Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)
1987-07-03 / 26. szám
A hány ember, annyi sors - szokták mondogatni, és sokan vannak olyanok, akik idős korban is azt tartják magukról - meg talán mások is róluk, hogy egyhangú volt az életük. Köböl Róbert, a nagykürtösi (Vel'ky Krtíé) Dolina bánya brigádvezetője azonban azok közé tartozik, akikre ez az állítás aligha vonatkozik majd, hiszen már most sem lenne igaz, mert alig harmincévesen sokan ismerik a nevét, a bányászok különösen - rekordjai révén. Ha bármelyik felettesét kérdeznék, jellemzésül körülbelül ilyeneket tudna mondani; „Kitűnő bányász, sziwel-lélekkel SZISZ-tag, ég a munka a keze alatt... Olyan fiatalember, akinek a bánya az élete. “ Márpedig a felettesei nagyon is jól ismerik, hiszen számon tartják a Köböl-brigád valamennyi fejtési csúcsát. Akadnak olyanok, amelyek felállításakor a természet nem ellenkezett, és az eredményjelző táblán- Az iskolában eltöltött három és fél év alatt megszoktam az iskolapadot, de leginkább a téglát, a kőmúveskanalat, meg a habarcsot. Aztán 1975-ben a szakmunkástanulói vizsgákat követően döntenem kellett. Munkástoborzók mindig is voltak, olyanok is, akik a markos fiúkat szép fizetéssel csalogatták a bányába. Engem is meggyőztek, aztán így kerültem Nagykürtösre. Rimaszombatból (Rimavská Sobota) származom, és ez nincs olyan messze, hogy ne járhattam volna haza barátkozni, elbeszélgetni a régi ismerősökkel. Innen származik a feleségem is, aki az Otex kirakatrendezője Nagykürtösön és egy fiunk is van... - mondja nem kis büszkeséggel a fiatal elővájár. Majd a munkára terelődik a szó:- Még 1975-ben kerültem a bánya második részlegére, Jan Kyzek elóvájárhoz, a vájóvégre. Nagyon sok mindent megtanultam tőle. Elsősorban azt, hogy mit hogyan kell a föld alatt végezni, és persze azt I Képünkön a Köböl-brigád. Az első sorban balról a második Köböl Róbert (Aszerzőfelvétele) KŐMŰVESBŐL - VÁJÁR folyamatosan töretlenül nőttek az eredményről árulkodó méterek, amelyek alatt bányafolyósok hosszát kellett érteni. Persze, olyan rekordok is akadtak, amelyeknek a bányában fakadt víz az útját állta, és nemegyszer már az imént említett tábláról oda már „felírt“ métereket mosott le. Ilyenkor gyakran napokig nem került új adat a táblára, de végül a víz is kénytelen volt meghátrálni. Igaz, sokszor egész erejük teljes megfeszítésére volt szükség, de a bányászsors ilyen, és a csúcsok itt sem születnek könnyen. Még akkor sem, ha sok esetben az új nagy eredmény csak alig néhány méterrel jobb az előzőnél. A Köbölbrigádot azonban arról ismerik, hogy tagjai szavukat mindig megtartják. Úgy tizenöt évvel ezelőtt azonban még maga Köböl Róbert sem hitte volna, hogy egyszer majd a bányászok körében emlegetik a nevét az elsők között, ugyanis abban az időben az akkori kilencedikes fiúnak ismerősei, tanítói azt mondogatták: ügyes kezed van, jó kőműves lesz belőled! Merthogy ezt a pályát választotta... is, hogy amikor pihenni kell, akkor ne máson törjem a fejem. Idővel a másfajta munkához szokott kezem és a szemem is megszokta a merőben eltérő munkát és életritmust. Egészen biztosan másként alakul a sorsom, ha nem következett volna be az a szerencsétlen éjszakai műszak, amikor a falból kiszakadt egy széntömb - egyenesen a lábamra. Derékig ellepett az utánazúdult törmelék. Amikor a kollégáim-barátaim kiszabadítottak, egy csillére raktak és felvittek a felszínre, ott már a mentő várt. Csak a nagykürtösi kórházban tértem magamhoz, amikor már ismert volt a diagnózis: eltört mindkét lábam. Három hónapig feküdtem otthon Rimaszombatban, majd még egy hónapig a rendelőintézet rehabilitációs osztályának voltam mindennapos látogatója. Amikor újra talpra álltam, nem tértem vissza az előző brigádba. Először a fejtéselökészítésben Jozef Veselkánál dolgozott, majd Pavol Rusnák brigádjába került. Ezt követően 1979-ben sok ügyes fiatalból alakult egy brigád, olyanokból, akik azért jöttek a bányába, hogy becsülettel tegyék a dolgukat. Ráadásul nagyon jól egymásra találtak, és anyagilag sem jártak rosszul. Egymást segítve műszakonként 250 koronánál kevesebbet nem kerestek. Annak ellenére, hogy a brigád egy része közben kicserélődött, a kollektíva gerince még ma is a nyolc évvel ezelőttiekből áll. Amikor a brigád csúcseredményeire terelődik a szó, Köböl Róbert szavaiból az tűnik ki, hogy e bányászcsúcsok számára csaknem olyan kedvesek, mint anyának a gyerekei. Mindegyiket számon tartja, de azért akad egy olyan is, amelyre különösen büszke. Még tavaly fogtak hozzá a „90 csúcshozó nap“ keretében, de a kilenctagú kollektívát mintha ezúttal elhagyta volna a szerencse. Előbb lépten-nyomon a gépek hibásodtak meg, a kombájnoktól kezdve a szivattyúkig. Ezeket a rekordteljesítmény- nyel zárult kísérlet során háromszor is kicserélték. Igaz, nem egyszer úgy érezték, hogy felhagynak az egésszel, nem erőltetik, ha egyszer, nem megy. De aztán mégis folytatták, dolgoztak szombatonként, vasárnap, túlóráztak és az ünnepnapokat is a föld alatt töltötték. Ha nem volt baj a műszaki felszerelései, közbeszólt a természet. Az utolsó száz méter folyosót szinte teljes egészében vízben állva hajtották, de végül tizenöt méterrel mégis túlszárnyalták a korábbi rekordot. Ha egyszer belekezdtek... Amikor Köböl Róbert leszáll a bányába, még további négy kilométert kell megtennie, amíg odaér, ahol jelenleg dolgoznak. Ezalatt van ideje gondolkodnia, s bizony ilyenkor és különösen ott a föld alatt nagyon sok minden az ember eszébe jut: a család, az ismerősök, de azért letöbbször mégiscsak a munka. Az például, hogy ügyes tagokból verbuválódott a brigád; hogy az átlagos életkor még csak harminc év, és hogy olyan helyettese van, mint Ivan Svitek, akiben tökéletesen megbízhat. Ilyenkor az is az eszébe jut, hogy abban az időben, amikor elővájár lett, többet volt a bányában, mint otthon. Eleinte a feleség sem tudta ezt könnyen elviselni, de azóta belátta: ilyen a bányászkenyér. És persze a legtöbbet a nyolcéves „nagy“ fia, az ifjabbik Róbert jár az eszében. Köböl Róbert mostanában kevés szabadidejében újra találkozik egykori szakmájával. A házat építi, amely már nemsokára kész lesz, s felépítéséhez a bánya is hozzájárul. Takaros otthonos lesz, és bizonyára sokan megirigylik majd. Persze, jóval kevesebben vannak azok, akik eddigi életpályáját szívesen vállalnák... Stefan filicky Hatékonyabb szervezeti felépítéssel A gazdasági és szociális fejlődés gyorsításának a CSKP XVII. kongresszusán előirányzott stratégiája, a népgazdaság teljesítményének és hatékonyságának a növelése teljes mértékben megfelel a fejlett szocialista társadalom építésével szemben támasztott követelményeknek, az intenzív típusú termelésre való átállás programjának. Gazdaságunk hosszú távú fejlődésének az elemzéséből és a gyorsítás követelményeiből kiindulva napirendre került a gazdasági mechanizmus átalakításának a feladata. Ezzel összefüggésben hatékonyabbá kell tenni a termelési-gazdasági egységek és a vállalatok szervezeti felépítését is. A termelési-gazdasági egységek és a vállalatok jelenlegi szervezeti felépítése az államosítás óta eltelt időszakban, a vezetési munkamegosztás történelmi fejlődése során alakult ki, s már nem felel meg a jelenlegi feltételeknek. Ez elsősorban annak a következménye, hogy az eddigi irányításivezetési munkamegosztásban jelentősen elkülönült egymástól az egyes alakulatok tevékenysége. A következetesen érvényesített funkcionális-szakterületi szervezeti felépítésnek számos előnye, de számos fogyatékossága is ván, s az utóbbiak főleg a tudományos-technikai forradalom feltételei között mutatkoznak meg. A funkcionális-szakterületi szervezeti felépítésben ugyanis az egyes alakulatok felelőssége csak bizonyos meghatározott feladatkörre szűkül, ami a jelenlegi feltételek között már nem felel meg a problémák gyors és komplex megoldásával szemben támasztott követelményeknek. A funkcionális-szakterületi szervezeti felépítés alapjában véve csak az olyan stabil tevékenységek irányítására alkalmas, amikor a vállalat működésében csak lényegtelen változásokra kerül sor és szokvános feladatokat kell rutinszerűen megoldani. A funkcionális-szakterületi szervezeti felépítés ugyanis olyan időszakban alakult ki, amikor kevés változás fordult elő az irányítási tevékenységben. Minél gyakrabbak és nagyobbak az ilyen változások, annál kevésbé alkalmas ez a szervezeti felépítés az előirányzott vállalati célok eléréséhez. A termelési-gazdasági egységek és vállalatok szerkezeti felépítésének tökéletesítéséhez elsősorban megfelelő hozzáállásra van szükség. Az eddigi gyakorlatban ugyanis túlzott mértékben érvényesült a szabványosítás és a tipizálás. Az ipari gazdasági szervezeteknél a tipizálás előnyei megmutatkoztak ugyan a nagyobb és komplex egységek kialakítása során, a szervezési munka tökéletesítésében azonban jobban figyelembe kell venni az egyes munkahelyek sajátosságait, nagyságát, területi elhelyezkedését, az anyagi-műszaki ellátás feltételeit, továbbá a dolgozók szakképzettségi színvonal, nem és kor szerinti összetételét és más körülményeket. Ezek a sajátosságok korlátozzák a tipizált szervezési struktúrák alkalmazhatóságának a körét. Ezek mechanikus bevezetése az egész irányítási vertikumban, a minisztériumok, a termelési-gazdasági egységek és a vállalatok szintjén azonos, illetve hasonló alakulatok létrehozásához vezet, ami növeli az irányítási apparátus terjedelmét és az erre fordított költségeket. A termelési-gazdasági egységek és vállalatok szervezeti felépítésének további hátrányos oldala az adminisztratív módszerek túlzott mértékű elterjedése, az a körülmény, hogy a vezető dolgozók munkáját számos szervezési norma, rendelet, irányelv, utasítás stb. szabályozza. Mindez anonimitáshoz vezet az irányítási munkában, korlátozza a vezető dolgozók alkotó és kezdeményező készségét, akik az érvényes szervezési normáknak megfelelően csak az utasításokat hajtják végre. A népgazdaság fejlődésének jelenlegi szakaszában, amikor a gazdasági szervezetek feladatai és feltételei gyorsabban változnak, az irányítási tevékenységnek és a szervezeti felépítésnek is dinamikusabbá kell válnia. Az egyes termelésigazdasági egységek és vállalatok szervezeti felépítésének kialakításánál megkülönböztetett módon kell eljárni, áhogy arra a gazdasági mechanizmus átalakítására vonatkozó alapelvek is utalnak. Fokozatosan fel kell számolni a gazdasági szervezetek irányításában megnyilvánuló uniformitást, rugalmasabb és különböző szervezési módszereket kell választani, amelyek elősegítik a szocialista vállalkozói szellem és a versenyszellem fejlesztését a szocialista társadalom szükségleteinek jobb kielégítésében. Amennyiben eddig a termelési-gazdasági egységek és vállalatok szervezési rendszerének tökéletesítése során főleg olyan szempontokat vettek figyelembe, amilyen például a dolgozók létszáma és a termelési részlegek állandó összetétele, a jövőben az adott gazdasági szervezet céljaiból, változó feladataiból és feltételeiből kell kiindulni. Ennek a követelménynek távlatilag a célprogramos szervezeti felépítés, illetve a mátrix-rendszerű struktúra felel meg. Ez bizonyos kompromisszumot képez a merev és a rugalmas szervezeti felépítés között, lehetővé teszi a folyamatos változások végrehajtását egy stabil szervezeti struktúra keretein belül. Az ipari gazdasági szervezetek szervezeti felépítésének átalakítása összefügg a demokratikus centralizmus lenini alapelveinek fejlesztésével, az irányítás gazdasági módszereinek érvényesítésével, s lehetővé teszi a vállalatoknál a teljes önelszámolás bevezetését. Olyan szervezeti felépítés kialakításáról van szó, amely meggyorsítja a tudományos-műszaki ismeretek gyakorlati hasznosítását, kiszélesíti a vállalatok gazdasági önállóságát, tökéletesíti külgazdasági kapcsolataikat, bel- és külkereskedelmi tevékenységüket. Minden vállalatnakéstermelési-gazdasági egységnek úgy kell kialakítania és fejlesztenie saját szervezeti felépítését, hogy az a céltudatos munkamegosztás eszközét képezze az egyes részlegek között. A tevékenységükre, feladataikra és munkamódszereikre ható külső és belső körülményeknek megfelelően folyamatosan változtatniuk kell saját szervezési rendszerüket. Ennek elsősorban az egyes alakulatok tevékenységének kölcsönös koordinálására, információk szerzésére és közvetítésére, helyes döntések előkészítésére, a felelősség és a jogkör megfelelő gyakorlására kell irányulnia. A hatékony szervezeti felépítést azonban nem úgy kell értelmezni, hogy az okvetlenül együtt jár a műszaki-gazdasági dolgozók részarányának csökkentésével. Ez ellentétben állna a termelési és a nem termelési tevékenység gépesítésével és automatizálásával járó követelményekkel. A gépesítés és automatizálás következtében csökken ugyan a munkások és az adminisztrációban dolgozók száma, ugyanakkor azonban több műszaki és gazdasági dolgozóra van szükség a programok kidolgozásához és a szükséges szervezési feltételek kialakításához. A vállalatok és a termelési-gazdasági egységek szervezeti felépítésének a hatékonyságát az anyagi termelésben és az irányítási rendszerben elért eredmények alapján kell értékelni. Ennek ugyanis meg kell nyilvánulnia az irányítási munka magasabb színvonalában, s az újratermelési folyamat hatékonyságának általános növekedésében. A gazdasági szempontokon kívül azonban figyelembe kell venni bizonyos szociológiai és pszichológiai hatásokat is a személyiség fejlődésének és a csoportmunka növekvő szerepének a követelményét. A megfelelő szervezeti felépítés kialakításánál tehát nem feledkezhetünk meg annak motiváló, ösztönző jellegéről. úja BLANKA SATKOVÁ STANISLAVA FEJFAROVÁ 1987.V
