Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)
1987-11-13 / 45. szám
Reklám pedig nem lesz Indonézia 13 670 szigeten terül el és 167,5 millió lakosa közül a legtöbb nézi a televíziót. A televízió és a rádió ugyanis itt, ebben a területileg szétszórt országban a tömegtájékoztatás legfontosabb eszköze, amely „lopja“ az emberek idejét, csakúgy, mint másutt a világban. Őfelsége, a televízió itt is uralkodik, s a leggyakoribb kérdés, amelyet naponta feltesznek egymásnak az emberek, így hangzik: Mi van estére a tévében? Az indonéziaiak gyakran hangsúlyozzák, hogy társadalmuk alapja a család. S a család, akár nagy, tágas házban, akár szűkös viskóban lakik, esténként együtt van, leggyakrabban a tévé előtt. A TV Rl műsora több csatornán fogható (a szigetek közötti nagy távolságok, a műszaki adottságok és az időbeli eltérések miatt: az egyes területeket ugyanis három időzóna is elválasztja egymástól!) A televízió társadalmi intézmény, s ezért alá van rendelve a társadalmi érdekeknek. A zenés műsorok, hazai filmek és külföldi filmsorozatok mellett az egységes televízió műsorában a legnagyobb teret a hírek töltik ki. Az esti híradó 19 órakor kezdődik, ezt félórás angol nyelvű külföldi eseményösszefoglaló előzi meg. Az angol hírműsorral ellentétben, amelynek anyagát gondosan szelektálják, s amelyek információi általában igencsak régiek, a híradók frissek. A helyi jellegű hírműsorok 21 órakor szerepelnek műsoron indonéz államnyelven, úgyszintén rövid külföldi eseményösszefoglalóval, s ezek az adások is azt példázzák, hogy a híradók készítőinek még van mit tanulniuk a világtól. A fővárosban, Djakartában, ahol más országok tévéműsorai is foghatók, a legtöbben a sorozatfilmeket és a reklámokat nézik! Három éve ugyanis Indonéziában csak a lapoknak és a rádiónak áll jogában reklámokat közölni, a televíziónak nem. Ko- , rábban ugyanis olyan tömegű reklámmal árasztották el a televíziót, hogy a rendes műsorokra szinte nem is jutott idő. E tekintetben tehát a rádióé az elsőbbség, a tévéreklámokat „egy időre" letiltották. Az indonéz televízió műsorán a nálunk gyakori „intermezzó“ is ismeretlen fogalom, helyette a li- monádészerű, de itt nagyon népszerű humoros jelenetek töltik ki az adások közötti szüneteket. Ebben általában a fossz szokásokat, viselkedést figurázzák ki. Az Indonézia Televízió műsoráról szóló ismertető nem volna teljes, ha nem mondanánk el, hogy 18.15-kor naponta minden csatornán a muzulmán ima ideje van. A legnépszerűbb személyiség Stephanie Harpe, a Visszatérés az édenbe című ausztrál filmsorozat hősnője. A szerepet tolmácsoló csinos Rebecca Gilling nemrég Djakarta és Bali vendége volt, s olyan fogadtatásban részesítették, amelyet a legelké- nyeztetettebb hollywoodi csillag is megirigyelt volna. Mi több, már arról is szó volt, hogy esetleg elkészítik a sorozat folytatását is, azzal, hogy a forgatás színhelye Indonézia lesz. ZS. G. Ú gy vagyunk vele, mint az ún. termonukleáris erőművekkel - állandóan ígérik, hogy- majd meglesz, aztán soha semmi. A televíziózásról 10-20 éve megjelent könyvekben szó szerint ez áll: hamarosan megszerkesztik a térhatású képet adó tévékészülékeket. A jövendölésből egyelőre csak annyi vált be, hogy valóban működnek már az első térhatású tévékészülékek, legtöbbjük képe azonban ma még csak különleges szemüveggel nézve válik plasztikussá. De mikor láthatunk már segédeszköz nélkül három- dimenziós műsorokat? Napjaink legdrágább tévékészülékei sem tökéletesek: a képeket sík vetületben rajzolják elénk, elhagyva egy nagyon fontos látási információt, nevezetesen a mélységet. Márpedig ehhez nagyon hozzászokott a szemünk, mert akár- hová nézünk is a való életben, a környezet minden tárgyi összetevőjét térben - három dimenzióban - érzékeljük. A két szem két egymástól kissé különböző képet közvetít az agyi látókéregbe. A bal szem a látott tárgy bal feléről, a jobb viszont a jobb feléről mutat többet. Az egymástól gondolatnyit eltolódott képek a látórendszer központjában egymásra vetülnek. E sztereszkópikus - látás elvéte építettek a térhatású televízióval kísérletező szakemberek is. A nyugatnémet televízió harmadik programjának operatőrei például két, egymással párhuzamosan kapcsolt kamerával veszik fel a műsort. A kamerák objektivei között ugyanakkora a távolság, mint a két emberi szem között: 65 mm. A két nézőpontból kapott képek egyike piros, a másik zöld színű. Ezeket az adás során elektronikusan egymásra másolva sugározzák. Ha otthon a néző felteszi a boltban megvásárolható piros-zöld szemüveget, a kép egyszere csak szürkés színűvé és térhatásúvá válik a képernyőn. A szóban forgó A térhatású televízió jövője eljárás tehát viszonylag egyszerűen ad térhatású képet, ám színtelensége miatt csak kísérleti jellegűnek minősíthető. Még távol áll az igazitól! További járható útnak tartják az ún. polarizációs televíziót, amelynek műszaki részleteire - bonyolultsága miatt - itt most nem térhetünk ki. Annál inkább, mert a kép fényességén sokat ronthatnak a készülék elé tett szűrök, s ezért szórakoztatási célok helyett ez a rendszer a jövőben úgyis csak a zárt láncú ipari tévéhálózatok igényeit elégítheti ki. Megint szemüveg, de jobb a fent említettnél: a japán Matsushita rendszerében a stúdióban szintén két kamera dolgozik. A bal és a jobb részletképeket olyan nagy sebességgel küldik felváltva a vevőkészülék képernyőjére, hogy az emberi szem - tehetetlensége következtében - nem követheti ezeket a gyors kapcsolgatáso- kat. A vevőhöz csatlakozó elektronikus vezérlésű szemüveg, persze, fürgén követi a képváltások rendkívül gyors ritmusát, s miközben hol a jobb, hol a bal szemnek szolgáltat információt. Ebből rajzolódik ki a térhatású kép. Sokan azonban - joggal - kétségbe vonják a szemüveges megoldások tömeges elterjedésének lehetőségét. Tehát mégsem lesz a közeljövőben térhatású tévénk? Legújabban a lentikulá- ris módszerrel kísérleteznek, amely leginkább a már sokszor látott térhatású levelezőlapoknál alkalmazott módszerhez hasonlít. A képernyő előtt hosszúkás lencsékből álló (lentikuláris) rács áll. Igen ám, csakhogy ha a térhatású képet élvező személy a fejét csak egy kicsit is oldalra fordítja, egyszeriben megszűnik a varázs. Vagyis, a térhatású műsor csakis órákig megmerevített nyakkal kísérhető. Tehát hogy is állunk valójában a térhatású tévével? Egyelőre sehogy! Annyi azonban biztos: előbb-utóbb csak lesz belőle valami. Legfeljebb majd unokáink gyönyörködnek benne. HORVÁTH GÁBOR Szenvedélyes, robbanékony, kiszámíthatatlan nő volt a Képvadászokban - ilyen az életben is. Túlfűtött, heves és szeszélyes. Dicsérik a rendezők: képlékeny, formálható lélek, de fújnak rá a fodrászok, a „ruhások“, a sminkesek: lesni kell minden léptét, minden mozdulatát... elég egy óvatlan pillanat; elrontja a haját, tönkre teszi a jelmezét, össze-vissza babrálja az arcát. Adrianna Biedrzyhska lengyel színésznő. Fülén ezüstből készült repülő kolibri, körmét merő extravaganciából feketére festi. A főiskolát 1984- ben Lódzban végezte el, első filmjeit Varsóban forgatta, aztán Szergej Bondarcsuk Moszkvába, Szurdi Miklós Budapestre, Marie Polednaková Prágába hívta. A Borisz Godunov, a Képvadászok és az Egy megszelídíthető férfi után most Klaus-Maria Brandauer partnere Szabó István készülő alkotásában, A prófétában. „A két magyar film között három tévéfilmben játszottam Varsóban. A Meneküléssel kezdem - számomra ez volt a legérdekesebb. A lány, akit életre keltek, nagyon mélyről jött; lopás miatt került nevelőintézetbe. A film első kockáin ideg- gyógyászati kivizsgálásra viszik... a kocsiban egy másik elítélt ül mellette. Csavaros eszű, bátor a lány, előbb megszerzi a rendőr pisztolyát, aztán rábeszéli a fiút, hogy szökjenek meg a mentöko- csival. A srác hallgat rá, hosszú hetek, hónapok után végre ismét szabadnak érzi magát. Észak felé hajtanak, közben bűntényt bűntényre halmoznak, a fiú embert is öl. Éhesen, elnyútten, kimerülve érkeznek a tengerhez; tél van, teljesen összefagyva ülnek a parton, amikor feltűnnek a rendőrök. A srác pillanatok alatt felméri a helyzetet, látja, hogy vége, nincs tovább, elindul hát, hogy megadja magát. A film utolsó perceiben ismét a lány kezében a pisztoly, de nem a rendőröket célozza meg és nem is önmaga ellen fordítja - a fiúra fogja, hogy megmentse őt a végső ítélet elöl. Tornász Szadkowski munkája megrázó, izgalmas lélektani dráma, ilyenben én még nem is játszottam soha. Egészen más érzelmeket kavar Krzysztof Kieslowski alkotása, a Dekalógus. Apa és lánya túlzott rajongással, már-már szerelemmel szeretik egymást; az első összetűzést egy levél váltja ki köztük, amelyet nem sokkal a halála előtt az anya hagyott hátra. Már főiskolás a lány, amikor megtalálja s felbontja az apának címzett levelet, ám a borítékban „Anna lányomnak“ felirattal egy újabb boríték van. Anna megijed, ezt már nem meri felnyitni, de "hogy apja a legtisztább szerelemmel, s főleg nyugodt lelkiismerettel szeresse öt, ö ír levelet magának. „Tudd meg: nem Michal az apád!" - utánozza anyja írását, s még aznap este ö csap patáliát. Apja lesújtva hallgatja őt; ez az első alkalom, amikor elfordul a lányától. Reggel, alighogy kilép az utcára, hálóingben, mezítláb fut utána Anna. Könyörögve kéri őt, hogy maradjon, bevallja az igazat, hogy ő írta a levelet, az eredeti, amelyet anyja hagyott hátra, nála van, most már el is égethetik, úgysem fontos, mi van benne. A férfi visszafordul, az égő levélből azonban ugyanaz a mondat vehető ki, amit a lány csak kitalált. A harmadik tévéfilm, amelyet a közelmúltban forgattam, Janusz Kondriatiuk Tizenegyedik parancsolata. Ennek a története a harmincas évek Lengyelországában játszódik; Kiki, a főhős faluról kerül a nagyvárosba - szegényházból bordélyházba. Igen, az utóbbi két évben nem nagyon álltam meg; épp hogy csak befejeztem az egyik filmet, már kezdtem is a másikat. Aminek külön örülök: élvonalbeli rendezőkkel és remek partnerekkel dolgozhatok. A prófétában is... Brandauer mellett egyetlen percre sem lehet „kihűlni“, Szabó István pedig a legfinomabb „hazugságokat“ is kifogja, megérzi a legapróbb hibákat is. A nő, akit én játszom, a filmben, újságíró. Akár az árnyék úgy követi a próféta Hanussent. Őrülten szeretem magát - súgja a fülébe, s bizonyításképp az életét is feláldozza érte. Ezek a nekem való szerepek... az ilyen figurákban kedvemre éghetek" SZABÓ G. LÁSZLÓ H ogy kié volt az ötlet, ma már nem lehet pontosan tudni. Tény azonban, hogy az 1972-ben alakult magyar animációs műhely, a Pannónia Film kecskeméti műterme, 1975- ben elhatározta, hogy úgynevezett minisorozatok, tizenhárom részes tv-filmek gyártására szakosodik. így aztán kapcsolatot kerestek a Magyar Televízióhoz, melynek tervében szerepelt egy animációs-sorozat a víziállatok életéről. Mindebben eleddig nincs semmi rendkívüli, ha módjában áll, minden animációs műhely hasonlóképpen jár el. A kecskemétiek nemcsak kapcsolatot találtak a Magyar Televízióhoz, de meg is szerezték a megrendelést. És ekkor a feladat megmozgatta az alkotócsoport fantáziáját. A sorozat előkészítésébe bevonták dr. Kertész György egyetemi tanárt, a budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetem professzorát,'és 1975/76-ban elkészült a Vizipók, csodapók című tizenhárom részes animációs filmsorozat, a Magyar Televízió Gyermek- s Diákfő- szerkesztöségének megrendezésére. Szabó Szabolcs, Haui József, Szombati Szabó Gyula rendezők, a maga nemében egyedülálló sorozatot hoztak létre. Nézzük a részleteket. A Vizipók, csodapók-sorozat minden egyes filmje a legszigorúbb tudományos pontossággal és hűséggel készült, és akár természettudományos oktatófilmként is felhasználható. E tudományos pontosság igénye nem akármilyen nehézséget jelentett a filmek elkészítésében. Először is, a viziállatok mikrokozmoszában, a gyerekszemeknek nem szép, nem is vonzó külsejű, sót olykor a kimondottan undort keltő lények vannak többségben. Mit szépítsünk, a vizipók sem tartozik a legszebb állatok közé, ráadásul a hagyományos gyermekmesékben - ha egyáltalán feltűnnek - semmiképpen sem amorozó szerepben bukkannak fel a pókok, s hirtelenjéA csodapók Tudomány és mesefilm ben nem is jut eszünkbe olyan klasszikus mese, melyben a vizipók egyáltalán színre lépett volna. A figuratervezés nagy kockázata tehát az volt, hogy egy nem vonzó külsejű természeti lénynek kellett olyan rajzolt formát találni, mely képes elfogadtatni, sót megszerettetni a parányi lényeket. A rendezők tehetségét bizonyítja, hogy ez teljes mértékben sikerült, sőt a vízipók olyany- nyira meghódította a gyerekek szivét, hogy a rendkívüli sikert látva, érezve, a televízió, 1981-re megrendelte a második tizenhárom 'filmből álló sorozatot is. A Vizipók, csodapók filmek ekkor már külföldön is hódítottak, egymás után jelentkeztek a vevők, hogy szeretnék megvásárolni. Az állathősök népszerűsége olyan fokot ért el, hogy 1982-ben, a sorozat legsikeresebb epizódjaiból, ügyes kerettörténettel, egész estés mozifilm is készült, ennek kirobbanó sikere pedig, a harmadik tizenhárom részes sorozat megrendeléséhez vezetett. 1986-ban tehát már harminckilenc rész állt készen a Vizipók, csodapók című sorozatból. És 1987-ben megkezdték a negyedik sorozat készítését is. Ezzel az egykori minisorozat nagysorozattá bővült, és az első ötvenkét filmmel nyilván nem ér véget a Vizipók figura karrierje, hiszen segítségével lényegesen hatásosabbá válik a gyerekek természettudományos oktatása. A kecskeméti kísérlet tehát fényesen bevált, és sajátosan új, ismereteink szerint a maga nemében nemzetközi vonatkozásban is egyedülálló, animációs filmsorozat született. Az egzakt tudományos tételek és törvények, mesefilmként való, kimondottan szórakozató jellegű bemutatása az animáció új útját, igen messzevezetö lehetőségeit bizonyítja. És ki hinné, hogy ezen az úton, egy szürke kis vizipók figurája emelte nemzetközi hírnévre a kecskeméti műterem alkotóit és általuk a magyar animáció új irányzatát. FENYVES GYÖRGY ÚJ SZÚ 14 1987. XI. 13. A főszerepben: Adrianna Biedrzynska o = A próféta forgatási szünetében ® (Lőrincz János felvétele)
