Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)

1987-10-30 / 43. szám

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I.

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

■

I

I

I

B

ékésen éldegélt egy gazda a feleségével és három lányával. Csak egy dolog bántotta, az, hogy a felesége és lányai kicsit ütő- döttek voltak. Azonban már ebbe is beletörődött volna, amikor egyszer olyasmi történt, ami bizony alaposan kihozta sodrából a gazdát.

Egy vasárnap reggel sétára indult a legidősebb lány. Amint a tenger partjára ért, meglátott egy nagy szik-1 lát, és nyomban sírva fakadt.-Jaj nekem, szegény fejemnek! Ha egyszer majd férjhez megyek és gyermekem lesz, és ha az a gyermek majd netán ide tévedne, ráesmellett, amelyben gyermek feküdt, a bölcső felett pedig egy balta lógott alá a mennyezeti gerendáról.- Mi bajod, asszony? - kérdezte tőle a gazda.- Jaj, szegény kis gyermekem, rá talál esni a balta!

No, gondolta a gazda, én aztán jó helyre kerültem!-Mit adsz - kérdezte az asz- szonytól ha megmentem a gyermekedet?- Akár a telkemet is - felelte az asszony.

Erre fogta a gazda a bölcsőt és elhúzta a balta alól.

Bolond asszony bolond lánya

Görög népmese

hét ez a szikla és agyonnyomja! Jaj nekem, jaj szegény gyermekemnek!

Ezalatt a két másik lány már otthon türelmetlenkedett:- Vajon hol marad a nénénk?

Felkerekedett a középső lány,

hogy megkeresse a nővérét. Amint kiért a faluból, meg is találta, sírt a szikla alatt. Amikor megtudta a sirás okát, ő is rázendített. így találta őket a legfiatalabb lány meg az anyjuk. Most már négyen siratták a szegény gyermeket, akit majd ilyen szerencsétlenség érhet.

A gazda várt egy darabig, aztán fogta magát és elindult a keresésükre. Már messziről hallotta a sirást- jajgatást.- Mi a csoda lelt benneteket, hogy így óbégattok?

Elmondták neki bánatukat, mire a gazda nagy haragra lobbant és ekképpen kiáltott a négy teremtésre:-Eddig tűrtem a bolondságotokat, de már látom, hogy nincs tőletek maradásom, se pihenésem, se nyugvásom. Én bizony világgá megyek, mert még rám talál ragadni a bólondságotok. Vissza sem jövök, hacsak még bolondabbak közé nem kerülök. Akkor ti lennétek a kisebb bolondok, és meglehet, hogy hozzátok menekülök vissza.

Elindult, és meg sem állt a szomszéd faluig. Amint egy ház előtt haladt el, nagy sírást hallott. Benézett a házba, hát mit nem látott! Asszony jajveszékelt egy bölcső- Most már nyugodt lehetsz, nem történik semmi baja a gyermekednek.

Hálálkodott az asszony és egy marék aranyat adott a gazdának.- Itt sem maradhatok - gondolta magában -, ez még az enyéimnél is bolondabb. Ment a következő faluba, ahol egy ház előtt ember ember hátán, és valamennyien sírnak, kiabálnak, sopánkodnak. A gazda elvegyült a tömegben, hogy megtudja a riadalom okát.

Egy magas, nyurga legény akart házasodni, de alacsony volt a menyasszonyék háza, alacsony az ajtó, a legény nem fért be rajta. Azon tanakodtak hát, hogy mitévők legyenek, a fejét vágják-e le a legénynek, vagy a lábát kurtítsák meg.

A gazda elnevette magát, hogy szóhoz is alig jutott, majd megkérdezte:

DÉNES GYÖRGY

FAKOPÁCS

ErdőHol a

berdö,

féreg,

fakohol a

pács.

nyü,

Csőre

fába

hegyes

szorult

kalaherkenpács.

tyű?- Mit adtok, ha épen juttatom be a legényt a házba?

ígértek a gazdának nagy jutalmat, ha segít a bajon.

Megragadta a legény üstökét, addig hajlítgatta, addig nyomkodta lefelé a fejét, amíg be nem buktatta őt egészben a házba.- Most már kiegyenesedhetsz, és ha majd ki akarsz menni, csináld azt, amit tőlem láttál.

Azzal elvette a jutalmat és folytat-1 ta útját. A következő faluban meglátta, hogy egy asszony a patakban mosogatja, fürösztgeti kis malackáját. Mikor már szép tiszta volt a poca, feldíszítette arany pénzekkel, ékszerekkel, hogy a malacka csak úgy ragyogott.- Mit csinálsz, jó asszony? - kérdezte a gaZda.- Kis leánykámat, malackámat díszítem, mert most viszem az esküvőjére.- És hol a malackád vőlegénye?- A templomban vár. De nincs erő a lábaimban, nem birja a sok járást. Nem vinnéd el a malackámat a templomba, meghálálnám a jóságodat!- Szíves-örömest - felelte a gazda, akinek a szeme csak úgy káprá- zott a sok aranytól, ékszertől.

Felvette hát a malackát és elindult vele a templom felé. De csak azt várta, hogy eltűnjön az asszony szeme elől, akkor leszedte a malacról a sok kincset, zsebre dugta, a malacot meg hazakergette.- Visszamegyek én a családomhoz - mondta a gazda mert látom, hogy még ők a legkisebb bolondok, és tulajdonképpen az ö révükön jutottam sok pénzhez.- Csakhogy megjöttél - örvendeztek otthon már alig vártunk.-Azt hittem, hogy ti vagytok a legnagyobb bolondok, de látom, hogy tévedtem, túljártok ti sok másnak az eszén!

Jó dolguk volt ezután mindnyájuknak. A sok pénzből sorra férjhez adta lányait a gazda, és ha itt-ott rájuk jött is a bolond óra, azzal vigasztalódott, hogy nincs a világon olyan bolond, akinél nagyobb ne akadna.

SZABÓ MAGDALÉNA feldolgozása

Háromból

A II. világháborúból ismeri a világ a katonai dzsipeket (angolul: jeep). Vajon miért épp így hívják őket?

a) A név a G. P betűk angol nyelvű összeolvasásából keletkezett. A. G. P. betűk pedig a „General Purpose" (kb. általános alkalmatosság) elnevezés kezdőbetűi.

b) Mert e gyors kis terepjáró autókat a General Motors Corporation Frank H. Jeep konstruktőr tervei alapján állította elő.

c) A Liba anyó meséi című angol gyermekvers-gyűjteményben szerepelt

ez a két sor: „And high and deep / we jump and jeep... (Kb.: és fönn és lenn ugrálunk és dzsipelünk.) A tréfás „jeep" ige nem létezik. A katonai terepjárókat azért nevezték el így, mert bármely helyre föl is, le is könnyedén ugrándoznak és „dzsipéinek" e :seilaßeyy

Betűrejtvények

Cikcakk

1. Itáliai, 2. Aludni szeretne. 3. Ütközet. 4. Tehén kicsinye. 5. Rostmályva. 6. Ennek az anyagnak a poétája volt Kovács Margit. 7. Medvécske. 8. Orom. 9. Pisze. 10. T ragédiáját Madách irta meg. 11. Lángész. 12. Libikóka. 13. Kiscsirke, de Móricz-hősnő is.

Milyen (összetett) szó alakul ki a cikcakkban?

MEGFEJTÉS

Az október 16-i számunkban közölt feladatok megfejtése: az a jelzésű kerék a 2-es és a 3-as, a b kerék pedig az 1 -es és a 4-es számú részekkel; az 1-es. Nyertesek: Antal Szilvia, Palást (Plástóvce); Havrila Csaba, Királyhelmec (Kráíovsky Chlmec); Fabrik Viola, Komárom (Komárno); Petrik János Hím (Chym); Nagyferencz Erika, Guszona (Husiná).

*10

11

12 13

Százötven évig, a XVI. század negyvenes éveitől a XVII. század utolsó évtizedéig a törökök uralkodtak a történelmi Magyarország legnagyobb része fölött. A hajdanában szebb napokat is látott királyság népe sokat nélkülözött, élete a portyázó seregek kénye-kedvétöl függött, s ha az egyik csapat el is vonult, jött helyébe másik, s mindegy volt, hogy török vagy császári zsoldban álló. Némely történész szerint a török sokkal emberségesebben bánt a meghódított területek lakosságával, mint a „felszabadítóként“ érkező osztrák, német, olasz és spanyol zsoldosok, akik elsősorban a fosztogatásban jeleskedtek, ám amikor a csatában kellett helytállni, többnyire kivártak és inkább hátrafelé, mintsem előre rohantak.

A százötven év alatt sok csatát és háborút megélt az ország, de voltak békés évek, sót évtizedek is, amikor viszonylag nyugalomban éltek az emberek. A földet meg kellett művelni, a ruhát, a lábbelit el kellett készíteni, s utazni is kellett még a legzúr- zavarosabb időkben is, hiszen a hírekkel és a parancsokkal

nem lehetett várni, s a kereskedelem sem állhatott le. A törökök becsületére legyen mondva, a fennhatóságuk alá került területeken a lehetőségekhez képest megszervezték a közigazgatást, ném folytattak rablógazdálkodást, hanem lehetőséget teremtettek arra, hogy a helyi lakosság dolgozhasson és gyarapodjon, s ügyeltek a közbiztonságra is. A török szultán és az osztrák császár - jóllehet csapataik lép- ten-nyomon összetűztek egymással - megbízottaik és követeik révén állandó kapcsolatban álltak egymással. Egy-egy követség megszervezése és útnak indítása természetesen nem ment egyik napról a másikra. Olykor hónapokig tartó tárgyalásokon beszélték meg az utazás részleteit: megállapodtak a küldöttség létszámában és összetételében, kijelölték az útirányt, sót az ajándékokról is egyezség született, mielőtt a követ és kísérete útnak indult volna. Rendszerint a budai pasától még egy hitlevelet is kértek a bécsi udvar ügyintézői, hogy így biztosítsák a küldöttség sértetlen áthaladását a török által megszállt

területekeken. Az egyik magyarul írt hitlevélből idéznék szemléltetésképpen: „Mi Muztaffa pasa... köszöntünk... Mivel hogy te nagyságod kívánná a mi hit levelünket, ki mellett bízvást mernétök egy hű emberötöket Edvardust az mi kegyelmes urunk portájára bocsátani, az nagyságod kívánsága szerint aggyuk az mi hit levelünket, kiben fogaggyuk az mi hitünkre tisztességünkre és embörségünkre, hogy valamennyi magával akar jönni lovastul, marhástul, bízvást jöhet, mindönök bántása ellen felelünk; kinek nagyobb bizonyságára aggyuk az mi szokott pecsétünket; Isten éltesse nagyságodat: Datum Budáé 16 die novembris anno Domini 1596.“

A küldöttség utazása meglehetősen változatos. Bécsból rendszerint hajóval indulnak el és egészen Komáromig mennek, ahol török járműre kell átszállnak, mert Esztergomban már a szultán emberei parancsolnak. A hajózás rendszerint Budán ér véget, ott kocsikra szállnak a követség tagjai és egy jó darabon a szárazföldön haladnak, majd megint víziút következik, hogy aztán Belgrádból már

• Ezen a könnyüt kényelmes magyar kocsin még a leghatalmasabb uraságok is szívesen utaztak

ismét négy keréken haladjanak egészen Isztambulig. A küldöttséget természetesen török katonák és hajók is kísérik, így ritkán esik meg, hogy útonállók támadnak rájuk. Ennek ellenére azért mindenki fellélegzik, amikor jó kéthónapos utazás után végre célhoz érnek.

A követjárások persze nem sokat lendíthettek a két nagyhatalom kapcsolatian, hiszen mire egy-egy vitás ügyet tisztázhattak volna, addigra egy sereg újabb probléma is összegyűlt. Amiért mégis emlékezetesek számunkra ezek az utazások, annak egészen más oka van. A küldöttségben ugyanis gyakran akadt egy- egy tollforgató ember is, aki rendszeresen feljegyezte az utazás során látottakat, hallottakat, s többnyire könyv formájában is kiadta később élménybeszámolóját, amelyet nemcsak a kortársak, hanem a később élt történészek is szívesen lapozgattak. A korabeli Magyaroszágról több ilyen írás is született, szerzőik között magyar, török, német, olasz, francia, cseh, sőt még angol is akad. Ez utóbbit Edward Brown-nak hívták, s eredetileg orvos volt. A londoni Royal So- ciaty megbízásából 1669-ben keleti utazásra indult, s ennek során áthaladt Magyarországon is. Beszámolója az egyik leghitelesebb és legterjedelmesebb leírása a korabeli viszonyoknak.

LACZA TIHAMÉR

17a Törokvilag AAacpyai*oi*szagon