Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)

1987-11-13 / 45. szám

Kaukázusi emlékek E lmúlt a nyár. Legszebb emléke egy­havi kaukázusi tartózkodásom. Tő­mondatokban e magas hegység legfőbb lexikális jellemzői: A Szovjetunió nyugat­ázsiai részében, a Fekete- és a Kaszpi- tenger között, az OSZSZSZK, az Azerbajd- zsáni és a Grúz SZSZK területén fekszik. Fő vonulatának hossza meghaladja az ezer kilométert. Legmagasabb csúcsa az Elb- rusz (5642) méter. Hazánkfia nem is tudato­sítja, hogy hossza négyszer, szélessége tízszer nagyobb a Magas-Tátráénál. Ez is jellemzi méreteit. Hetven millió évvel ezelőtt keletkezett, a hegyképző folyamatok mellett vulkáni ha­tásra, s mindmáig hatalmas jégárak formál­ják. Hozzávetőleg 1800 négyzetkilométerjét ma is jégpáncél borítja, amely eléri a száz méteres vastagságot is. Fő gerincének az egymástól kétszáz kilométernyire fekvő Elbrusz és Kazbek közti részét középső Kaukázusnak nevezik. Eljegesedett csúcsai meghaladják az ötezer métert. Az elbrusz- nak két csúcsa van. A magasabb nyugati 5642, a keleti 5621 méteres. Az Elbrusz különben kialudt vulkán. Lejtőin ma is ás­ványvizes és gyógyforrások találhatóak, vi­züknek hőmérséklete eléri a 70 fokot is. A helyi kabardok az Elbruszt Osmahonak, a „boldogság hegyének“ nevezik.. Keleti lejtői a Bakszan folyó völgyébe torkollnak. A folyó felső szakaszának termete a legis­mertebb és a leglátogatottabb a Középső Kaukázusban. A Kabard-Balkar ASZSZK területén fekszik és ennek a területnek gyakorlatilag minden üdülője Terszkol köz­ség térségében összpontosul. Szállók, me­nedékházak, hegymászó sátortáborok van­nak itt, mégpedig a távolabb fekvő völgyek­ben is, ahonnét a hegymászók a lehető legrövidebb úton indulhatnak el a csúcsok felé. Ide telepítik a nemzetközi hegymászó táborokat is, amelyeket a hegymászók szin­te a világ minden részéből felkeresnek. Szigorú a rendjük A Hegyi Szolgálat a lehető legnagyobb figyelmet fordítja a gondos megelőzésre. A táborozás minden résztve­vőjének a túra előtt orvosi kivizsgáláson kell átesnie. Útitervét előzőleg jóvá kell hagyat­nia, hiszen az néha, az időjárásnak és a höfeltételeknek megfelelően kiigazításra szorul. Minden hegymászó csoport állandó rádiókapcsolatban van a bázissal. Tekintet­tel arra, hogy a távolabban fekvő völgyek megközelítése időigényes, a turisták, a hegymászók a túra előtti napon minibuszt rendelhetnek. A turisták többnyire a Beeső- és a Don- guz-Orunbasi (Nakra) hágót választják cé­lul. Ezeken a hágókon át jutnak el a fögerin­Kaukázusi menedékház a 4200 méteres magasságban (A szerző felvételei) ◄------------------------------------------------------­cet követve Grúziába. Nagyon szép sítere­pek vannak a Cseget lejtőin, mégpedig több sífelvonóval. Legmagasabb pontjaikról nagyszerű kilátás nyílik a kaukázusi hegy­vonulat főgerincére. A síterepek fölött, 4200 méternyi magasságban százhúsz férőhe­lyes menedékház van, ahonnét elérhető az Elbrusz. A csúcs felé tartva, 4600 méternyi magasságban, a második világháború ide­jén elesett szovjet katonák emlékművére találtunk. Hogyan is lehet, hogy harcok folytak ilyen magasan fekvő, kietlen tere­pen, ahol még az edzett hegymászókat is megviseli a ritka levegő, az alacsony lég­nyomás? Erre a kérdésre 2400 méterrel lejjebb kaptunk választ, a Bakszan ásvány­kincsekben gazdag völgyében. Éppen ezek a kincsek magyarázzák, hogy a kizárólag hegymászókból és gyakorlott síelőkből álló német Edelweis alakulat 1941-ben eljutott egészen ide. A völgyekben közben evaku­álták a wolframércet és a molibdént termelő tirnianzi kombinát dolgozóit-és családtagjai­kat, mégpedig Nalcsik városába. Maleinov, Szidorenko és Onobljudov hegymászó inst­ruktor 1500 embert vezetett el így a bizton­ságba. S magukkal vitték az értékes ásvá­nyi koncentrátumot is. A kitelepítést fedez­ték a 214. ezred katonái. Később, ádáz harcok után, 1943-ban az Elbruszon ismét kitűzték a szovjet zászlót. Noha a hegységet mind gyakrabban fel­keresik a turisták, a hazai lakosság számá­ra ez nem az egyedüli megélhetési forrás. A munkaalkalmak zömét a bányászat bizto­sítja. A Kaukázus gazdag lelőhelye a kő­olajnak, a földgáznak, a kőszénnek, a man­gánnak és a wolframnak. A hegyvidéki terület talaja sziklás és erősen tagolt, így mezőgazdaságilag alig hasznosítható. Csak a szarvasmarha és a birka legelteté­sére alkalmas. / A szovjet hegymászók, de a helyi lako­sok is természetes erkölcsi kötelességük­nek tekintik a kaukázusi természeti értékek megóvását. Tisztelik a helyi hagyományo­kat is, gondozzák a hegység felfedezőinek, a geográfusoknak, a térképészeknek, a je­les hegymászóknak emlékműveit. Ez a terep nagy látogatottságát kedvező klímájának is köszönheti. Említést érdemlő körülmény például, hogy Terszkol köz­ségben évente átlag 300 olyan napot je­gyeznek, amelyet napsütés jellemez. Az erdöhatár kétezer méter körül van, ezen felül pedig a virágokban dús alpesi rétek terülnek el, közvetlenül érintkezve a glecs­Az örök hó birodalmában, az Elbrusz lejtőin, 1987 júliusában cserekkel, helyenként a sziklás övezetek­kel, sőt, a rododendron-sávokkal. A völ- gyermekben a hótakaró decembertől április elsejéig marad meg, az állandó hóhatár 3500-4000 méter. Bennünket, tátrai hegymászókat, csodá­lattal töltött el elsősorban a Kaukázus óriási terjedelme és csúcsainak impozáns magas­sága. Továbbá a hegymászó túráknak vál­tozatos lehetőségei s a nálunk ismeretlen hatalmas gleccserek. Hazatérve, bár a Ma­gas Tátrának szerelmese vagyok, még job­ban tudatosítottam, milyen „parányi" is ez a mi hazai hegyvonulatunk, amely Európá­ban a legkisebb maqas heqyséq. Ifj. IVAN BOHUÉ JSZÚ 9 XI. 13. Nyitrán (Nitra) az Agrokomplex kiállítási terüle­tén 1985-ben is rendeztek bútorkiállítást. A keres­kedelem sikeresnek könyvelte el, hisz a helyszínen 2,5 millió korona értékben adtak el bútort és 39 millió koronáért vettek fel rendelést. A számok hallatán azt gondolhatnánk, hogy a vevők is elége­detten távoztak, de sajnos nem így volt. Főképp a megrendelések kielégítése körül merültek fel gondok. A hazai gyártók szállítási határideje is meglehetősen hosszú volt, arról már nem is szólva, hogy a sokak által megcsodált, kiválasztott, illetve megrendelt külföldi bútor azóta sem érkezett meg. A kereskedelem a devizakeret korlátozására hivat­kozott. A vásárló ugyan megérti az érvet, de mégis úgy érzi, becsapták.- Tanultunk az első rendezvény hibáiból - mondotta Kamii Masny, a Zilinai Bútorkereskedelmi Vállalat vezérigazgatója. - Idén alig állítunk ki külföldi bútort. Az a célunk, hogy a lehető legteljesebb képet adjuk arról, mi vásárolható bolthálózatunk­ban. Ez a rendezvény a legnagyobb bútorbemutató, hisz a brnói vásáron felsorakoztatott bútorok egy része, a helyi gazdálkodási vállalatoknál, illetve az ipari szövetkezetekben készül, itt viszont a következő év kínálatát mutatják be a gyártók. A nyitrai rendezvénynek tehát egyértelműen az a célja, hogy a látogatók megismerkedjenek a nagy bútoripari vállala­tok termékeivel, ötletnek nem rossz, csak épp a gyártók képviselőinek magyarázata sántít: - Nem akarjuk feleslege­sen ingerelni a vásárlókat, a kereslet kielégítése a célunk, s ha helyet adnánk a kisebb gyártóknak, talán ismét a hosszú megrendelési határidők, vagy a megrendelések visszautasí­tása miatt bosszankodnának a vevők. Azt hiszem, a választást mindenképp a vevőkre kellene bízni. Brnóban valóban az új típusok kapnak nagyobb teret, így a hazai vevőnek nincs alkalma, lehetősége a teljes bútorválaszték megtekintésére. Tény, bosszantó lenne, ha a kiállított termékeket nem lehetne megvenni, megrendelni, de arról a gyártóknak kellene gondoskodniuk, hogy amit bemutat­nak, az hozzáférhető is legyen. S még valami: jó alkalom lenne az összehasonlításra egy olyan kiállítás, ahol a nemzeti vállalatok, az ipari szövetkezetek és a helyi gazdálkodási vállalatok bútorai állnának egymás mellett. A kiállítás nagyságával elégedettek lehetünk: 4680 négy­zetméteren 31 szekrénysor, 25 hálószobabútor, 22 kárpitozott ülőgarnitúra, 10 konyhabútor, 6 féle konyhai berendezés, 7 féle elemes bútor és egyéb kiegészítő kisbútort láthattunk. Az elrendezés jó benyomást keltett. De már az első csarnok körbejárása után kitűnt: sok az olyan bútor, amellyel az elmúlt évek során már találkoztunk. Sőt, olyan is akadt, melyet már tíz évvel ezelőtt kerestem a boltokban. A vezérigazgató szavai is ezt igazolták. Elmondta, az első félévben az állami bútoripar termékeinek csupán 1,2 százaléka volt ínnovált. Tehát sok új nem született. S amikor a kiállítással kapcsolatos sajtóérte­kezleten az újságírók az innováció kérdését feszegették a Nyugat-szlovákiai Bútorgyár bratislavai üzemének képvise­lője kérdéssel válaszolt: Hogyan lehet innoválni egy francia­ágyat? Vagy ágyfejjel vagy anélkül készíthetik és a bútorszö­vet is változtatható. S ezzel le is zárta a kérdést. A gyártók képviselőjeként Rudolf Mikulsky, a 2ilinai Bútor­ipari Vállalat vezérigazgatója pedig azzal érvelt, a bevált termé­kek iránt még mindig nagy az érdeklődés, a vevők keresik, veszik ezeket, nem látja az okát, miért kellene a régi, jó típusok gyártását beszüntetni. Azt viszont nem merném állí­tani, hogy ha volna „a régi, jó" helyett egy jobb, új, vajon nem azt vennék-e a vásárlók. Hisz teljesen logikus, ha valakinek elkészül a családi háza vagy lakást kap, szeretné azt beren­dezni. Nem várhat arra, hátha néhány év múlva másmilyen bútor is kerül piacra. Szó volt arról, hogy a fiatal tervezők hogyan érvényesíthetik ilyen körülmények közt elképzeléseiket. Hát nem egyszerűen. Ugyanis a gyártók csak akkor valósítják meg tervüket, ha a technológiai feltételek adottak, ha van elegendő megfelelő Bútoriparunk seregszemléje EGY KIÁLLÍTÁS ÉS TANULSÁGAI alapanyag és kiegészítő is. Tehát az új bevezetésének sok feltétele van és elsőrendű szempont a vállalat gazdaságos­sága. Évek óta ismétlődő téma az elemes bútor. A klasszikus, jó példa az Univerzál bútorcsalád, melyet már jó másfél évtizede árusítanak boltjainkban. Az elfogadható ár, az esztétikus kivitel és nem utolsósorban a célszerűség tartja a piacon. Na és természetesen az is, hogy nincs ami onnan kiszorítsa.- Az elemes bútorokkal kapcsolatos gondok közül a legna­gyobb a raktárhiány - mondotta Kamii Masny. - Sem a gyár­tóknak, sem a kereskedelemnek nincs olyan raktára, melyben annyi elemet helyezhetnénk el, hogy a vevők megrendeléseit folyamatosan kielégíthessék. A tervek szerint 1995-ig kellene felépülnie, s akkor megoldódna ez a probléma. Hisz a most forgalmazott bútorok egy részét - például a konyhaberende­zéseket - is lehetne elemenként árusítani, ha a választáshoz, megrendeléshez megfelelő feltételeink volnának. Az Éva, az Oslava, a Sekona és az új Metro bútorcsalád szép és praktikus is - erről a kiállításon meggyőződhettünk. Sajnos, a vevőknek majd egy évtizedet kell várniuk, hogy valóban olyan és annyi elemet vehessenek meg belőlük, amennyire és amilyenre szükségük van. Mi is teszi a bútort vonzóvá, divatossá? Kétségtelen, hogy nagymértékben a felhasznált szövet, a szekrényeknél pedig a vasalás. S hogy ezekkel kapcsolatban sem megy minden simán, arra Frantiéek Kaétádel, a brnói Bútoripari Vállalat vezérigazgatója mutatott rá.- Kísérletképpen Brnóban rendeztünk egy zártkörű kiállí­tást a hazánkban gyártott bútorvasalásokból. Háromszáz típust sikerült összegyűjtenünk, öszehasonlításként két szám: a Német Szövetségi Köztársaságban 2500 típust forgalmaz­nak, a világban pedig mintegy 3500 féle közül választhatnak a gyártók. A bútorszövettel is „birkóznak" a gyártók. Nem az a gond, hogy a textilgyárak nem szállítanak elegendőt, a minőség és a választék tartozik a megoldatlan kérdések közé. A gyártók 180 mintát tartalmazó kínálatából kiválasztják az egyes bútor­típusokhoz szükségeseket. Csakhogy a textilgyárakból nem a megrendelt összetételben érkezik a szövet, hanem mondjuk az egyik negyedévben vagonszámra szállítják a piros anya­got. A gyártók más híján ezt dolgozzák fel, a vevő pedig csak álmodhat a barna vagy a kék színről, és esetleg várhat, amíg a gyárban szín váltás lesz... Az is elgondolkodtató, amiről Rudolf Mikulsky szólt: ha valóban jó minőségű bútorszövetet szeretnének beszerezni, olyat amilyet a textilgyár külföldre szállít, devizával kell fizet­niük. Az érthető, hogy minden vállalat a gazdaságosságra és a devizabevétel növelésére törekszik, de ha már napjainkban ezt a módszert alkalmazzák a vállalatok egymás között, vajon hová fog ez vezetni? A kiállítás kapcsán bármelyik kérdéskört feszegettük a ren­dezvény szervezőivel, mindig felmerült a gyártók, a kereske­delem és a vevők érdekeinek egyeztetése. A gyártók lényegé­ben elégedettek, mert termékeik már nem terhelik a raktár- készletet. A kereskedelem sem panaszkodik, hisz tavaly jól zárták az évet, és az idén is várhatóan teljesítik forgalmi tervüket. Az újságíró ilyen esetben megpróbálja a vevők nagy táborát képviselni, s az ő szemszögükből nézni a bútorkínála­tot. Aki hagyományos bútorral akarja berendezni lakását, annak tetszett a nyitrai kiállítás. Akik viszont úgy remélték, felfedeznek valami újat, nem szokványosat, csupán néhány berendezésnél időzhettek el: a Bucovcei Bútoripari Vállalat diákszoba berendezésénél, a Heike nevű, új megoldású kárpitozott ágynál, a fiatalok bútoraként megjelölt, a Topol- cany-i Béke Bútorgyárban készített Metro elemes bútornál és még pár figyelmet felkeltő darabnál. A székek, asztalok választéka is nagyobb volt a korábbinál, de a keresletet nem tudják kielégíteni. Azt is megtudtuk, hogy az eddig igen keresett Felicia és Hárfa ülőgarnitúrák gyártását valószínűleg beszüntetik, mert az Állami Minőségellenőrző Intézet bizott­sága a harmadik minőségi osztályba sorolta ezeket, s így a Nyugat-szlovákiai Bútoripari Vállalat bratislavai üzemének már nem lesz kifizetődő gyártásuk. Pedig a kereskedők szerint ezek jól eladható darabok... Átfogó képet kaptunk a kiállításon, nemcsak az állami vállalatokban gyártott bútorokról, hanem a gondokról is. Van mit megoldani, felszámolni a bútoriparban és a kereskedelem­ben. S ezt a vevők elégedettsége érdekében mielőbb meg kell tenniük. DEÁK TERÉZ WÁ m I f n 4 m

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents