Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)
1987-10-23 / 42. szám
J apánban megjelent az üzletekben a több mint fél évvel ezelőtt beharangozott Super VHS rendszerben gyártott első képmagnó, amely a képminőség viszonylatában állítólag forradalmi előrelépést jelent az eddigi rendszerekhez képest. Vízszintes képbontása például 400 soros, ami valóban órási ugrás az eddigi 250-270 soros képbontáshoz viszonyítva. A JVC gyár mérnökeinek ezt az összetett képjel felbontásával, színes (kominens) és fekete-fehér (lumirjens) tényezőre való szétválasztásával sikerült elérniük. A japán cégek megkezdték az ennek megfelelő tévé- készülékek gyártását is, Megjelent a Super VHS! amelyek külön krominens és luminens bemenetellel vannak ellátva, így lehetővé teszik a kiváló minőségű video- kép reprodukálódását. Az új .rendszerű képmagnó, a JVC HR-S7000 ára Japánban 220 000 jen, illetve mintegy 2900 DM. Egyelőre csak NTSC (a japán és amerikai tévészabványnak megfelelő) változata készült el, s még nincs hír arról, hogy mikor jelenik meg PÁL rendszerű változata az európai piacon, akárcsak arról sem, hogy mikor kezdenek Super VHS rendszerű kamerákat és kamkordereket gyártani. Persze, a többi cég sem ül tétlenül, a Hitachi, a Sharp, a Matsushita és a Mitsubishi is elkészítette saját S-VHS rendszerű képmagnó típusait, s csak idő kérdése, mikor dobja őket piacra, mikor kezdődik meg a versengés, s ezzel - reméljük - az egyelőre még viszonylag magas árak csökkenése is. (B) K örvonalazatlan tehetség. Diplomáját tekintve dramaturg, de ir is, játszik is. Színpadi alakításai (előbb Zalaegerszegen, most a budapesti Radnóti Színpadon) rövid, de hatásos stílusgyakorlatok, film- és tévészerepei különös pasztellszínek, megszokott kékek, zöldek, sárgák mellett. Szikora János rendezésében, A kaméliás hölgyben nagyvilági selyemfiú volt, Simó Sándor tévéfilmjében, a bemutatásra váró Isten veletek barátaimban, nagylelkű, szeretőjét is elajándékozó ábrándos ifjú lesz. Zsótér Sándor hol itt, hol ott hallat magáról a szakmában. Az egyik rendezőnek munkatársa, a másiknak színésze, az egyik színésznek partnere, a másiknak portréírója. Sohasem tudott csak léptem, ennyi az egész. Sándor Pállal, Esztergályos Károllyal filmezek, mindig oda megyek, ahova hívnak. Hogy hosszú távon nem lehet hatásfoka ennyiféle munkának? Akkor abba is hagynám. De nem hagyom, mert minden visszaigazolást megkapok, amire szükségem van. Simó Sándorral nagyon szép filmet forgattunk... a forgatókönyv Tersánszky Józsi Jenő írásai nyomán készült, s egy pesti bérház lakóinak életét követi nyomon 1938-tól 1944-ig. Báró, orvos, ünnepelt színésznő, nyugalmazott őrnagy, kárpitos, varrólány, villamoskalauz, latintanár, egy fiatal értelmiségi házaspár és néhány felnőtté érő kamasz lakik a házban... ahány ember, annyiféle szeretet és gyűlölködés, bukás és feleegy valamire figyelni. Annál sokkal több van benne. Akaratból is, ambícióból is, kíváncsiságból is. ,,A főiskola elvégzése után azt hittem, megváltozom, de ma már tudom: ha ötödik éve ugyanabba a folyóba lépek, akkor nem valószínű, hogy egyszer csak más leszek. Igen, fatalista vagyok... úgy fogadom el a dolgokat, ahogy megtörténnek. Nem érdekelnek már a felesleges miértek. Azért csinálok egyszerre többfélét, mert minden izgat, aminek köze van a filmhez, a színházhoz, az irodalomhoz. Nádasdy Kálmán szerint a dramaturg a rendező barátja. Én még egyet melkedés. Mindez történelmi háttérrel, megrendítő eseményekkel. A Hótreál főszerepére Szabó Ildikó kért fel. Először, egy céltalan, unatkozó egyetemistát kellett volna játszanom a filmben, de a végén sokkal izgalmasabb feladatot kaptam. A fiú, akit megformálok, sikkasztott. Börtönben van. Ott köt szoros, életreszóló barátságot, egy érzékeny, hozzá hasonló sráccal, s mikor szabadlábra helyezik, annak nővérét is megszereti. Három fiú és egy lány szokatlanul őszinte története a film - az utolsó forgatási napok csak ez után jönnek. Sándor Pállal a Szerencsés Dánieben dol• „ A Hótreálban nem kellett földre szállt angyalnak lennem. Ráadásul egészen rövidre vágták a hajam, ezáltal az arcom is megváltozott.“ (Pándi Titusz felvétele) goztam először. Most, a Miss Arizonában nem olyan szerencsétlen sorsú fiút játszok, mint amilyen Angeli Gyuri volt... Andrásnak csupa fény az élete, anyjának nagyhírű éjszakai mulatója van, ott ül, ott figyeli a világot minden este. Anyámat Hanna Schygulla, nevelőapámat Marcello Mastroianni játssza... ilyen színészeknek sem voltam még a partnere soha. Ekkora lehetőségekkel úgy érzem, dőreség lenne nem élni. Ezek élményeket, impulzusokat, találkozásokat jelentenek. Nagy élményeket, mély impulzusokat, emlékezetes találkozásokat. S nekem erre van a legnagyobb szükségem.“ SZABÓ G. LÁSZLÓ Damiano Damiani Bécsben forgat Sergio Leone után most az itáliai film másik nagy rendező- egyénisége érkezett Bécsbe: Damiano Damiani. Leonéval ellentétben, akit ő őszinte realistának tart, önmagát inkább moralistának tekinti. ,,Nem azért vagyok erkölcstanitó - mondja - , mert annak kell lennem, hanem mert egy-egy film végén újra és újra kiderül, hogy az vagyok." Az olasz rendező most készíti elő a legújabb munkáját, amely talán a legköltségesebb és leg- fényűzöbb televíziós produkció, ami Európában valaha is készült. A tévésorozatot csaknem teljes egészében Bécsben fogják forgatni. Az olasz, nyugatnémet, francia és osztrák részvétellel készülő koprodukció címe: ,,A vonat“. A film igazi hőse Damiani elgondolása szerint egy vonat lesz, hiszen a tévésorozat négy 52 perces része arról fog szólni, hogyan utazott Lenin a zürichi száműzetésből 1917 áprilisában Oroszországba, Pétervárra, illetve azokról a következményekről, amelyeket ez az utazás hozott magával. A film középpontjában a köröskörül dúló első világháború közepette Svájcból Németországon és Svédországon át Oroszországba megtett út áll. Valamennyi külső jelenetet Bécsben veszik fel, és itt készítik el a belső felvételeket is, amelyekhez az ORF - és ez egy kis szenzáció - átalakítja és új életre kelti a már régen leírt Rosenhügel Stúdiót. Lenin szerepét Ben Kingsley játsza, aki Gandhit alakította Richard Attenborough filmjében. Nagyezsda Krupszkaja szerepében Leslie Caron lesz látható. Bár még bizonytalan, szó van Fanny Ardant szerződtetéséről is. A szereplőgárda túlnyomó- részt osztrák színészekből áll. A filmet támogatja az Osztrák Vasutak Szövetsége is. Ausztria ezzel a nagyszabású produkcióval talán felszállhatna a nemzetközi film vonatára, és ezzel Bécsnek újra lenne csatlakozása a nagy filmvárosokhoz. Vakmerő álom! „A vonat“ csaknem kiárólag politikáról szól. „Szempontom mindig politikai - mondja a rendező. - Filmjeimben alig vannak szerelmi történetek, vagy ha igen, akkor is csak alárendelt szerepet játszanak.“ A korrupció, a maffia, az egyéni érdekek és demokratikus törvények konfliktusa eddig Damiani csaknem valamennyi filmjében felbukkant, gondoljunk csak a maffia terrorjáról szóló Mint a bagoly nappal címűre, vagy az Egyedül a maffia e'?n című tévésorozatára. A maffia és hazája, Szicília megigézte Damianit. Az északitáliai, udinei születésű, eredetileg festészetet tanult művész számára teljesen mindegy, hogy televíziós sorozatban vagy a filmvásznon nyújt-e látleletet erről avilágról. Nem osztja ugyanis azokat az előítéleteket, melyeket a filmesek táplálnak a televízióval szemben: ,,Egy televíziós sorozatot is úgy készítek, hogy azt moziban is lehetne játszani. Itt egyáltalán nincs különbség a kettő között. “ A Lenin-film befejezése után ismét mozifilmet forgat majd, mégpedig a maffiáról, Szicíliáról - jóllehet néhány évvel ezelőtt azt nyilatkozta, hogy ezt a témakört kimerítette. ,,Ott azonban időközben annyi minden megváltozott megint. A kábítószer- kereskedelem révén a maffia még nagyobb hatalomra tett szert. Minden még rosszabb lett.“ És ez elég ahhoz, hogy a moralista filmrendezőben, Damiano Damianiban megmozduljon valami, ami tettre ösztökéli. (D.P) A televízió, jellegéből adódóan rendkívül nagy lehetőségeket biztosít az ismeretterjesztés számára. Ennek megfelelően az ismeretterjesztő műsorok mindig nagy szerepet töltöttek be a tévé műsoraiban. Meglepőnek tűnhet, de már a televíziózás kezdeti időszakában - a harmincas évek elején - is hasonló volt a tévé műsorszerkezete, mint napjainkban: sugároztak híreket, játékfilmeket, stúdióbeszélgetéseket és útibeszámolókat. Egzotikus tájakat, embereket, civilizációkat bemutató filmek alkották a televízió első ismeretterjesztő műsorait. Bár napjainkban is jelentős szerepet töltenek be az adásban az ilyen filmek, az ismeretterjesztés - a társadalmi és a tudományos fejlődéssel összhangban - jelentős változáson ment keresztül. Olyannyira, hogy rendszeresen jelentkező magazinok formájában is megismerkedhetnek a nézők a legújabb tudományos eredményekkel. E műsortípus kialakulásának a legfőbb oka a természettudományok robbanásszerű fejlődése, amely szinte naprakész információkat követel meg. Jó példa erre a budapesti televízió Delta című tudományos magazinja, amely vagy két évtizeden keresztül havonta jelentkezett, később - az információrobbanással összhangban - kéthetente, míg néhány évvel ezelőtt már heti műsor lett belőle. Műsorszerkezete is pontosan követi a világ tudományában végbemenő folyamatokat: a természettudományokon belül egyre inkább növekszik a biológiával foglalkozó kisfilmek aránya, a vegyészeten belül a gyógyszeripart bemutatóké, egyre több műsoridőt szentelnek a környezetszennyezés és -megóvás, a biológiai egyensúly fenntartása kérdéseinek, az elektronikának, ezen belül is kiemelt szerep jut az irányítás- és számítástechnikának, valamint a mikroelektronika legújabb eredményeinek. Mivel az ilyen magazinműsorok információi gyakorlatilag naprakészek, aligha lehet csodálkozni azon, hogy a közvéleménykutatási adatok szerint e műsorok nézettségi szintje meglehetősen magas - szinte teljesen függetlenül a sugárzási időponttól. Igazi csemegének számítanak azok az ismeretterjesztő filmek, amelyeket neves kutatók tudományos intézmények megbízásából készítenek. Az ilyen jellegű műsorok csúcsát kétségkívül J. J. Cousteau tevékenysége jelenti. Ez a matuzsálemi korú, nagyszerű kutató talán századunk tudós-példaképe is lehetne, akit méltán állíthatnánk követendő példaként az ifjúság elé. A közhiedelemmel ellentétben - amely a tudóst afféle laboratóriumi csodabogárnak képzeli - ó a hetedik X-en túl is majd kicsattan az életerőtől; széltől cserzett arcán egy küzdelmes élet bölcsessége, szelíd derűje és férfias edzettsége. Ha kell, még ma is leszáll a mélybe (búvárfelszerelésének egyik legkényesebb eleme, az oxigénpalack nyomáscsökkentője az ö találmánya), de nemcsak széttekinteni, hanem, hogy lencsevégre kapja a vízalatti élet pusztulásának jeleit. MILYEN IMPULZUST? ISMERETTERJESZTÉS A KÉPERNYŐN Figyelmeztet arra, hogy unokáinknak is ezen a golyóbison kell élniük, tehát felelősek vagyunk a bioszféra állapotáért. Komoly tudós, kéttucatnyi tudományos akadémia tagja, a víz alatti élet kutatásának egyik úttörője, a tenger megmentéséért küzdők egyik élharcosa, a béke és a megértés követe. És ami a legfontosabb: élő szimbóluma annak - hogy a kutatás, a tudás új csúcsainak meghódítása kimeríthetetlen öröm, sőt boldogság forrása is lehet. Hogy történhet bármi, a munka éppoly éltető eleme, mint a víz és a levegő, az alkotó tevékenység az ember életének legfőbb értelme. Kamerája révén a tenger mélyének olyan csodálatos világa tárul fel milliók szeme előtt, amelyet ember előtte soha nem látott, s egészen biztos, hogy sokak számára ez az egyetlen lehetőség a tenger világának megismerésére. Az ismeretterjesztő filmek révén ismerkedhet meg a néző a földi élet csodáival is. A világ állatai című filmsorozat - minden bizonnyal az utóbbi évek legsikeresebb ilyen jellegű vállalkozása ez - drámai feszültsége nem engedi a tévé kapcsológombjához nyúlni a nézőt. Hasonló filmek révén juthat el a néző a Himalája hófödte csúcsaira, földalatti barlangokba, pillanthat be a sejt belsejébe. A megfelelő színvonalon elkészített filmek élő példái annak, hogy egyidejűleg lehet tudományos igényű munkát, érdekes ismeretterjesztő művet készíteni és olyan drámai feszültséggel terhes filmet forgatni, amely a nézőt székébe szögezi. Mindez csak szakmai hozzáértés, jó ismeretterjesztői véna és művészi intuíció kérdése. A televíziós dramaturgia legfőbb ismérve - bár nagyon sok alkotó könnyen elfeledkezik róla - a képiség. A televízió a rádiótól abban különbözik, hogy képben fogalmazza meg a mondanivaló legfőbb részét, ez minden műsortípusra, így az ismeretterjesztő műsorokra is érvényes. Nem elég, ha egy tudós - háta mögött lexikonokkal és enciklopédiákkal roska- dásig megrakott polcokkal - elmond, elmagyaráz egy tudományos porblémát. A legnagyszerűbb előadás is vakvágányra fut, ha nem egészítik ki olyan érdekes, izgalmas felvételekkel, amelyek lekötik a néző figyelmét. Ehhez pedig fáradságot nem ismerve, olykor hónapokig tartó, megerőltető munkával kell felvenni akár egy kétperces jelenetet is, hiszen az állatok nem kaphatók arra, hogy csak úgy megrendelésre önmagukat adják a kamera előtt. A türelem ez esetben sikert terem, hiszen sok rendkívül érdekes felvétel bizonyítja, hogy a jól előkészített munka meghozza gyümölcsét: izgalmas, szemkápráztató felvételekben gyönyörködhet a néző. Annál is inkább érdemes vállalni az olykor meglehetősen hosszadalmas munkát, mivel a tudományos ismeretterjesztő műsorok hatása szinte felmérhetetlen: a rosszul elkészített film esetleg arra készteti a nézőt, hogy ki- vagy átkapcsolja a készülékét, viszont a tudmányos igényű, megfelelő dramaturgiájú, érdekes és izgalmas ismeretterjesztő műsor óriási hatással lehet rá, s főleg az ifjúságra. Hiszen a ma iskolásai a holnap mérnökei, orvosai, felfedezői, kutatói, tudósai. Nem mindegy, hogy milyen impulzust kapnak ehhez. OZOGÁNY ERNŐ ÚJ SZÚ 14 TALÁLKOZÁS ZSÓTÉR SÁNDORRAL
