Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)
1987-11-13 / 45. szám
JSZÚ 3 7. XI. 13. Mottó: „Lépésről lépésre haladunk afelé, hogy a szocializmus motorját teljes sebességre kapcsoljuk és teljes mértékben kihasználjuk alkotó erőit“ (M. Gorbacsov a L’Unita című napilapnak adott interjújából.) M inden lendületesen fejlődő szocialista társadalomra jellemző, hogy fejlődése dialektikusán kapcsolódik az előző időszakokéhoz, egyidejűleg azonban leküz- di a múltból örökölt negatív tendenciákat. A dialektikus tagadásnak a történelemben mutatkozó törvényszerű érvényesüléséről van szó, s ez vonatkozik szocializmust építő és tökéletesítő társadalmunkra is. Ezért a CSKP Központi Bizottságának 5. ülése az előző történelmi fejlődés és a társadalmi mechanizmus átalakításával kapcsolatban jelenleg végrehajtott változtatásokat a következőképpen értékeli: „Kapcsolódnak az utóbbi négy évtized alapvető társadalmi átalakulásához. 1948 februárja óta társadalmunk több fejlődési szakaszon ment keresztül. Mindegyikben új feltételekhez kellett alkalmazkodnunk, választ kellett adnunk a felmerülő új kérdésekre, s mindezzel párhuzamosan le kellett küzdenünk az elavult módszereket és formákat az irányításban és a gondolkodásban. Bizonyos tekintetben ismét válaszút elé érkeztünk. Olyan fordulóponthoz, amellyel egy időszak befejeződik, s egy másik kezdődik. Meg kell szabadulnunk mindattól ami elavult, és el kell indulnunk afelé, ami a holapot, a jövőt jelenti.“ Új gondolkodás, Társasalmunk fejlődésének jelenlegi szakaszára jellemző mindenekelőtt két olyan tényező átalakítása szükségszerűségének erőteljes tudatosítása, amelyeknek megváltoztatása és átalakítása elkerülhetetlennek mutatkozik társadalmunk gazdasági mechanizmusának átalakítása szempontjából. Korunkra jellemző egyrészt az újszerű gondolkodás, másrészt az új munkamódszerek igénye. A CSKP XVII. kongresszusán elhangzott politikai beszmámoló- ban ez ilyen összefüggésben jelent meg: „Gazdaságunk az intenzifikálás útjára való gyors áttérésének elkerülhetetlensége valóban olyan forradalmi feladat, amely korunkban történelmi jelentőségénél fogva akkora horderejű mint a múltban a szocialista iparosítás és a mezőgazdaság kollektivizálása volt. Olyan feladat ez, amely összefonódik a gondolkodás és az ember egész lelkü- letének megváltoztatásáért folyó küzdelemmel. Harc ez a tehetetlenség, gyakran a beidegzódött formák megváltoztatására való képtelenség vagy a tőlük való vonakodás ellen és az új, a mai követelményeknek megfelelő munkamódszerek elsajátításáért.“ A gondolkodás megváltoztatása és az új munkamódszerekre való áttérésnek közös nevezője, közös forrása van, amely azt indokolja és életrehívja: és ez nerrf más, mint maga a gyakorlat és a benne rejlő erő, melynek fejlődése jelenlegi állapotából a benne meglévő, de egyelőre csak szuny- nyadó lehetőségek teljes kihasználásának állapotába kell eljutnia. Ez a három tényező - az új gondolkodás, az új munkamódszerek és az emberek gyakorlati tevékenysége új útjainak keresése - egymással szorosan összefügg. Az elavult sémákat és a formalizmust meghaladó új gondolkodás lehetővé teszi az ember alkotó szellemi tevékenységének kibontakoztatását, másrészt az alkotó szellem nélkülözhetetlen az új munkamódszerek feltárásához. Magának a gyakorlatnak, a fejlődésében tett előrelépésnek és az új munkamódszerek létének összefüggése úgyszintén teljesen evidens. Az új gyakorlat a történelem során mindig az új munkamódszerek alkalmazását, a gyakorlati tevékenység folyamatában munkálkodó emberek által történő elsajátítását jelentette. A fejlődés dialektikája itt úgy érvényesül, hogy az új gondolkodástól az új munkamódszereken keresztül az új gyakorlathoz vezet az út. E folyamatok kiindulója tehát elsősorban az emberek gondolkodásában történt változás, az avult sztereotípiák és a beidegzö- dött sémák megváltoztatása. Ezek ugyanis már nem adnak lehetőséget az új eljárások keresésére, olyanodra, amelyekkel a sürgető feladatokat meg lehetne oldani, és nem teszik lehetővé e feladatok újszerű megoldásának keresését sem. Az új gondolkodás - Gorbacsov elvtárs szavaival szólva - annak a képességnek az eredménye, amely „hozzásegít az aggodalmak és az idejemúlt sztereotipiák elvetéséhez és az új helyzet újszerű szemléléséhez“. Az idejétmúlt aggodalmaktól és sztereotípiáktól való félelem leküzdése a feltétele az új gondolkodás formálódásának és áttörésének. Ennek formálódása azonban nem öncélú. Nem arról van szó, hogy megváltoztassuk a gondolkodást és kialakítsuk új alkotó és dinamikusabb jellegét csupán azért, hogy új gondolkodás legyen. A cél az, hogy segítségével változzon az emberek tevékenysége, mindennapi gyakorlatuk. „A gyönyörű jövő nem jön el, ha ma nem fogunk verejtékező arccal dolgozni, ha nem változtatunk a gondolkodásmódon, ha nem küzdjük le a tehetetlenséget és nem sajátítjuk el az új eljárásokat.“ - írja Gorbacsov elvtárs A párt feladatai a gazdaságirányítás átalakításában című cikkében. Az új gondolkodás nem jelenti az évszázadok próbáját kiállt s ma is érvényes logikai törvények elutasítását. Inkább egyes társadalmi jelenségeknek a múltban kialakult és sablonosán ismétlődő megítélésének átértékelését és a vele összefüggő új szemléletet jelenti, melynek szükségesséAz SZKP főtitkárának idézett szavai teljes mértékben vonatkoznak Csehszlovákia feltételeire is, mivel megragadják a szocializmus jelenlegi fejlődésének általános törvényszerűségét, kifejezik, hogy fejlődésének jelenlegi fokán a gyakorlat már nem léphet előre az elméleti megismerés megfelelő fejlődési előnye nélkül. És ez azt jelenti, ahogyan a társadalmi mechanizmus átalakítása dialektikusán összefügg az új gondolkodásnak megfelelő társadalmi elterjedésével, ugyanúgy a gazdasági mechanizmus változásai is kötődnek a társadalomtudományi elméleti gondolkodás megfelelő kidolgozottságához, amely képet ad a társadalmi viszonyok működéséről és újratermelődéséről. A gazdasági mechanizmus sikeres megváltoztatása ezért nagy mértékben függ az elméleti gondolkodás mélységétől és kidolgozottságától, amelyet a társadalomtudományokban elértek. Minden tudomány rendszere kialakítja a kutatási tárgyának megfelelő elméletet. A tudomány történetében elsősorban a filozófia elméleti jellege volt közismert. Épp ez, a számára tipikus egyetemes elméleti jelleg tette hivatottá arra, hogy nagy hatással legyen a társadalom elméleti gondolkodásának egészére és általában a társadalmi gondolkodás jellegére. Ezért a gondolkodás módját, stílusát, a tárgyakat, jelenségeket, a dolgokat és rendszerüket a múltban gyakran és jelentős mértékben a filozófia is befolyásolta. Pontosabban - minden ilyen stílus így vagy úgy, gyakran közvetlenül meg nem fogalmazott formában implicit módon tartalmazott filozófiai megoldásokat. Ez szintén oka annak, hogy a filozófia erősen elkötelezve géröl a CSKP Központi Bizottságának 5. ülése a következőket állapította meg: „ Az alapvető kérdések és megoldások útjának teljesen új szemléletét igényli - legyen szó akár a pártmunkáról, akár az állami és gazdasági szervek, a Nemzeti Front szevezeteiről, a nemzeti bizottságokról - a társadalom minden területén, az alapban és a felépítményben egyaránt.“ Az új gondolkodás egyes, a szocializmusban a jutalmazásról és a szociális igazságosságról kialakult hagyományos nézetek átértékelését is jelenti, és azt is, amit Gustáv Husák elvtárs már régebben ezekkel a szavakkal fejezett ki: „Az megköveteli... azoknak az ellentmondásoknak és problémáknak az időben történő felismerését, elemzését és megoldását, amelyeket a szocializmusban a fejlődés hoz magával; helyesen kell értékelni annak a korszaknak a jellegét, amelybe a társadalom jutott. Józanul kell megítélni az eredményeket, nem szabad önelégültségbe, szubjektivizmusba esnünk, igényes, de reális feladatokat kell magunk elé tűznünk.“ Az új gondolkodás ugyanakkor saját elméleti megalapozottságának fokozását is igényli, el kell mélyíteni dialektikus jellegét és főleg rugalmasságát fokozni, amely azzal szorosan összefügg. Tudomásul kell vennünk, hogy ennek az új gondolkodásnak a kialakítása és mindenekelőtt a gyakorlatba való átültetése nem könnyű, és feltehetőleg a jövőben sem lesz könnyű feladat. Jakeá elvtárs nemrég ezzel kapcsolatban megjegyezte: „Az 1986-os év és 1987 első öt hónapjának eddigi eredményei arról tanúskodnak, hogy az új gondolkodást, amely megfelelne az intenzív fejlesztésnek, a gazdasági gyakorlatban nagyon is bizonytalanul alkalmazzák.“ Több tényezővel függ ez össze: elsősorban az elméleti gondolkodás adekvát fejlesztésének szükségével, hogy az a jelen legégetőbb kérdéseinek megoldásához megfelelő útmutatást nyújthasson. Ezért intézte az elméleti front címére Gorbacsov elvtárs a következő szavakat: „Ami a jelent illeti, elmondhatjuk: ahhoz, hogy társadalmunk elérje minőségileg új állapotát, nagy intellektuális eredményeket kell elérni és jelentősen előre kell lépnünk az elméletben, az élet új jelenségeinek és folyamatainak termékeny megvilágításában... Az elméletnek mélyebben kell feltárnia a szocializmus fejlődése jelenlegi szakaszának sajátosságait.“ Az állami vállalatról szóló törvénytervezet élénk vitákat váltott ki a velesíni Délcsehországi Gépipari Vállalat dolgozói körében is, a termelési értekezleteken és szakszervezeti gyűléseken. Az évek óta kiváló eredményeket felmutató vállalat 1988. január 1-tól új gazdasági feltételek között működik majd, gazdagítva azon vállalatok sorát, amelyek részt vesznek a gazdálkodószervezetek fokozott önállóságát és dinamikusabb fejlődését célzó országos kísérletben. Felvételünk egy termelési értekezletet megelőző megbeszélésen készült a veleéíni vállalatnál. (Jaroslav Sybek felvétele - CTK) érvényesül azokban a korszakokban, amikor az emberek gondolkodását szükséges volt átalakítani. Ha jelenleg a csehszlovák és a szovjet legfelsőbb párt- és állami vezetők hangsúlyozzák az új gondolkodásmód szükségességét, akkor ez azt jelenti, hogy most is a gondolkodás bizonyos átirányításáról van szó. Jelezte ezt a legfelsőbb szovjet pártve- zetö, amikor megfogalmazta személyes viszonyát a filozófiához. Azt mondta: „Továbbra is érdekelnek a filozófiai kérdések, főleg most; elvégre manapság a filozófia segít nekem elméletileg megragadni a szovjet társadalom fejlődésének jelenlegi szakaszát, a mai világ problémáit és összefüggéseit.“ A marxista-leninista filozófia, főleg annak szerves része, a történelmi materializmus, más társadalomtudományokkal (elsősorban a történelemtudományokkal) együtt jelentősen hozzájárul a szocialista társadalmak történelmi fejlődésének korszakolásához, mivel olyan kategóriák tartalmát dolgozza fel, mint a mozgás és a fejlődés, haladás és hanyatlás, a stagnálás és hasonlók, amelyek közvetlenül összefüggenek a történelem korszakolásával is. A korszaknak, amelyben élünk, a társadalom egészére vonatkozó; előző és elkövetkező történelmi mozgása szempontjából végzett pontos elemzése, fejlődése gazdasági és politikai irányításának szempontjából alapvető fontosságú. Ilyen tájékozódást a történelemben azonban csak az általánosító elméleti megismerés nyújthat, amelynek létrehozásában a filozófiának megfelelő része van. Az elvont emberi gondolkodás történelméből ismert, hogy a filozófia a múltban és a jelenben is jelentős mértékben irányt szabott az emberi gondolkodás jellegének, főleg a legáltalánosabb elméleti fogalmakkal - a filozófiai kategóriákkal, amelyeknek tartalmát kidolgozza. Ez a hatás a legfontosabb filozófiai fogalmak tartalmának a gondolkodás folyamatában való érvényesítésében mutatkozik meg. Ebből a szempontból jelenlegi filozófiánknak tartalékai vannak, főleg abban, amilyen mértékben ismeretei tükröződnek az új gondolkodásban. Az adott összefüggésekkel kapcsolatban rá lehet mutatni arra a tényre, hogy sok, a CSKP XVII. kongresszusa anyagában megfogalmazott ösztönző gondolat közvetlenül összefügg filozófiai problémákkal és filozófiai fogalmakkal. A szocializmus minőségileg magasabb fejlődési szakaszának elérése, társadalmi-gazdasági fejlődésének meggyorsítása összefügg a dialektikus materializmusnak a minőségről, a mennyiségről vagy a mértékről kialakított fogalmával és a történelmi materializmusnak haladás, hanyatlás, stagnálás, lemaradás és hasonlók fogalmával. A tudományos-műszaki haladás vívmányainak bevezetését, a termelés és az egész társadalmi-politikai élet intenzifikálását szorgalmazó gondolat főleg a történelmi materializmusnak a termelőerők és termelési viszonyok bonyolult és a szociálpolitika által követett dialektikájával függ össze. Az az irányvonal, amely törekvésünket a társadalom tervezési és irányítási rendszerének tökéletesítésére összpontosítja, így vagy úgy összefügg a termelési és társadalmi viszonyok, a társadalmi gyakorlati tevékenység céljai és eszközei kategóriájával. A politikai rendszer tökéletesítésének gondolata főleg a felépítmény és a szocialista demokrácia fogalmával függ össze. Az emberek gondolkodásában, álláspontjában végrehajtott változtatás és az alkotó, termékeny társadalmi légkör kialakításának gondolata belső kapcsolatban van a társadalmi tudat és a társadalom szellemi élete kategóriájával. A filozófia összefüggése a társadalom egészének alapvető kérdéseivel, amelyek hangsúlyt kapnak pártunk programjának dokumentumaiban, egyrészt ezeknek a problémáknak társadalmi értelemben vett általános jellegéből adódnak, másrészt a társadalmi valóság egyetemes jellegű filozófiai megismeréséből. Az új gondolkodás, alkotókészség, rugalmasság és dinamizmus, amelyet megkövetelünk, jelentős mértékben ösztönöz ezeknek az össztársadalmi problémáknak a megoldására, és motiválja az emberek ilyen megoldásra irányuló tetteit. Az adott esetben az új gondolkodás filozófiai kiindulóinak is arányban kell lenniük a problémák és feladatok igényességével. Ugyancsak meg kell felelniük ezeknek a fent említett filozófiai fogalmaknak. Csak ilyen feltételekkel támaszkodhat az új gondolkodás ezekre a kategóriákra; és viszont, azok csak akkor válhatnak az új gondolkodásnak mint társadalmunk pozitív átalakulása kiindulójának szerves részévé. JÁN SKODÁŐEK
