Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)
1987-12-04 / 48. szám
ÚJ BOLGÁR TELEVÍZIÓS FILMSOROZAT „Krónikák a szabadság előestéjéről" címmel kilencrészes tv-film készül bolgár-magyar koprodukcióban. Jankó Jankov rendező már több mint hat éve dolgozik Ivan Vezov Rabigában című regényének, a múlt századi romantikus realizmus legkiemelkedőbb alkotásának megfilmesítésén. A rendező arra törekedett, hogy a nemzeti megújhodás korát úgy ábrázolja a képernyőn, miként azt Vazov láthatta. Hosszú évek munkája, szakmai tudása fekszik ebben a művészeti hitvallásban. Száz év távlatából már a homályba vesznek a korszellem, a hazaszeretet, a barátság és az önfeláldozókészség értékei. Jankov kötelességének érezte, hogy a fiatal nemzedékkel megismertesse a kor hőseit. A rendező arról akarja meggyőzni a nézőt, hogy az embernek minden körülmények között embernek kell maradnia, ugyanúgy, mint abban az időben, amikor temérdek vér folyt, tévedések sorozatát követték el, mindezek ellenére a hazafiak reménykedtek és bátran viselkedtek. Hamarosan a rendező és az egész alkotóközönség vizsgázik majd szakmai tudásból, a művészi ábrázolás hűségéből és az átlényegítés erejéből. A neves bolgár színészek mellett, mint Andrej Szlabakov, Violeta Bah- csenova, Georgi Georgiev, két magyar művész is szerepel a filmben: Horváth Lajos és Gera Zoltán. (Sofiapress) M intha csak a képernyőről nézne rám... Kicsit fanyar, kicsit hűvös, kicsit kemény. Olyan „szegvárikatis".- Szombat van, késő délután, s ön itt ül a Stúdió 87 szerkesztőségi szobájában és telexre vár. Ennyire szívügye a televízió?- Pontosan annyira, amennyire én vagyok az neki.- Miért, hol dolgozna, ha nem itt?-Talán tanítanék. Magyart és németet.- De hiszen tanított már...- Éppen hogy csak belekóstoltam.- Nem Ízlett?- Más valami történt. Sportriportereket keresett a televízió. Én a sportot gyerekkorom óta szeretem, de hogy egyszer mérkőzéseket közvetítsek... nem, azt nem gondolhattam^ komolyan. Mindenesetre sokkal egyszerűbbnek tűnt vetélkedni, mint protekciót keresni. Ugyanis be akartam jutni a tévébe...- Nagyon? ilyen nagyvonalú, segítőkész ember Érdi Sándor is.-Ezek után meg sem kérdezem, hogy érzi magát a Stúdióban.- Miért? Mit gondol, hogyan? *- Él-hal a műsorért. Vagy nem?- Akár hiszi, akár nem, számomra sokkal fontosabb az a fajta stílus, nyitottság, szellemiség, amely minden egyes adásunkra jellemző, mint maga a műsor. Érdi Sándornak sikerült olyan légkört teremtenie, amely láthatja, még szombaton is becsal a tévébe.- így aztán könnyű...- Nem könnyű, de jó.- Két Stúdió között általában' mivel telnek a hetei?- Felkészüléssel. Kapunk egy információs anyagot, amely négyhetes előrejelzést ad'Bemu- tatókról, kiállításokról, tárlatokról, aktualitásokról, az alapján döntjük el, melyikünk mivel tölti ki a rendelkezésére álló hatvan percet. Találkozás Szegvári Katalinnal- Nagyon. Előbb a sportosztály külső munkatársa voltam, aztán az egyetem befejezése után státuszt kaptam. Akkoriban indult A Hét, szóltak, ha akarok, átmehetek. Persze, hogy éltem a lehetőséggel, a belpolitika még a sportnál is jobban érdekelt. 1980-ig csináltam... a Nézőpont, Érdi Sándor műsora megint csak elgondolkoztatott. Mert az is izgatott. A kultúra. Volt egy ötletem, elmondtam Érdinek... a vége az lett, hogy nem sokkal később a Stúdió szerkesztő-műsorvezetője lettem.- Ennél egyenesebb utat nem is rajzolhatott volna.- Néha magam sem hiszem, hogy ilyen simán ment minden. Hogy nem bántottak és el sem gáncsoltak . pedig soha, de soha nem maradok csendben, ha úgy érzem, beszélnem kell.- Ne mondja, hogy ettől nyílnak a kapuk.- Jó, nem állítom. A névsor, azok névsora, akikre mindig számíthattam, mindenesetre impozáns. Balogh Mária, Megyeri Károly, Vitray Tamás, Polgár Dénes, Várkonyi András... tőlük én csak szép szót és jó tanácsot kaptam. És ugyan- Tengerből cseppet - megint csak azt mondom: Így könnyű. .- Én meg azt: így van rendjén. Érdi Sándor mellett abban is szerencsések vagyunk, hogy mindegyikünknek megvan a maga „fazonja". Ez persze nem jelenti azt, hogy csak olyan dolgokról kell beszélnem, amihez vonzalmat érzek, amit szeretek.- Miért? Van valami, amitől idegenkedik?- Nem ez a jó szó... vannak dolgok, amikhez nem értek. Ez az igazság. Szeretem a modern képzőművészetet, de nem értem. És az építészetről is csak úgy tudok szólni, ha előtte szakértővel beszélgetek.- A filmért könyörögnie kellett?- Azért nem, de a színházért igen.- Fontos volt?- Az. A katarzis miatt. Ezt keresem minden előadásban.- Interjúiban mire kíváncsi a legjobban?-Az egyéniségre. Szememre is vetik néha, hogy szakmai kérdések helyett intimpistásko- dom. Ezzel nem értek egyet. Én még nem • Sárospataki Györgyi felvétele gázoltam bele senkinek a magánéletébe. Hogy merészek a kérdéseim? Nem tudom. Azt viszont igen, hogy az arc nélküli emberek hiába beszélnek, azok senkit sem érdekelnek. Én még a belpolitikai riportjaimban is igyekeztem úgy dolgozni, hogy a válaszok mellé portrékat is adjak a nézőnek.- Meg szokta nézni magát a Stúdióban?-Kedden délelőtt vesszük fel a műsort... estére úgy elfáradok, hogy nincs is kedvem a tévé elé ülni.- Édesanyja sem ül oda?- Ö is csak akkor néz meg, ha nem érdekli őt, ami a kettes műsoron megy. Hisz láthat engem éppen eleget... ő meg én, és a fiam egy lakásban élünk. Nagy szeretetben és nagyon nagy megértésben.- Jó anyának tartja magát!- Jónak.- Miből gondolja, hogy az?- Abból, hogy tudom, megfelelek a gyereknek. Ragaszkodik hozzám. Biztonságban érzi magát mellettem. Tizenkét éves. A legnagyobb ajándék, amit az élet adhatott nekem.- Ha megkérdezném a kollégáit, hogy milyennek ismerik, mit gondol, mit mondanának önről?- Hogy őszinte vagyok. Szókimondó. Hogy utálom az alakoskodást. Talán ezt. Meg azt, hogy megtanultam: nem lehet ajtóstul rontani a házba.- Ha formában van, mitől?- A nyugalomtól.- A hétköznapok ritkán adnak nyugalmat.- Én is ritkán vagyok nyugodt.- Megjött a telex, amire várt...- Legalább mehetek a vágószobába.- Meddig marad?- Fél hatig. Aztán gyorsan haza... hétre meg a Vígszínházba. SZABÓ G. LÁSZLÓ A hírtovábbítás frissesége Kifeszített (kamera) háló A televízió legfontosabb feladatai közé tartozik a gyors, naprakész hírtovábbítás - ennek feltétele, hogy kamerája szinte mindig, mindenhol eseményközeiben legyen. A kezdeti időszakban - az anyagi helyzet diktálta szükségszerűség következtében - általában csak központi stúdiók létesültek. Ezeket természetesen a fővárosokban építették ki, tekintve, hogy a központi intézmények is itt működnek. A korabeli műszaki színvonalból következett, hogy az akkori berendezések nemcsak meglehetősen drágák, de nehezek és technikailag tökéletlenek is voltak, így egy-egy riport, közvetítés létrehozásánál számtalan akadályt kellett leküzdeni. A stúdióberendezés több helyiséget is megtöltött, ennek mozgó változata, a közvetítőkocsi pedig csak egy nagyméretű kamion formájában volt elképzelhető. A képfelvevő csövek érzéketlensége következtében óriási reflektorokkal kellett a helyszínt megvilágítani. Ennek következtében évtizedekig kizárólag csak az élő közvetítésekhez használtak elektronikus kamerákat, külső felvételek esetén pedig csak akkor, ha szabad ég alatt lehetett forgatni, itt a napfény feleslegessé tette a mesterséges világítás alkalmazását. Amennyiben nagy mozgékonyságra volt szükség, a riporterek filmkamerával szálltak ki a helyszínre, így akár egy személykocsiban is elfért az egész stáb. Viszont a filmfeldolgozás meglehetősen nehézkes és hosszadalmas eljárás, így ennek a technológiának a hírtovábbítás gyorsasága látta kárát. A televíziózás történetében a legjelentősebb találmányok közé tartozik a modern képmagnó és a hordozható elektronikus kamera megszerkesztése, amelyek mai utóda e kettő egybeépítéséből megszületett concorder (kamera recorder szavak összeolvasztásából). Az integrált áramkörtechnika és a félvezetögyártás legújabb elemeinek a felhasználásával sikerült a tévések kezébe egy olyan hatékony kép- és hangfelvevő rendszert adni, amely lehetővé teszi, hogy órákon belül a világ bármely tájáról beszámolhassanak a legjelentősebb eseményekről: e helyszínen felvett műsor azonnal visszajátszható, gyorsan szerkeszthető és vágható, adásba keverhető. Ráadásul a legújabb képfelvevő elektroncsövek akár közönséges szobai világításnál vagy szürkületkor is tökéletes színes képet adnak, így a mindössze kéttagúra (riporter, operatőr) olvadt stáb ugyanolyan mozgékonnyá vált, mint bármelyik fotóriporter. A televíziós berendezések méretének zsugorodása és a növekvő infqrmációéhség - a műsoridő radikális növelése folytán - szükségessé Jette a televízió decentralizálását: sorra nyíltak meg á^asebb-nagyobb városokban a fiókszerkesztőségek. Ezzel lehetővé vált az egész ország területének tévés „felparcellázása", így aztán egyre gyorsabban jutottak el a helyszínre a legközelebbi szerkesztőség munkatársai, hiszen százkilométeres körzeten belül mindenhol akad egy- egy tudósító. A felvett anyagot aztán megvágva, általában autón szállítják a tévéközpontba, ahonnan adásba keverik. Ebből az eljárásból következik a tévé egyik paradoxona, hogy olykor közelebb fekszik hozzánk - a tévé szempontjából - egy dél-amerikai település, mint a legközelebbi hazai kisváros: korábban láthatunk onnan egy-egy tudósítást, mint innen. A gyors hírtovábbítást biztosítandó az egész világ körzetekre van felosztva, mindegyiken egy-egy (néha egymással versengő több) tévétársaság dolgozik. Riportereik anyagaikat aztán eljuttatják a legközelebbi tévéközpontba, amely be van kapcsolva a világ televíziós mikrohullámú láncába. Az általában köztudott, hogy a nyugat-európai tévéállomásokat tömörítő Eurovízió hírtovábbító központja Brüsszel, a szocialista országok Intervíziós társaságának közvetítési csomópontja Prága. A gyakorlatban ennek megfelelően a délutáni műsorátadási hálózat beindulásakor az összes szocialista ország képanyaga Prágába fut be, innen jut el valamennyi Intervíziós és Eurovíziós tagország tévéközpontjának képmagnójára. Hasonlóképen az Eurovíziós képanyagok Brüsszelen keresztül jutnak el mindenhova. A szocialista országok tévéi az Eurovíziós híreket a Brüsszel-Prága vonalon kapják, természetesen Prágából. A világ többi részével kapcsolatban is hasonló a helyzet: js egy-egy tévétársaság gondjaira vannak bízva, rajtuk keresztül jutnak el a hírek Prágába és Brüsszelbe. Például az észak- amerikai hírek Londonon, a dél-amerikaiak Madridon, míg az afrikaiak Rómán keresztül jutnak el az Intervíziós és az Eurovíziós főközpontba. Az esti tévé-híradók külföldi híranyagát adó nemzetközi információ-átadás műholdakon keresztül folyik. Ennek megfelelően - ha időben „kapja el“ a tévékamera a jelentős eseményt, Dél-Amerikából vagy Afrikából, már órákon belül képriportban számolhat be a televízió. így könnyen megtörténhet, hogy az egyidőben felvett afrikai és pl. csallóközi riport közül az előbbi kerül gyorsabban adásba, mivel amíg‘az utóbbit gépkocsin szállítják a tévéközpontba, azalatt az előbbi a rádióhullámok gyorsaságával már rég megérkezett oda, sót esetleg adásba is került. Ezek után aligha lehet csodálkozni azon, hogy a távolságok csökkentésének, a Föld „összezsugorodásának" legfontosabb szereplője a televízió, nem a szuperszonikus repülőgép, amely ugyan impozánsan lerövidítette a távolságokat, de annyira közel nem képes egymáshoz hozni a földrészeket, mint a televízió. A hírtovábbítás frissesége érdekében már nemcsak egyszer „éled" fel naponta az egész világot behálózó képtovábbító lánc. Általában a kora délutáni és a koraesti órákban egy- egy óra az átadási-átvételi idő. így aztán nem panaszkodhatnak a tévé-híradó műsorszerkesztői: van miből válogatni. Általában nem is panaszkodnak. Hiszen - bár a néző általában csak a koraesti óráktól kezdve veszi észre ténykedésüket - napi műszakjuk általában tizennégy óra a reggeli szerkesztőségi megbeszéléstől a tévé-híradó utolsó kiadásának záró szignáljáig. Tevékenységük eredményeképpen láthatjuk a legfrissebb eseményeket, történjenek bár a világ túlsó felén, vagy „csak“ itt, a szomszédos kisvárosban. OZOGÁNY ERNŐ ÚJ SZÚ 14 1987. XII. 4. JfflljjM
