Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)

1987-10-30 / 43. szám

» Vasárnap 1987. november 1. A NAP kel - Kelet-Szlovákia: 06.21, nyugszik 16.20 Kö- zép-Szlovákia: 06.28. nyugszik 16.27 Nyugat- Szlovákia: 06.34, nyugszik 16.33 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlová- kia: 14.38, nyugszik 00.51 Közép-Szlovákia: 14.45, nyugszik 00.58 Nyugat- Szlovákia: 14.51, nyugszik 01.04 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük MARIANNA - DENISA nevű kedves olvasóinkat • 1757-befi született Antonio CANOVA olasz szobrász, a klasszicizmus egyik legna­gyobb hatású mestere (t 1882) • 1902-ben született Johan Nor- dahl GRIEG norvég költö, dráma- és regényíró (t 1943). AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL NEM TÖRTÉK MEG Török Elemér írása AZ EXPORTTÓL A KÖZVETLEN KAPCSOLATOKIG Szénási György interjúja HÁRMASBAN Deák Teréz riportja KURGÁN - A REMÉNY VÁROSA Péterfi Szonya írása HÉT ÉVTIZED ÉRTÉKEI Mészáros Károly írása A KÉK FÜZET Részlet Emmanuil Kazakevics regényéből TISZTA KÉPET ADNI Szabó G. László írása A tusimicei hőerőműben teljes erővel folynak annak a belső szénellátó berendezésnek a javítási munkái, amelyet augusztus 26-án hatalmas tűz rongált meg. A helyreállításban naponta 120-150 ember vesz részt, s legnagyobb figyelmet az új szállítóberendezések szerelésére, az acélkonstrukció hegesztésére, valamint az erős- és gyengeáramú kábelek cseréjére fordítják. A képen: Josef Drziak látható hegesztés közben. (Libor Zavoral felvétele - CTK) A podovíni Fruta vállalat nemrég üzembe helyezett kor­szerű berendezése naponta 320 tonna paradicsomot dol­goz fel. A nagy kapacitású gépsor segítségével az idén 16 ezer tonna sűrítményt ké­szítenek. Felvételünkön Anna Skrivánková a paradicsomlé cukortartalmát méri. (Vít Koreák felvétele - CTK) A Csehországi Rokkantak Szövetségének brnói Méta vállalata gyógyrehabilitációs segédeszközök gyártásával foglalkozik. Jelenleg többek között ötféle hallókészüléket állít elő. Felvételünkön egy Rexton típusú hallókészüléket szerelnek. (Vít Korőák felvétele - CTK) IDŐSZERŰ GONDOLATOK Az átalakítás összefügg a politikai és az ideológiai munka nagy feladataival. Az alkotó marxizmus-leninizmus szellemében kell megvi­lágítani a végrehajtott intézkedések értelmét, céljait és összefüggéseit, annak fontosságát, hogy reagáljanak az új feltételekre és szükség­letekre. Felszámolni a merevséget a gondolko­dásban, letérni a kitaposott ösvényekről és leküzdeni a saját előnyös helyzet elvesztésétől való olykori félelmet, azt, hogy egyesek nem szívesen törik fejüket az új megoldásokon. Kü­lönböző helyeken és irányítószervekben van­nak olyan emberek, akik nem akarnak vagy félnek változtatni azokon a munkamódszere­ken, amelyeket az évek hosszú során megszok­tak. Érdekeiket azonban nem lehet a társadalmi érdekek fölé helyezni. Ezekben a csoportérde­kekben van a konzervativizmus gyökere is. A párt egész munkájának és ezzel összefüg­gésben az átalakításnak is célja a dolgozó ember életének egyre szebbé tétele. Ezért jól, rugalmasan, ésszerűen kell megszerveznünk az egész gazdaság menetét. A gyakorlatban meg­ismertük, hogy az irányítás eddigi rendszere a részleges javítások ellenére, amelyekkel pró­bálkoztunk, nem felel már meg. Ezért új útra lépünk. Követése szükségessé teszi a begyöke­rezett egyenlősdi megszüntetését. Számos kí­sérlet történt a javadalmazás szocialista elvei­nek következetesebb érvényesítésére, de a ká­ros egyenlősdi olyan mély gyökereket eresztett, hogy mindmáig hat. Pedig a jó, a minőségi munkát nem szabad ugyanúgy jutalmazni, mint a rossz munkát. A kapitalizmus elleni harc időszakában a szociális igazságosságért küzdöttünk a mun­kások és minden dolgozó számára, azért hogy azonos legyen a helyzetük és jogaik a többie­kével. Ezt a feladatot a szocializmus megoldot­ta. A mai időszakban a szociális igazságosság követelmény, azt jelenti, hogy következetesen érvényesíteni kell a végzett munka mennyisége és minősége szerinti javadalmazást. A gazda­sági mechanizmus átalakításával kapcsolatban ezt az elvet annak feltételeként kell realizál­nunk, hogy hatékonyan érdekeltté tegyük az egyéneket és a kollektívákat az eredmé­nyekben... Mindannyian tudjuk, milyen sok még mindig a fogyatékosság a termelés minőségében, ho­gyan nyilvánulnak meg ezek a bel- és a külke­reskedelemben, milyen károkat és nehézsége­ket okoznak nekünk. Ezért tovább kell mélyíteni a helyzet javítására tett intézkedéseket, szük­ség esetén káderintézkedések útján is. Ezekre a kérdésekre kell orientálnunk a politikai mun­kát és az emberekre gyakorolt hatást. Az új gondolkodásmódért ezt a küzdelmet folytat­nunk kell, még ha nem is fog mindenki tapsolni nekünk. Azonban a becsületes emberek döntő többsége támogatja ezt az eljárást. (Gustáv Husák elvtársnak a Dél-morva- országi kerület párt és állami vezetőinek értekezletén mondott beszédéből) GYERMEKMOSOLY ÉS HIVATÁSSZERETET Dudás Máriának, a Nagyma- gyari (Zlaté Klasy) Magyar Taní­tási Nyelvű Alapiskola pedagó­gusának több mint három évtize­det ölel fel pedagógiai tevékeny­sége. Az Érdemes Pedagógus kitüntetés is ennek a munkának az elismerése.- Én megvalósítottam gyer­mekkori álmomat: pedagógus lettem - mondja. - Kezdettől fogva a szülőfalumban tanítok. A kezdet itt sem volt könnyű, mert rossz körülmények között, nagylétszámú osztályban taní­tottunk. A hivatásszeretet és a gyermekmosoly azonban a legnagyobb nehézségeken is átsegített. Úgy érzem, hogy csa­tát nyertem, mert tanítványaim mindig bizalommal fordulnak hozzám, gyakran kérve tanácsot és útbaigazítást. Harminc év alatt sok minden megváltozott Nagymagyaron is. Többek között új iskola épült, melyhez tornaterem, szaktanter­mek, étkezde és napközis osztá­lyok is tartoznak. A feltételek tehát adottak az igényes tantervi követelmények megvalósítá­sához.- Ma már sokkal jobb körül­mények között végezzük mun­kánkat. Ezek önmagukban azonban nem sokat érnek, ha nem párosulnak a pedagógus lelkesedésével, alkotó tevékeny­ségével. Nagyon lényegesnek tartom, hogy mindenki a maga posztján éljen az adott lehetősé­gekkel: a tanító a tanteremben, vezető az irányításban, a tanuló pedig a tanulásban. Csupán ez lehet az eredményesség záloga. Azok közé a pedagógusok kö­zé tartozik, akik semmit sem bíz­nak a véletlenre, mert tudatosít­ják felelősségüket tanítványaik­kal, a szülőkkel és a társadalom­mal szemben. Vallja: alapos felkészülés nélkül nem végezhe­tő színvonalas oktató-nevelő munka és nem emelhető a tanu­lók tudásszintje. Pedig napjaink­ban gyakran hallani olyan kije­lentéseket, hogy könnyű a peda­gógusnak, hiszen a módszertani könyvekben megvan a tanítási órák „forgatókönyve“. Sajnos a gyakorlatban előfordul, hogy néhányan ezzel meg is elégsze­nek, és sablonos órafelépítést alkalmaznak.- Nem értek egyet ezzel a szemlélettel, hiszen az adott osztály és tanuló sajátosságait a pedagógusnak már az órákra való felkészülés során figyelem­be kell vennie. Én egyébként is ellene vagyok a „receptszerű“ megoldásoknak, mert nem te­szik lehetővé az önálló munkára, gondolkodásra és alkotó tevé­kenységre nevelést. Minden ta­nítási órán sikerélményhez kell juttatni a jó felfogású és a gyenge tanulókat egyaránt, a tananyag egyéni megközelíté­se nélkül ez viszont elképzelhe­tetlen. Ehhez természetesen is­merni kell a gyermekek családi hátterét is, ezért rendszeresen szülői látogatásokra járok.- Véleménye szerint milyen napjaink jó pedagógusa?- Nehéz erre néhány mon­datban válaszolni. Első helyre az önmagával és a tanítványaival szembeni igényességet, az ala­pos szakmai, módszertani felké­szültséget, valamint a szemé­lyes példamutatást helyezem. A pedagógusnak mindig őszinté­nek és igazságosnak kell lennie a gyermekekkel. Olyan hivatás ez, melyet kölcsönös bizalom, jó viszony nélkül aligha lehet ered­ményesen gyakorolni. Kollégá­immal sokat beszélünk arról, ho­gyan szerettessük meg a gyere­kekkel az egyes tantárgyakat, s rajtuk keresztül az iskolát. Úgy vélem, hogy a pedagógus sze­mélyisége, hivatásszeretete döntően befolyásolja a gyerme­kek értelmi fejlettségét és kötő­désüket az iskolához. Nem sza­bad fukarkodni indokolt esetben a dicsérettel, hiszen sok tanuló esetében ez elősegíti az egész­séges önbizalom kialakulását.- És hogyan vélekedik a pe­dagógusok iskolán kívüli munká­járól?- Alapvető feladatunknak ter­mészetesen az oktatás és neve­lés színvonalának emelését, eredményességének fokozását, az oktatáspolitikai határozatok következetes megvalósítását tartom. Mindez egész embert igénylő munka. Ugyanakkor mint közéleti tényező, nem zárkózhat el a pedagógus a nyilvánosság elöl. Meggyőződésem, hogy az a pedagógus, aki részt vesz az iskolán kívüli tömegpolitikai, népművelői vagy egyéb köz­hasznú tevékenységben, annak a közvélemény és a szülők előtt is nagyobb a tekintélye. Dudás Mária nem csak sza­vakban vallja ezt a nézetet, hi­szen jómaga sokrétű munkát vé­gez. Mint kommunista pedagó­gus bekapcsolódik az iskolai pártszervezet vezetőségének munkájába, önzetlen munkát végez a nószövetség helyi szer­vezetében is. SVINGER ISTVÁN 1987.

Next

/
Thumbnails
Contents