Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)
1987-10-09 / 40. szám
HÁNYADIK?- Pincér, mi van a különteremben?- Érettségi találkozó, uram.- És miért veszekednek annyira?- Nem tudnak megegyezni abban, hogy hányadik. A férfiak azt mondják a harmincadik, a nők azt, hogy a huszadik... Hallottuk Addig jár a humor a kútra, míg belé nem fojtják LEGSZEBB Emlékszel, drágám - mereng el az idős feleség amikor megkérted a kezemet, úgy meghatódtam, hogy egy álló órán keresztül egyetlen szót sem tudtam kinyögni.- Hát persze, hogy emlékszem: az volt életem legszebb órája! MÚLT A fiatalember megkérdi a jósnötől:-Csak a jövőt árulja el, vagy a múltat is?- Mind a kettőt - feleli a jósnő.-Akkor legyen szives, tárja fel előttem a feleségem múltját! EGYSZER- Mondja Moserné, tapasztalták már a családban valakinél az elmebetegség jeleit? - kérdi az orvos.- Igen, doktor úr. A nővérem egyszer kikosarazott egy milliomost! KÉSŐ Adj kölcsön egy ezrest, légy szíves, nálunk holnap lesz fizetés.- Későn szóltál, nálunk tegnap volt! CSAK Nos, nagypapa, hogy érzed magad az idősek otthonában?- Nagyszerűen. Jó az ellátás, remek a szobám. Csak a hölgyek lehetnének negyven évvel fiatalabbak. .. vu,; Miroslav Motyőík karikatúrája NŐI DOLGOK Két hölgy beszélget:- Kiváncsi vagyok, mi érdekeset találtak a nők a férfiakban azelőtt?- Mikor azelőtt? . - Amikor még nem volt pénz! A hét vicce SZIPORKÁK Nem mindenki tud a jövő zenéjére táncolni. xxx Amilyen a főnök, olyan az igazság a munkahelyen. XXX Ma már mincsenek urak. Csak a betyárok maradtak. xxx Valamikor az oroszlán volt az állatok királya. Ma már az ember. xxx Még a babérkoszorút is ellopta munkatársaitól. xxx Nem mindegy, hogy az emberek integetnek, vagy legyintenek. X X X Egy érdemből két nemzedék nem él meg. xxx Sok fáradozásunkba kerül, amíg a fiatalokat rászoktatjuk arra, hogy olyan hibákat kövessenek el, mint mi. xxx Mindig simogatták - és így törték meg őt. xxx Irigylem azokat az embereket, akik senkit sem irigyelnek. (A Roháő Magazinból fordította: y-f) vAlasz A száztíz éves bácsikát faggatják:- Mondja, bácsikám, hogyan érte meg ezt a szép kort? Ő csendesen feleli:- Volt türelmem... ITAL Doktor úr, igaz, hogy az italtól felejt az ember?- Igen. Ha iszik, mindent elfelejt.- Teljesen?- Igen. Csak az ivást nem. A titkárnő megkérdi az igazgatót:- Lajoskám, főzzek neked egy jó kávét?- Hogy mer maga engem tegezni?- Miért ne mernélek? Akivel én együtt alszom, azt csak tegezheted, nem?- Hol aludtunk mi együtt?- Nem emlékszel? Hát tegnap, a szakszervezeti gyűlésen... SÓHAJ Két öreg ül egy pádon a parkban; gyönyörű szőke nő megy el előttük.- Húszévesnek kéne lenni! - sóhajt fel az egyik.- Megbolondultál? Újabb 45 évig akarsz várni a nyugdíjra? NŐ Két öregúr húsöl a parkban. Csinos fiatalasszony suhan el előttük. Az egyik fölfigyel.- Nézd csak, micsoda bomba nő!- Mit nézzek rajta? - szomorko- dik a másik. - Hiszen tizenkét éve már, hogy nem volt dolgom nővel!- Megértelek! - sóhajt a fiatalabbik részvéttel. - De nekem még csak hat éve... ANYA- Halló, Kerék úr? Itt a szülészet. Gratulálok! Fél órával ezelőtt egy szép kisfiú apja lett.- Nagyon szépen köszönöm. De meg tudná mondani, ki a boldog anya? ÉJJEL A feleség reszket a paplan alatt, és ezt suttogja:- Drágám, amikor kislány voltam, az anyám mindig a karjába vett, amikor fáztam.- No és? Keljek föl, most az éjszaka kellős közepén, és hívjam ide a jó édesanyádat? ÉRZÉKEK A bécsi könyvgyújtőtól megkérdi valaki:- Melyek a gyűjteménye legértékesebb darabjai? Változatlanul anyám szakács- könyve és apám csekkfüzete. KÉRDÉS Mondd meg az igazat! Hűtlen voltál hozzám?- Mikor? GOMB- Hogy nézel ki? Az összes gomb leszakadt a kabátodról! Meg kellene nősülnöd!- Hiszen egy hónapja hósültem...- Akkor el kellene válnod! MANFRED STRAHL: TALÁLKOZÁS A MÁSIK ÉNEMMEL Tágranyiit szemmel meredtem a bejárat felé. Belecsíptem a karomba, fájt, tehát tényleg nem álmodom. Három sört húztam le három féldecivel, ennyitől nem szoktam rémképeket látni. Most mégis valami egészen furcsa dolog történt. Minden kétséget kizáróan ugyanis én léptem be az ajtón. Azonnal felismertem magam a mimikámról, kissé félszeg mozgásomról és ócska, kinyúlt pulóveremről.- Hát te?! - jött oda felém és gúnyosan beleszagolt a féldecis pohárba.- És te? - kérdeztem megszeppenve.- Én vagyok a te jobbik éned. Sejtettem, hogy munkaidőben itt talállak a „Fanny“-ban. Mondhatom, szép dolog. A nyilvántartó füzetbe azt írod, hogy „vállalati ügyben távol“j s aztán itt lebzselsz, vedeled a sört meg a pálinkát. Szégyellem magam.- Minek mindenből nagy ügyet csinálni? Ülj ide mellém guríts le egy korsó sört, aztán mindjárt szebbnek látod a világot! De a másik énem nem tágított:- Hova süllyedtél barátocskám! Szégyellem magam. Kiállhatatlan volt, szúrós tekintettel nézett rám. Átültem egy másik asztalhoz, de oda is követett.- És ha a főnököd felhívja azt a vállalatot, ahova hivatalosan mentél? Elmosolyodtam.- Ez két okból is lehetetlen. A vállalat központja vagy foglaltat jelez, vagy nem veszik fel. Oda egyszerűen lehetetlen telefonálni. Egyébként sincs mitől tartanom. Ma szerda van, s Jlyenkor délelőttönként a főnök Marikával tart pásztorórát. Erről mindenki tud nálunk. Szóval, semmi vész, nyugodtan lazíthatok.- Mégis szégyellem magam. Te ennél sokkal többre lennél képes! Dühödten markoltam meg a korsót:- Tudom, azt hiszed nem tudom? De ma délelőtt is... A főnök hosszasan simogatta a haját, aztán elsomfordált. Kruger mindjárt telefonálgatni kezdett, mert a' Wartburgjába hiányzik valami bigyó. Rövidesen elviharzott. Kunzot felhívták, hogy végre megérkeztek a vörösfenyők a hétvégi házába, s ezért izgatottan elrohant. Magam maradtam az irodában. Tudod, nem szeretem, ha hülyének néznek, hát átjöttem ide a „Fanny“-ba. Itt mozgalmasabb, vidámabb az élet. Na, igyál egy rundót! Jobbik énem a fejét rázta aztán az órájára nézett:- Mindjárt három óra, most lesz a szakszervezeti gyűlés, ott mindennel kipakolhatsz. Harcolni kell az igazságért!- Kis naiv! Te tudod a legjobban, hogy hányszor szóltam, s mi lett az eredménye! Azóta csak Krüger kap prémiumot meg Kunz. Engem lesajnálnak. Na, azért egy korsó sör igazán nem árt meg! Tudod mit, dobj be egy rundót, aztán menj el te! Te még rendes fickó vagy!- Tényleg szamár vagy, hiszen tudod, hogy nélküled nem mehetek egy tapodtat sem! így aztán ottmaradt velem. Ó beszélt, korholt, én meg iddogáltam. Egyszer csak az órájára nézett:- Most már mindegy. Fél öt van, vége a munkaidőnek. Kihúztam magam:- Micsoda? Már fél öt? Átöleltem másik énemet:-Gyere, béküljünk ki, ideje felállni. Csak nem fogjuk a szabadiót a kocsmában elpocsékolni... Sz. Hlavaty Márta fordítása 1987. X
