Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)

1987-11-27 / 47. szám

\ ft. M Dr. Drágán Kokovics, az újvidéki Bölcsészettudományi Kar szociológia tanára Sport bez igre (Sport játék nélkül) című könyvében bírálta a sportot, hogy elvesztette játékosságát. Az újvidéki Magyar Szó munkatársával folyta­tott beszélgetés során tovább elemzi a könyvében szereplő problémákat, s megmagyarázza a furcsa cim eredetét is. . - Miért választotta könyvének ezt a címet?-A játék az emberi élet, így a sport lényege is. Manapság azonban egyre in­kább elválik a sporttól. Engen a játéknak a sportból való eltűnése érdekel. Ezáltal a sport élettelenné válik. A sport azonban nemcsak ennyit, hanem ennél lényegesen többet veszített.- Milyen a sport és a kultúra egyéb területei közötti kapcsolat?-A sport társadalmi, és egyszersmind kulturális jelenség. A kultúra tág értelemben mindennapi tevékenységünk, életformánk, következésképpen a sport ennek szerves része. Ugyanakkor a sport manapság elide­genedett tőlünk, pedig az lenne az ideális, ha beépítenénk mindennapjainkba.- Mennyiben van a sportnak'a társada­lomban pszichológiai, érzelmi szerepe?- A sport társadalmi szerepe bizonyos értékek hirdetésében nyilvánul meg. A mo­dern társadalomban a sport a megtisztulás, az agresszivitás felszabadulásának, a ho­vatartozás kinyilvánításának eszköze. A sport e tulajdonságait, mint igen fontos funkciókat gyakran hangsúlyozzuk. Meg­feledkezünk azonban arról, hogy az ösztö­nökbe menekülés gátolja az ésszerűséget, s annak elhomályosítása vészes lehet a tö­megőrület esetén. A sport a tömeg részére sajátos szelep, a megkönnyebbülés lehető­sége. De mi történik, ha a szelep eldugul? Ezt minden szervező szem előtt tartja, aki a különböző látványosságok, események révén lehetővé teszi a tömegnek, hogy ordítozzon és így könnyítsen magán.- Melyek az örömmel űzött sport kihatá­sának legfőbb okai?- A klasszikus értelemben vett sport az üzleti viszonyok alkalmazásakor szűnt meg. A pénz a sportban véget vetett az idillikus életnek. A készpénzben fizetés, a hideg érdekek harca, az elidegenedés az egyes sportágakban mindennapos jelenségekké váltak.- Hogyan lehetséges, hogy az amatőr sport a már kialakult hivatásos élsport mel­lett még mindig létezik és fejlődik?- Mondhatnám, hogy az amatőrizmus manapság inkább álamatörizmusként fejlő­dik. A sportnak több célja van, például a testnevelés fejlesztése, a testi fejlődés és nem utolsósorban a szórakozás. Az ama- törizmus, önmagában érték, és nem jelenti valamilyen magasabbrendű tevékenység előkészítését. Jelenleg viszont válságban van, mert csak a nyilatkozatainkban helyez­zük előtérbe. Túlságosan megterhelik a dí­jak, a versenyek, a győzelmek. Ahelyett, hogy az amatőr egyesületek az igazi amatőr találkozókat, az intenzív emberi kapcsolato­kat szorgalmaznák, az élversenyek minősé­gére törekszenek (nemcsak a sportban).- Ha a sport a szőkébb, vagy a széle­sebb társadalom, a népek, az osztályok, a rétegek, a területek összekapcsoló ténye­zője, mi az oka a közöttük lévő mind gyako­ribb összetűzéseknek?- Kérdés, hogy csak a sport együvé kovácsoló sajátosságairól kell-e beszélni. A sport közelebb hozza az embereket egy­máshoz, de bebizonyosodott, hogy képes a népek elkülönítésére is. Ismeretes, hogy egy labdarúgó-mérkőzés két ország közötti háború kirobbanásának közvetlen oka volt. Ez képtelenség. De megtörtént. S erről nem kellene megfeledkezni, ezt nem kellene alá­becsülni. A sport egyesítheti a társadalmat, a csoportokat, a helyi közösségeket, de szembe is állítja ők-­■- Vajon az élesport uKtív, alkotó vagy pedig frusztrált személyiségeket teremt, olyanokat, akik gyakran csak terheket jelen­tenek a társadalom számára?- Hogy a sport a társadalmat terhelő, meghasonlott személyiségeket teremt-e, az attól függ, hogy a társadalom hogyan szer­vezte meg a sportot, és az élsportolók státuszát. E tekintetben tévelygőnk, körben forgunk, megszegjük az alkotmányt, komp­romisszumokat kötünk, nem járunk a dolgok végére.- Mi az oka annak, hogy a sport - eredeti céljával ellentétben - mindinkább dehuma- nizálódik és elferdül?- Ha a győzelem nem az egyik legfonto­sabb, hanem az egyetlen dolog a világon, ha egy társadalomban nincs helye a legyő- zöttnek, ha az ember arra született, hogy ne győzzék le (mint ahogyan azt régebben Hemingway megírta), akkor nem csoda, hogy az ilyen célok teljesítése szükségsze­rűvé teszi a csalást, a mesterkedést, a tö­megek beavatkozását, és hogy még az ifjúsági csapatok közötti mérkőzés is a kö­zönséges verekedés szintjére süllyed. Nem csoda az sem, hogy a versenyek bírálata, a pontok manipulált hajszolása a sport kriti- zálásának alapvető témája lett. • Akadnak szurkolók, akik nem is a mér­kőzésre figyelnek...- Mivel magyarázható, hogy a naciona­lizmus oly gyakran eltorzítja a sport arcát?- A nacionalizmus általános jelenség lett a sportban, mert azt gyakran a nemzeti értékek próbakövének tekintik. A félelem- keltés és a nemzeti kivagyiság egyre inkább elárasztja a mérkőzéseket. A stadionokban megnyilvánuló erőszak ebből is ered. Nem a közönség pillanatnyi haragjáról, hanem társadalmi jelenségről van szó. Sok ember­nek eszményképre van szüksége, s ezt az élsportolókban találja meg, akiket a tömeg­tájékoztatási eszközeink félistenként mutat­nak be. Az eredményes sportolók hatalom nélküli kiemelt réteget alkotnak és eredmé­nyes életvitel jó alap az azonosuláshoz. Ami az erőszakot illeti, ezt az egyes sportágak­ban (jégkorong, ökölvívás, rögbi) a közön­ség csábítására szándékosan adagolják, mert ez az üzlet eszköze. A mindennemű kritikátlanság azonban oda vezethet, hogy az erőszakban véljük megtalálni a sport elemeit, s nem fordítva.- Mivel magyarázza a lelátó sértő hang­ját, a verekedéseket? Vajon ez esetben is a sportkultúráról (annak hiányáról), vagy valami másról van szó?- A közönség tömeges érzelmeket ter­melő gyár. A sport kielégíti a publikum nagy, szenvedélyes izgalmak iránti szükségletét. Még ha nem is vitatjuk el a közönség humanizmusát, nem kellene szemet hunyni az ilyen motívumok felett, főként, azon sportágak esetében, amelyekre jellemző a szurkolók durva viselkedése. Az igaz, hogy nincsen sportkultúránk, de a sporttal kapcsolatos elferdült tudatot sok más té­nyező is meghatározza, amelyeket meg kell határoznunk. Küzdünk a nacionalizmus el­len, de néha éppen azok között üti fel a fejét, akik az ellene való küzdelmet hir­detik.- A sporttal kapcsolatos magatartás le­hetővé teszi-e a társadalmunk által hirdetett erkölcsi normák fennmaradását? Vajon a titkos alapok létrejötte, a megbeszélt eredményű mérkőzések, a kilengések, az elferdült sporterkölcs egy folyamat ered­ménye?- Elsősorban tudnunk kell, az erkölcs válságban van, a sportban különösképpen. Megfeledkezünk arról, hogy a sporttal és az erkölccsel kapcsolatos antikonformista vé­lemények az e területen való történések és változások sokkal fontosabb tényezői is lehetnek. A sportolónak nemcsak a saját képességeit, hanem személyiségét is fej­lesztenie kell, hogy vállalhassa a felelőssé­get az elfogadott döntésekért. A sportban a szófogadás etikája uralkodik. Egyes spor­tolók úgynevezett átvevő csoportba tartoz­nak, ezt a kifejezést Fromm használja. Olyan embertípusról van szó, aki megszok­ta, hogy más csináljon meg neki mindent, és ezt el is fogadja. Gyakran esik szó a sporttal kapcsolatos helyzet gyökeres megváltoztatásáról. Azokat azonban, akik ezeket a gyökeres változtatásokat akarják, gyakran előre kialakított mércék szerint kri­tikusoknak, kellemetleneknek, politikailag károsoknak bélyegezzük. Mindezek a gyen­geségek, a nem meghatározott politika, a tévelygések következményei. A megoldá­sokat csak úgy találhatjuk meg, ha javítunk az emberek közötti kapcsolatokon.- Van-e lehetőség, akárcsak elméletben is, a sport humanizálására?- A sportbeli viszonyok humanizálásá­nak lehetőségét nemcsak aszerint mérhet­jük fel, hogy hiányosságként mit akadályoz­zunk meg, hanem aszerint is, hogy mit biztosítunk, mit teszünk. Még mindig csak a sporton belüli elferdülésekkel, a sport lezüllésével foglalkozunk. Természetesen ezzel is foglalkoznunk kell, de ugyanakkor kutatnunk kell új megoldások után is! Téve­dés lenne azt hinni, hogy a sport fejleszté­sével, és jobb szervezésével megváltoztat­hatjuk a sporttal kapcsolatos viszonyokat. Bizonyos érdekeket újra kell értékelnünk. De nehéz lenne a sporton belüli új viszo­nyokról beszélni anélkül, hogy megváltoz­tathatnánk a meglevő társadalmi ellentmon­dásokat. IV/lÓr harmadik esztendeje angol klub­IVI Ct I csapatok nélkül zajlanak az euró­pai labdarúgó kupatornák. És a szigetországiak kezdenek ^türelmetlenek lenni. Egyes szakem­berek annak a véleményüknek is hangot adnak, hogy a nyugat-európai országok tulajdonkép­pen örülnek a zárlatnak, mert vereségek és kiesések helyett a negyeddöntőbe, sőt még tovább jutnak csapataik; az ő markukat üti a jövedelem, amely a szigetországot illetné. Most azzal fenyegetőznek; a nemzetközi bíró­sághoz fordulnak. Állítólag szurkolóik már meg­javultak, olyan eseményre nem kerülhet sor, mint három évvel ezelőtt Brüsszelben. Csakugyan ez a helyzet? A nemrégi NSZK - Anglia barátságos mérkőzés másról tanúsko­dik. Már a meccs előtti napon a düsseldorfi rendőrség négy angol szurkolót tartóztatott le, mert törtek-zúztak az egyik vendéglőben. A ta­lálkozó folyamán és utána összeverekedtek a két szurkolótábor tagjai, 46 szigetországi került vizsgálati fogságba. Tehát úgy tűnik, az angol szurkolók mindent elkövetnek, hogy to­vábbra is érvényben maradjon a zárlat. Ezekre az eseményekre való tekintettel a L'Equipe című francia napilap ankétot rende­zett az európai labdarúgás élvonalbeli tisztség­viselői között. Két kérdést tett fel nekik: 1. Visszatérhetnek-e az angol klubcsapa­tok az európai kupatornákra? 2. Ha országa rendezné az 1988-as Európa-bajnokságot, az angol válogatott mellett szavazna? Az UEFA 34 tagországa közül csak 17 küldte BEENGEDNI ANGLIÁT „EURÓPÁBA“? el időben véleményét. Csehszlovákia nem tar­tozik közéjük... SZOVJETUNIÓ - Alekszej Paramanov, a szövetség főtitkára: 1. Nagyon jól ismerjük az angol futball erejét és népszerűségét. Az a vélyeményem, hogy az angol együttesek visszatérését a kupatornákra maguknak a szi­getországiaknak kellene megoldaniuk. 2. Igen. Pillanatnyilag nem érdekes számunkra ez a té­ma, de meggyőződésem: különbség van a klubcsapatok és a válogatott szurkolói között. Tapasztalataim szerint az utóbbiak sosem okoztak nagyobb gondot. A futballra összpon­tosítanak és a Szovjetunióban szívesen látott vendégek. BELGIUM - Michel Dhooghe elnök: 1. Sajnálom, de én még nem látom elérkezett­nek az időt. Az NSZK-beli incidens is ezt igazolja. 2. Válaszom olyan, mint az első kér­désre. A futball maradjon meg játéknak. Ha a két csapat szurkolói egymást rugdossák, ütik, verik, akkor ez komoly probléma. SPANYOLORSZÁG - Agustin Dominguez főtitkár: 1. Igen. Esztelenség kizárni az angol labdarúgást a kupatornákról, hisz a futballisták nem felelhetnek szurkolóik tetteiért. 2. Igen, mindenesetre. OLASZORSZÁG - Andrea Manzella titkár: 1 Nem. Az angol szurkolók javíthatatlanok. Az NSZK-beli események után ellene vagyok. 2. Igen. Csak féken kell tartani a „drukkerokat". FRANCIAORSZÁG - Jean Fournet elnök: 1. Nem. Az NSZK - Anglia meccs előtt igent mondtam volna. Most azonban látom még nem jött el az ideje. A huligánok semlegesítésére .nagy karhatalmi erőkre lenne szükség. 2. Nem rajtunk múlik. Az UEFA dolga. Ha azt mondja, igen, tudomásul veszem a döntést. MAGYARORSZÁG - Somogyi Jenő el­nök: 1. Visszatérésük mellett vagyok. De min­dent meg kell tenni, hogy ne ismétlődhessék meg Brüsszel, nem kell sajnálni a pénzt a ren­dező gárda megerősítésére. 2. Magyaroszágon sosem volt gond az angol szurkolókkal. Ha mi rendeznénk az 1988-as Európa-bajnokságot, szívesen látnám Anglia válogatottját. SVÁJC - Heinrich Rötlisberger elnök: 1. Igen. Teljes erőmből támogatom. Az európai kupák vesztettek színvonalukból, vonzerejük­ből, érdekességükből amióta az angolok nélkül bonyolítják le. 2 Igen, ha az angol szövetség garantálja a biztonságot. JUGOSZLÁVIA - Szlavko Srajber elnök: 1. Igen. Csak a brüsszeli tragikus incidens után volt jelentősége a szankciónak. 2. Igen. Na­gyobb figyelmet kellene azonban szentelni az angol szurkolóknak. Ellenőrizni kellene őket a stadionok bejáratánál, elvenni tőlük az alko­holt tartalmazó üvegeket. LENGYELORSZÁG - Zbigniew Kalinski főtitkár: 1. Igen, az angol klubok nélkül deval­válódott a kupaküzdelem. A szurkolók számát azonban maguknak a szigetországiaknak kelle­ne limitálni. 2. Igen. Lehetetlen az Európa- bajnokságról kizárni az angol válogatottat. A futballhuliganizmus azonban nem kis ve­szély. Nagyon oda kell figyelnünk. (tv) • A túlzottan kemény, durva játék nem tesz jót a labdarúgásnak (Archívumi felvételek) VASÁRNAPI kiadás Index 48097 Kiadja Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága. Főszerkesztő: Kiss József, helyettes főszerkesztő: Szarka István és Csetö János. Szerkesztőség: 815 81 Bratislava, Gorkého 10.. telefon: 309. 331-252, 332-301. Főszerkesztő: 532-20. Szerkesztőségi titkárság: 550-18. Sportrovat: 505-29. Gazdasági ügyek: 506-39. Távíró: 092308. Adminisztráció: Pravda Kiadóvállalat, 815 80 Bratislava, Volgogradská 8. Fényszedéssel készül a Pravda, az SZLKP Nyomdaipari Vállalatának 02-es üzemében (815 80 Bratislava, Martanoviőova 21.). Hirdetési iroda magánszemélyeknek: 815 80 Bratislava, Jiráskova 5.. telefon: 335-090. 335-091. Hirdetési iroda közületeknek: 815 80 Bratislava, Vajanského nábrezie 15.. II. emelet, telefon: 551-83. 544-51. Előfizetési díj havonta - a vasárnapi kiadással együtt - 14,70 korona. A vasárnapi kiadás előfizetési dija negyedévenként 13,- korona. Terjeszti a Postai Hírlapszolgálat, előfizetéseket elfogad^minden posta és kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS, Ústredná expedícia a dovoz tlaőe, 813 81 Bratislava. Gottwaldovo námestie 6. K JflTU UKDNVII

Next

/
Thumbnails
Contents