Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)
1987-10-09 / 40. szám
nyár ébrenléteit olykor jótékonyan megszépíti Csakhogy az álombéli bablevessel - főtt •nne bármily szép mesebeli füstölt sertéscsü- I soha senki sem töltötte meg a hasát. Pudingfejú Wilson kiadatlan naplójából. aznap szokat- iápadl, kedvte- iehrezád, sely- )pva, nyugtala- mi a fene baja ilebb húzódott latos sátorával itotta Sahriár uram halhatat- le dorombolva, 'acsorai kebab, rolt a datolya, ott a szörbet? »torn a szakákat! I legyintett, a szakácsaim- asédet. Hol is a minap! - „nem volt pénze, hogy finom mesterségre, tudományra vagy más foglalatosságra taníttassa, odavette hát maga mellé a műhelybe, hogy ő tanítsa ki a szabómesterségre. De a fiú csak haszop- talan, semmirekellő maradt, csupán arra volt kedve, hogy a környékbeli gyerekekkel játsszon; a pillanatot leste, mikor húzza ki apja a lábát, hogy valami elintéznivaló után fusson, vagy valamelyik vevőjéhez elmenjen“ - ó, azok voltak az idők, amikor még a szabómesterek jártak a megrendelőikhez! - sóhajtott fel Sahriár, s folytatta: „Aladdin máris kereket oldott, és a kertekben csavargó« a többi vásott suhanc, magafajta inasgyerek társaságában."- Modtam, hogy reggelre összehívtam a koronatanácsot - reccsent rá a kalifa nyomatékosan. - Talán én legyek közöttük az együgyű, gyanútlan Ali baba? Sehrezád kétségbeesetten bámult a kalifára. Na, lesz itt megint dolga, hogy hajnalig ébren tartsa. És a tetejébe ott van még az a faramuci perzsa szöveg is. Arról nem is beszélve, hogy a sok ide-oda fordítás, átültetés - hindi meg asszír meg héber meg egyiptomi meg kínai meg mit tudom én, miféle források - következtében már a fene sem ismeri ki magát a szövegben. Egyes kifejezéseket olykor szótár segítségével sem sikerült megfejtenie, pedig gyakran még a külhoni gyaur Nagy Értelmező Szótárt is igénybe vette. Az nemsokat ért, az igaz: Sehrezád már régen megállapította, hogy azokat a nyelvi fonémákat, amelyek előtte homályosak voltak, a Nagy Értelmező is bölcsen mellőzte. Ekkor Sahriárra pillantott és megdöbbent. Atyaisten, illetve mindenható Allah- ez sem jó; még gyanút fog és megkérdi, kitől hallotta ezt a gyaur mesét. Sehrezád elpirult. Eszébe jutott az a szép, daliás frank hajóskapitány, aki ezt a történetet a fülébe búgta - azon a bizonyos, illatokkal terhes, fülledt éjszakán, ott, a rózsalugas rejtekén, amikor Sahriár napok óta éppen az országot járta- ebben is Harún ar-Rasídot próbálta utánozni, szegénykém -, és úgy döntött, hogy Hófehérke maradjon, ahol van, a hét törpével egyetemben. Sahriár nem buta ember. Ekkor tépelödö pillantása ismét a kalifára tévedt, és ettől kilelte a hideg. Sahriár feje ütemesen bóklászott előre-hátra, a szakálla alól pedig diszkrét kis horkantások bugyborékoltak fel. Irgalmas Allah, ez itt nyomban ‘olyan meséket álmodik majd, amelyekből egyetlen háremhölgy számára sem lesz többé felébredés! Sehrezád balsejtelme nem volt alaptalan: Dunjázád, a szende kis j Szindbádnál, ílfintoritotta az zudozós vigéc- dettebben bánt it a görögök jó - legyintett ik túl rajta. De ma lehetőleg et, dejtánokat, lösz szelleme- ívatom a koro- an elég ifrittel «élhetnék ma tta meg Sehje- arun ar-Rasid, felett kedvelte )ás alakját llő keretet és 'é-t biztosítson ímcsak fintorí- irdult: jor szabósarja- s javíts ki, ha keznék! Ite a fejét, le- ogyan a bazári :a, s gúnyos dózni kezdte: >ta semmireva- k volt. Amióta a szabó valami e volna fogni, am volt rá pén- tersógre, tudo- foglalatosságra ó - szakította hriár -, mi az, g? Mi az, hogy lem tudnád ezt, meghatározni, Jem, mi? Szá- amczás, űrku- tassuk: „mint- pénze“ - egy ruhaárak mel- kzi kaftánomért i ki az egyiknek Mellesleg, Sehrezád: az inasgyerekek ma nem vásottak, és a nevük- ipari tanuló. De mindegy: maradjunk Aladinnál. Erről a vásott csibészről akarsz nekem mesélni, Sehrezád? Okosabbat nem tudsz? Sehrezád tanácstalanul a húgára, Dunjazádra pillantott. Elvégre itt elsősorban a húgocska szép nyakáról volt szó. Ha nem sikerül valami megfelelő mesét feltálalnia, Dunja- zád nyakának reggelre kampec. És mellesleg a sajátjának is. Ez a buta liba is okosabban tette volna, ha valami tisztességes iparossal, kereskedővel, katonatiszttel, táncdaléne- kessel kezd ki, és nem egy rossz modorú kalifával. És amellett milyen szendén bóbiskol ott, a kalifa lábánál. Szendén és leomlóan. Lagalább öt kilót felszedett, amióta ezek a mesedélutánok folynak. A végén teljesen elhízik a semmittevésben.- Nos, Sehrezád - riasztotta fel gondolataiból a kalifa sürgető hangja. - Lesz mese, vagy nem lesz? Mesélj!!- Hallom és engedelmeskedem- válaszolta Sehrezád sietve, az ide vonatkozó előírásoknak megfelelően. - Ali baba és a negyven rabló? I- kérdezte reménykedve.- ez itt nyomban elalszik nekem! Mi lesz az én három kicsi fiammal?... Ó, Sahriár, micsoda apa vagy te?! És micsoda szerető voltál hajdan, fűzte hozzá felcsillanó szemmel, tárgyilagosan, mert ami igaz, az igaz. Sahriár nem volt mindig ilyen morcos és tunya. Sehrezád legidősebb fiúgyermeke ugyan az idő tájt már a tizedik évében járt: ez még az Ezeregy Éjszaka előtti időkből származott, de a két kisebbik már a mesék alatt fogant meg Sehrezád dobogó szíve alatt: ő maga sem tudta volna pontosan megmondani, hogy a nagy mesélések közepette mikor és hogyan. Sehrezád tűnődve felsóhajtott. Hát akkor most mi legyen? Meséljen neki Harún-ar-Rasidról és a perzsa Aliról? Nem jó: Harún ar-Rasidra Sahriár titokban mindig féltékeny volt egy kissé. Nem is egészen alaptalanul, de ezen már késő bánkódni..-. A szép szultána és az öt imádója? Ez sem jó - esetleg régi dolgokra emlékezteti majd, és ez fel találja ingerelni... Az aranymíves és a szépséges énekeslány? Legalább ötször elmesélte már neki... Hopp, megvan! Elmeséli neki Hófehérkét meg a hét kis törpét! Nem Dunjázád, akinek a kedvéért ez az egész mese-hóbort megszületett, akkor már javában szemezgetett a kalifa háta mögött álló, fekete bőrű, pompás ébenfa szoborhoz hasonlító, keresztbe font karú Man- szúrral, a kalifa személyi testőrével; a Dunjázád mellett heverésző háremhölgy az egyik ajtónálló meztelen pallosának a pengéje tükrében izgazgatta kacéran a hajfürtjeit; egy másik a kalifa óriási strucctoll legyezőjét hajtó maláji rabszolga pillantó- * sát igyekezett elfogni; egy harmadik az ujjai hegyével gyémántos víz- cseppeket szórt az eunuchok képébe a szökőkút illatos vizéből. Ha a kalifát végképp elnyomja az álom, ezek még az eunuchokat is táncba viszik. Azok is csak jók lehetnek valamire. Sehrezád nem késlekedhetett tovább. Halkan a tenyerébe tapsolt, hogy figyelmeztesse a magukról megfeledkezett hölgyeket, aztán az igazgyöngyökkel kivarrott selyempapucsa orrával megtaszította Dun- jazád vállát. - Helyedre! - sziszegte mérgesen, és Dunjázád megszeppenve lesütötte a szemét.- Hallom és engedelmeskedem - rebegte durcásan. • Sehrezád pedig felemelkedett ültéből és a kalifa fölé hajolt.- Sahriár - szólította kedvesen.- Sahriár... A kalifa felriadt. Még egyet horkantott, még egyet szusszantott, aztán kábán felnyitotta a szemét.- Hallom és engedelmeskedem- motyogta, a mindig is érvényben lévő előírás szerint. De ettől teljesen felébredt és váratlanul megdühö- dött. - Mit akarsz? - förmedt rá szikrázó szemmel, a homlokát ráncolva Sehrezádra. - Már éppen elszundítottam volna egy cseppet. Neked örökké fecsegned kell? Sehrezád rémülten a kalifa keze után kapott.-Az én uram haragszik rám- suttogta elhalványuló arccal. - Az én kegyes uram nem kíváncsi többé Sehrezád meséire! Mit vétettem ellened, uram? Unod a te alázatos Sehrezádod meséit? A kalifa kényelmetlenül feszengett a puha selyempárnákon, zavartan markolászta a szakállát.- Nézd, Sehrezád, valójában nem erről van szó - mondta aztán békülékenyen, mert alapjában véve jólelkű és igazságos kalifa volt. (Az a néhány ezer fullasztás, lenyakaz- tatás, zsákba varratás igazán nem sokat számít.) - Egyáltalán nem erről van szó. Nagyon tetszenek a meséid. A Hátim-et Tái-ról szóló, meg a borbély összes bátyjai - hat darab volt belőlük, igaz? - látod, pontosan emlékszem - ezek mind nagyon érdekesek és tanulságosak voltak; a vak sejk történetén mindig köny- nyeztem; a csirkefogón és a tökfil- kón már vagy harminckétszer halálra kacagtam magam, és a te hangod olyan kedves a fülemnek, akár a bülbül madár szava... Még legalább ezer éjszakán át elhallgatnám... De látod - én már ezer - nem is alf laiia va-laila - ezeregy éjszakán át nem hunytam le a szemem... Neked könnyű, Sehrezád - mondta kedvesen -, mert te nappal kedvedre szundizhatsz, de ón nappal gürizek, Sehrezád... Gondolj csak a koronatanácsra meg a többi csirkefogóra... A kalifa elhallgatott, fájdalmas képpel lehunyta a szemét, aztán váratlanul kifakadt:- Meghalok, annyira álmos vagyok. Sehrezád, ez az igazság, és te csak beszélsz, beszólsz, beszélsz... Hát ennek ezennel véget vetünk- egyenesedett ki a kalifa ültében. Sehrezád halálra váltan kapott a szép fejéhez:- Az én uram kivégeztet engem?- Sem téged, sem Dunjazádot. Sőt, a többieket sem - vágott a kalifa a szemével a begyulladt háremhölgyek felé. - De azért jó lesz vigyázni. Tudom, amit tudok! És akad még egy-két jó kis trükk a tarsolyomban, hölgyeim... Majd én rendet teremtek köztetek!.. Nem, Sehrezád - pillantott le nyájasan kedvenc háremhölgyére és három szép fia anyjára (noha a legkisebbikre maga Sehrezád sem esküdött volna Allah megszentelt nevével: a kicsinek csak az / arany vállapok hiányoztak a vállacs- kájáról, és elmehetett volna apró frank hajóskapitánynak) - nem, Sehrezád. Nem végeztetlek ki. Csak elnémítatlak.- Az f én uram ki akarja tépetni a nyelvemet? - Sikoltott fel Sehrezád, mintha máris a nyelvét tépnék. A kalifa megvetően legyintett.- Ugyan. Mi vagyok én? Tepelen- ti Ali basa, vagy holmi gestapós pribék? Arannyal tömöm be a szádat, tubicám. Sehrezád ismét felsikkantott. Még élesebben mint az imént.- Olvasztott aranyat akarsz tölteni a torkomba, uram?- Ugyan. Már megint összetévesztesz valami gyaur vallatóval... Ne kínozd magad - mondta a kalifa kegyesen. - Úgy döntöttem, hogy amely napon féken tartod azt a csacsogó kis szádat, tíz arany pottyan a puha kis tenyeredbe...- Pompás! - sikkantott fel Sehrezád boldogan, de máris az ajka elé kapta a kezét. A mai tíz aranynak fuccs. De kalifa jóságosán elmosolyodott.- A mai nap még nem számít. De holnaptól kezdve, amely napon több szó nem hagyja el a szépséges, üde ajkadat, mint amennyi a Jó reggelt- hez, Jó estét-hez az Ins’Allah-hoz, allah akbár-hoz, vagy, na, mondjuk a Hallom és engedelmeskedem-hez szükséges, azon a napon egyetlen árva bémallért sem kapsz! Áll az alku, Sehrezád? Sehrezád boldogan bólintott. De aztán eszébe jutott, hogy aznap még nem érvényes a szólási tilalom, tehát önérzetesen, diadalmasan felkiáltott: *- Áll hát! Én leszek a leggazdagabb úrnő a birodalmadban Sahriár!- Úgy legyen! - mondotta a kalifa ünnepélyesen, és Sehrezád gépiesen rábiólintott:- Hallom és engedelmeskedem! A krónikák szerint Sehrezád nem hagyott nagy vagyont az utódaira. A kalifa természetesen állta a szavát: minden megfelelő, az alku szerint megállapított napon rendre kiutaltatta Sehrezádnak a tíz aranyakat. Ez rendszerint azokon a napokon történt, amelyeken Sehrezádnak megfájdult a foga (egész nap keleti édességeket, nyalánkságokat majszolt), vagy köhögött az éles tented széltől és meleg gyapjúkendőt kötött a szája elé. De máskülönben és úgy általában a három deli fia tartotta el: idővel mind a három derék, becsületes, mosolygós tengeri kalózzá növekedett, s csak olyankor fanyalodott el egy kissé a képük, valahányszor Sehrezád sokatmon- dóan az orruk alá tartotta a tenyerét.- Már megint nem tudta tartani a száját a mama - suttogták egymásnak kedvtelenül. De ilyenkor is engedelmesen fejet hajtottak bölcs anyjuk előtt és kórusban mondták:- Hallom és engedelmeskedem. 'IKTOR GAJNIJ /őrös borral örös borral teleitatta a Nap z erdőt, a hegyet, ódult bájjal messze szállanak hulló levelek. ágy rézmetszet a katlan, a hegyoldal Iborfényben, fennsíkon szél cseveg a bokrokkal - úcsúképpen. inn a hegyek közt megállsz egy út mellett, zent pillanat! győzelmes ősz átsuhan s elterjed fák alatt. Dér fogta meg a hajadat }zgetem Vágtázó vadlovak a napok, magamban, az idő lépked és halad, art életünk, Boldogság? Ugyan számlálhatod, sors-viharban, dér fogta meg a hajadat, is sejthetünk. Minden világos, mégis bohón eltékozolunk sok szép napot, sör mellett ábrándozunk azon, hogy ifjúságunk elhagyott. PETRIK JÓZSEF fordításai VASZIL GRENDZSA-DONSZKIJ Láthatlak-e még? Valami messze hívogat, s valami csábítgat haza; vágyamat, búmat, gondomat nem mondtam senkinek soha. Meddig boly gok még, kérdezem? Itt árva vagyok, társtalan; idegen ez a táj nekem, otthonon, népem messze van. Bár mehetnék, csak egyszer még a kékellő hegyekbe fel! Meghitt napokat töltenék a fennsík fenyveseivel. Csak tárulkoznának elém hazai tájék csúcsai, paskolnák testem Jrönnyedén a szőke Tisza habjaiI Kószálhatnék csalitoson, láthatnék dűlő törzseket, s a sűrűből, hogy víz oson, hallhatnék ezüst éneket! Tölgyesek, árkok, patakok, láthatlak-e még titeket? Hogy vágyom ezt a szép napot, erdő-koszorús kék hegyek! ikrán költők EBBEBBEBBBEEEBEEEEEEBBBEBSBBSSBSBEBBBEBEESBSBSBSBSSEBESEBSBEBBEEBEBSEEEEEEBBEBBBBEEBEBBEBEBEBEBEEEEEBBEEEBSBBSSEBEESBEBEE Ja csmeník József rajza
