Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)
1987-11-13 / 45. szám
Hány tojás van a fészekben? MÁRIA PROCHÁCKOVÁ A szúnyog és a medve Találkozott egyszer a medve a szúnyoggal és így szólt hozzá:- Mondd csak szúnyog komám, te, aki egész életedben más élőlények vérét szívod, ki ízlik neked a legjobban?- Az ember - vágta rá a szúnyog gondolkodás nélkül.- Jól van - mondta a medve és elindult embert keresni. Ahogy ment, mendegélt, találkozott egy kisfiúval.- Mondd csak barátocskám, ember vagy te? - kérdezte tőle a medve.- Még nem vagyok, de az lesz belőlem - válaszolta magabiztosan a kisfiú és úgy szökdécselt, mintha máris felnőtt akart volna lenni.- Jó, jó, akkor gyorsan tűnj el előlem. Nincs szükségem olyan valakire, aki még semmi! - szólt a mackó. Azzal tovább bandukolt, míg- csak nem találkozott egy koldussal.- No végre, megtaláltalak! Te ember vagy, ugye?- Az voltam, de már nem vagyok - motyogta az öreg koldus, majd megvonta a vállát és indult tovább.- Menj csak! - dörmögte a medve. - Nincs szükségem olyas valakire, aki már nem az, aki volt. Tovább folytatta a keresést a mackó, míg egy lovas huszárba nem ütközött.- Hát te ki vagy?- Ember lóháton - kiáltott vissza a huszár és megsarkan- tyúzta a Igvát. A medve üldözőbe vette. Ekkor a huszár kardot rántott és a medve hátára sújtott. A medve megfordult és futásnak eredt. A huszár pedig lekapta válláról a puskát és a medve után lőtt. Később, amikor a medve újra találkozott a szúnyoggal, így szólt hozzá:- Lehet, hogy igazad van, az ember valóban ízletes, de én bizony többé nem vadászom rá.- Miért? - kérdezte a szúnyog.- Azért, mert nem tréfadolog. Ahogy meglátott, kiöltötte rám a nyelvét, láttad volna csak, milyen hosszú volt! Olyan nagyot sújtott vele a hátamra, jó, hogy ketté nem vágott! Azután még le is köpött, olyan tüzes volt a nyála, csodálkozom, hogy életben maradtam. Orel Éva fordítása A tojás a madarak szaporodását szolgálja, tehát mennyiségében is ezt a célt kell segítenie. Elsősorban azoknak a fajoknak van szükségük sok tojásra, amelyek viszonylag rövid életűek, sok a természetes ellenségük, a gyors és nagy tömegű utánpótlás tehát létfontosságú számukra. Az egyes párok viszonylag kis területet igényelnek, ezért sokan elférnek egymás közelében. A nagy ragadozók ezzel szemben sokkal „ráérősebbek“, nem kell sietniük. A hatalmas termetű barátkeselyű vagy a nem sokkal kisebb fakókeselyű például csak öt-hatéves korában ivarérett, s így akkor kezd költeni, amikor egy időben kelt apró énekesek legnagyobb része már rég nincs az elök sorában. Gyúrűzéssel ellenőrzött vizsgálatok bizonyítják például, hogy a vörösbegy vagy a téli etetőkről jól ismert széncinege átlagélet- kora a szabadban nem több egykét évnél. Ami persze nem zárja ki, hogy alkalmilag, ritka kivételként akár tízéves matuzsálemek ne akadjanak közöttük. A többség azonban nagyon rövid ideig él, a vörösbegynél például az idén kelt fiataloknak legalább 80 százaléka nem éri meg, hogy jövőre maga is fészket rakjon és fiókákat neveljen. Hasonló a helyzet a széncinegénél, s így érthető, hogy a fészkében 8-12 tojás is lapul, és a párok egy része kétszer költ egy esztendőGondolkodom, tehát... Alkoss értelmes szavakat a „tulipán“ szó betűiből! LOGIKAI SZÁMTAN A körszeletbe írt számok egy bizonyos logikai elgondolás szerint követik egymást. Haladj a vastag vonaltól kezdve mindig az óramutató járásának irányában. Felismered a logikát? Ha igen, annak megfelelően beírhatod a hiányzó számot az üres körszeletbe. Nos, melyik az a szám? MEGFEJTÉS Az október 30-i számunkban közölt feladatok megfejtése: iskola, mereng, bárány; olajfacsemete. Nyertesek: Horváth Erika, Kisgyarmat (Sikenicka); Vargha Balázs, Komárom (Komárno); Jackuliak András, Guszona (Husi- ná); Tánczos Gábor, Dunaszerdahely (Dunajská Streda), Korintus Brigitta, Várhosszúrét (Krasnohorská Dlhá Lúka). ben. Nagycsaládos az őszapó, a kékcinege és még több más madár, közülük néhány faj évente kétszer, a feketerigó akár háromszor is nevel fiókákat. A sasok és a keselyük számára az ilyeh bőséges „gyermekáldás" katasztrofális következményekkel járna, hiszen egy-egy szirti sas vagy szakállas saske- selyűpárnak óriási területet, revi- ert kell birtokolnia, rendszeresen ellenőriznie ahhoz, hogy kellő mennyiségű táplálékhoz jusson, így azután ezek a madarak egy, de legfeljebb két-három tojást raknak egy-egy alkalommal. Hosszú ideig kotlának, a fiókák is soká ülnek a fészekben, s miután természetes ellenségük gyakorlatilag nincs, a kirepült fiatal madarak túlélési esélyei összehasonlíthatatlanul nagyobbak, mint a harkályoké, a poszátáké, a füzikéké. Az egyes fészekaljakban található tojások száma függ az anyamadártól, de különböző, a költés sikerét befolyásoló külső tényezőktől is. Jó néhány bagolyfajnál megfigyelhető például, hogy a fő táplálékukat képező, apró rágcsálók túlszaporodása idején, az úgynevezett egérjárá- sos években, több tojást raknak, mint a táplálékban szegény esztendőkben. Ugyanezt tapasztalhatjuk a gólyáknál nedves, illetve száraz, azaz táplálékban gazdag és szegény években, tehát a tojásszám az adott lehetőségekhez igazodik. Más fajoknál viszont szinte kivétel nélkül azonos fészekaljat találunk. Egyetlen tojást raknak például a már említett barát- és fakókeselyűk, a viharmadarak, a szulák és a legtöbb alka, két tojás jellemző a galambokra, a kolibrikra, a sarlófecskékre és a búvárokra, három több sirály-, négy pedig nagyon sok parti madárfajra. A rigók, fecskék, a poszáták és még sok más énekesmadár fészkében többnyire négy-hat tojást találunk, ezek a fajok rendszerint kétszer költenek évente. Viszonylag sok tojást raknak a talajon, tehát veszélyeztetett környezetben a fészkelő lúd- és récefajok, valamint a tyúkfélék. A képünkön is látható tizenkét tojásos fácánfészekalj például még az alacsonyabb kategóriába tartozik, hiszen a tojások száma akár 18 is lehetne. Kép és szöveg: Schmidt Egon TALLÓSI BÉLA Hajnalka kakaserdőn kukorékfa minden gallya csillagcérna abból sző majd virradatra naplétrát egy langaléta 19. FURCSA KOCSIK, KÜLÖNÖS JÁRMŰVEK A különböző korok hasznos és bevált műszaki találmányai mellett mindig akadtak különös, egyedi darabok is, amelyekben egy rendkívül eredeti gondolat vagy elképzelés öltött testet. Most nem a papíron maradt ötletekre és tervekre gondolok, hanem azokra a szerkezetekre és gépekre, amelyek valóban elkészültek és működtek is. Hogy mégis a furcsaságok és a kuriózumok sorában emlegetjük őket, annak elsősorban az a magyarázata, hogy ezek a találmányok vagy „koraszülöttek" voltak, tehát a műszaki és a társadalmi háttér még nem tette lehetővé, hogy széles körben elterjedjenek, vagy pedig eleve halálra .voltak ítélve, mert az általuk képviselt fejlődési vonal zsákutcába torkollott. Ha belelapozunk a közlekedési eszközök fejlődéstörténetével foglalkozó könyvekbe, számtalan furcsa és érdekes jármű rajzát és leírását találjuk bennük. Lehetetlenség volna e szűkre méretezett helyen mindet bemutatni, ezért csak találomra válogatok közülük, de gondolom, hogy a kíváncsiság felkeltésére ez is elegendő lesz. A műszaki elméket és a konstruktőröket már az ókortól kezdve foglalkoztatta az a kérdés, hogyan lehetne megoldani a járművek önmozgásának problémáját. A hajók esetében kézenfekvő volt a vitorla, no de mi legyen a szárazföldön közlekedő kocsikkal és szekerekkel? A lovak, az ökrök és a bivalyok valóban erős és derék állatok, a húzóerejüket nehezen lehetett volna pótolni, de adódhatnak olyan különleges alkalmak és helyzetek, amikor a legjobb volna, ha a jármű magától elindulna és haladna. Természetesen mindenekelőtt katonai akciókra kell gondolni, de a látványkeltés és a tömegek szórakoztatása is ilyen alkalom lehet. A XVI. században élt I. Miksa császár egy emlékezetes diszfelvonulást rendezett alattvalóinak ámítására. A díszmenetben több, emberhajtotta kocsi is haladt. Ezeket a különös járműveket Albrecht Dürer, a kiváló német festő és grafikus is megörökítette. Az egyik rézmetszeten például egy bonyolult fogaskerék-áttétel látható, amelyet egy hajtórúddal hoznak mozgásba. Johann Hautsch (1595- 1670), nürnbergi műszerész szinte szerelmese volt az önjáró szerkezeteknek. Több különleges járművet is szerkesztett, ezek közül a képünkön is látható alkalmatosság aratta a legnagyobb sikert. A kocsi orrában látható tátott szájú sárkány képes volt a szemét forgatni, s ha a bámészkodók túl közel merészkedtek a járműhöz, szájából vizet spriccelt rájuk. A kocsi két oldalán egy-egy harsonát tartó angyalt helyeztek el; alkalom adtán a harsonák meg is szólaltak. A járművet belülről két gyermek hajtotta, de őket senki ngm láthatta, mert ügyesen elrejtették őket... Károly Gusztáv svéd király még trónörökös korában meglátogatta Hautschot és annyira megtetszett neki a kocsi, hogy 500 birodalmi tallérért - ami óriási összeg volt akkoriban - megvásárolta tőle, sőt a trónralépésekor rendezett koronázási menetben is felvonultatták. A sebessége is az ünnepélyes alkalomhoz illő volt: óránként 2000 lépésnyi távolságot tett meg. Stephan Farff/er (1633-1689) altdorfi órásmester olyan háromkerekű kocsit szerkesztett, amelyet kéziforgattyúval lehetett mozgásba hozni. Ezzel a különös járművel nem kitűnni szeretett volna, nagyon is nyomós oka volt annak, hogy elkészítette; Farffler ugyanis mindkét lábát elveszítette és szinte létfontosságú volt számára, hogy valamiképpen segítsen magán és hasonló sorsú embertársain. A szél meghajtású szárazföldi járműveket sem korunkban találták fel. A kínaiak állítólag már több mint ezer esztendővel ezelőtt is szerkesztettek ilyeneket, s Európában is elég korán, a XVI. század derekán felbukkantak az első vitorlás kocsik. Simon Stevin (1548 - 1620) kiváló németalföldi matematikus és fizikus (ő alkalmazta először a tizedes törteket) az 1600-as évek elején egy olyan vitorlás kerekes járművet szerkesztett, amelyen 28 ember kényelmesen elfért és jó szél esetén óránként 34 kilométert tudott megtenni. Ez igen figyelemre méltó sebesség, de rögtön hozzá kell tenni azt is, hogy csakis jól elkészített és karbantartott úton volt elérhető, ahol nem fenyegetett a felborulás veszélye. Simon Stevin nagyszerű konstruktőri tudását dicséri, hogy kocsijának teljesítményét csak a XIX. században tudták túlszárnyalni. LACZA TIHAMÉR Johann Hautsch önjáró kocsija (Gyökeres György fotoreprodukciója) *mÉÉ®
