több pénzre lesz szükség a helyzet javítására, ha magukra hagyjuk a fiatalokat, hogy egyedül küzdjenek meg az élet problémáival. x w mintpav 2 millióra tehető . Német Szövetségi Köztársaságbanim. jegy nem töltötték beíapcsoSíakT,dolgos a hatóságok, az illeték®s®e| a polgári társadalomban bunanz szemben, de nem 1 munkanélküliség valódi okait. „HALLATLAN DISZNÓSÁG“ A felháborodás olyan erővel lesz úrrá lassan a fiatalokon, hogy csakhamar erőszakba torkollhat. Göttin- geni és nürnbergi fiatal munanélküliek már az üzemek blokádjára, irodák elfoglalására és a politikusok elleni támadásokra bujtogatnak. A Frankfurter Allgemeine Zeitung című lap a fiatal munkanélküliek hadseregében „a társadalom veszélyeztetését“ látja. A düh hulláma árasztotta el Alsó- Szászországot. Peine városkában fiatal munkanélküliek tüntetést szerveztek és transzparensükön ez állt: „ Hallatlan disznóság: befejezni az iskolát és munkanélkülivé válni!“ Az egyik 22 éves tüntető a szakszervezeti vezetőket szapulta, amiért készségesen beleegyeznek a túlórákba, de nem hajlandók harcolni a fiatal i lunkaerök felvételéért. A tengerparti városokban úgyszintén fokozódik az elégedetlenség. Hamburgban megismerkedtünk egy 28 éves munkanélküli gimnáziumi tanárnővel, Ursula Kerstannal. Elmondta, főiskolás korában, a kötelező pedagógiai gyakorlat idején meggyülölte idősebb kollégáit, akik szüntelenül drága külföldi útjaikkal dicsekedtek és fényes karriert jósoltak neki, bár nem tudhatták, hogy rögtön tanulmányai befejezése után munkanélkülivé válik - akárcsak 80 ezer társa. Hivatalos statisztikai adatok szerint az NSZK-ban és Nyugat-Berlinben 900 ezerre tehető a 30 éven aluli munanélküliek száma. Ehhez azonban hozzá kell számolni még i mintegy 1 millió fiatalt, akik munkát keresnek, de nincsenek bejegyezve a munkaközvetítő irodákban, mivel nem látják értelmét ennek, úgyhogy alkalmi munkából vagy szüleiknél élnek. A fiatalok munkanélkülisége kétszeresen is szerencsétlenség. Az a társadalom, amely nem képes biztosítani számukra a munkát, megfosztja őket jövőjüktöl. Segítségre elsősorban a szakiskolák végzőseinek, a rokkantaknak és a bevándorlók gyermekeinek van szükség. Az esetek többségében képesek fizikai munkát végezni. De a munkahelyek túlnyomó része, amelyeket a múltban az említett fiatalok töltöttek be, i tost foglalt, jó bizonyítvánnyal rendelkező középiskolásokat, gimnáziumot végzetteket vesznek fel oda. „A KÖTÉL SEM KIÚT...“ Ruhr-vidék, reggel 9 óra. Az al- tembergi hengerde bezárt, üres műhelye előtt fiúk és lányok gyülekeznek, akik már két vagy három éve szeretnének szakmunkástanulónak jelentkezni. Silke Wagner 20 éves. Állatorvos akart lenni, de ez nem sikerült. Most már beleegyezne bármilyen szakmunkás-bizonyítvány megszerzésébe. De ez sem sikerült. Azt mondja, most már teljesen mindegy, s méla fintorral hozzáteszi: „De a kötél sem kiút.“ A18 éves Berbelle Bon azt meséli, csaknem önkívületi állapotban van, amikor rokonai azt állítják, hogy aki keres munkát, az talál is. Eladó szeretett volna lenni, kérvények tömkelegét írta meg, de túlnyomó részt nem kapott rájuk választ, s ha igen, akkor az elutasító volt. A munkaközvetítő irodában az egyik üzletből a másikba küldözgették, de sehol sem volt számára munka. A Német Szakmunkások Szövetségének adatai szerint a tanulók számának növekedése ellenére a nyolcvanas évek elejétől mintegy 700 ezer fiú és lány nem tudott teljes értékű szakképzettséget szerezni. De a szakmunkás-bizonyítvány megszerzése után is sok fiatal marad munka nélkül. Az iskolát elvégzett fodrásznök közül minden ötödik, az eladók közül minden hatodik, az egészségügyi nővérek közül pedig minden hetedik hiába keres munkát az iskola elvégzése után. A fiúk esetében ugyanez érvényes minden negyedik autószerelőre, minden hatodik hivatalnokra, minden nyolcadik pékre és asztalosra. Ulrich Seute 26 éves, nős, egy gyermek apja. Tavaly júliusban éhségsztrájkot kezdett. A Mannesmann Demag cég egyik ruhr-vidéki üzemének bejárata előtt egy gumimatracon táborozott le, hogy mindenki láthassa őt. Az üzemben kitanult valamennyi szakképzett munkás számára tartós munkát követelt. Seute fizikát tanult, de a sötét távlatokat látva abbahagyta tanulmányait és úgy döntött, hogy a fent említett cég üzemében géplakatosnak tanul ki. 1986 júniusában kiváló ered
