Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)
1987-11-20 / 46. szám
TUDOMÁNY TECHNIKA A számítógépek számára az egyik legnehezebben elsajátítható készség az olvasás. Több rr.'nt tíz éve működnek már a beszédelemzók, de az olvasó számítógép csak a pontosan megrajzolt vagy nyomtatott betűket olvassa el. A folyamtos emberi kézírást is könnyedén elolvasó gépek kialakításán még nyelvészek és matematikusok serege dolgozik^ Sajnos napjaink számítógépei olvasni tudás dolgában még egy tízéves gyerek képességét sem érik el, inkább még csak az ábécét tanulják. Működnek már egyes meghatározott betűtípust megbízhatóan olvasó bemeneti eszközök, amelyek végigpásztázzák a géppel irt vagy nyomtatott szöveget, és ASCII-kódok soraként továbbítják a géphez. Akadnak olyanok is, amelyek több betűtípus dekódolására képesek. Végül néhány drága berendezés csaknem minden olvashatóan írt nyomtatott szöveg megfejtésére is alkalmas. Ez utóbbiak drágák, aránylag nagyok, és még a nyomtatott betűket sem olvassák el hibátlanul. Attól pedig egészen távol áll napjaink technikája, hogy a gyógyszerész helyett elolvassa az orvosi receptet. A számítógépnek a kézírás kibogozása nehezebb, mint a legbonyolultabb rejtjelé. Az egy vagy néhány betűtípus helyesen értelmező olcsóbb és a csaknem tetszés szerinti nyomtatást némi hibával elolvasó drágább készülékek eltérő olvasási módszereket, eljárásokat használnak. A legegyszerűbb (és legpontosabb) módszerben az elfogadott betűtípus karaktere négyzethálószerú- en pontról pontra meghatározottan szerepel a gép tárában. Az olvasó rendszer letapogatja az olvasnivalót - a sávonkénti pásztázást elektrooptikai átalakító végzi - és a letapogatás eredményét, a sávok információtartalmát a rendszer elöfeldolgo- zója 0-kká és 1-esekké alakítja át. majd tárolja. A négyzethálós olvasók ezután pontról pontra összehasonlítják az „elolvasott" betűk képét az alapkészlettel, s minden betűt annak a sablonnak feleltetnek meg, amelytől a legkevésbé különbözik. A különbség mértéke, az elfogadási küszöb a felhasználástól függően programozható. Ilyen módon csak előre ismert források szövegei dolgozhatók fel. Az egyes nyomtatásmódok olvasási képessége a gép tárkapacitásától függ, azaz mennyi betűtípus négyzethálós képének jellemzője tárolható az összehasonlításhoz a memóriában, annyi olvasható. Ügyvitelgépesítésre és számos hobbifelhasználásra jó az ilyen rendszer, de hamar megáll az olvasás tudománya, ha nem egészen szabványosan nyomtatott szöveg, számla, megrendelés kerül a fotodiódái elé. Ilyen esetekben már bonyolultabb adatrendszerek szükségesek, amelyek nem az egyedi betűk sajátos arcát tárolják, hanem az ábécé topológiáját: a betűk mérettől és írásmódtól független tulajdonságait. Itt azonban váratlanul bonyodalmakkal kerülnek szembe a matematikai nyelvészek. Az elemzések során ugyanis kiderül, hogy a nyomtatott betűk egy részének valójában nincsenek is ilyen tulajdonságaik. Az egyik betűtípus O betűje a másik típusban D-t jelöl. Vagy a C betű megkülönböztethetetlen a másik típus G betűjétől. A számítógép ekkor megszámolja, hány függyőleges, hány vízszintes és hány ferde egyenes van a betűben. Segítenek a zárt hurkok is: a B-ben kettő, az O-ban és a Q-ben egyetlen zárt hurok van. Az öblök száma és iránya is támpontot jelent: az N betű egy, az M két lefelé nyitott öblöt rajzol, mig az U, a V vagy a W fölfelé nyitott öblöket. De mi különbözteti meg az U-t a V-től, hiszen a felfelé nyitott öböl hegyességének eltérése betűkészletenként változik. Ezért a legfejlettebb rendszerek számos kiegészítő programot is tartalmaznak. Ezek egyike a szótár. Ha az olvasóprogram nem tudja, hogy Q-t lát-e vagy G-t, felüti a szótárat: van-e olyan szó, amelyben az adott helyen q vagy g szerepel? Nagy és drága berendezés esetében a kiegészítő szótár sok ezer szavas is lehet. A ragokat használó nyelvekben irt szövegek, például a magyar vagy német anyagok, még a szótárral segített olvasórendszeren is kifognak. Ezekhez a nyelvekhez gyakran olyan segédletet is csatolnak, amely a leggyakrabban használt betűcsoportokat is tartalmazza, előfordulási valószínűségeik megjelöléseivel. Az olvasásban a matematikai nyelvészeten kívül a számítógép is segít bonyolultabb funkcióival. A gép elemzi a betűt, s elemzésének eredményét valószínűségi változóként közeli, összehasonlítja az elolvasott szöveg többi részével, s ha ellentmondást talál - például, ha több eltérő alakzatot minősített E-nek vagy A-nak akkor újra kezdi az elemzést. Ha mindez nem használ, akkor riadót fúj és segítségül hívja az embert, akinek elég egy futó pillantás. Az ilyen rendszer valójában nem is olvas, hanem olvasni tanul, méghozzá annyiszor tanul olvasni újra és újra, ahányszor először kerül elébe egy-egy új könyv, ismeretlen újság, régen gépelt dokumentum. Egy-egy elütés, nyomdahiba hosszú percekre megakasztja, hiszen a hibás szót nem ismeri a szótár, a be- túcsoportlista. Még hosszú gyakorlás után is sokáig tart a karakterek felismerése. Az olvasógépek fejlődésének új lendületet ad a párhuzamos feldolgozórendszerek terjedése. Ha valami, akkor a szövegolvasás az, ami a számítógépnek - az emberrel ellentétben - párhuzamos adatfeldolgozási feladat. Ha a gépelt oldalon kétezer betű van, akkor ennyi kerül a tárba és topológiájukat külön-kü- lön elemezheti kétezer processzor. Ha az oldalon ötszáz szót sikerült elfogadható valószínűséggel értelmezni, akkor máris ötszáz procesz- szor keresgélhet a szótárban, és így tovább. A feladat, az olvasás ennyire bonyolult a gép számára. Nyilvánvaló, hogy ez csak kezdet, de bármennyire távolinak tűnik, előbb-utóbb megtanulják akár a gyorsolvasást is. DELTA OLVASÓ GÉPEK ISZÚ I7 XI. 20. INNEN-ONNAN AZ ÉSSZERŰ ÉLETMÓD TÖBBET ÉR A DIÉTÁNÁL A diétázásra vonatkozó számos előírás ma már idejét múltnak tekinthető. Az úgynevezett „fekélydiéták" annak az elképzelésnek az alapján alakultak ki, hogy a diéta nyugalomba hozza a gyomrot. Ezek az előírások rendkívül szigorúak voltak: a kezdeti böjtidöszak után az úgynevezett „felépülési“ diéta következett, amelyről sokszor csak több mint nyolc hét után lehetett a teljes értékű táplálkozásra áttérni. Ez a diéta főként burgonyapüréből, tojásból, édes tésztából állt, később pedig a beteg borjú- és baromfihúst is fogyaszthatott. A diétán élő, illetve diétát nem tartó fekélybetegek felülvizsgálatai kétségtelenül bebizonyotották azt, hogy a gyomorbetegeknél a diétá- zás hatástalan. A gyomorbetegnek a következőt kell szem előtt tartania: A napi ötszöri-hatszori étkezés (egy lefekvés előtti, késő esti étkezéssel) számukra ajánlatosabb, mint a három főétkezés. Fontos, hogy az ételt alaposan megrágják, és nyugodt körülmények között fogyasszák el. Minthogy a fekélybetegség gyógyítására különösen kedvező hatású diétát nem ismernek, ezért a páciens táplálkozása voltaképp teljes értékű lehet. De sok fehérjedús ételt fogyasszon, az édesség arányát viszont csökkentse. Az alkohol, a nikotin és a feketekávé savképzö hatású - ezért káros. A diétával összefüggő, valamenynyi előírás fölösleges és fájdalmas megtartása helyett azoknak a betegeknek, akiknek gyomorpanaszaik vannak, inkább arra kellene energiájukat fordítaniuk, hogy szokásaikat és egész lelki életüket alaposan megvizsgálják és lehetőség szerint javítsanak rajtuk. A KAPOR GYÓGYÍTÓ HATÁSÚ A kapor meglehetősen elterjedt konyhanövény. Apróra vágott zöldjét sokan szívesen használják levesek, saláták, tűró ízesítésére. Az apróra vágott és vajjal kevert kapor kiváló „zöldpástétom“ szendvicsekhez. A kaporral ízesített étel nemcsak finom, hanem kiváló gyógyhatású is: segíteni az emésztést, és csökkenti a káros, bomló anyagok termelődését a szervezetben. A kaprot gyógyszerként is alkalmazzák vesemedence-, húgyhólyaggyulladás, vesekőképződés esetén. Ilyenkor a kapor magjából főzetet készítenek: egy evőkanál kapormagot két deci forró vízzel leöntenek, 10-15 percig állni hagyják, majd átszűrik és lehűtik. Naponta ötször-hatszor egy evőkanállal kell fogyasztani. Arterioszklerózis, magas vérnyomás, fejfájással járó agyérelmeszesedés esetén reggel és este egy-egy decit kell inni ebből a gyógyfőzet bői, de még melegen és feltétlenül frissen. Alvászavaroktól, ideges állapottól szenvedő betegek számára éjszakára is ajánlható. Télen szárított kapormagvakat vagy ősszel előre elkészített szárított vagy sóban eltett zöld kaprot használhatunk. A kaprot 5-6 napig célszerű szárítani; a növény ágait úgy kell elhelyezni, hogy 3-4 óráig jól süsse a nap. Majd sötét helyen, jól szellőző helyiségben folytatjuk a szárítást. Végül a növényt jól zárható, sötét üvegben tároljuk. A sóban eltett zöld kapor gyorsan elveszíti aromáját, emellett a só kimossa, és bizonyos hasznos anyagokat kissé savassá tesz. Fordította: G. GY. líVADAR OPTIKAI TÁROLÓ A számítógép-technika a diszkeket és merev lemezeket felváltó optikai tárolók irányába fejlődik. Az optikai tárolók az információt - beszéd, kép, adat - mikroszkopikus méretű mélyedések, „pit"-ek formájában hordozzák. Kiolvasáskor lézerfény tapintja le ezeket a „gödröket“, s a fény különböző visszaverődésével jön létre az információ. A gödrök mélysége mindössze 0,1 nm. Az optikai tárolók előállításánál már a megömlesztett anyag bejuttatása is nehézkes. Fröccsöntéskor a tárcsa közepén ható nyomást úgy kell megválasztani, hogy az a szélén is elegendő legyen, mivel a nyomás a fröccsöntés során, amint az anyag a középponttól távolodik, fokozatosan csökken. Ezért minél távolabb esik a középponttól az információ, annál kevésbé élesek a „pit“-ek szélei. Ez a tárcsa méretének függvényében még fokozódik. A polarizált fény kettős törése is gondot okoz. A többféle hatás jelentősége Fényhíd Európa és Amerika között Az elektronika napjainkban tapasztalható rohamos fejlődése nem hagyja érintetlenül a távközlést sem. Az új találmányok alapjában változtatták meg az információtovábbítás eszközeit és ez a fejlődés feltartóztathatatlanul folytatódik. Évről évre ledöntik az akadályokat, melyek a megbízhatóság, a minőség az időegység alatt átvitt információk mennyiségének, a fogyasztás és az árak csökkentésének újtjában állnak. Az idei év egyik legnagyobb szenzációja az első transzatlanti fénykábel lefektetése, melynek segítségével 40 000 telefonbeszélgetést lehet egyidöben lebonyolítani. Hogy fogalmat tudjunk alkotni e forradalmi lépés jelentőségéről, térjünk vissza néhány gondolat erejéig a múltba. 121 évvel ezelőtt, 1866-ban fektették le az első távírókábelt Amerika és Európa között. Ezt további kábelek lefektetése követte, de csaknem egy évszázadnak kellett eltelnie ahhoz, hogy e kapcsolat telefonbeszélgetések lefolytatására is alkalmas legyen. 1956-baj fektették le a TAT 1 elnevezésű rézvezetős telefonkábelt, amelyen egyidöben már 36 beszélgetést lehetett folytatni minőségileg sokkal magasabb szinten, hiszen az eddigi telefon-összeköttetést rövidhullámú rádióhullámok által tartották fenn és az általuk tartott kapcsolat erősen függött az időjárástól. A következő „lépésre“ már nem kellett ennyit várni. Egy évtized sem telt el a TAT 1 lefektetése óta, mikor 1965-ben felbocsátották az első híradástechnikai műholdat (Early Bírd), amely már 244 csatorna használatát tette lehetővé. A rakétatechnika és az elektronika fejlődésének következtében azóta már nyolc további „Intersat“ műhold (a legújabb 2 tonnánál is nagyobb tömegű) szolgálja a két kontinens telefonösszeköttetését, s még így is a napi 2 millió telefonbeszélgetésnek csak körülbelül a felét tudják biztosítani. A további napi 1 millió beszélgetés még mindig a klasszikus, tenger alatti kábeleken bonyolódik le. Mivel az igényelt vonalak száma Európa és az USA között továbbra is emelkedő tendenciát mutat. 29 európai és amerikai vállalat közreműködésével, 335 millió dolláros költséggel még az idén elkészül a két kontinenst összekötő, 6684 km hosszú telefonkábel, a TAT 8. Az ujjnyi vastagságú, üvegszálas telefonkábelt az USA-beli Tuckerton és a nagy- britanniai Widemouth, valamint a franciaországi Penmarch között kábel- lerakó hajóról fektetik le az Atlanti-óceán fenekére. A kátjgl magvát hat üvegszálköteg képezi. Ezek az üvegszálak (optikai vezetők) etjészen különleges minőségű, kis elnyelő képességű, tökéletesen szennyeződésmentes üvegből készülnek. A jelátvitelhez szükséges fényt lézerdiódával állítják elő, a vevő pedig egy fotodióda. Mivel a jelátvitel digitalizált, elektromágneses zavarok nem befolyásolják és az emberi fül számára teljesen tiszta hangot kapunk. Az acélhuzalra tekert üvegszálköteget műanyag szigetelőréteg veszi körül, két acélhuzallal megerősítve, a kábelek mechanikai szilárdságának növelése céljából. A következő rétegben a 31 tengeri mérföldenként elhelyezett erősítők részére szükséges energiát vezetik, majd ezt egy újabb, a víz behatolását megakadályozó szigetelőréteg övezi. Az esetleges sérülések (pl. hajók horgonyai) ellen az 1000 méternél sekélyebben lefektetett kábelszakaszokat a fenéken ásott árokban még külön nylonburkolattal és acélpáncélozással is védik. Az árokásást a kábellerakó hajóról irányított speciális robot végzi. •A szakemberek számításai szerint óránként mintegy 5 tengeri mérföld hosszúságú kábelt tudnak lefektetni, ami azt jelenti, hogy az egész munka körülbelül harminc nap alatt kivitelezhető. Az üvegkábel darabokat közvetlenül a hajón hegesztik össze és még a kábelutánpótlással sem lesz gond, mert kis átmérője miatt a teljes kábelmennyiség egyszerre felrakható a hajóra. A TAT 8 fénykábel üzembehelyezése nemcsak minőségi és mennyiségi változásokat von maga után az Európa és Amerika közti információ- áramlásban, hanem jelentősen lefarag egy-egy távközlési csatorna évi költségeiből is. Ezek a költségek azonban még tovább csökkennek majd, hiszen már 1991 -ben tervezik a TAT 9 kábel lerakását, amely a TAT 8-cal azonos kapacitású lenne. Ez azt jelentené, hogy az évszázad végére - három évtizedes kihagyás után - újra a már elavultnak hitt tenger alatti kábelek biztosítsák majd a telefonösszeköttetés túlnyomó részét, az előrejelzések szerint mintegy háromnegyedét. Kiss György • Az első transzatlanti fénykábel keresztmetszete (a szerző vázlata) akkor érzékelhető, ha tudjuk, hogy az adatrögzítés sűrűsége miatt a mélység tűrése ±0,015 nm, amit még éppen be tudnak tartani. A fenti problémát az osztrák Engel gyár oldotta meg az ott 10 év alatt kifejlesztett „fröccstömörítö“ eljárással. Lényege, hogy a fröccsöntöhenger két ütemben dolgozik. Az első ütemben kb. 2-3 um hézag marad a megömlesztett anyag és a présminta között, ekkor töltik meg a szerszámot teljesen. A hézág az ezután következő préselés alatt tűnik el. A művelet mindössze 10 másodpercig tart, és az utótömörítés következtében nincs sem zsugorodás, sem elválás a szerszámtól, a „pit“- eK pontosan alakulnak ki. Az olvadék hőmérsékletének folyamatos mérése a műveletek hibamentes vezérlését teszi lehetővé, KÖZVETLEN TURBINAHAJTÁSÚ LÉGCSAVAROK Az A 320-as légibusz megjelenése észrevehetően megmozdította a versenytársakat is. A Boeing 707 típusú kétmotoros, 150 férőhelyes, közepes hatótávolságú forgalmi repülőgép hajtórendszerét is alapvetően megújították. Az új hajtómű UDF rendszerű, azaz a propeller nem „csőben“, hanem szabadon helyezkedik el. A propellerturbinát a General Electic mérnökei fejlesztették ki, s olyan szerkezeti megoldásokat valósítottak meg rajta, amelyek mind a hajtómű önsúlyát, mind pedig az üzemanyag-fogyasztást lényegesen csökkentették. A turbina rotorjai két, egymás mögött ellentétes irányban forgó 8-8 lapátos légcsavart hajtanak közvetlenül, tehát elmarad a szokásos fogaskerék-áttétel. A lapátok menet közben maximálisan 90°-kal elforgathatok. A turbina- és a légcsavarok üzemi fordulatszáma 1300/perc. A jelentős axális terhelést speciális acélból készült TIMKEN kúpgörgös csapágyak veszik_ fel (átmérőjük 1397 mm!). Egyébként minden egyes hajtóműbe összesen 96 kúpgörgös csapágy van beépítve. A hajtómű már túl van az első kísérleti repüléseken: az eddig használt korszerű típusokkal összehasonlítva 30 % üzemanyagmegtakarítást mutattak ki. »*
