Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)
1987-10-30 / 43. szám
VÁLASZ- Vádlott, hogyan mert ittasan a volán mellé ülni?- Mit tehettem volna mást, bíró úr? Már egyetlen lépést sem tudtam gyalog megtenni. DÜHÖS-Vádlott, miért mondott be más nevet, amikor letartóztatták?-Olyan dühös voltam, bíró úr, hogy azt sem tudtam, ki vagyok. ÖTÖS- A páncélszekrényemnek nyolc- jegyű számzárja van - csupa ötös. De nem árulom el, milyen sorrendben ...- És mióta érzi úgy, igazgató elvtárs, hogy a fejében fúvószenekar játszik?-Amikor rájöttem, doktor úr, hogy a vállalatom méltatlanná vált a vezetésemre... (Mikus Sándor karikatúrája) SZOMORÚ- Miért olyan szomorú, Giziké?- Látta azt a fiatalembert, aki az előbb ment ki? Egy álló évig minden második nap virágot vásárolt nálam a menyasszonyának... És holnap lesz az esküvője. Szomorú dolog, hogy elveszítek egy ilyen jó vevőt. ÉJSZAKA Két részeg megy éjszaka hazafelé. Az egyik felkiált:- Valami recseg-ropog a lábam alatt. Kora ősszel ilyen nagy fagy lenne?- öregem, sürgősen tűnjünk el. Ez nem fagy, hanem üvegház. Kertben járunk! A HÉT VICCE Az igazgató feltűnően csinos titkárnőjéhez berobog az igazgató felesége.- Maga a múltkor megesküdött nekem, hogy békét hagy a férjemnek!- Én mondtam neki - védekezik a titkárnő hogy vége köztünk mindennek...- Akkor miért járnak szállodába azóta is?- A férje ragaszkodik hozzá, hogy letöltsem a két hónap felmondási időt... Hallottuk Mielőtt ráüvöltött volna a farkasokra, biztonságba helyezte a bárányait KUBAI ANEKDOTÁK ÉS HUMOROS MEGFIGYELÉSEK ELLENTMONDÁSOS ITAL A szakemberek arra az egyhangú következtetésre jutottak, hogy a világon a legellentmondásosabb ital a citromos tea: először befözziik a teát, hogy jó erős legyen, azután cukrot teszünk hozzá, hogy édes legyen, végül pedig citromot dobunk belé - hogy savanyú és híg legyen. A LEGOLCSÓBB VACSORA Juan beszélget Pedróval:- Tudod, elhatároztuk, hogy autót veszünk, és ezért most mindennel takarékoskodunk. Tegnap például mindössze 90 centavóból vacsoráztam meg a feleségemmel együtt.- Ez is valami! - feleli Pedro. - Én meq a *eleségem MÉSZÁROS LÁSZLÓ: Analfabetika A legtöbb analfabéta folyékonyan tud hazudni. x x Az analfabéták főleg „forgató- könyveket" tudnak írni. x x Az analfabétáknak nem kell félniük az írógörcstöl. x x Az analfabéták papír nélkül cselekszenek. x x Az is analfabéta, aki nem képes a nevükön nevezni a dolgokat, x x Az analfabéták magyarázzák az írást. x x Az analfabéták akkor is durva hibákat vétenek, ha diktálnak, x x Az analfabéták a kérdőjeleket sem ismerik. x x Az analfabéták nagy szakértelemmel radíroznak. x x Az analfabéták a mutatóujjukkal írják rendeleteiket. FOG- Hé, mit csinál! - üvöltött a páciens a fogorvosnál. - Hisz amit kihúzott, az nem a fájós fogam!- Nyugalom - csillapítja a doktor.- Arra is sor kerül. KISLÁNY- Asszonyom, az ön 17 éves kislánya a nagyvárosban kapott állást. Nem félti?- Először aggódtam érte, de amióta megírta, hogy rendőri felügyelet alatt áll, megnyugodtam. Gossányi Péter karikatúrája 10-10 centavót költünk vacsorára.- Lehetetlen! Hogy sikerül ez nektek?- Pofonegyszerű! Felszál- lunk az autóbuszra, és az anyósomhoz megyünk vacsorázni, visszafele pedig gyalog jövünk... DRÁMA Az egyik barátom új bumerángot kapott ajándékba - és megörült, amikor megpróbálta a régit elhajítani. JELLEM Határozott jellemű nők azok, akik vasalót, széket, serpenyőt vágnak a férjükhöz... A szelíd jellemű nők viszont rendszerint papucsot, párnát, kalapot vágnak hozzá életük párjához... Gellert György fordítása MÁSRA Amikor Mark Twain még az Arizona Kickers levelezési rovatát vezette, egy napon a következő szövegű levelet kapta egy lánytól: „Mit tegyek, hogy ne piruljak el minduntalan? Előfordul, hogy csak üldögélek, gondolkodom, és máris lángba borul az arcom.“ Mark Twain válasza így hangzott: „Rendkívül egyszerű: gondoljon valami másra!“ Utcakép (Milan Stano rajza) ALIBI A feleség a reggelinél felolvassa férjének a hírt az újságból.- Képzeld, tegnap meggyilkolták a házasságközvetítőt, aki összehozott minket.- Na és? Nekem yan alibim! TUDJA A vádlottat azzal vádolják, hogy betört egy üzletbe.- Nem igaz!- Vannak tanúk, akik látták.- Mindnyájan hazudnak. A közelben egy lélek sem volt! MODERN IDŐK- Kisasszony, szálljon be hozzám! ön lesz az első, aki új, számítógép-vezérlésű kocsimat kipróbálja! Megszólal erre a kocsiban levő számítógép:- Egy szót se higgyen. Egy szót se higgyen! EGY ÜVEG A városi férfi egy faluban üdül. Házigazdája este megkínálja egy kis házipálinkával. Lenyel egy pohárkával, elsápad és hörögve kérdezi:- Gazda, hány fokos ez a bicska- nyitogató?-Azt nem tudom, De az biztos, hogy egy üveg tizenkét verekedéshez elegendő. EGYOLDALÚ- De hát maga már többször volt büntetve!- Ne legyen ilyen egyoldalú, bíró úr, többször voltam szabadlábon is! A riportert már egy nappal /» a hivatalos és ünnepélyes avatás előtt végigkalauzolták a házon.- Itt minden eredeti? - kérdezte.- Már hogyne volnaI - felelte Emelkedett Béla, a Géniusz Gel- lért emlékbizottság ügyvezető elnöke. És a nyomaték kedvéért még hozzátette: - már hogyne volna! Sétáltak a házban, körbe.- Itt ebben a hintaszékben például gyakorta és szívesen időzött a Mester - suttogta áhítattal Emelkedett Béla, és lökött is egy apró kegyeletteljeset rajta.- Ez pedig itt Íróasztal. Pontosan úgy, ahogyan ő hagyta. A riporter egyszer csak azon kapta magét, hogy ő is meghatódik.- Parkerrai írt?- Ezzel-azzal. Utoljára valóban ezzel a kék Parkerrel. Egy pádon találta, a Városmajorban.- Hát nem a Vérmezőn sétálgatott a Mester?- Hol itt, hol ott. Ahogy a történelem hozta.- És ez a kupac?- Kéziratpapírok, jegyzetek, lottószelvény, egytalálatos, zálogcédula, telefonszámla. Pontosan | úgy, ahogy a mester hagyta.- Látom, a csikkek is a hamutálcán ...- Igen.- Fecskét szívott...- ön remek megfigyelő.- Ha van mit megfigyelni. És itt van mit! Igazán büszkék lehetnek! MÜNZ ANDRÁS: Kegyelet Emelkedett Béla valósággal sugárzott. Szerette, ha dicsérik - gyerekkorában gyakran megszidták -, s ha nem olyan szerény, amilyen, legszívesebben mindig a saját vállát veregette volna. Különösen büszke volt erre az emlékházra, élete főművének tekintette.- Menjünk ki talán a konyhábaI- Cs-vitamin! - nyelt egyet a riporter a féligfogyott üveg cseresznyepálinka láttán. Mellette ott a kupica, ahogy a nagy író hagyta.- Ritkán mosogatott a Mester. ..- Igen, a szemtanúk szerint a szennyes edényt inkább csak kidobta... így hagytunk mindent, kegyeletből. Az előszobában kezet ráztak. Az ajtó mötött ott sorakozott három pár papucs, négy pár cipő és egy fél pár gumicsizma.- Hát akkor holnap! XXX Másnap, az avatáson a Mester haragosai közül is sokan megjelentek. A riporter alig akart hinni a szemények: mintha nem is a tegnapi házban járna. A hintaszék a másik sarokban, az Íróasztalon katonás rend. A konyha, akár a patyolat, Cs-vitamin sehol, edény egy szál sem, a mosogatóban. A szépbeszédek után a riporter félrevonta Emelkedett Bélát. Az ügyvezető elnök megviseltnek látszott.- Mi történt?- Tragédia. Jött a takarítónő, Erzsi néni. Hívtuk, hogy lefújja a port, erröl-arról. Itt maradt, mi hazamentünk. És ezt művelte! Reggel majdnem szívrohamot kaptam... Méghogy nem bírta már ezt a kupit nézni?! Érti? nem bírta!- Borzasztó! És most mit lehet tenni?- Nincs mese, ez már így marad. A kései utókor majd azt hiszi, ilyen rendszereié volt a Mester... Egyre csak a fejét csóválta. A cseresznyepálinkát azért megitták. A legteljesebb kegyelettel.
