Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)

1987-11-20 / 46. szám

JSZÚ 3 7. XI. 20. A világnézet befolyásolja az ember értékorientációját, politikai tudatát és cse­lekvését. Ezért minden társadalom figyel­met fordít tagjainak világnézetére. A szocia­lista társadalom sem lehet közömbös az iránt, hogy az emberek miben látják vagy keresik életük célját és mi mellett kötelezik el magukat. A szocializmus, eltérően min­den korábbi társadalmi alakulattól, a tudo­mány és a tudományos világnézet alapjaira, valamint a marxista-leninista párt vezette dolgozó tömegek öntudatos munkájára épül. Nagy szerepe van benne a jól átgon­dolt, az élettel szoros kapcsolatban lévő világnézeti nevelésnek, amely megsokszo­rozhatja az állampolgárok öntudatát és fo­kozhatja munka- és állampolgári aktivitá­sukat. A társadalmi-gazdasági fejlesztés gyor­sításának stratégiája és az emberi tényező jelentőségének növekedése fokozottabb igényeket támaszt a világnézeti neveléssel szemben. „Az elkövetkezendő időszak fel­adataival - hangsúlyozta a CSKP XVII. kongresszusa - szoros kapcsolatban kell lennie az eszmei-politikai nevelőmunkának, amelynek feladata az új ember tulajdonsá­gainak formálásához való hatékony hozzá­járulás; olyan sokoldalúan fejlett személyi­ség kialakítása, aki elsajátította a marxista- leninista világnézet, a szocialista erkölcs alapjait és a szerint cselekszik.“ Az öntudatosság, a szilárd meggyőző­dés, a szigorú erkölcsi felelősség, a szocia­lizmus ügye iránti odaadás kérdése az ate­ista nevelésnek is alapvető problémája. Az ilyen tulajdonságokkal rendelkező szemé­lyiség kialakítása kell hogy legyen az ateista nevelés fő célja. Az átalakítás ezért nem­csak a gazdaságot érinti, hanem az embe­rek tudatát, nevelését is; és megköveteli az iskolában, a munkahelyen és egyáltalán valamennyi területen folyó nevelés átérté­kelését. Ma már általánosan ismert, bogy a társa­dalmi fejlesztés meggyorsítása nem korlá­tozódik csupán a növekedés mennyiségi tényezőire, hanem főleg a minőség kérdé­sét érinti. Vonatkozik ez a tudományos ateizmus elméletére és gyakorlatára, az ateista nevelésre is. A gyakorlatban talál­koztunk és a mai napig találkozunk egyes emberek türelmetlenségével és a szekulari­záció meggyorsítására irányuló törekvésé­vel, amely a vallásosságnak a szociológia által föltárt mennyiségi adataira összponto­sul és elsikkasztja e folyamat minőségi eredményeit. Az ateista nevelést és ered­ményeit általában a megtartott előadások, szemináriumok, viták száma alapján ítéli meg. Az ateista nevelésnek az új körülmé­nyek között tartalmában kell tökéletesednie, át kell térnie a jobb minőségre, a nagyobb hatékonyságra. Egyszóval, ma már az ate­ista nevelés terén sem rekedhetünk meg a mennyiségi mutatók növelésénél. Az ate­ista nevelés fő feladata, hogy hozzájáruljon a pszichológiai átalakítás megvalósításá­hoz, az emberek alkotó és gazdag szellemi életéhez. A tudományos világnézet formálásának nem könnyű útján történtek módszertani tévedések és elhibázott gyakorlati lépések. Túlságosan egysíkúan, a dialektikus ellent­mondások figyelmen kívül hagyásával értel­mezték a tudományos világnézet kérdéseit abban a folyamatban, amelyre a tudomány­talan nézetek, köztük a vallás megszűnése és a tudományos világnézet kialakulása jellemző. A tudományos világnézetet nem mindig a valóságnak megfelelően tudomá­nyosan közelítették meg, hanem mint olyasvalamit, ami a társadalmi-kulturális változások talaján automatikusan létrejön. Eléggé elterjedt volt az a nézet, hogy ele­gendő a falvakban végrehajtani a kollektivi­zálást, társadalmi tulajdonba venni a terme­lőeszközöket, megvalósítani az iparosítást és a kulturális forradalmat, művelni a népet, hozzáférhetővé tenni számára a műveltsé­get és a művészetet, s az minden probléma nélkül szakít a vallással. Most már látjuk, hogy ezen az úton haladni sokkal bonyolul­tabb. Ez az út nem felel meg teljes mérték­ben a szocializmus építése első szakaszá­ban kialakított elképzeléseknek. Ebben a szakaszban nem fogták fel tudományosan és reálisan a világnézet átalakulásának fo­lyamatát, annak lényegét és eredményeit. Úgy tekintettek rá, mint olyan folyamatra, amely kizárólag tudományos nézetekhez, az igazsághoz, a jóhoz, a szocialista er­kölcs értékeinek és normáinak elsajátításá­hoz vezeti az embereket. Olyan világnézeti változásként fogták föl, amely önmagában jó - mindig és mindenütt. A jelenlegi tapasztalatok azt mutatják, hogy ez a bonyolult és ellentmondásos folyamat olyan személyiségeket is kialakí­tott, akik semmiben sem hisznek, skepticiz- musba, nihilizmusba estek. Ezek természe­tesen nem marxista ateisták, materialisták. Az említett embereket általában lelki sivár­ság, elmaradottság jellemzi. Tudatlansá­guk, műveletlenségük, kultúrátlanságuk, becstelenségük, lelkiismeretlenségük miatt nem lehetnek szövetségeseink a marxista -leninista világnézetért folytatott harcban. A valóság kritikus szemlélete láttatja ve­lünk azoknak a világnézeti és erkölcsi ala­poknak a konkrét hiányosságait, amelyek például a fiatalok egy részénél mutatkoz­nak; azoknál, akik szakítottak ugyan a val­lással, de nem sajátították el a kommunista ideálokat. Megmutatkozik ez egyes értelmi­ségieknél is: technokratizmus, utilitarizmus, korlátolt prakticizmus, szakmai gőg és felfu- valkodottság formájában, amely gyakran idealizmusba és vallásosságba torkollik. Nem mindegy tehát számunkra, hogy milyen materializmusról, ateizmusról van szó. Lenin közismert szavait idézve el­mondhatjuk, hogy az okos idealizmus köze­lebb áll az okos materializmushoz, mint az ostoba materializmus. Más szóval az osto­ba materializmus közelebb áll az ostoba idealizmushoz, mint az ésszerű, igazi mate­rializmushoz. Az ateista nevelés javítása elsősorban azt követeli, hogy megszabadítsuk fogyaté­kosságaitól: az élettől való elszakítottságá- tól, a primitív ismeretterjesztéstől, a forma­lizmustól, a skolasztikától, valláskritikává egyszerűsítésétől. Dialektikus megközelí­tés, a valós helyzet reális szemlélete nélkül nem lehetséges helyes irányba terelése és hatékony fejlesztése. Nem terjeszthető az ateizmus, a vallás puszta bírálataként, vagy ahogy Engels mondja: ,,az ateizmus, amely a vallás puszta tagadása csupán, és amely szüntelenül a vallásra hivatkozik, nélküle semmi; tehát önmagában véve még maga is vallás“. Az ateizmus azért sem egyszerűsíthető a vallás puszta bírálatára, mert a hívőkkel sok életbevágó közös érdekünk van - olya­nok, mint a béke megőrzése, a környezet tisztaságának megóvása, az antikultúra és erkölcstelenség ellen folytatoptt harc stb. Tudjuk, hogy a hívők műveltsége jelentősen növekedett. Nem különbözik a többi állam­polgár műveltségi szintjétől, és köztük is vannak gondolkodó emberek, akik az igaz­ság megértésére törekszenek, és hasznos munkát fejtenek ki a társadalom javára. Ellenségeink igyekezete ellenére megőrzik józan ítélőképességüket, és politikai szö­vetségeseink lesznek. A hívőkkel létesült ilyen szövetséget tovább kell erősíteni és minél több vallásos embert kell ennek meg­nyerni. Az ateista propaganda egyik fontos fel­adata továbbra is az, hogy fölfedje a reakci­ós erőknek azt a törekvését, amellyel a hí­vők vallásos érzületét a szocializmus és a haladás ellen igyekeznek fordítani. A val­lásos ideológia és a klerikalizmus ellen folytatott harc minden időszerűsége ellené­re csupán a vallás bírálata, a polémia, azok leleplezése, akik a vallást az emberek szocializmusellenes manipulálására akar­ják kihasználni, aligha merítheti ki a marxis­ta ateizmus és az ateista nevelés funkcióit. Az ateista nevelésnek összhangba hozása a párt politikájával és a táradalom szükség­leteivel megköveteli, hogy jobban kidolgoz­zuk és pontosítsuk lényegét, meghatároz­zuk helyét és szerepét az eszmei nevelő- munka rendszerében. A nevelési formák és módszerek tökéle­tesítésének és javításának szükséges volta ellenére sem tekinthető a tudományos vi­lágnézet további kiterjesztése és megszilár­dítása fő kérdésének. Figyelmünk előteré­ben a tartalomnak kell állnia, amelynek egyre inkább a dialektikus materializmus filozófiai alapbból, az új tényekből, érvek­ből, a tudományos ateizmus és az ateista nevelés magasabb elméleti-módszertani színvonalából kell kiindulnia. Az ateizmusnak csupán szóbeli propa­gálása kevéssé meggyőző és hatékony, ha a gyakorlatban nem nyilvánul meg konkrét tettek, példák formájában. Nem lehetünk például süketek és érzéketlenek olyan em­berek szükségletei iránt, akik nehéz hely­zetbe kerültek, akiket szerencsétlenség, tragédia sújtott, sikertelenség ért vagy az élet küzdelmeiben alul maradtak. Épp ezért kell az ateizmust nagyobb erkölcsi tartalom­mal megtölteni és a tettekben kell határo- zottabbnak és következetesebbnek lenni, s mérsékeltebbeknek a formák tekinteté­ben. A tettekben mutatkozó határozottság azt jelenti, hogy következetesebben érvé­nyesítjük a kommunista erkölcs értékeit és normáit, a gyakorlatban pedig következete­sen tiszteletben tartjuk a vallási kérdés megoldásának lenini alapelveit. Ha az ateista nevelés tartalma és formá­ja változtatásának szükségességéről be­szélünk, nem gyengítésére gondolunk, el­lenkezőleg: tökéletesítésére és erősítésére. „A pártban és a társadalomban a CSKP XIII. kongresszusa után kialakult válság tanulságai“ című dokumentum hangsúlyoz­za, hogy a szocializmus alapvető és válto­zatlan értékei és alapelvei közé tartozik a marxista-leninista ideológia is, mivel egyedül az fejezi ki a szocialista társada­lomban a dolgozók valamennyi rétegének valódi érdekeit, propagálása ezért kiváltsá­gos helyzetet élvez. Ez egyben válasz azoknak is, akik most, a kritikus átértékelés körülményei közt azon spekulálnak, hogyan foszthatnák meg a szocializmust filozófiai és világnézeti alapjaitól - a dialektikus és a történelmi materializmustól, beleértve el­választhatatlan tartozékát: az ateizmust. A marxista-leninista forradalmi pártok erről nem mondhatnak le. Mivel olyan erőt ad a nemzetközi munkás- és kommunista mozgalomnak, a létező szocializmusnak, amellyel meghaladja a többi mozgalmat és ideológiai rendszert. Noha a tudományos-műszaki nevelés jelentősen hozzájárul a tudományos mate­rialista világnézet elterjesztéséhez, tartal­mával, eddigi irányzatával, színvonalával és hatékonyságával nem lehetünk elégedet­tek. A szocializmus építésének jelenlegi szakaszában a helyzet azt követeli, hogy az ateista nevelést egyre inkább a marxista ateizmus humanista jellegű pozitív értékeire irányítsuk. Szükséges kiemelnünk és hang­súlyoznunk pozitív szerepét a szocialista szellemi műveltség fejlesztésében, a szo­cialista hazafiságra és internacionalizmusra nevelésben. Az ateista nevelés egyik fő feladata az emberek műveltségének növe­lése. Ismereteik mély eszmei meggyőző­déssé, munka- és állampolgári aktivitás­sá alakítása. A pozitív vonatkozásokra való összpontosítás nem jelentheti azonban a vallási ideológiák és főleg a krelikalizmus bírálatáról való lemondást. A társadalmi-gazdasági fejlesztés gyor­sítása stratégiájának szükségszerűsége olyan emberi tulajdonságok kialakítását tűzi a világnézeti és az ateista nevelés elé, mint a szorgalom, az állampolgári aktivitás, a fe­lelősségérzet és hasonlók. Ez az emberek politikai gondolkodásra tanítását, ateisták és hívók erkölcsi politikai egységének meg­szilárdítását feltételezi. Ebből a szempont­ból fontos a hívók átgondolt politikai megkö­zelítése. Ez azt jelenti, hogy az ateizmus és a vallás problématikáját sokkal szélesebb és mélyebb összefüggésekben kell látni, mint eddig. Az ateista propaganda során állandóan szem előtt kell tartanunk, hogy nem a hívók ellen harcolunk, hanem ér­tük, a szocializmus ügyének való megnye­résükért. Úgy kell ezt megvalósítani, hogy ne gyengítse, hanem erősítse a nép egysé­gét. Ebből a szempontból fontos, hogy a hí­vőkkel, mint egyenlő az egyenlővel beszél­jünk: nyíltan, őszintén, minden jele nélkül annak, mintha a vallásosság visszaszorítá­sát nyomással vagy adminisztratív intézke­désekkel igyekeznénk elérni. Nyilvánvaló, hogy a megszerzett ismere­tek, a műveltség, a szellemi és erkölcsi haladáshoz nem elegendőek, a nevelés problémáit nem oldják meg. Az az igazság, hogy minél műveltebbek, tájékozottabbak az emberek, nevelésük annál nehezebb, bonyolultabb; annál következetesebben kell átgondolnunk a nevelési formákat és mód­szereket. A tudományos-műszaki haladás soha nem tapasztalt üteme közepette az erkölcsi értékek megszilárdítása és fejlesz­tése a társadalom szellemi egészsége megőrzésének legfontosabb tényezője. Ma az emberek erkölcsi csődje felmérhetetlen anyagi és szellemi károkat okoz. Az új gondolkodásmód tehát dialektikus gondolkodást és az erkölcs változását kö­veteli. Ma még nyilvánvalóbb, hogy nem foglalhatunk el kialakult erkölcsi álláspontot egyértelmű és világos eszmei és politikai álláspont nélkül. Másrészt, az ember nem lehet eszmeileg és politikailag a kor követel­ményeinek színvonalán anélkül, hogy ne lenne becsületes, lelkiismeretes és ne ren­delkezne megfelelő felelősségtudattal. Csu­pán az erkölcsösség és az eszmei-politikai elvszerűség garantálja a kommunista esz­mények sikeres megvalósítását. A valódi gyakorlati humanizmusban látta Marx a tár­sadalmi viszonyok erkölcsi értelmét. Ez erő­síti és időszerűvé teszi annak szükségét, hogy az emberek az olyan erkölcsi értéke­ket mint az igazságérzet, jóság, igazságos­ság megőrizzék és képesek, maradjanak az öröm és a bánat átérzésére. Különösen az atomkorban az erkölcs csődjével csődbe juthat az egész élet a földön. Az erkölcs kérdését nálunk sokáig lebe­csülték. Nem kapott kellő mértékben helyet az iskolai oktatásban, nevelésben, az elmé­leti kutatásban; véletlen és kivételes volt a pártmúvelödésben, beleértve az ateista propagandát is. Az emberi kapcsolatok és az etika még mindig a vallás viszonylag erős „bástyája“. Ezért - anélkül, hogy csökkenne a természettudományos propa­ganda jelentősége (ez sem elégséges, en­nek erősítése is szükséges lenne) - az ateista nevelésben kulcsszerepre kell szert tenniük az élő és sürgető társadalmi etikai kérdéseknek, amelyek az emberek gondol­kodását és érzelmeit mozgatják: például a társadalom fejlődésének konkrét problé­mája, az ember a maga problémáival, esz­ményeivel, az élet értelme és értéke, a de­mokrácia és a humanizmus kérdése, az állampolgári aktivitás és felelősség, a be­csületesség és lelkiismeretesség, a tisztelet és együttérzés, a kollektivitás, a jó és a rossz, az igazság és hazugság, a munka és a szabadidő kérdése, az állampolgári jogok és az emberi szabadság, a lelkiisme­ret- és a vallásszabadság, azok garantálá­sa a szocialista társadalomban; mindezek olyan kérdések, amelyekre a vallás nem adott és nem adhat reális feletet. Az embe­rek egyre jobban érdeklődnek az iránt, hogy a szocializmus és a kapitalizmus közt folyó ideológiai harcban melyik oldalon van az igazság, a társadalmi igazságosság, a törté­nelmi kezdeményezés; a világban a béke, a haladás útját melyik fél mutatja. A fokozott érdeklődés ezek iránt a kérdések iránt nap­jainkban nem véletlen. Abból adódik, hogy megoldásuk minden eddiginél magasabb szinten kezdődött el. Ezen felül ma - mint eddig még soha - megnövekedett az általános emberi, eti­kai, morális értékek jelentősége. Az embe­rek nemzeti, politikai, világnézeti vagy vallá­si hovatartozásuktól függetlenül egyre job­ban érzik, hogy egy közös bolygó lakói, összeköti őket az egymással szemben ér­zett felelősség, a béke megőrzésének kö­zös feladata. Mindezen célok elérése végett támaszkodunk a szocializmus szellemi és erkölcsi alapjaira, az ember értékeire, mél­tóságára s a lelkiismereti és vallásszabad­ság alkotmányos garanciáira. A szocialista társadalom építésének első szakaszában a vallásosság még tömeges jellegű marad. Az alkotmányos garanciák szellemében az emberek szabadon vallhat­ják a tudományos, a vallási vagy egyéb világnézetet. Ezáltal bonyolult világnézeti szerkezet alakul ki, és a társadalom, vala­mint az egyén tudományos-materialista vi­lágnézete kialakulásának hosszan tartó, el­lentmondásos és bonyolult folyamata kez­dődik. E folyamatnak bonyolultsága, ellent­mondásossága és elhúzódása nem sza­bad, hogy leegyszerűsítéséhez, fölületes magyarázatához vezessen, vagy a marxis­ta-leninista elmélet vulgarizálását, egyes tételeinek elhagyását eredményezze. Ellen­kezőleg, a tudományos ateizmus tartalmá­nak mélyrehatóbb feldolgozásának feladata előtt állunk. Főleg pozitív oldalának elemeit kell leleményes és elfogadható eszközökkel az emberekkel megértetni. Következetesebben kell érvényesíteni azt az alapelvet, hogy az ateista nevelés váljon a kommunista nevelés valamennyi összetevőjének szerves alkotóelemévé, és jobban használja ki mindazokat a lehetősé­geket, amelyeket a szocialista társadalom nyújt. A világnézeti és ateista nevelés alapvető célja, hogy a lehető legnagyobb mértékben hozzájáruljon a szocializmus további fejlő­déséhez, egy olyan új szocialista civilizáció kialakításához, ámelyre a magas fokú mű­veltség és kultúráltság, a tudományos ma­terialista világnézet, a nagyfokú öntudatos­ság s a gazdag szellemi, érzelmi, erkölcsi élet jellemző. PETER PRUSÁK ft 1 ""tk ■ ■ aJ .■■■ ft y M ■■■ • ^ V

Next

/
Thumbnails
Contents