Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)
1987-10-16 / 41. szám
RABLÁS Két betörő szorgoskodik az üzletben. Férfiöltönyöket gyömöszölnek egy óriási bőröndbe.- Nézd, Jacques - szól az egyik ötszáz frankot mernek elkérni ezért a öltönyért! Valóságos rablás! TÉVÉ Kovácsné arról panaszkodik a barátnőjének, hogy milyen nehéz a sorsa a férje mellett.- Hát hagyd ott! - tanácsolja a barátnő.- De hiszen már kétszer otthagytam! Csakhogy egyszer sem vette észre, mert éppen nézte a televíziót. .. ÁLDOZAT Egy nő panaszkodik a barátnőjének:- Végzetes tévedés áldozata vagyok.- Mi történt?- Harminckilences lábam van, de nagyon megtetszett a boltban egy harminchetes cipő... BETEG- Hogy érzi magát, Majer úr?- Ne is kérdezze, nagyon rosszul. Olyan beteg vagyok, hogy amikor a minap valaki azt mesélte, hogy meghaltam, egy csöppet sem csodálkoztam rajta. PANASZ A tanító panaszkodik a szülőknek a kis Elemérre:- A fiuk a legrosszabb gyerek az osztályban. Nem lehet vele bírni! És ami a legrosszabb: még egyszer sem hiányzott! SZERETI Özvegy: - Szegény John! Úgy szerettem őt, hogy most is kész lennék utána menni, akár a sírba! A család egyik barátja: - Mary, légy irgalmas, legalább a sírban hagyd öt békén nyugodni! HOLDON Az üzletben a vásárlók beszélgetnek a várakozás közben.- A Holdon például egy kiló csak tizenhét deka. Az elárusító lány meghallja és összecsapja a kezét:- És senki sem reklamál? JAVASLAT Városfalvi, aki agglegény, panaszkodik a kollégájának:- Már másodszor törtek be a lakásomba, és ellopták az összes pénzemet... Szerinted mit tegyek?- Nősülj meg, és a tolvajoknak nem lesz mit ellopniuk... KÜLÖNÖS A feleség bejelenti a rendőrségen, hogy a férje már négy napja eltűnt.- Van valamilyen különös ismertetőjele? - kérdezik tőle.- Még nincs - válaszol az asz- szony -, de lesz, ha hazajön! SZIPORKÁK Azok az emberek dolgoznak a legkevesebbet, akiknek soha semmire sincs ideiük. xxx Ha bajunk van a világgal, akkor nem mindig csak a világ a hibás. XXX A munka gyümölcsét is rághatja kukac. xxx Újfajta munkahelyi rövidlátás: ha a vezető nem lát lejjebb... xxx A tévedés olyan életképesnek bizonyult, hogy már-már tövényszerúségnek tartották. xxx Mindig is csak önmagát szerette, aztán nagyon elképedt, amikor magára maradt. xxx Közel akar kerülni a tűzhöz, de azért nem akarja megégetni magát. xxx Te vagy vállalatunk pillére - mondogatták neki, mígnem összeroskadt. xxx Édes nőtt vett feleségül, s azóta savanyú képpel jár... (Az EulenspiegelbŐI fordította: SZ. HLAVATY MÁRTA) AZ ELSŐ t Lezajlik az első veszekedés a fiatal házasok között. Az asszonyka csomagolni kezd:,- Visszamegyek a mamához!- Csak menj!- De majd vele jövök vissza! A zok voltak ám csak a szép napok! Mintha csak tegnap történt volna, olyan tisztán itt van előttem az egész. Az én kicsi drágaságom, ez a nagy mélák százkilós ember már kora hajnalban izgatottan fészkeló- dött, tisztítgatta az iránytűjét, egy nagy könyvből pedig ötpercenként ellenőrizte, hogy a fák mohás oldala valóban észak felé néz-e? Nyolc órakor, rögtön a reggeli után elindultunk. Az a nagy marha ember, aki máskor kilószámra tömi szájába a kenyeret, a vajat pedig külön szeli hozzá késsel, most alig tudott valamit enni. Úgy remegett a gyomra, mint a kocsonya! Én is izgultam. Ugyanaz a turistaruha volt rajtam, mint annak idején, vagyis anno, magyarul: szerelmünk hajnalán. Az iránytű már rögtön az elején felmondta a szolgálatot, a fák mohás oldala helyett egy penészes párizsi zöldjét mutatta, de örömünket ez sem ronthatta el. Kéz a kézben mentünk ki az erkélyre, ugyanúgy, mint akkor. Ott egy kicsit megpihentünk, leterítettük a magunkkal hozott kockás plédet, előszedtük a tízórait. Az a nagy mélák ember, aki annak idején a két kezével bontotta fel a májkrémes konzervet, most a konzervnyitóval is alig boldogult. Végül aztán sikerült kinyitnia, én kenyeret vágtam hozzá. Tízórai után még pihentünk egy kicsit a Külső-LepuszHallottuk A szomorkodas a tétlenség egyik fajtája A hét vicce-Halfom, hogy a kedves feleséged kétévi némaság után visszanyerte beszélőképességét.- Jól hallottad, öregem.- No és mondd, most hogy érzt magát?- Köszönöm, remekül. Már egy évet behozott... tűit u. 19/c. sz. lakásunk erkélyén, majd ismét felkerekedtünk. 11 órára elértük a nagyszobát. Meredek kaptató volt, de megérte. Ilyen kicsi nagyszobát ritkán lát az ember! Sajnos, úgy tűnt, már jártak előttünk más turisták is. Mindenféle eldobott papírzsebkendők, nylonzacskók figyelmeztettek a civilizáció ártalmaira. ValahonFÖLD S. PÉTER Azok a szép napok nan madárcsicsergés hallatszott, az én drágám, az a nagy mélák marha ember fel is mászott a karnisra, hogy megnézze, mi csipog, de kiderült, hogy a kvarcórám akadt be a függöny felső régióiba, még tegnap, egy kis összetűzés alkalmával. Megszomjaztam, de forrásnak nyoma, sem volt. A tavalyi csőtörés óta egyenetlen volt az ivóvízellátásunk. Az én drágaságom megpróbált vizet nyerni, hogy szomjan ne haljak, de amilyen élhetetlen, az állólámpa villanykörtéjét csavarta ki. Persze, összetört, de víz nem jött belőle. Mondtam neki, még a hülye is tudja, hogy csak a százwattosból lehet vizet nyerni, de az én piciny drágám mindig is önfejű volt. Szomjasak voltunk, de boldogok. Egy órára kiértünk a konyhába. Az ebédet nem részletezem, szörnyűek ezek a turisták, mindent szanaszét hagynak, aztán csodálkoznak, hogy pusztul a természet. Megint a régi szép időkre gondoltam. Amikor az én drága mackóm még csak filigrán termetű bocs volt! Úgy szökdécselt a mosogató és a hűtőszekrény között, hogy még nézni is fárasztó volt. Ma pedig? Csak ül abban a nagy fotelban, amit méregdrágán vásárolt a haverjától, persze jól átverték, olvassa az újságokat és olyan kövér, hogy ha akarna sem tudna megmozdulni. Bezzeg szerelmünk hajnalán! Akkor még mozgékonyabb volt! Meg kell keresni egy fa mohás oldalát? Tessék! Vizet fakasztani a házunk előtti csőtörésből? Ennek a nagy drága marha nagy méláknak semmi sem volt. Ma? Ha ki kell mennie az előszobába, úgy szuszog, mint egy túlsúlyos sündisznö. Tessék, most is! Amíg ezeket meséltem neki, felriadt álmából. Hogyan? Nekem mondja ez a mélák állat, hogy elaludtam? Hogy ezt az egészet nem is én meséltem neki, hanem ő nekem! Hogy ez mit ki nem tud találni! Fantasztikus élénk a fantáziája. Ezért tudunk olyan jókat bóbiskolni együtt a tévé előtt. ÚJ 2
