Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)
1987-10-30 / 43. szám
MILYENEK AZ ELLENŐRÖK TAPASZTALATAI? Mérlegvonás a nyári idény után A nyári szabadságok ideje már elmúlt, kisebb az utakon a forgalom és a nemrég még zsúfolt üdülőhelyek is elcsendesedtek. Ilyenkor nemcsak a vendéglátóipar összegezi az eredményeket, hanem azok is mérleget készítenek, akik hozzájuk hasonlóan munkával töltötték a meleg napokat. A Szlovákiai Kereskedelmi Felügyelőség munkatársai ugyanis szintén azok közé tartoznak, akik tevékenységükkel - bár csupán közvetve - hozzájárulnak a turistaidény sikeres lebonyolításához. Tapasztalataikról, ellenőrzéseik eredményeiről kérdeztük Valdemar Stalmach mérnököt, a Szlovákiai Kereskedelmi Felügyelőség Bratislavai és Nyugat-szlovákiai Kerületi Felügyeletének igazgatóját. A hazai turizmus és a más országokból hozzánk érkező látogatók számának növekedése is egyre nagyobb igényeket támaszt a vendéglátóipar szolgáltatásai iránt. Vonatkozik ez az elszállásolásra, az étkeztetésre és a kiegészítő szolgáltatásokra egyaránt. A nyári turistaidényben minden évben fokozzuk az ellenőrzéseket és ezzel az a célunk, hogy hassunk a szolgáltatások javítására. Ellenőrzéseinket elsősorban az ellátás színvonalára, a kínált termékek minőségére, a higiéniára, valamint az eladás becsületességére irányítottuk. Bratislavá- ban és a Nyugat-szlovákiai kerület turistaközpontjaiban 347 ellenőrzést végeztek munkatársaink. Sajnos, az összegezésünk nem örvendetes: még mindig sok tekintetben nem érjük el a fejlett országok idegenforgalmának szintjét. Továbbra is előfordulnak hiányosságok az ellátásban: a szállítók nem tartják be a meghatározott időrendet, így a megrendelők nem kapják meg a keresett árut. A szállítók a kiöregedett és nem megfelelő gépkocsiparkukra hivatkoznak. Nem egy esetben megtörtént, hogy a kereskedelmi szervezetek saját járműveikkel mentek az áruért a nagyraktárakba vagy az egységek között próbálták áruátcsoportosítással a hiányt pótolni, hogy az ellátás minél zavartalanabb legyen. Lényeges javulás nem történt a fogyasztók érdekvédelmében sem. Legtöbbször az eladók károsítják meg a vevőt: gyakran az idénymunkára felvett dolgozók nem szolgálják ki az előírt meny- nyiségű áruval a vásárlót,'vagy pedig árdrágítással csapják be a vevőt. Persze, az ilyesmihez nagyon jó alkalmat nyújtanak a zsúfolt üdülőhelyek, vagy az olyan rendezvények alkalmából szervezett árusítások, amelyeken nagy a tömeg. A kereskedelmi szervezeteknek nem mindig sikerül csak becsületes, megbízható dolgozókat a pult mögé állítaniuk.- Milyen volt a nyár ,,becsületességi‘‘ mérlege?- Hogy az eladás becsületességét ellenőrizzük, felügyeletünk munkatársai 409 próbavásárlást végeztek. Ezek közül 167 esetben próbálták őket becsapni. Az előző évhez viszonyítva rosszabbodott a helyzet. A legnagyobb arányban a Nyugat-szlovákiai kerület vendéglátóipari vállalatainál romlott az eladás becsületessége. Ezzel szemben a fővárosi vállalatok egységeiben kis mértékű javulást tapasztaltunk. A legnagyobb árdrágításokat a Komáromi (Komár- no) Vendéglátóipari Vállalatnál, a nyitrai (Nitra) Zdrojban, a bratislavai Zeleninában, a Bratislava-vidéki Vendéglátóipari Vállalatnál, valamint a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Jednota fogyasztási szövetkezetben tapasztaltuk. Néhány konkrét esetet is megemlíthetek. A fővárosban lévő Stará Sladovóa sörözőben egy nap kétszer, délelőtt és délután is jártak az ellenőreink, 171,50 koronáért fogyasztottak és a két pincér - az egyikük drágább fajta sört, a másikuk pedig a fölszolgált főtt burgonya ára helyett hasábburgonyát számlázott - 7,90-nel többet írt a számlára. A mihályfai (Michal na Ostrove) Motorestben drágábban árusítottak egy fajta konyakot. A ké- méndi (Kamenín) Egységes Földművesszövetkezet Fehér Akác csárdájában pedig a házi kolbász árát állapították meg helytelenül, s így jutottak jogtalan haszonhoz. De előfordultak olyan esetek is, amikor saját magukat, illetve a munkáltató vállalatot csapták be felületes, pontatlan számlázással az eladók.-A felügyelet munkatársainak figyelme a meglátogatott egységekben egyéb területekre is kiterjedt?- Ellenőrzéseink során felülvizsgáltuk a helyben készített, illetve árusított ételek minőségét és azt is, hogy azok az előírt receptek szerint készültek-e. Például a őastkovi Motorestben a sertésszelethez április elsejétől az ellenőrzésig nem adtak körítésként kápiát és borsót és a tartármár- tás készítéséhez sem használták fel az előírt fehér bort. Az utóbbi fogyatékosságot a komáromi Európa Szállóban is kifogásoltuk. Háromszáznegyvenhét egységben 155 044,90 korona értékben 530 féle árut ellenőriztünk, s közülük 39 egységben 89-et a szavatossági idő lejárta után is árusították. Ezek árusítását természetesen azonnal megtiltottuk. Laboratóriumi vizsgálatra 193 kávé, alkohol és bormintát küldtünk, s az eredmények bár nem kedvezőek - de a tavalyihoz képest jobbak. Úgy tűnik, a higiénia terén is némi előrelépést értünk el a múlthoz képest. A kisebb fogyatékosságok olyan jellegűek voltak, melyeket a vezetők nagyobb körültekintéssel rövid időn belül felszámolhattak. Az összes ellenőrzött egység közül 13-ban találtak ellenőreink olyan árut a raktárban, melyről a részlegvezetők nem tudták felmutatni a szállítólevelet. Volt közte fehér bor, pezsgő és kolbász is. „Pult alatti“ áru is akadt: a mihályfai Motorestben „kemény" Sparta, a Zdroj lévai (Levice) 026 06-os boltjában pedig 56 féle hiánycikknek számító áru, összesen 31 400 korona értékben.-Az alkoholmentes üdítők, a sör és a fagylalt a tipikus nyári áruk közé tartozik. Ezekkel kapcsolatban évek óta fogyatékosságok merülnek fel...- Valóban, ezért az idén is megkülönböztetett figyelmet szenteltünk ezeknek az árufajtáknak. 94 egységben 133 ellenőrzést végeztük. Az ellenőrzött 69 pohár csapolt sör mennyisége 19 esetben nem volt megfelelő. Igaz, ezek csak filléres tételek, de ha még a pontatlan csapolás a sörmárkák cseréjével is párosul - s erre is volt példa - apránként szépen összejön a napi, heti haszon. A laboratóriumi vizsgálatok során az elemzett sörminták 40, az alkoholmentes üdítők 23,4 százaléka nem felelt meg a minőségi követelményeknek. A fagylaltárusitással kapcsolatban első helyen az árdrágítást kell megemlítenem, ami az ellenőrzött esetek 45 százalékánál fordult elő. Az ok: a vásárolt adagok meny- nyisége nem felelt meg az előírásoknak. A minőségi fogyatékosságok pedig abból adódtak, hogy a készítésnél nem a recept szerinti nyersanyagokat használták fel, illetve valamelyik összetevőt túladagolták. A fagylalt laboratóriumi vizsgálatainak eredményei sem kedvezőek: az elemzett minták 68,8 százaléka nem felelt meg a normának, illetve a receptek minőségi követelményeinek. A fagylaltárusítással kapcsolatban Bratislavában még egy olyan fogyatékosságra is fényt derítettünk, melyet az „illetékesek“ követtek el. A második városkerületi nemzeti bizottság korábban adott engedélyt az árusításra, mint a közegészségügyi szerv, s ez szabályellenes. A legtöbb negatívumot a nem kereskedelmi szervezetekhez tartozó fagylaltozókban találtuk: ezek tevékenységét többségben a testnevelési egyesületek olyan vezetői irányítják, akik még az alapvető kereskedelmi szabályokat sem ismerik. Az ilyesminek nem volna szabad előfordulni.- Az említett fogyatékosságokat, hibákat viszont nemcsak feltárták a felügyelet munkatársai, bizonyára a következmények sem maradtak el. Milyenek ezek?- Minden ellenőrzött egység vezetőjével megtárgyalták az ellenőrök a helyzet javításának, a fogyatékosságok kiküszöbölésének módját. A vétkes egyénekre 222 bírságot róttunk ki, a bírált szervezetekkel szemben pedig 132 intézkedést foganatosítottunk. DEÁK TERÉZ Az idős asszony azon töpreng, vajon megtartsa-e kis lakását továbbra is, vagy feladja, s költözzön valamelyik gyerekéhez, hisz mindegyik hívja, szívesen látja. A legokosabb, ha mindaddig megtartja önálló lakását, amíg el tudja látni magát, amíg nem szorul ápolásra. Inkább töltsön felváltva hosszabb-rövidebb időt egy-egy gyermekénél, amikor már nagyon elszomorítja a magány. Hetvenen felül már az ember alkalmazkodó készsége is alaposan csökken. Új környezetbe, egy számára idáig jórészt csak vendégként ismert családba beilleszkedni nagyon nehéz. Sose lesz benne igazán otthon, úgy mint a magáéban. S elég egy ártatlan „mi nem így szoktuk“, hogy megkeseredjen a szájíze. A saját lakásában a bevásárlást, főzést, mosást, takarítást a maga kedve, ereje, hangulata szerint végezte. A gyerekek meg talán nem is Együtt vagy egyedül? engedik, hogy csináljon valamit a háztartásban, s akkor mihez fog, mi adja meg hasznossága tudatát? Ha meg erején felül kénytelen kivenni részét a házi munkákból, hamar összeroppan, kimerül, legyengül. Ritka a tágas lakás, s ha a kedves hívásra odaköltözik a nagymama is, még szűkebben lesznek. Nem talál majd egy nyugalmas zugot, ahol zavartalanul pihenhet, hiszen a fiatalabbaknak más az életritmusuk, zajosak. Tévéznek, magnóznak, amikor oly jól esne már egy kis csendesség. Aztán az unokák is nőnek. Mihamar maguk is családot alapítanak, lakást keresnek. Bezzeg ha a nagymama nem foglalná le a kisszobát, ilyen gond nem lenne. Persze, nem mondja ezt senki, de ö is érzi, csak nyűgnek van itt, nélküle könnyebb lenne már nekik is. A mostani lakóhelyén évtizedek alatt kialakult egy jószomszédi kör. Mindennap találkoznak, benéznek egymáshoz, tereferélnek. Ezek a kapcsolatok is megszakadnának, hisz idős korban nehezen mozdulnak ki az emberek, még a város másik vége is elérhetetlen mesz- szeségnek tűnik. Az új helyen barátságot kötni igen nehéz, elzárkóznak az emberek, nehezen melegednek fel. Marad a család. Ők meg dolgoznak a nap nagy részében, a gyerekek is sokat vannak távol. Ha meg hazamennek, ott van még a házimunka meg a másnapi lecke.- Bizony nem nagyon lesz kedvük, idejük, hogy a napi jelentéktelen eseményeket vagy az előbukkanó emlékeket meghallgassák... Bizony, amíg ápolásra nem szorul, nem érdemes odahagyni a több évtizede megszokott otthont, még akkor se, ha az már nem igazi otthon, hisz maga maradt benne ÁTÁNYI LÁSZLÓ A munkahely és a lakóhely között Az ingázás társadalmi összefüggései ingázás tömegeket érintő társadalmi jelenség, számos ember életének mindennapi velejárója. Mielőtt a mai helyzetet részletesebben elemeznénk, tömörem felvázoljuk a jelenség történelmi hátterét. Ezt egyebek között azok a lényeges különbségek is indokolják, amelyek a csehországi és szlovákiai területek között észlelhetők. A csehszlovák állam megalakulásáig a cseh és szlovák területek fejlődése eltérő volt. A harmincas években a cseh falut a különböző társadalmi csoportok együttélése jellemezte. A munkások és iparosok a falusi lakosok többségét alkották, de jelentős volt az alkalmazottak aránya is. Sokan közülük elköltöztek, a városokban kerestek munkalehetőséget, egy részük ingázott. A szlovákiai helyzet gyökeresen eltérő volt, az agrárjelleg volt a meghatározó. Az ingázásról ebből az időszakból nincsenek adataink, de feltételezzük, hogy a bejárók százalékaránya sokkal alacsonyabb volt mint Csehországban. A második világháború után megkezdődött Szlovákia iparosítása, az új üzemeket a munkalehetőségekkel nem rendelkező vidékeken építették. Az iparosítás és a szövetkezetesítés következtében megváltozott a falusi lakosság társadami összetétele. Míg 1950-ben a falusi lakosság 72,8 százaléka dolgozott a mezőgazdaságban, 1980-ban 28 százaléka. Szlovákiában az urbanizáció több szakaszon ment keresztül. Az első időszakban a legfontosabb a háborús károk helyreállítása volt, míg az ötvenes években a gazdasági és társadalmi elmardás felszámolása. Ezeknek a változásoknak a hátterében aránytalanság keletkezett egyrészt a települések igényei, másrészt az infrastruktúrába beruházható pénzforrások között. Továbbá feszültséget okozott a munkalehetőségek és a lakosság számának aránya a városokban. A munkalehetőségek a nagyobb városokban koncentrálódtak, míg a lakosság nagy része vidéken szétszórtan élt. Ezek a gazdasági társadalmi változások szerepet játszottak az ingázás kialakulásában. KIK INGÁZNAK? Az ingázás vizsgálatánál a tényezők három csoportját kell figyelembe vennünk: 1. a külső tényezőket - amelyek a településekre a szélesebb társadalmi környezetből fejtik ki hatásukat. Ide soroljuk a korábban említett iparosítást, szövetkezetesítést és az urbanizációt; 2. a belső tényezőket - a vidéki lakosság társadalmi szerkezetének megváltozásából következnek, ide soroljuk az általános műveltség, szakképzettség növekedését, a vidéki lakosság demográfiai összetételének megváltozását; 3. az egyéni tényezőket - ide tartoznak a különböző motivációk, a szükségletek, értékorientációk. Az egyes tényezők súlya a társadalom fejlődésének különböző fázisaiban és településtípusonként eltérő. A migrációs áramlatok irányát, intenzitását, szekezetét az egyes tényezők aránya szabja meg. Az 50-es években elsősorban a külső tényezők csoportja volt meghatározó. Az ingázó tömegek bázisát a mezőgazdaságból elvándorló munkaerő képezte. Ezt az időszakot a távolsági ingázók magas aránya jellemezte. A belső tényezők bizonyos fáziseltolódással jelentkeztek a külső tényezőkhöz viszonyítva, és súlyuk csak fokozatosan nőtt. Növekedett a falusi lakosság műveltségi színvonala, és elvárásaikat gyakran csak a község határain túl tudták megvalósítani. Különböző motívumok hívják életre az ingázást. Ha túlsúlyban vannak a pozitív motívumok, akkor önkéntes ingázásról beszélhetünk, amely a munkahelyi alkalmazkodást gördülékenyebbé teszi. A kényszerű ingázás bonyolultabb jelenség, mivel ilyenkor az ingázó az esetek többségében nem térhet vissza lakóhelyére a munkalehetőségek hiánya miatt. Helyzetén a munkahelye megváltoztatásával próbál segíteni. Gyakran a megoldást csak a lakóhelyéről történő elköltözés jelenti. Viszonylag későn kezdett foglalkozni az ingázás problémájával a hazai szociológia, de a statisztika az 1961-es népszámlálástól kezdve az ingázókat figyelemmel kiséri. Szlovákiában a 60-as években ugrásszerűen nő az ingázók aránya, a 70-es években 160 ezerrel tovább nő a számuk, 1980-ban több mint egymillió 27 ezren vannak de arányuk már csökken. 1980-ban Csehszlovákiában az ingázók száma meghaladta a 2,7 milliót. Az ingázók között a legfiatalabb korosztály aránya a legnagyobb. A 19 évnél fiatalabbak több mint fele ingázik. A munkahely a fiatalok többségénél a katonai szolgálat letöltése, a családalapítás és a lakáskérdés megoldása után stabilizálódik. Az átlagot meghaladja a 20 és 30 év közöttiek ingázása is, lényeges csökkenés csak az 50 év felettieknél tapasztalható. Külön figyelmet érdemel az ingázás ágazati megoszlása. Jelentősen nőtt az ingázók aránya a mezőgazdaságban és erdőgazdálkodásban. Minden nyolcadik ingázó ezekben az ágazatokban dolgozik. Korábban a mezőgazdasági dolgozókat a lakóhely és munkahely egybeesése jellemezte, ma ezen a területen lényeges változások figyelhetők meg. A jelenség gyökerei a mezőgazdasági nagyüzemek kialakulásában, a községek adminisztratív határainak megváltozásában, az ingázó agrárértelmiség számának gyarapodásában és a melléküzemági termelés szerepének növekedésében lelhetők fel. Ellentétes tendencióknak lehetünk tanúi az iparban, csökkent az ágazatban foglalkoztatott ingázók aránya, annak ellenére, hogy ma is ez az ágazat foglalkoztatja a legtöbb ingázót (40,4 százalékot). A magyarázat a városok térbeli növekedésében, és a vállalatok lakáspolitikájában rejlik. Hasonlóan alakult az ingázás az építőiparban és a közlekedésben is. A terciális szféra területén is lényeges változások történtek. ooecocoeooaooocooooooooeoosococooooooooooo90oeeooeeooooooooosccocoooooooooooaoeooosoooooGoeo9SOOoooeoo90cigooo9oe 198"
