Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)

1987-11-20 / 46. szám

• Álló István és Wáczlav Ede közelében torlaszoltuk el szolgálati kocsinkkal az utat. Előállítottuk őket, hogy mi lett a sorsuk azt nem tudom, de az biztos, hogy a megérdemelt büntetést nem kerülték el. Vörös Pál főtörzsőrmester vé- konydongájú fiú, szerényen hallgatja társa szavait. Jól tanul, kiválóan látja el szolgálatát, ezért is kapta meg az elsők között a Példás hallgató jel­vényt. Az érsekújvári (Nővé Zámky) fiút kötelességtudó embernek isme­rik a században. Nem bánta meg pályaválasztását, megszerette a rendőrök felelősségteljes munká­ját. Szűkszavúan csak ennyit mond.- Lehetőségünk van idegen nyelv tanulására is. Ha időm engedi, olva­sok, nem vetem meg a bűnügyi regényt sem. Az ellátásra, a rólunk- Ha az iskolát elvégzem, a köz­lekedésrendészetnél szeretnék szolgálni. Úgy érzem, ez áll a legkö­zelebb hozzám. A mellette álló várkonyi (Vrakun) Horváth Béla főtörzsőrmester zub­bonyán véradó-jelvény. Háromszor adott már térítésmentesen vért. Az iskolában összefogta azokat, akik szeretnek úszni, s ugyanakkor a lim- bachi alapiskolában pionírvezetö. Nyolcvankilós testsúlya ellenére olyan fürgén mozog, mint a többiek, ezt pedig szavai szerint a sportnak köszönheti.- Az iskola befejezése előtt félé­ves gyakorlaton veszünk részt a Nemzetbiztonsági Testület vala­melyik egységénél. Csak ezután kö­vetkezik a tiszthelyettesi vizsga. Aki A Kis-Kárpátok őszi színekben pompázó lejtőinek lábánál szerényen húzódnak meg az épüle­tek. Itt működik az SZSZK belügymi­nisztériumának készültségi egysé­ge, illetve tiszthelyettesi iskolája. Minden csendes, azt gondolom, hogy talán rosszkor jöttem, de a ka­puügyeletes felvilágosít:- Tanulnak a fiúk. Aki nincs szol­gálatban, nem beteg, az ül az iskola­padban. Nálunk nem lehet lazítani, hiszen a hivatásunkra készülünk... A parancsnok helyettese, MichaI Moravőík ezredes megszakítva a munkáját, így mutatja be az is­kolát:- Az elmúlt tizenhat év alatt szá­mos növendék hagyta el az iskolán­kat, megerősítve a Nemzetbiztonsá­gi Testület állományát. Az első nö­vendékek közül ma már többen fele­lősségteljes tisztséget töltenek be, eredményes nyomozók, bűnügyi szakemberek Az iskola sokoldalúan felkészíti a fiatalokat szakmai és politikai téren is. Az utóbbi időszak­ban csak érettségizett fiatalokat ve­szünk fel. Az öthónapos katonai pót­szolgálat után nyolchónapos a pró­baidő, aki nem felel meg a szigorú követelményeknek, attól bizony megválunk.- Hat éve költöztünk ebbe a kor­szerű, jól felszerelt iskolába - viszi tovább a szót Stanislav Jurik őr­nagy, az egyik tanszázad parancs­nokának politikai helyettese. - Mivel érettségizett fiatalok kerülnek hoz­zánk, több idő jut a szakmai felké­szítésükre. A növendékek a tanulás, az önképzés mellett sokat sportol­nak. Minden évben sportnapokat rendezünk, amelyen a minisztérium fegyveres erőinek tagjain kívül részt vesznek a patronált üzemek sporto­lói is. A Dzerzsinszkij tornán tizenkét csapat közül öttusázóink a második helyet szerezték meg. Sportegyesü­letünk számos sportágban ér el jó eredményeket. A sportolás egyéb­ként a növendékek szabadidejének ésszerű kihasználását, fizikai erőn­létük fokozását is szolgálja.- Odahaza nem foglalkoztam kü­lönösebben a sporttal, itt azonban már kipróbáltam, hogy mire vagyok képes - mondja Wáczlav Ede fő­törzsőrmester. - Tagja voltam annak a csapatnak, amely a belügyminisz­térium országos sportvetélkedőjén az ezer méteres váltófutásban a ne­gyedik helyet szerezte meg. A váltó­bot helyett golyószórót cipeltünk. Az iskolai sportvetélkedőn a háromezer méteres futásban a negyedik lettem. Arra a kérdésre, hogy miért vá­lasztotta a rendőri hivatást, kapásból válaszolt. Az édesapja is a Nemzet- biztonsági Testületben szolgált. Amikor elvégezte a Suranyi Mező- gazdasági Szakközépiskolát, ide je­lentkezett... A tanulással sem áll hadilábon, sőt a SZISZ-alapszerve- zetben a kultúrfelelősi tisztséggel is öt bízták meg. Szolgálatteljesítés közben már érdekes élményeket is szerzett a szlovák fővárosban.- A Duna parton egy autót akar­tunk megállítani, de az tovább haj­tott. Négyen ültek benne, s amint kiderült, lopták a kocsit. Az állatkert való gondoskodásra nem panasz­kodhatunk. Mivel nem szórom a pénzt, havonta ezer koronát félre­teszek. Egy másik csoportban a nyitrage- rencséri (Hrnéiarovce) Czakó Péter főtörzsőrmester tartja szóval a többi­eket. Szakközépiskolát végzett, ott vették fel a pártba tagjelöltnek. A kö­zeli myslenicei alapiskolában pionír­vezetö. Odahaza karatézott, meg­szerezte a sárga övét. Az önvédelmi felkészülés nem okoz számára külö­nösebb gondot. Nyílt, őszinte fiú, ker­telés nélkül mondja: • Vörös Pál (A szerző felvételei) majd szolgálati helyén bizonyít, an­nak lehetősége nyílik a tiszti tanfo­lyam elvégzésére, arra, hogy tanul­mányait főiskolán folytassa. Hogy én melyik utat választom, az sok min­denen múlik. Talán előbb családot alapítok... Megszólal a csengő, vége a nagyszünetnek. Álló István főtörzs­őrmester, a szakaszparancsnok helyettese sürgeti növendéktársait. Amíg az oktató megérkezik, még néhány szót mond magáról.-A Bratislavai Autógyárban ta­nultam ki a géplakatosi szakmát. Két • Horváth Béla évet dolgoztam a textilipari kutatóin­tézetben, közben leérettségiztem. Aztán ide vezetett az utam. Monda­nom sem kell, hogy nem könnyű tisztségemet ellátni, hiszen egyidő­sek vagyunk, de azért szótfogadnak. Újra csendes a folyosó, az iskola környéke. A századügyeletes töri meg a csendet.-Lehetőségünk van a szórako­zásra is. Rendszeresen vetítenek filmet, a klubban több társasjáték, színes tévé is van. Számos szakkör működik, igen eredményesen. Igaz, hogy szigorúan megkövetelik tölünk a fegyelmet, de úgy gondoskodnak rólunk, mint a szüléink. A pártba csak a legjobbakat ve­szik fel, azokat, akik erős jelleműek, akik viselkedésükkel, tanulmányi eredményükkel példát mutatnak.- Két üzemmel illetve szövetke­zettel és több alapiskolával van véd­nökségi szerződésünk - ismerteti további tevékenységüket a parancs­nokhelyettes. - Ezekben több ezer órát dolgozunk évente, több mint hetven növendékünk pionírvezetö. Pezinok fejlesztéséből is kivesszük részünket, főleg a Kupecky utcai alapiskola építésében segítettünk sokat. Nagy jelentőséget tulajdoní­tunk a szovjet egységekkel fenntar­tott kapcsolatunknak is. Estefelé a klubból zene hallatszik ki. A Podtatranec népi együttes pró­bál, amely Holesovban az országos ifjúsági alkotóversenyen a második helyen végzett. Folyik a próba, miköz­ben a növendékek egy része szolgá­latba indul. Mielőtt elbúcsúznék az iskolától, többen is hangsúlyozzák, hogy a bizonyítás még hátravan. Addig is, amíg erre sor kerül, szorgal­masantanulnak. NÉMETHJÁNOS • Czakó Péter Körengetegben él. Szlovákia fővárosa Vük Karadzsics utcájának egyik bérházában nyit nekem ajtót. Törékeny, szikár termetű. Dér nem csípte meg a haját, s fürge a mozgása. Annak ellenére, hogy idősebb Juraj Szomolápyj a hazai turizmus egyik nesztora, februárban múlt nyolcvankét éves. Ebből hatvanötöt foglakozása mellett - a villamosművek műszaki hivatalnoka volt -, majd nyugdíjas korában becsült tartalommal töltött ki a kedvtelésként vállalt aktív tevékeny­sége a testnevelésben. Kiváltképp a természetjáró mozgalom szervezésében.- Egész életemben szoros a kapcsolatom a természettel. A Topol'őanyi járás Klátová Nová Vés községében, a Tribeci hegyek tövében molnár nagyapámnál töltöttem el, még az államfordulat, 1918 előtt, minden vakációmat. Ő volt az első, aki megismertette és megszerettette velem az erdő csodála­tos világát. A szervezett turisztikával jóval később, a húszas évek második felében lépett szorosabb kapcsolatra. Érdekes módon történetesen Szencen (Senec), amely nem éppen hegyekről, erdőkről vagy völgyekről nevezetes. Igaz viszont, hogy másfél évtized alatt itt is alkalma nyilt tervezőként teodolittal bejárni Szlovákia természeti szépségekben bővel­kedő tájait. Felsorolni is nehéz lenne, hogy hány tisztséget töltött be társadalmi munkában. Csak néhány közülük. Turisztikai szak­osztályvezető, a kerületi szövetség elnöke, különféle - a ter­mészetjárással kapcsolatos - bizottságok tagja, hosszú éve­ken át járási, kerületi, szlovákiai és országos szinten egyik vezető funkcionáriusa volt a Csehszlovák Testnevelési Szö­vetség turistautakat jelző bizottságainak. A szlovákiai bizott­ságnak egészen 1980-ig elnöke volt, és mindmáig aktív tagja. Egyben a Szlovákiai Turistaszövetség elnökségének is tiszte­letbeli tagja.- A több lehetőség közül a természetjáró technikai munka szervezése mellett döntöttem. Számomra nem volt és nincs szebb dolog annál, mint gondoskodni a természetnek és objektumainak fokozott védelméről, rendszeres karbantartá­sáról. Ma már csak Szlovákiában tizenkétezer kilométernyi jelzett turistaösvényünk van, országosan pedig negyvenezer. Bátran mondhatom, hogy e tekintetben nagyhatalomnak szá­mítunk. S ez fontos azért is, mivel különösen az utóbbi évtizedekben rendkívül megnőtt a természetjárók és a szerve­zetlen kirándulók száma. Okét segítjük a jobb tájékozódás­ban, útiterveik kidolgozásában, abban, hogy megismerjék, Id. Juraj Szomolányi (Pavol Breier felvétele) megismerhessék természetünket még a legfélreesöbb zugait is. Célunk egyidejűleg óvni is ezeket a csodás termé­szeti kincseinket. Szoros együttműködésben az állami és a társadalmi természetvédelmi szervekkel, de a kartográfiával is, például a turisztikai térképek készítésében. A háta mögötti könyvszekrényben glédában sorakoznak ezek a kiadványok. Közülük nem egynek a szerzője. Néhá­nyat gyengéden vesz a kezébe, rövid magyarázatot fűz hozzá. Kicsit hosszasabban időz el a Kis-Kárpátok térképénél. Talán azért, mert ezt a hegységet ismeri a legtüzetesebben. Órákon át képes lenne beszélni a turistautak típusairól, a nyomvonal vezetésének módjairól és elveiről, a jelzések alakjáról, színé­ről, méreteiről, elhelyezésükről, sűrűségükről, kivitelezésükről, a csomóponti tájékoztató táblák telepítéséről és ki tudja még mi mindenről, ami összefügg ezzel a - kit ne győzne meg szenvedélyes érvelésével - felette hasznos munkával.- Higgye el, egész embed követel, ha tisztességesen akarjuk ellátni. Hatvanegy éves koromban nem utolsósorban ezéd is mentem nyugdíjba. Ennek, a testnevelés, a turisztika fejlesztésének akadam szentelni minden időmet. Szerencsére olyan feleségem volt, aki ezt az időigényes tevékenységet teljes megédéssei fogadta. Visszatérve a turistajelzésekhez - ennek a tevékenységnek nagy a múltja. A Magas-Tátrában és főleg Kezmarokban 1872-ben a lengyelekkel együttműkö­désben jelölték ki az első turistaösvényeket. A Kis-Kárpátok- ban századunk elején kezdődött ez a munka. Jelenleg Szlová­kiában mintegy ötszáz hozzáédö ember foglalkozik ezzel, évente felújítva a jelzések egyharmadát, mintegy négyezer kilométernyi távon. Európában különben a hegyi utak jelzésé­nek ,.őshazája“ az NDK-beli Thüringiai erdő és természete­sen az Alpok. Ausztriában és Svájcban az előző század derekán már a turistautak egész összefüggő hálózatát jelez­ték vízszintes színes sávokkal. Egyébként ezeknek a jelzé­seknek ma is használatos négy alapszíne a kék, a piros, a sárga és a zöld. Fontos szabály az, hogy a tízszer tízcentiméteres területre két fehét sáv közé felfestett azonos színeknek nem szabad találkozniuk, hiszen ez megtévesztő lenne... Azután arról beszél, hogy ez év szeptemberében a Szulyói- szikláknál tíz napot töltött el, s bizony nem volt nagyon elégedett az ottani vándorút jelzéseinek kivitelezésével. Azzal viszont felette elégedett, hogy a nyolcvan évén és tíz műtétén túl, ha szórványosabban is mint korábban, de azért eljut szeretett hegyeibe. S örülni tud a társadalmi, erkölcsi elisme­résnek is. Például annak a diplomának, amelyről leolvasha­tom, hogy tavalyelőtt a csehszlovák testnevelés és sport érdemes dolgozója lett. S hogy meddig még?- Véges végig, amíg csak bírom erővel. Gyönyörű munka ez... GÁLY IVÁN

Next

/
Thumbnails
Contents