Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)
1987-07-10 / 27. szám
3 *ATÁNYI LÁSZLÓ A krumplinyúl A meseiró bácsi a térdére ülte te Zolikát és megkérdezte:- Miről meséljek neked?-A krumplinyútról... - bökte ki Zolika némi töprengés után. Nos, fel van adva a lecke! A nagypapa krumplit ültetett a diósdi kertben. Egy kis kosárkában volt vetőburgonya, s a papi körbejárt az előre elkészített lyukacskák között, belenyomott egyet-egyet, s földdel lefödte. Egyszeriben egy furcsa formájú krumpli akadt a kezébe.- Mint egy kisnyúl, olyan - gondolta a pápi. Valóban, nyúlfülecske formájú kitüremkedése volt elöl, hátul farkat formázott. Meg is jegyezte a nagypapa, hogy az ötödik sor szélén helyezte el, mert kíváncsi volt, mi lesz majd ősszel a bokrok alatt. Kizöldellt, terebélyesedett a krumpli. Fehér virágot hozott. Aztán őszre beérett miden bokor. A nagypapa megkezdte a knjmptiásást. Szép a termés. Hanem amikor az ötödik sor szélére ért, hiába fordította ki a földet, egyetlen szemet nem talált a bokor alatt. Még mélyebbre ásott. Ebben a pillanatban egy krumplihéj színű fürge kisnyúl ugrott ki az ásó alól.- Hej, anyjuk! - kiáltott nagyot a pápi. És a nagymama se győzött csodálkozni, honnan került ez a fürge jószág a kertbe. Űzőbe vették sebtiben. Hazaviszik, jó lesz az unokáknak. De nem bírtak vele. Kisiklott minduntalan a kezük közül.- No mama, hozd csak a hátizsákot! - mondta a pápi. - Én ideállok vele a kerítés tövébe, te meg kergesd erre felém. A nagymama komótos hess- hessel megindult a szemközti oldalról, s a nyulacska szépen besétált a hátizsákba. De nem ám négyballábasságból: Azt szerette volna, hogy te légy a kisgazdája, Zolika. Ha hazamész, nézz csak be a ketrecbe, megtalálod ott. A nyúlpárizsi A hentes a pult mögött állt, mikor a vásárló belépett a boltba Hegyes kis kecskeszakálla volt az illetőnek, úgy ingott lépés közben, mint a falióra sétálója. Kicsit selypítve mondta:- Tizenöt deka nyulpárizsit kérekI- Az nincs!- Miért nincs?- Mert nem akad senki, aki Gőzüzemű teherautó Angliában évente megrendezik a „nehéz gőzjárművek napját", amikor gózekemozdonyok, közúti gözvontatók, cirkuszkocsikat vontató „showmann engine“-nek (mutatványos kocsik) vonulnak fel sokezernyi néző előtt. A gőzjárművek gyűjtőinek népes klubjuk van. A gőzüzemű közúti jármüvekben valamikor óriási fantáziát láttak. A krími háborúban 1854-ben az angol és az orosz nehéztüzérség ágyúit gözekemozdonyokkal és vontatókkal vitték tüzelöállásba olyan helyeken is, ahol nyolc ökör sem tudta a megsüllyedt löveget megmozdítani. Az első világháború idején az angolok sok gőzautót vittek ki * a frontra. A képünkön látható Fődén gőzjármű még abból az időből maradt meg. egy lelkes gyűjtő tulajdona. A fronton a gózteherautók nem csupán szállítottak, hanem tábori kórházak fertőtlenítőállomásait is ellátták forró gőzzel és mosodáit meleg vízzel. A gőzautónak önindítója, gyújtása, kuplungja, tengelykapcsolója nincsen. Szerkezete egyszerű, s nem történik meg vele az, hogy valami parányi alkatrész meghibásodásakor - ami benzines autónál bizony előfordul - üzemképtelen marad. Ma már kevés ilyen ősrégi jármű van. Amikor az automobilok terjedni kezdtek, jobb ügyhöz méltó buzgalommal verték szét a legtöbbet. Újabban nagyon nagy pénzeket fizetnek például gözlokomobi- lért, gőzekemozdonyért. A képen látható autó mögött a háttérben egy cirkuszoskocsi gőzvontatója látható. A teherautó rakfelülete mögött is két kéményt látunk felnyúlni, ugyancsak a bemutatón részt vevő gőzjárművek kéményei. A tizenkilencedik század uralkodó erőgépe a gőzgép volt, és - ugye, milyen érdekes? - az atomerőművekben is gőz hajtja a turbinákat. Dr. Horváth Árpád elvigyen Párizsba megsétáltatni egy nyulat.- Nocsak! - mondta a férfi.- Holnap indulok Párizsba egy turista csoporttal. Szívesen magammal vinnék egy nyulat. A hentes kifordult az udvarra, öt perc múlva nagy szürke nyúltál tért vissza. Papírba csomagolta, de hol a bajsza, hol a farka lógott ki a nyúlnak.- Sebaj! - mondta a szakállas, és a hóna alá csapta a nyulat. A tapsifüles másnap valóban elindult Párizs felé. Egy kis bőröndben volt a szállása, lucerna a vacka, s néhány szellőzónyilás a kilátása. A szakállas Párizsban mindennap levitte egy órára ugrándozni a közeli parkba. Valódi párizsi nyúl lett belőle, egy hét alatt. Mikor visszatértek Fehérvárra, a szakállas átadta a nyulat a hentesnek, s megismételte a kérését.- Kérek tizenöt deka nyulpárizsit!- Majd holnap - mondta a hentes -, majd holnap! Másnap megjelent a szakállas. A hentes egy szalámi forma rúdból leszelt 15 dekát, s átnyújtotta a világjárt vásárlónak. Az megszagolta, és elismerően csettintett: ez már döfi! Mikor elhaladt a hentesbolt kerítése mellett, nagy csődületet talált az udvaron. A hentes fia egy nagy szürke nyulat mutogatott a gyerekeknek.- Ez járt Párizsban! - mondta- Majd bolondok leszünk levágni egy ilyen hírességet. Óváry Péter A kiscsacsi Egyik reggel a kiscsacsi kiscsacsi megkérdezte nagy csacsit nagy csacsit Miért van mondd nagycsacsi nagycsacsi hogy én vagyok a kiscsacsi kiscsacsi Azért vagy Te kiscsacsi kiscsacsi gondolkozott a nagycsacsi nagy csacsi mert a neved kiscsacsi kiscsacsi Gondolkodom, tehát... Kitöltőcske írjuk be az ábrába - kívülről befelé haladva - az alább felsorolt tizenkét szót úgy, hogy a kezdőbetűk a számozás sorrendjében haladva egy magyar író nevét adják eredményül. Ki az író? ÁLMOS, CSÚCS, EGRES, ELMÉS, FEJES, LOVAS, MAROS, NEMES, NINCS, OLVAS, RAKÁS, ROVÁS. Számkereső A körszeletekben a számok bizonyos logikai elgondolás szerint szerepelnek. Ennek megfelelően milyen számot kell beírni az utolsó körbe, a kérdőjel helyére? 1. Ki találta fel a kereket? Íróasztalom fölött a falon egy 1680-ban készült színezett rézmetszet másolata függ, amelyen Földünk térképe és Európa néhány nevezetes városának korabeli ábrázolása látható. Háromszáz évvel ezelőtt - amint azt a térkép is tanúsíthatja - a tudósok és a kartográfusok már viszonylag pontos ismeretekkel rendelkeztek a világrészek méreteiről, alakjáról, beleértve Ausztráliát is, amelyet pedig csak néhány évtizeddel korábban pillantott meg először európai hajós, a spanyol Luiz Váz Torres. A városrajzok hitelességében nincs okom kételkedni, noha nyilvánvaló, hogy a derék rézmetsző mester mindenekelőtt békés életképeket és szemnek kellemes jeleneteket kívánt megörökíteni, s a hatás fokozása kedvéért itt-ott a képzeletét is segítségül hívta. Ami számomra különösen megkapó ezeken a metszeteken, az az emberek, állatok és a különböző járművek tarka forgataga. Ki gyalogosan, ki lóháton poroszkálva, ki pedig csónakban evezve igyekszik valahová. Utasok, utazók, vándorok, katonák; férfiak és nők, idősek és fiatalok - mind-mind megy valahova vagy pedig éppen megérkezik valahonnan. Ez a szüntelen mozgás szinte ellenpontozza a két féltekét közrefogó kép földön túli lényeinek: a harsonát fúvó angyaloknak, a szőlőszemeket csipegető puttóknak, a jóságos tekintetű istennőknek a békés ejtőzését. Gyakran szemügyre vettem már ezeket a képeket, s közben eltűnődtem azon, vajon hogyan is utaztak a régi korok emberei. Milyenek voltak az első járművek? Mely népek építettek először utakat és hidakat? Voltak-e hajdanában vendégfogadók az utak mentén? Milyen volt az élet egy ókori kikötőben? Hogyan védekeztek az útonállók és a rablók garázdálkodásai ellen? Csupa olyan kérdés, amely bizonyára nektek is eszetekbe jutott már. Aki kíváncsi a válaszokra, az tartson velünk! A következő hetekben múltbéli utakon, egykori járműveken régen letűnt birodalmakba és országokba látogatunk el. Kezdjük tehát az első, a címMEGFEJTÉS A június 26-I számunkban közölt feladatok megfejtése: Ajándék lónak ne nézd a fogát; 5x4+1:7+9:4-2 (az egyik megoldási lehetőség). Nyertesek: Vitéz Csilla, Tornaváralja (Turnianske Podhradie); Gódány Júlia, Duna- szerdahely (Dunajská Streda); Both Szilvia, Csilizradvány (Őilizská Radvan); Fertő Erika, Harkács (Gemerská Vés); Bohony Iveta, Jóka (Jelka). ben feltett kérdéssel: ki találta fel a kereket? Mert ugye, az senki előtt nem vitás, hogy a kereket valakinek (esetleg: valakiknek) fel kellett találnia, hiszen ilyen szerkezetet a természettől nem lehetett ellesni. Amikor a kerékről beszélek, akkor nem valamilyen kerek formájú edényre vagy dísztárgyra gondolok elsősorban, hanem olyan szerkezetre, amely forgómozgást végez, tehát kocsikerékre, fazekaskorongra stb. Talán meglepően hangzik, de nem minden fejlett civilizációban ismerték a kereket. Amikor a spanyolok leigázzák az ősi azték, maya és inka birodalmat, meglepődve tapasztalták, hogy itt sehol nem használnak fazekaskorongot és nincsenek kerekeken gördülő járművek sem. Ez természetesen egyáltalán nem azt jelenti, hogy Közép- és Dél-Amerika jól szervezett társadalmai alacsonyabb rangúak lettek volna az európai vagy az ázsiai társadalmaknál, csak azt szerettem volna érzékeltetni, hogy egy-egy jelentős műszaki felfedezés olykor ismeretlen maradhat még a fejlett kultúrájú civilizációkban is, ha ezek más civilizációkkal nem érintkezve, szinte bezárkózva saját világukba élik mindennapjaikat. A kerék felfedezőjének (illetve felfedezőinek) a neve ismeretlen, csak annyit lehet bizonyossággal állítani, hogy az i. e. 4. évezredben - tehát 5-6 ezer évvel ezelőtt - már ismerték a sumérok, s valószínűleg ők is találták fel. Régészek és néprajzkutatók megpróbálták kideríteni, hogyan is támadhatott a kerék ötlete, de sem a görgőként használt fatörzsekkel kapcsolatos fejtegetések, sem a kérdést vallási alapon tárgyaló elméletek nem hangzanak meggyőzően. Nyilvánvaló, hogy a régi korok emberének is tudomása volt arról, hogy egy nehéz tárgyat csúsztatva elmozdítani sokkal bonyolultabb, mint ha ugyanez a tárgy valamilyen gördülő alkalmatosságon mozogna. De hogy ebből a felismerésből hogyan született meg a kerék, majd később a kerekeken gördülő jármű - ma még tisztázatlan. Azt viszont határozottan kijelenthetjük, hogy a kerék felfedezése szinte forradalmasította a gazdasági életet és a közlekedést. LACZA TIHAMÉR Az iránytű a hajósok és az utazók nélkülözhetetlen kelléke. A kínaiak már az időszámításunk előtti időkben ismerték ezt az elmés szerkezetet, s természetesen a kereket is. A képen egy kis riksára szerelt „délmutató“ látható, amely az i. sz. 7. században készült. (Gyökeres György fotoreprodukciója) 1 J ÚJ 18 1987. VII.
