Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)

1987-11-13 / 45. szám

szú 9 XI. 13. Lettország a nagy október 70. évfordulójának esztendejében - VI. aknak. Vállalkozásaiért többször megrótták; sőt 1970-ben le is tartóztatták. Munkássá­gáról és személyéről készült dráma, elbe­szélés, regény és - 40 kötet vizsgálati anyag. Ugyanebben a műsorban Albert Kaulus úgy nyilatkozott róla, mint nagy példaképéről. S hozzáfűzte, azért ma sem nézik sokan jó szemmel a vállalkozó kedvű elnököket, az újító kolhozokat, mivel tovább mennek előre, másokat lehagyva. Adazsiban nemcsak megtermelik a ga­bonát - az átlagos hektáronkénti hozam több mint 50 métermázsa hanem kenyér­gyáruk is van. Eredményes a burgonyater­mesztésük, sőt a Sluáovicében szerzett tapasztalatok alapján, az ottani kukorica­program mintájára létrehozták saját burgo­nyaprogramjukat: az érdeklődő kolhozok­nak szállítják az ültetöanyagot, a talajelem­zés alapján az egész technológiát. Ha a ho­zam hektáronkénti növekedése nem halad­ja meg a 20 százalékot, minden költség Adazsit terheli. Ha 20 százaléknál maga­sabb, az emelkedésből származó bevétele­ken Adazsi és a másik kolhoz fele-fele arányban osztozik. Sluáovicében látták és az ottani szakemberek segítségével beindí­tották a szarvasmarha-állomány növelésé­re, javítására az implantációs tevékenysé­get is. Az embrióátültetés szakértőit Sluáo- vicében képezték ki, s ottjártunkkor már várták a mozgó laboratóriumot az implantá­ció hatékonyabbá tételéhez. Visszatérve a burgonyához, azt sem „csak úgy“ adják el, hanem feldolgozzák, mégpedig fagyasztottan árusított, előresü­tött hasábburgonyává, továbbá különböző fűszerekkel ízesített burgonyapehellyé. Foglalkoznak még szőrmés állatok tenyész­tésével, van virágkertészetük. A teljesen gépesített istállókban 2200 tehenet tarta­nak, de nevelnek sertést is - évente 800 tonna sertéshúst állítanak elő és 2 ezer tonna baromfihúst Perle elnevezésű, ma­gyar-lengyel tehnológiákra épült baromfi­farmon. ötletekből, úgy tűnik, Adazsiban kifogyhatatlanok. Kiszámították például, hogy motoros sárkányrepülőkkel sokkal ol­csóbb a permetezés, mint repülőgé­pekkel ... Jó szakemberek jó ötletei és jó munkája- nyilván ez Adazsi sikereinek titka. A jó munka - vélik - elképzelhetetlen a megfele­lő munka- és életkörülmények nélkül. Ép­pen ezért évente 1 millió rubelt költenek szociális célokra. A 315 férőhelyes óvoda- medencével, télikerttel - félmillióba került, befejezés előtt áll a 1300 férőhelyes iskola. Már folyik benne az oktatás - a 10 éves középiskolában és a szakmunkásképzőben egyaránt. Ami még épül, ahol az oktatási reform követelményeinek megfelelő szak- tantermek, tanműhelyek. Kicsit túlmérete­zettnek tűnt az iskola, de megtudtuk, kell ilyen nagy, mivel Adazsinak „privát“ popu­lációs programja van: legyen minden csa­ládnak három gyermeke. Kell a munkáskéz- állapította meg a távlati tervezési csoport. Mint ahogy azt is, újabb beruházásokra van szükség. Az idén 6 millió rubelt fordíta­nak erre a célra. Hozzá kell fűzni: szigorúan csak önerőből építkeznek. De szükséges, mert nagy terveik vannak. így például a slu- áovicei szövetkezettel és egy francia céggel közösen számítógépek gyártását tervezik- kezdetben nyugati exportra, valutaszer­zés céljából. A valutára további fejlesztési terveikhez van szükség...- Itt, a Szovjetunióban már megvannak a megfelelő törvények, rendeletek, melyek szabályozzák, de nem korlátozzák az ilyen jellegű tevékenységet. GÖRFÖLZSUZSA gyón örültünk, hogy már másnap választ kaphatunk kérdéseinkre. Adazsi bő félórás autóútra van Rigától. A falun keresztül a kolhoz irodái felé halad­va volt mit nézni: széles, makulátlanul tisz­ta, zöld sávokkal szegélyezett utak, mellet­tük nem hivalkodó, de nagy, többszintes családi házak; a másik utcában kisebb parknak is beillő telek közepén álló többla­kásos házak; vonzó, ízléses kirakató üzle­tek. A szerény külsejű irodaház előtt nagy parkoló, tele kocsival, mögötte óriási park: a formák és színek lenyűgöző harmóniája. Nagy a forgalom az elnök és helyettesei irodáinak közös előszobájában. Várnak minket, de egy kicsit nekünk is várnunk kell, az elnök egyik részlegvezetőjével tárgyal. Bekukkantunk a „stáb" szobájába. Ha nem lenne az ajtaján a címke, akkor is világos lenne, hogy ez a vezérkar: telefonok tucatja a három íróasztalon, URH-készülékek, két számítógép. A telefonok minimum párosá­val csöngenek, a két fiatalember megszakí­tás nélkül utasításokat, a számítógépeken lehívott adatokat továbbít. A titkárnő már az elnökhöz invitál, amikor ajtaja mellett észre- veszem a kiírást, milyen napokon, milyen időpontban fogadja a tagokat - magán­ügyekben. Csupa korareggeli és késő esti időpont... A bemutatkozás után rögtön az elnöknek szegezzük a kérdést, mi az oka annak, hogy előzetes megbeszélés nélkül azonnal kész volt fogadni minket.-Annyi jó barátunk, kitűnő munkatár­sunk van Csehszlovákiában, hogy ez a leg­kevesebb, amit viszonzásképpen tehetünk. Sőt, ez kötelességünk, hiszen minket is mindig mindenhol nagyon szívélyesen fo­gadnak. Persze elsősorban Sluáovicében, hiszen kezdetben kizárólag munkajellegú kapcsolataink mára nagyon jó baráti, elvtár­si kapcsolatokkal is gazdagodtak. Ezt nem az udvariasság mondatja velem, ez tény. Ha úgy tetszik - rubelben is kifejezhető - fűzi hozzá mosolyogva. Több szocializmust - több munkát- Abból, amit idejövet láttunk, úgy tűnik, itt Adazsiban már ma holnap van.- Ezért vagyunk még mindig elégedetle­nek, mi azt szeretnénk, ha már holnapután lenne. De azért köszönjük az elismerést, igazán jólesik. Ma már egyre gyakrabban Kicsit kalandosan kerültünk Adazsiba, nemcsak Lettország, hanem az egész Szovjetunió egyik vezető kolhozába. A Lett Állami Tervbizottság vezetőivel be­szélgettünk a köztársaság fejlődéséről, ter­veiről, s többek között az is szóba került, milyen lett vállalatok, intézmények folytat­nak együttműködést csehszlovák partne­rekkel. Követendő példaként említették az adazsi kolhoz és a sluáovicei szövetkezet örvendetesen fejlődő, egyre szorosabb kapcsolatait. Vendéglátóink az APN hírügy­nökségből számunkra is beterveztek egy kolhozlátogatást, de nem Adazsiba. - Kitű­nő kolhoz ez is - bizonygatták, miközben arra próbáltam rájönni, honnan ismerős ez a helységnév. - Nem ott járt a tél végén Gorbacsov? - kérdeztem. Az igenlő válasz után kérlelni kezdtem kísérőinket, hadd me­hessünk mi is oda, hadd nézhessük meg azt, amit Mihail Szergejevics is nagyon figyelemreméltónak tartott. Csehszlovákiából - mindig Próbáltak lebeszélni a program megvál­toztatásáról, de eredménytelenül. Igyekez­tek meggyőzni arról, hogy eredetileg ugyan Adazsi meglátogatását tervezték, de az el­nök tanulmányútra utazott Jugoszláviába és csak tegnap jött vissza. Meg aztán oda rengeteg újságíró jár (de nem Csehszlová­kiából!), a vezetők már belefáradtak a nyi­latkozatokba. Egy beszélgetést még igazán kibírhatnak - véltem, s lecövekeltem telefo­náló kísérőnk mellé, hátha elkapok néhány szót az elnök válaszából. - Két újságíró Csehszlovákiából? Mikor akarnak jönni? - hallottam. - Most egy kicsit összejött minden, de akik Csehszlovákiából érkez­nek, azokat mindig fogadom. Miért ez a - számunkra kellemes - kivé­telezés? Egyre kíváncsiabbak lettünk, s na­hallunk elismerő, biztató szavakat, hogy jó úton haladunk, jól csináljuk, amit csinálunk. Kezdetben, évekkel ezelőtt ez éppen fordít­va volt. Tucatjával kerültek utunkba a gán- csoskodók, kételkedők, dicséret helyett csak megrovásokat kaptunk, nem értékel­ték elért eredményeinket, csak elérésük módját bírálták. Hogy mi mindent nem ol­vastak a fejünkre! Hazudnék, ha azt mon­danám, nem akadtak támogatóink. Szeren­csére olyanok is, akik tisztségüknél fogva sokat segíthettek nekünk újszerű elképzelé­seink megvalósításában. Közéjük tartozik Viktor Petrovics Nyikonov, az SZKP KB titkára, aki igazán szakember, hiszen ko­rábban a szövetségi mezőgazdasági mi­niszter helyettese, majd az Orosz Föderáció mezőgazdasági minisztere volt. Nagyon sok támogatást kaptunk Borisz Karlovics Pugótól, a Lett KP KB főtitkárától. A legjob­Az új iskola a szövetkezet vezetői nagyon derűlátóak voltak, alig voltak kétségeik afelől, hogy a bruttó termelési érték eléri, a 60 milliót, a tiszta jövedelem pedig a 15 millió rubelt. A szövetkezet tiszta jövedelme tavaly „csak“ 10 millió volt.- Nem mondom, hogy könnyű ezt elérni, de különösebb gondjaink nincsenek - mondta az elnök. - Mi ugyanis a ma egyre gyakrabban idézett, egyre „népszerűbb“ jelszót: Több szocializmust! - úgy értelmez­zük: Több munkát! Ilyen egyszerű lenne? Adazsiban ma már talán igen. De elkezdeni valószínűleg itt sem volt könnyű. Minden az embereken múlik Ez is olyan „peresztrojkás“ igazság - új­keletű, de nagyon igaz. Albert Kaulus, az elnök, ötven körüli, energikus, mindig egy kis mosoly bujkál a szája szegletében. Kellemes beszélgető- partner, az ilyenre mondják: ért az emberek nyelvén. Több diplomája van, a Szocialista Munka Hőse. És nyilvánvalóan bátor em­ber. Adazsiban mondott beszédében Mihail Gorbacsov ugyanis nagy elismeréssel szólt az ipari jellegű termeléssé fejlődött mellék­üzemágakról és megjegyezte, nem tudja, hogyan úszta meg az elnök a hetvenes években, a nyolcvanas évek elején a letar­tóztatást, a börtönt. - Hát ezt máig sem tudom - szólt közbe az elnök. Két hete értettem meg, valójában mire is gondoltak. A Szovjet Televízió - kötődve Október évfordulójához - A forradalom foly­tatódik címen többrészes dokumentumfil­met sugárzott. A szerzők megszólaltatták Ivan Andrejevics Sznyimscsikovot, a legen­dás elnököt, aki egy Moszkva alatti kolhoz­ban kezdte úttörő munkáját - melléküzem- ágakat hozott létre, hogy télen-nyáron le­gyen munkájuk és természetesen jó jöve­delmük a kolhoztagoknak, nőknek és férfi­ban talán mégis Mihail Szergejevics Gorba­csov elismerő szavai estek. Ismerhetik, ö csak akkor dicsér, ha igazán van miért. Bizonyítékként - ha talán kételkednénk - megnézzük a Mihail Gorbacsov februári látogatásáról készült videofelvételt, így az­tán az a benyomás alakul ki bennünk, hogy az SZKP KB főtitkárával együtt járjuk végig a gazdaságot. Tanúi lehetünk leplezetlen érdeklődésének, ami egyrészt abból is fa­kad, hogy Mihail Szergejevics szintén szak­értője a mezőgazdaságnak. A legérdeke­sebb mégis találkozója a kolhoz dolgozói­val, az itt mondott beszéde. - „ Nagyon jó munkát végeztek, elvtársak“-ezzel a mon­dattal kezdte beszédét, s nagyon érdekes volt megfigyelni, ahogy a kolhoz jelenlévő dolgozói - akik természetesen ott voltak a nagygyűlésen, s azóta is bizonyára több­ször látták a felvételt - nem is próbálták leplezni, mennyire meg vannak hatódva. Jogosan, hiszen alaposan megdolgoztak azért, amit elértek. 4800 kolhoztag és 4200 alkalmazott dol­gozik a kolhozban - bár az már aligha nevezhető kolhoznak a hagyományos érte­lemben. Ezt magában Adazsiban is így érezték és tavaly cégért változtattak: Adazsi ,,agrofirma“ lett, amit magyarra legtalálób­ban valószínűleg mezőgazdasági nagy­üzemként fordíthatnánk. Termelési alapjai­nak értéke 55 millió rubel, 1986-ban évi termelésének értéke 45 millió rubel volt. Az idei évre a jövedelem 50 százalékos növe­lését tervezték. Szeptember első napjaiban Adazsiban már holnap van • Kolhozok példaképe • Sajátos körülmények - sajátos követelmények • Nincs jobb a jó ötletnél A park egy részlete (Mészáros János felvételei) Az elnök

Next

/
Thumbnails
Contents